Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
Képújság 1979. március 18. Leningrádi porcelán A nagy orosz tudós, Lomonoszov nevét viselő Leningrádi porcelángyár évente több mint egymillió darab porcelán edényt készít, 400 különböző formában. A kecses kávés- és teáskészletek, dekoratív vázák, étkészletek, művészi szobrocskák hosszú évek óta világhírnévnek örvendenek. A gyár története egyben az orosz procelángyártás útját is jelképezi. Alapításakor, 230 évvel ezelőtt Oroszországban az első, Európában pedig az egyik legnagyobb volt. Csaknem két és fél évszázados fennállása alatt a procelánkészítő mesterek és művészek több nemzedékét nevelte. Az utóbbi évtizedekben a gyár jelentős mértékben bővítette az előállított termékek mennyiségét és fajtáit. Számos technológiai folyamatot gépesítettek. Mindez lehetővé tette, hogy jelentős mértékben növeljék a szovjet és külföldi piacokon egyaránt keresett termékek mennyiségét. APN—KS Az ilyen szamovárral öröm a vendégvárás Börtönerődből - az Ifjúság szigete Kubától dél-nyugatra fék- szik az ország 1600 szigete közül a legnagyobb, Isla de Pinos. Bizonyos idő valószínűleg még eltelik addig, amikor a térképre rákerül új neve: az Ifjúság szigete. Ezzel a névvel hivatalosan a XI. világifjúsági találkozó évében ruházták fel. Ennek a Nagy-Antillák szigetcsoportjához tartozó, nem túlságosan jelentős földdarabnak drámai eseményekben gazdag sons jutott osztályrészül. 1494. június 13_án, Nyugat-India partjai felé indított második felfedező útja alkalmával bukkant rá Kolumbus, és Evangéliumi-szigetnek nevezte el. A századok folyamán „Kalózok Szigete”, Kincsek Szigete”, „Papagájok Szigete” néven szerepelt, míg végül Isla de Pinos-nak, a „Fenyők szigetének” nevezték el. A spanyol gyarmati uralom idején Pinos a Kuba függetlenségéért harcoló felkelők börtönévé vált; itt töltötte száműzetését Jósé Marti, aki 17 esztendős korában a kubai forradalom hőse, a kolonializmus és az imperializmus elleni küzdelem harcosa lett. Sok száz hazafi sínylődött a hírhedtté vált szigeten, sokan itt lelték halálukat. 1953. őszén egy maroknyi fiatalembert zártak be az amerikai imperialisták segítségével Pinoson létesített, úgynevezett „mintabörtönbe”: azokat, akik a Moncada- laktanya hősi ostromának résztvevői ellen intézett véres megtorlás után életben maradtak — vezetőjük a 27 éves Fidel Castro volt. 1966-ban sok ezer fiatal megkezdte a ciklontól elpusztított, több száz hektár területű, igen termékeny cit- rusültetvények újra termővé tételét. Tíz évvel ezelőtt, a Pinos- szigeten épült első nagy víztároló felavatása alkalmából, Fidel Castro kijelentette: „Mi ezt a szigetet az ifjúságról nevezzük majd el”. Az azóta eltelt években, az itt végzett önfeláldozó munka eredményeként, több mint 200 millió köbméter befogadóképességgel, 15 víztároló létesült a szigeten, 290 kilométer hosszú öntözőhálózat épült, amelynek csövein keresztül 24 ezer hektár területű ültetvényre jut el a víz. Az új narancs-, grape-fruit* és citromültetvények minden évben gazdag termést adnak. Sok száz ház, sok tucatnyi ipari és mezőgazdasági objektum épült. A szintén a fiatalok keze által emelt 42 iskolában sok ezer ifjú és leány sajátítja el a szükséges ismereteket, a tanulást a munkával összekapcsolva. Csehszlovák és szovjet