Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1 a Képújság 1979. március 18. Milyen eredmények Bátaszék—Dombóvári MSC: A 3. helyre felnyomult Bátaszéki csapat hazai pályán megkísérli a Dombóvár legyőzését, mely egyben felzárkózást is jelentene számára az élmezőnyhöz. Tip­pünk: 1, vagy x. Fadd—Tengelic: Egyik csapat sem dicsekedhet jó helytállás­sal, de mivel a két együttes Faddon találkozik, így minimá­lis hazai győzelem várható. Tip­pünk: 1. Tevel—Paks: Nehéz mérkő­zés előtt áll a listavezető Paks. A teveliek eddig hazai pályán veretlenek, ezért a paksiaknak a döntetlen is tisztes eredmény­nek számít. Tippünk: x, vagy 1. Bogyiszló—Nagydorog; Az ed­dig mindössze egy győzelmet elérő bogyiszlói csapat könnyen lehet, hogy megszerzi második győzelmét is. Tippünk: 1. Gerjen—Kisdorog: A táblázat alján lévő gerjeni csapat ha tel­jes erőbedobással küzd, még pontot is rabolhat a vidéken vi­szonylag mérsékelten szereplő Kisdoroggal szemben. Tippünk: x, 2. Nagymányok—Pincehely: A hőgyészi pályán is jól helytállt Nagymányok a Kisdoroggal szemben, ezért elképzelhető, hogy Nagymányokon nem jelent gondot a Pincehely legyőzése. Tippünk: 1. Bonyhád—Aparhant: A járási rangadó várhatóan döntetlenül fejeződik be, hisz Bonyhád kitől szerezzen pontot, ha nem a szomszédos község csapatától. Tippünk: x. TAÉV SK—Tolna: A Dombó- várott elszenvedett 10:0-ás vere­ség letörte a tolnai gárdát, de ha a TAÉV játékosai erre alapoznak és az ősszel mutatott meddő játékkal rukkolnak ki, meglepe­tés is születhet. Tippünk: 1, x. Kenderes László megrepülte a 3000 métert Az első aranykoszorú Űcsényben Csendes az öröm. Nincs ujjongás, piros sző­nyeg sincs; egy pohánka — stílszerűen — vodka, sűrű kézfogások, gratulációk és a kérés: „Hogy volt? Meséllj...” A itörtéinet, amelynek fő­hőse, krónikása Kenderes László, az MHSZ MÉM RSZ szekszárdi repülőklubjának pilótája. A~ kívülállónak ta­lán magyarázatott kíván. C- vizsga, ezüst- arany- és gyé­mántkoszorú — ezek a piló- taiskola lépcsői. Az első ket­tő feltételei szerényebb ha­zai időjárási viszonyaink között is teljesíthetők; a vá­lasztóvízhez: az aranykoszo­rú 3000 méteréhez azonban már igazi repülőidő kell, ezért azonban — legalábbis Lengvalörszágig kell menni. Hazai lehetőség híján ponto­sabban: a meglévő lehetőség kihasználtsága miatt: az egy­kor Gyöngyösön megindult és abbamaradt hullámrepü­lés. ma is sok értékes telje­sítményit jelenthetne piló­táinknak. Évek óta a lengyel repülőbarátok osztják meg vitorlázórepülőinkkel Jeleina Góré légterét. A kis számú, „kiváltságos” csapat egyik tagja volt az idén Kenderes László. — Nagyszerű meteorológu­saink, akiknek munkáját év­ről évre figyelhetjük a ge- menci versenyeken, nagy pontosságú, megbízható elő­rejelzéssel adják meg a ki­utazás idejét — mesélte. — Most Kassai Béla, aki maga is viitorlázórepülö, üzent: megindult a ciklon, anticik­lon kezdődik; lesz hullám Jelenia Gora fölött: indul­junk. Kenderes László Kenderes László valamint a „szomszédvárból” Lend- váry Csaba és a magyar vi­torlázórepülő válogatott né­hány tagja kerekedett fel, hogy tízórás utazás után ér­keztek meg a híres lengyel repüilőitáborba. — Na, jön a hullám, — mondták a lengyelek, — mert megjöttek a magyarok! — Ezzel is utaltak arra, hogy ők maguk is milyen becsben tartják előrejelzésünket. Pe­dig most sem úgy nézett ki, hogy jó idő desz. Mert az a rendje, megirepültük a kont­rollt, megismerkedtünk