Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

BKÉPÜJSÁG

1979. március 15.

?>

ro

A

í

4

A bécsi Stadhalleban kedden a késő éjszakai órákban fejeződött be a párosok rövid programjának bemutatása. 4500 néző előtt 14 kettős lépett pályára, s a mezőnyben nagy meglepetésre az amerikai Babilónia— Gardner duó került az élre. Harmonikus, ritmusos muzikális gyakorlatuknak különösen a művészi hatása volt nagy. A rövid program után az élen a következő a sorrend:

1. Tai Babilónia—Randy Gardner (amerikai) 15 hsz, 40.84 p. 2. Cserkaszova—Sah- raj (szovjet) 16 hsz, 40.72 p. 3. Vorobjeva—Liszeovszkij

(szovjet) 26 hsz, 40.12.

A bírói testületben két magyar is szerepel: Terták Elemér a párosversenyek dönt- nöke, a jégtáncban Vásárhelyi Pál pontoz.

*

Tallinnban a Kérész nemzetközi sakk emlékversenyen az exvilágbajnok szovjet Mihail Tall vezeti a mezőnyt 14 fordulóban szerzett 11 pontjával. A további sorrend az élen: Vágányán

(szovjet) 10 pont, Petroszjan (szovjet) 9,5, Bronstein (szovjet) 9, a magyar Sax Gyula az 5. helyen áll 8 ponttal.

*

A bukaresti nemzetközi tornán a 8. fordulóban a magyar Bárczai világossal döntetlen eredményt ért el a román Ciocaltea ellen. A mezőnyben a szovjet nagymester, Mark Tajmanov vezet

5.5 ponttal, második Suva (román) 5 pont, 3. Ciocaltea

4.5 pont. Bárczai helyezéséről nem érkezett jelentés.

*

A Brüsszelben március 28- án sorra kerülő Belgium— Ausztria labdarúgó EB-selej- tezőre készülő osztrák válogatott 3000 néző előtt 0:0-ás félidő után l:0-ra győzött a nyugatnémet Schalke ellen.

/VIég egyszer a vasárnapi mérkőzésekről

PALFORDULAS?

A Dorog együttese még soha sem nyert Szekszárdon, az NB II történetében, vasárnapig döntetlenre is csak kétszer futotta erejéből. Legutóbb 1976. június 27-én mint az NB I-be másodikként felkerült csapat vitte el az egyik pontot a 3:3-as döntetlennel. A Szekszárdi Dózsa szempontjából tehát kedvező az eddigi mérleg. Talán ezért is vártunk győzelmet vasárnap. Nem így történt, sőt a végén a hazaiak örülhettek az egyik pontnak. Pálfordulás? Egy héttel korábban dicsértük a Dózsa csapatának kaposvári szereplését, ezúttal kevésbé lehetünk elégedettek. Magasházi József vezető edző véleményét kértük.

— A Dorog elleni remélt győzelem azért maradt el, mert kimondottan rosszul játszottunk. Támadó játékunkban alig volt elképzelés. Számítottunk a dorogiak szoros, követő emberfogására. Ezért védőink közül Szlováknak több támadó jellegű feladata volt. Ez a tény óhatatlanul maga után vonta a védelem egységének felbomlását. Ezenfelül egy teljes félidőnyi előnyt adtunk az ellenfélnek. Az első 45 percben nem játszottunk olyan lelkesedéssel és elszántsággal, mint egy hete Kaposvárott. Mintha az ottani siker a játékosok fejébe szállt volna. Lélektanilag a dorogiak mellett szólt a náluk történt hétközi edzőváltozás. A csapat minden tagja erején felül akart bizonyítani az új szakvezetőnek. Szurkolóink arról se feledkezzenek meg azonban, hogy a három NB Il-es csoport közül a nyugatiban a legkisebb a pontszámbeli különbség az első és az utolsó helyezett között. Annyira kiegyenlítődött ennek a mezőnynek a játékereje, hogy egyetlen mérkőzést sem lehet biztosra venni. Mert ki gondolta volna, hogy a KOMÉP legyőzi a Komlót, vagy a vasárnapig sereghajtó Répcelak simán nyer Fűzfőn? Ezért aztán azok, akik úgy gondolják, hogy a Dózsa minden hazai mérkőzését ezentúl jó játékkal és győzelemmel zárja. azok elképzelhetően még többször is csalódottan távoznak majd — mondta a vezető edző.