tervezőknek sikerült olyan autóbusztípust kialakítaniuk, amely e kétségkívül praktikus közlekedési eszköz hátrányait — környezet- szennyezés, zajártalom — a minimumra csökkenti. így ezek a buszok joggal tekinthetők a jövő korszerű városi közlekedési eszközeinek. A moszkvai NAMI és a brnói VUES kutatóintézet tervezői közösen megszerkesztették a turbóelektromos meghajtású turbinás autóbuszt, amelyet a 'legutóbbi Brnói Vásáron mutattak be és aranyéremmel jutalmaztak. Az új típusú autóbusz nullszériája a Lvovi Autógyárban készül. Az első kísérleti útra idén kerül sor, terhelési próbájára pedig 1980-ban, amikor is az olimpiai város utcáin, Moszkvában jelenik meg először. . A turbinás meghajtás, amely tizenötször nagyobb teljesítményt nyújt, mint a klasszikus motor, csaknem tökéletes égésű. Az ilyen busz üzemanyagául kevésbé értékes fűtőanyag is felhasználható, mindemellett a gázok mérgező tartalma sokkal kisebb az eddiginél, a jármit pedig egészen halkan üzemel. A busz kocsiteste alacsony, mivel a hajtóművet a négy kerékhez csatlakoztatják. így a ki- és beszállás az új buszba sokkal kényelmesebb, az utastér is tágasabb lehet. Lada-pregram Szlivenben A szerelőszalag végén ügyes műszerek — az oszcillográf katódsugárcsövének rezgésképei — vizsgáztatják a generátorokat. Ha minden porcikája megfelel a szigorú előírásoknak, rákerül a meó bélyegző és az újszülött generátor utazásra kész. Csomagolják, vagonba kerül, és irány Togliatti, Lada Autógyár. A másik szalag végéről ugyanígy indulnak útra az önindítók, hogy néhány hónap, vagy hét múlva talán éppen egy nálunk futó Ladában köszönjenek ránk. A szliveni Dinamo gyár a Lada-kooperáció egyik jelentős üzeme. Története szorosan kapcsolódik a Volga menti autógyárhoz. Tizenegy éve született meg a gyár, tehát egyidős a Lada Művekkel. Akkor a vadonatúj gyárba a környék üzemeiből párt- határozat alapján irányították át a legjobb szakembereket. Ök kezdték meg a termelést, és tanították be azokat, akik szinte minden üzemi tapasztalat nélkül, a mezőgazdaságból vagy a „főzőkanál mellől” jöttek szakmát tanulni. Ma 1400 dolgozója van a gyárnak — tájékoztatott Lju- bomir Csesmedzsiev igazgató. — A dolgozók fele nő, az átlagéletkor kereken 30 év. A Dinamó gyárban ismeretlen a munkaerőhiány. Részben mert rangot is jelent a gyárban dolgozni, részben mert rendkívül széles szociális hálózat gondoskodik a dolgozókról. Készülnek az önindító-forgórészek Vegyük sorra: a Dinamóban olcsóbb az üzemi étkezés, mint másutt. A gyárban dolgozó terhes anyák naponta reggelit kapnak, csakúgy, mint az általános iskola első négy osztályába járó gyerekek. A gyárnak óvodája is van; két saját üdülőjében több százan pihenhetnek. A Dinamó gyár jól szervezett és hatékonyan dolgozó középüzem: a Lada gyár generátor- és önindító-szükség- letének jelenleg 62 százalékát állítja elő. Teljes termelésüket Togliatti városba szállítják, mindössze 2—3 százalék az, ami pótalkatrész gyanánt közvetlenül kerül kereskedelmi forgalomba. Mint Csesmedzsiev igazgató elmondta: úgy tervezik, hogy a nyolcadik ötéves tervben már a Lada művek generátor- és önindító-szükség- letének a nyolcvan százalékát gyártják majd Szlivenben. A Dinamo nem autógyár. De hát megszoktuk már, hogy a kooperációs üzemek termelését „autóegyenérték- ben” is