a huUámrepülésre átalakított Piratokkad; az oxigénpalack használatával: 3000 méter fö­lött kötelező, mii pedig leg­alább annyit akarttumk re­pülni ... Azon az emlékezetes na­pom nem indult bíztatóan a reggel; nem is tülekedtek a pilóták a gépért. Jó magam sem adtam volna sokat a si­kerért, s amikor a leóldás utón kis idővel sem tudtam ezer méter fölé kerülni, visszafordultam a reptérnek: leszállók. Ahogy fordulok be a rep­térnek, ott kapott el a ro­tor: a hullám és meghozta az emeléseket is: négy, öt, ké­sőbb tíz métert... A hallgatók hitetlenkednek. Akkora emelés nincs is... — Nincs?! Huszonnégy métereseket is mértek már, itthon sa jnos nem ismerjük a hullám áldásait: ha igazán „dolgozik”, fél óra elég az ötezer méterhez. — Mennyire jutottál? — Kilencszázon hagyott el a vontatógép, a tiszta magas­sághoz 3900 kellett. A bizton­ság kedvéért tettem rá még kettőt, közben úgy örültem, hogy még az oxigánpalackot is elfelejtettem használni... Csak addig mentem, amed­dig éppen szükséges volt. Itt van a barográf, láthatjátok, milyen meredeken értem a reptér fölé. A leszállás még némi izgalmat okozott, vol­tak pillanatok, amikor nem találtam ismerősnek a tájat. Aztán a jeleniai kémények hazavezettek. — És ?.. — Kiszálltam a gépből és fülig szaladt a szám. Meg­van az arany! , A mosoly még mindig ott van Kenderes László arcán, de nemcsak az övén: a töb- biekén is. Az őcsényi repü­lők első „saját nevelésű” • arainykoszorúja jelkép. Egy nagyszerű közösség sikeres repülőmunkájának jelképe. MAJOR ÁRVÁCSKA TUDÓSÍTÓINKHOZ! Kérjük tudósítóinkat, hogy a megyei labdarúgó-baj­nokság ma délutáni mérkőzéseiről jelentéseiket köz­vetlenül a találkozók befejezése után közöljék sport­rovatunkkal. Ugyeletet 16.45 és 19.30 óra között tar­tunk. Jelentkezésüket a 12—815-ös telefonszámon vár­juk. Fáradozásukért előre is köszönétet mondunk. Ma befejeződik a kézilabda- teremkupa küzdelemsorozata, tíz mérkőzés keretében pá­lyára lép valamennyi részt­vevő —- hat női és hat férfi — csapat. A Zrínyi utcai tor­nacsarnokban reggel 8 óra­kor kezdődő mérkőzéssorozat befejezése után a rendezők jóvoltából még egy újabb, ér­dekesnek ígérkező találkozó részesei lehetnek a sportág szurkolói. A 16 órakor kezdő­dő Szekszárd—Simontornya öregfiúk mérkőzés zárja a tornacsarnok egész napos programját. — A napokban Bonyhádon jártam és pa­naszkodtak: kétszáz induló volt a mezei futóversenyen,' mégsem jelent meg a tudó­sítás az újságban. — Ugyanazt elmondhatják a paksiak is, igaz, ott csak nyolcvanheten voltak. — De miért? — Mit sízólna például ahhoz, ha a tele­vízióban közölnék a Röpülj Páva döntő­jét, átadnák a díjakat, értékelnék a telje­sítményt, majd egy héttel később az elő­döntők műsorát sugároznák. — Tehát ezt úgy értsem, hogy előbb volt a megyei és utána a járási futóverseny? — Nem egészen, mert sorrendben a já­rási volt előbb, csak éppen a jegyzőkönyv elkészítéséhez kellett tizenkét nap. — A lassú munkának idő kell, még nem tanulta meg? — Igyekeztem magyarázni Szakoson, de nem nagyon akarták elhinni. — Mivel kapcsolatban? — A falusi spartakiáddal. Tudniillik, Szakoson egy fiatalember reggeltől estig fotózott és jegyzetelt. Azóta is várják Szakoson a képes riportot. — De ki volt az illető? — Nem tudom, csak gyanítom. A szak- csiak mondták, hogy láttak a spartakiád- ról fényképeket Dombóvár központjába ki­téve ... — Mi hír a kerékpárosokról? — Róják a kilométereket. Épp