ALAPOSAN

VISSZAVÁGTAK

Gombócból is sok a tíz, hát még gólokból. Különösen, ha

Majsai (Paks) új poszton is bizonyított

egy mérkőzésen, s egy csapat hálóját terhelik meg ennyivel. A megyebajnokság vasárnapi fordulójában a Dombóvári MSC beállította a paksiak őszi gólrekordját. A DMSC csapatát érthetően fűtötte a visszavágás vágya, hisz őszi egyetlen idegenbeli vereségüket éppen Tolnán szenvedték el 2:1 arányban. A játékosok fogadkoztak, arra azonban ők sem gondoltak komolyan a találkozó előtt, hogy ebbeli szándékukat két számjegyű siker koronázza majd a 90 perc végén. Mindkét félidőben öt-öt gólt helyeztek el a vendégek kapujába. Talán éppen azért, hogy egyik tolnai kapusnak se legyen oka megróni a társát. Úgy tűnik, a kapuscserékkel továbbra sincs szerencséjük az edzőknek. Ezúttal Gálfi Dezső edző határozott el — igaz kényszerűségből — „portás”-cserét. Szünet után a tolnai csapat hálójának őrzésével az ifjúsági együttes kapusát, Lampeket bízta meg, míg Varga a második 45 percben mezőnyjátékosként szerepelt. Mint említettük, a dombóvári csatárok nem méltányolták. hogy a fiatal Lam- pek az ifjúságiak találkozóján — ami egyébként rangadó volt — már belefáradt a gólokba. Állandóan ostromolták kapuját, s ötször a hálóból kotorta ki a labdát. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a tolnaiak súlyos vereségét a két kapus nyakába igyekszünk varrni, közöljük a két edző mérkőzés utáni nyilatkozatát.

Bancsi Ferenc: Jól játszott a csapatom, de az igazsághoz

G. Kiss (DMSC) a tízből három gólt szerzett

tartozik, hogy a tolnaiak a vártnál is gyengébb ellenállást tanúsítottak.

Gálfi Dezső: A taktikai fegyelem felrúgása miatt teljes csődöt vallott együttesem.

MAISAI A „SZÜKSÉGKAPUS”

Úgy indult a mérkőzés, hogy a listavezető paksiak simán nyernek. Sorozatos rohamaik a 9. percben már góllá értek: az „újonc” Porga vezetést szerzett. Csakhogy a bogyiszlóiak cseppet sem ijedősek ám, ezt bizonyítva hét perc múlva egyenlítettek, sőt, a későbbiek során is egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. A 900 nézőnek így várnia kellett a hazaiak újabb góljára. Égészen pontosan a 38. percig, amikor a Bogda- novics—Somodi összecsapásnál a játékvezető nem méltá-, nyolta a vendégek hátvédjének a cselgáncsban ippont érő „dobását”. Mi több, 1 Lessel büntette, melyet Majsai értékesített. Paprikás hangulat uralkodott szünet után is. Az idegesség ráragadt a játékosokra, sok volt az adok- kapok. Ennek kapcsán újabb három 11-est ítélt a bíró, a büntetők közül Majsai egyet elhibázott. A 63. percben, 2:2-nél a fölöttébb rúgdosódó hangulatban lévő Turóczit, a hazaiak kapusát fürödni küldte a játékvezető. Miután Márkus edző korábban kihasználta mindkét cserelehetőségét, Turóczi egyébként is elítélendő viselkedése alaposan feladta a leckét.