kifejezzük. Nos, Szlivenben mintegy 25 ezer Ladával egyenértékű termék készül évente. Bulgária más üzemei különböző szűrőket, akkumulátorokat szállítanak hasonlóképpen kooperációban, ami további 25 ezer autó értékének felel meg. Nem csoda, hogy a helybeliek mégis szívesen mondják: a szliveni autógyárban jártunk... KURUCZ PÄL Fotó: Erb János Tények, adatok — A magyar képes világatlasz 1971-ben megjelent kiadása még 1 156 200 mongol lakosról adott számot, a legfrissebb statisztikai adatok azonban már több mint másfél millióra teszik Mongólia lakosságát. — Az országban több mint tíz új város létesült az elmúlt évtizedekben. Egyikük, Erdenet ma már 32 000 lakosú. A mongol sztyeppe falvai is új arculatot mutatnak: sorra épülnek a komfortos lakások. Főleg az állami gazdaságok dolgozói számára építik a két-három családnak kényelmes, komfortos ikerházakat. A gorogyenkovói példa Körzeti marhahusgyar A nagy termelési feladatok jobb teljesítése érdekében a Szovjetunióban a kolhozok egyesítik erőiket. E folyamat a „kolhozközi kooperáció’ elnevezést kapta. A szakemberek véleménye szerint ez a szovjet mezőgazdasági termelés növelésének egyik leghatékonyabb útja. Jó példa erre az ország nyolc Ilyen egyesülése közöl a gorogyenkovói egyesülés Ukrajna nyugati részén. I állatok tenyésztése (az előbbi esetben sokkal kisebb a munkaerő- és a pénzügyi ráfordítás.) Ily módon a borjúneveléssel foglalkozó kolhozok nem voltak érdekeltek a hústermelés növelésében. Csakis a gazdaságok kooperációja révén vált lehetségessé a gazdasági feltételek ki- egyenlítése. A partnerek átszervezték gazdasági kapcsolataikat. Az újonnan létrehozott gorogyenkovói egyesülés jövedelmét a részhozzájárulásoknak, az eladott növendékállat súlyának és a leszállított takarmánynak az arányában osztották fel. A hizlalásra átadott borjak árát úgy szabályozták, hogy a hizlalást végző és a növendékállat-neve- léssel foglalkozó gazdaság jövedelme egyenlő legyen. Ez a kölcsönös elszámolási rend megnövelte a borjúnevelő gazdaságok érdekeltségét. Az egyesülés, vagy ahogy itt A gorogyenkovói egyesülést egy körzet 14 kolhoza alapította. A kolhozok nem egyszerre, hanem több szakaszban egyesítették eszközeiket. 1965-ben a körzetben három, marhahús-termelésre szakosított gazdaságot hoztak létre. A körzetben működő többi kolhoz pedig vállalta, hogy ellátja őket növendékállatokkal. Később azonban, amikor ez a három szakosított gazdaság a körzetben megkétszerezte a marhahústermelést, kimerítette lehetőségeit. Ezenkívül, a szakemberek számításai szerint, 1974-re ugyanis a körzet közös gazdaságainak 13 százalékát kitevő volt, három szakosított gazdaságé a marhahústermelésből származó összbevétel 37 százaléka.- Ez az aránytalanság azzal volt magyarázható, hogy az állattartás befejező szakasza, a hizlalás, előnyösebb, mint a növendék mondják, a „körzeti marhahúsgyár” létrehozásával bezárult a technológiai ciklus: egy kézbe került a borjútenyésztés, -nevelés, a szarvasmarha-hizlalás és -értékesí- • tés. A technikai és a pénzeszközök összevonása lehetővé tette a termelés bővítését. Az, ami meghaladta egyetlen szakosított gazdaság erejét, megvalósítható lett az egyesülés számára. Nem egészen négy év alatt több mint 8 millió rubelt fektetett különböző üzemegységek és kisegítő