a napok­ban hallottam, hogy a válogatott a közös felkészülés során közel négyezer kilomé­tert hajtott. — Ez szép teljesítmény. — Még egyszer hangsúlyozom: ez csak a közös felkészülés, ebben nincs benne a többi edzés. — Biztos jól keresnek a gyerekek. — Attól függ. Azt tudom, hogy a Pálin- kásékat nem veti fel a pénz, keresetük nem éri el a havi három ezret. Hiába, ez a sportág más, mint mondjuk, de talán nem is mondom. — Jobb is. — Persze a tolnai csapat edzője, szegény Gálfi Dezső is mondhatott magában cifrá­kat Dombóváron, amikor egyedül maradt a kispadon. — Elküldte a cserejátékosokat? — Nem egészen így történt. A szünet­ben a tolnai középhátvéd „elfelejtett” visszamenni és a kispadon ülő Bakó is dünnyögött; ő csak arra jó, hogy cserejá­tékos legyen? ö sem ment vissza a máso­dik félidőre. Végül a kapus ment mezőny- játékosnak és az ificsapat kapuvédője állt a kapuba. — Jaj de bonyolult, hagyja abba. — Némelykor jó, ha bonyolult az ügy. A bogyiszlóiak is ezt szerették volna, ha Pakson lesz egy kis bonyodalom. — Készült valami? — Igen. Amikor a Paks ellen 11-est ítélt a játékvezető, egy néző elindult feléje és csak az utolsó pillanatban tudták vissza­rántani. — A bogyiszlóiak? — Egy frászt, ha lehetett volna, még bel­jebb lökték volna, hogy minél előbb mu­tassa meg a bírónak milyen egy igazi jobb egyenes. — Kezdem érteni. — Akkor azt mondja meg, kik azok, akik Bétára mentek focizni, mert úgy hír­lik megerősödött a Duna menti község csapata volt NB 1-es és volt NB IPes já­tékosokkal. — így igaz. Ha kíváncsi rá, várjon, majd a megyebajnokságba jutásért az osztályo- zón megnézheti őket. —kas Sorsolás A paksi járási felnőtt és ifjúsági labdarúgó-hajnok- ság tavaszi sorsolása. Április 8: Paks II.—Bölcs­ke, Pusztahencse—Duma- földvár, Madocsa—Pálfa, Németkér—Dumas zenit- györgy, Kajdacs szabad. Áp­rilis 15: Bölcske—Madocsa, Dunaföldvár—Némétkór, Pálfa—Pusztahencse, Kaj­dacs—Dunaiszantgyöngy, Paks II. szabad. Április 22: Pusz­tahencse—Bölcske, Duna- szentgyörgy—Dunaföldvár, Paks II.—Kajdacs, Pálfa— Németkér, Madocsa szabad. Április 29: Bölcske—Német­kér, Pálfa—Dunaszent* györgy, Kajdacs—Duna­földvár, Paks. II.—Madocsa, Pusztahencse szabad. Május 6: Dunaszentgyörgy —Bölcske, Dunaföldvár— Pálfa, Pusztahencs—Paks II., Madocsa—Kajdacs, Német­kér szabad. Május 13: Bölcs­ke—Dunaföldvár, Pálfa— Kajdacs, Paks II.—Német­kér, Madocsa—Pusztahencse, Dunaszentgyörgy szahad. Május 20: Pálfa—Bölcske, Nématkér—Madocsa, Duna­szentgyörgy—Paks II., Pusz­tahencse—Kajdacs, Duna­földvár szabad. Május 27: Kajdacs—Bölcske, Paks II.— Dunaföldvár, Madocsa— Dunaszentgyörgy, Németkér —Pusztahencse, Pálfa sza­bad. Június 3: Pálfa—Paks II., Dunaföldvár—Madocsa, Du­mas zentgyörgy—Pusztahen­cse, Kajdacs—Németkér, Bölcske szabad. Egy jégkorongkapus „anatómiája” Véget ért a jégkorong-bajnokság, helyére kerülnek a korongok, felszerelések. Most derül ki csak igazán, hogy a pályán játszó „óriások” igazában milyen hús-vér emberek. Képsorozatunk az U. Dózsa válogatott kapusának — Eper­jesi Miklósnak — átváltozását láthatjuk, amikor egy 65 kilós emberből 15 perc alatt — a szerelés felvétele után — 80 kilós lesz. „Tiszta súlyban’ Felkerül a habszivacs mellény, amelyen néha 120 km-es sebességű korongok akadnak meg. Edzés közben GÓLTOTÓ 4. (végeredmény) Tengelic—Bátaszék Beküldő neve és címe: Beküldési határidő: március 23. Kézilabda

Next

/
Thumbnails
Contents