Ki álljon be a kapuba? — töprengtek a szurkolók. Az

edző választása Majsaira esett. A lelátón sokan elkönyvelték ekkor a Paksi SE vereségét. Szerencsére a megfogyatkozott létszámú csapat játékosai más véleményen voltak. A hátralévő 27 percben a „szükségkapus” Majsai új szerepkörében is bizonyította nagyszerű labdarúgótehetségét, míg társai további két góllal eldöntötték a találkozó sorsát. Csoda-e, hogy ezen a délutánon Maj- sainak megbocsátották az elhibázott 11-est a fiatal város focirajongói?

TOTÓGYILKOSSAG?

A Kisdorogi MEDOSZ együttese megkezdte „büntetése letöltését”. Pályabetiltása következtében a Nagymá- nyok elleni góltotós mérkőzését Hőgyészen rendezte. Gól nélküli döntetlenje nemcsak szurkolótáborának, hanem a góltotó-pályázatunkon részt vevőknek is bosszúságot okozott. A 85. percben pedig már boldogan ölelkeztek a kisdorogiak. Kniesz egyedül állt szemben a Brikett SE kapusával, ha nem akar nagy gólt lőni, hanem beéri egy egyszerűvel, úgy most Kisdorog csapata egy ponttal gazdagabb lenne. Kniesz lövése a felső léc éléről a gólvonalra vágódott, játékostársa. Bőhm I. kézbe kapta a labdát és indult volna vele a kezdőkör iránvá- ba. A Baranya megyei játékvezető azonban a kezezés helyéről szabadrúgást ítélt Nagymányok javára. Előtte azonban konzultált partjelzőjével, hogy vajon a kapufáról levágódott labda a gólvonal előtt, vagy mögött ért-e talajt. Minek tagadnánk, végső döntése, miszerint nem ítélt gólt, nem váltott ki általános tetszést. Hosnyánszky, a kisdorogi csapat kapitánya, mint közeli szemtanú, megnyugtatta a kétkedőket: a

labda a gólvonal előtt volt, igazságos döntés született, mint a 23. percben, amikor a nagymányokiak balszélsője leshelyzetből fejelt Stölkler hálójába.

DÖNTÉS A 90. PERCBEN

Aparhanton, bár öt gólt láthattak a nézők, örömük igazából csak a 90. percben vált teljessé. Nem azért, mert válogatósak és nem hirdettek

versenyt a legszebb gól címéért sem. Mindössze Fortuna kegyeiből ekkor részesedtek a két pontot érő gól nyújtotta leírhatatlan boldogságból. Mert 89 percen keresztül láttak szögletrúgásból érintés nélkül szerzett gólt, csettintettek Agócsi szemfüles, Vagy a csereként beállt Kiss bombagólja láttán. Mit ért mindez, amikor az eredmény 2:2 volt, ami egyenlő kedvenceik pontvesztésével? Az utolsó percben Cseke a mintegy húszméteres szabadrúgásból a TÁÉV SK sorfala mellett lőtte el nagy erővel a labdát. Harsányi késve vetődött, elcsípte ugyan a pettyest, de a kapufa tövénél helyezkedő játékvezető határozottan gólt ítélt. A szekszárdi kapus ugyanis már csak a gólvonal mögül „kanalazta ki” a fránya játékszert. A vidáman és szomorúan levonuló csapat számára is egyaránt akadt tanulság. Egyrészt: nem túl üdvös az utolsó pillanatokra bízni a döntést, másfelől f a mérkőzés végét jelző sípszóig egy pillanatra sem szabad kiengedni. Különösen olyankor. amikor döntetlenre áll a találkozó.

LEHET, HOGY ELFELEJTETTÉK?