gazdaságok felújításába és építésébe. Ugyanezen időszak tiszta jövedelme 13 millió 700 ezer rubelt ért el. Vajon mit adott a kolhozközi kooperáció azoknak a kolhozoknak, amelyek gazdaságilag gyengék voltak az egyesülés előtt? A Parhomenko nevű borjúnevelő kolhoz például korábban alig tudott jövedelemhez jutni. Amikor pedig a múlt évben az egyesülés a gazdasági tevékenység eredményeinek megfelelően felosztotta a bevételt, a kolhoz több mint 150 ezer rubelt kapott. Ez összjövedelmének majdnem egyharmadát teszi ki. A Mar- tovics nevét viselő kolhoz bevételeinek kétharmad réégyesüléstől. gazdaságilag szét kapta az Ily módon, a különböző fejlettségi szinten álló kolhozok egyenlő lehetőségeket kapnak, hogy jövedelmezőbb munkát végezhessenek. A hústermelést ipari alapokra helyezték. A komplex gépesítés lehetővé tette az egy termékegységre fordított munka rendkívül nagy csökkentését. Az egyesülésben, 1970-hez viszonyítva, a 100 kg hús előállításához szükséges munkaráfordítás a felére csökkent, a munka termeié' kenysége pedig 2,7-szeresére növekedett. Olga Zsabolup állatgondozónő elmesélte, hogy korábban, amikor az egyik kisebb kolhozban dolgozott, 20 borjút kellett gondoznia. Ma 320 borjút lát el. A munka mégis áönnyebb: a gépesítés minőségileg új szintre emelte az állattenyésztők munkáját. Automaták segítségével sza bályozzák az istállók mikroklímáját, gépekkel végzik a takarmányozást, a takarítást. Az állatgondozóknak szabályozott munkaidejük, heti két szabad napjuk, évi rendes szabadságuk van, egyszóval minden ugyanúgy van, mint az ipari üzemeknél. Libamatuzsálem A bolgár Mihail Todorov Dimitrov szenvedélyes madárgyűjtő és számyaste- nyésztő. Hosszú idő óta foglalkozik vadkacsák nevelésével, keresztezésével. Szárnyasgyűjteménye évről évre sok ritkasággal gyarapszik. 1956-ban például fiatal libapárt vásárolt. Todorov állatai azonban nem tűrték meg a gúnárt, így azt kénytelen volt eladni, a nőstény azonban jól beilleszkedett új környezetébe, már az első évben 9 tojással örvendeztette meg gazdáját, a későbbiekben pedig évente átlagosan 30-cal. A libamatuzsálem ma is jó egészségnek örvend. Szakértők szerint a liba átlagos élettartama 5—6 év. A lelkes madárbarát kedvence azonban az idén 23. évét éli. Gagauzok A Szovjetunió délnyugati részén, Moldáviában él a gagauzok kicsiny nemzetisége. mintegy 125 ezer ember. Néhány száz évvel ezelőtt az oszmán—török elnyomás elől a Balkánról menekülve jutottak el ide, ahol megtelepedtek. Gabonát vetettek, szőlőt telepítettek. De egészen a szovjethatalom kikiáltásáig Moldáviában sorsuk a nyomor, a jogfosztott- ság volt. A szovjethatalom megszilárdulásával a gagauzok saját írásbeliséghez jutottak, megteremtették anyanyelvi könyvkiadásukat. Teljesen felszámolták az analfabetizmust. Felnőtt a gagauz értelmiség, soraikban ma már orvosok, tanárok, tudósok, írók és művészek találhatók. A gagauzok aktívan részt vesznek mind a társadalmi, mind a politikai életben. A szovjet népek testvéri családjában a szabad fejlődés lehetővé tette számukra, hogy megőrizzék ősi szokásaikat és kultúrájukat. APN—KS Pjotr Vlah, gagauz grafikusművész fából készült egyedi munkái, szárított dísztökből készült edényei, grafikája szerepel a köztársasági kiállításokon, és nemzetközi bemutatókon L_ Turbinabusz