Nagydorogon egészen más természetű dolgok okoztak izgalmat. Nézőknek, vezetőknek egyaránt. A pénteki játékosértekezleten még mindenki „megvolt”. Vasárnap a Gerjen elleni találkozó előtt azonban kiderült: a tervezett kezdőcsapatból Harsányi, Venter és Rózsa hiányzik. Mint arról Csilléri Gyula, a nagydorogi sportkör elnöke nem kis indulattal a hangjában beszámolt: a három játékos minden előzetes bejelentés nélkül maradt távol. Második tavaszi mérkőzésükön sem tudtak a legjobb összeállításban pályára lépni. Nyolcvanezer forint értékű felújítást végeztek a község sporttelepén. Uj csőkerítés szegélyezi a pályát, az edzésmunka javítására kettős fejelőállványt szereltek fel, míg a cserepadok fölé tetőt tettek. Hiába a pálva csinosítása, a jelentős társadalmi munka, ha néhány labdarúgó úgymond félvállról kezeli a csapatszellemet. Lehet, hogy ők már elfelejtették a tavalyi osztályozó fogcsikorgató, a bentmaradásért folytatott elkeseredett küzdelmét?

— fekete —

Molnár József, a felnőtt szám győztese

Az őcsényi repülőtéren kellemes napsütéses időben rendezte a Tolna megyei Atlétikai Szövetség az 1979. mezei futóbajnokságot, melyen minden eddiginél hosz- szabb távokon versenyeztek atlétáink. A gyermek korcsoportban először került sor bajnokságra és ez helyes kezdeményezésnek bizonyult. Háromszázötven befutója volt a versenynek és a magasabb korcsoportokban a papírforma érvényesült, különösebb meglepetés

nélkül. A fiatalabb korosztályokban már megoszlottak az erőviszonyok. Az éremtáblázat érdekes képet mutat, melyen látható, hogy a szekszárdiak fölénye az előző évekhez képest — elsősorban a Sportiskola váratlan jó szereplése miatt —• tovább nőtt. Ez a szakosított edzés, illetve a sokoldalú felkészítés eredménye. A Nagymányok megismételte előző évi sikerét és biztosan előzte meg a harmadik helyezett Dombóvárt. Nagy- dorog és a Dunaföldvár nyert még bajnokságot, míg a többieknek csak helyezéseket sikerült elérni.

Éremtáblázat

I.

H.

III.

Szekszárd

13

12

8

Nagymányok

55

3

4

Dombóvár

4

2

2

Nagydorog

1

1

2

Dunaföldvár

1

1

1

Hőgyész

—

1

—

Tolna

—

1

___

B

onyhád

—

—

1

Tomási

—

—

1

Eredmények:

Felnőtt női 3000 m: 1. Né- methné László Zsuzsa 11:55,0, 2. Jéhn Éva 13:32,0, 3. Kollár Judit 14:32,0 (mindhárom Sz. Dózsa). Csapatban: 1. Sz. Dózsa (Németh- né, Jéhn, Kollár).

Ifjúsági lányok, 2500 m: (1961—62): 1. Fülöp Erzsébet 10:38,0, 2. Rátkai Éva 10:45,8, 3. Rása Myrtill

11:36,0 (mindhárom Sz. Dózsa). Csapatban: 1. Sz. Dózsa I. (Fülöp, Rátkai, Rása),

2. Sz. Dózsa II. (Wiedemann, Rása, Luczai).

Serdülő leány, 1800 m: (1963—64): 1. Parádi Beáta

(DVSE) 8:07,6, 2. Wildanger Judit (Sz. Sí) 8:30,4, 3.

Kajtár Margit (Sz. Sí) 8:38,4. Csapatban: 1. Sz. Sí (Wildanger, Kajtár, Fenyőházi), 2. DVSE (Parádi, Regényi, Sári), 3. Paks (Frasch, Czu- czor, Laki).

Serdülő leány, 1500 m: (1965): 1. Binzák Anikó

5:51,8, 2. Krausz Eszter

6:00,4, 3. Gáspár Erika

6:08,8 (mindhárom Nagymányok). Csapatban: 1. Nagymányok (Binzák, Krausz, Gáspár), 2. Sz. SI I. (Ulbert,

Fekete, Rettich), 3. Sz. SI II. (Schneider, Mutzhausz, Min- ker).

Serdülő leány, 1500 m: (1966): 1. Szabó Anikó

(Dombóvár) 5:47,0, 2. Kovács Mária (Dunaföldvár) 5:52,0, 3. Benedek Edit (Dunaföldvár) 5:54,0. Csapatban: 1. Dunaföldvár (Kovács, Benedek, Fita), 2. Sz. Sí (Belgaracz, Csende, Tóth),

3. Nagymányok (Finta, Sebestyén, Krizsán).

Gyermek leány, 1000 m:

1. Balogh Györgyi (Nagymányok) 4:04,4, 2. Kőműves

Anita (Dombóvár) 4:07,4, 3. Horváth Veronika (Dombóvár) 4:10,0. Csapatban: 1.

Dombóvári Sí (Kőműves, Horváth, Kazári), 2. Szekszárdi Sí (Bodoki, Cser, CseAz 1963—64-es születésű serdülő fiúk

ri), 3. Nagymányok (Balogh, Dékány, Varga).

Férfi felnőtt, 7500 m: 1.

Molnár József 27:59,4, 2.

Mauck Károly 29:30,2, 3.

Trunk László 30:02,6 (mindhárom Sz. Dózsa). Csapatban: 1. Sz. Dózsa (Molnár, Mauck, Trunk).

Férfi ifjúsági, 6000 m: (1961—62): 1. Balogh Gyula

(Sz. Dózsa) 21:36,4, 2. Pordán Imre (Sz. Dózsa) 24:36,6, 3. Boch Antal (Bonyhád) 25:22,4. Csapatban: 1. Sz.

Dózsa (Balogh, Pordán, Puch).

Serdülő fiú, 4500 m: (1963 —64): 1. Csizmazia István

16:46,0, 2. Lamuth Jakab

16:48.6, 3. Molnár Sándor 16:50,6 (mindhárom Sz. Sí). Csapatban: 1. Sz. SI I. (Csizmazia, Lamuth, Molnár), 2. Sz. SI II. (Tumacker, Gan- czer, Gertei)„ 3. Sz. SI III. (Sövér, Juhász, Vajda).

Serdülő fiú, 4000 m:

(1965) : 1. Gallusz Tibor

(Nagymányok) 11:40,2, 2.

Farkas István (Sz. Sí)

11:56,4, 3. Takács Imre (Tamási) 12:02,0. Csapatban: 1. Nagymányok (Gallusz, Németh, Házi), 2. Nagydorog (Czukutyán, Portihegyi, Zsiga), 3. Sz. Sí (Farkas, Rák, Németh).

Serdülő fiú, 3000 m:

(1966) : 1. Bojtos György (Sz. Sí) 12:19,0, 2. Studer Zoltán (Hőgyész) 12:27,2, 3. Fenyő László (Nagydorog) 12:30,4.

Balogh Gyula, a 60®® méteres táv győztese

Csapatban: 1. Sz. Sí (Bojtos, Bordás, Szögi), 2. Tolna (Kovács, Dózsa, Schali), 3. Nagymányok (Varga, Kajtár, Fábián).

Gyermek fiú, 2500 m: 1.

Manai Róbert (Dombóvár) 10:36,6, 2. Farkas Attila

(Nagymányok) 10:56,2, 3.

László Imre (Nagydorog) 11:01,6. Csapatban: 1. Nagydorog (László, Molnár, Vágány), 2. Nagymányok (Farkas, Ferenc, Vincze), 3. Dombóvár (Manai, Erős, Apa- ezeller).

Haromszazötuen befutó a mezei futóversenyen