Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

2 Képújság 1979. március M. Különbéke 10 milliárd dollárért Az Egyesült Államok haditámaszpontokat létesít a Közel-Keleten Célba ért a teherűrhajó Szerdán délelőtt, moszkvai idő szerint röviddel fél 11 előtt megérkezett rendelteté­si helyére a Progressz—5 te­herszállító űrhajó: kikötött a Szaljut—6 űrállomás hátsó bejáratánál. A teherűrhajó az eddigi gyakorlatnak megfelelő mó­don közelítette meg az űrál­lomást. A hétfő reggeli raj­tot követően a Progressz előbb Föld körüli pályára állt, innen azután többszöri pályamódosítással jutott el a Szaljut közelébe. Automati­kusan ment végbe az össze­kapcsolás is, bár Ljáhov és Rjumin ellenőrizte a manő­vert és készen állt a közbe­lépésre, ha rendellenességet tapasztal. A teherűrhajón érkezett szállítmány kirakása hose- szabb időt vesz igénybe, mi­vel a pótalkatrészeket Ljahov és Rjumin azonnal beszereli, a feleslegessé váltakat pedig elhelyezi a Progressz rakodó­terében. Mint ismeretes, a teherűrhajó nem tér vissza a Földre. Néhány érdekes csomag is van a szerdán a Szaljutra érkezett teheráru között. így például az űrhajósok kaptak egy fekete-fehér televíziós készüléket — a földi adások vételére. Amikor erre lehető­ség nyílik, a Földről eljuttat­ják hozzájuk a központi te­levízió programját, de lehe­tőség nyílik különadásokra is. Egy másik érdekesség: az űrállomáson tűzjelző beren­dezést szerelnek fel. James Carter, az Egyesült Államok elnöke szerdán reg­gel visszaérkezett Washing­tonba hatnapos közel-keleti útjáról. Az amerikai főváros közelében lévő Andrews légi- támaszponton tett rövid nyi­latkozatában felkérte „a vi­lág összes politikai vezetőit”, hogy támogassák Egyiptom és Izrael „békeszerződésének” tervezetét. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter rö­viddel azután, hogy Carter elnök elutazott a Közel- Keletről, nyilatkozatban han­goztatta: teljesült Egyiptom­nak az a kulcsfontosságú kö­vetelése, hogy az egyiptomi— izraeli kapcsolatok fejleszté­sét időrendileg összekapcsol­ják a palesztinaiak ciszjordá- niai és gazai önkormányza­tának megvalósításával. Be­jelentette: az egyiptomiak viszont hozzájárultak ahhoz, hogy világpiaci áron kőolajat adjanak el Izraelnek. Ily mó­don — jegyzi meg az AP — Egyiptom lesz az első arab ország, amely olajat ad el Izraelnek. Butrosz Ghali végezetül re­ményét fejezte ki, hogy „még ebben a hónapban aláírják” Olaszországban újabb sú­lyos politikai terrorakciókat követnek el a magukat „for­radalminak” nevező szerve­zetek. Szerdán a „vörös . brigá­dok” elnevezésű hírhedt ter­rorszervezet (ez rabolta el és gyilkolta mg Aldo Mórót) pribékjei Torinóban bilincs­be verték a Fiat Művek egyik munkását, a 44 éves Giuliano Farinat, majd pisz­tolyai többször lábon lőtték. az izraeli—egyiptomi külön­békét. Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök szerdán rendkí­vüli ülésre hívta össze a kormányt, és a végrehajtó testület jóváhagyta az „új javaslatokat”. Ha a parla­ment is elfogadja, akkor két héten belül alá lehet írni a „békeszerződést” Egyiptom­mal — közölte Begin. KÉT FŐ TÉNYEZŐ Washingtoni megítélés sze­rint két fő tényező járulha­tott hozzá az amerikai—izra­eli tervek (valószínű) sikeré­hez: az Egyesült Államok példátlan méretű katonai, gazdasági biztosítékokat adott Izraelnek — ugyanak­kor Szadat egyiptomi elnök — látszat ellenállásának ma­radékait is feladva — behó­dolt amerikai pártfogói ígé­reteinek és Izrael igényeinek. Menahem Begin miniszter- elnök nyilatkozatát sugározta a CBS. Az izraeli vezető kö­zölte: Washington katonai védelmi szerződést javasolt, országa pedig cserében az „óriási” méretű amerikai gaz­dasági és katonai segélyért, A munkást súlyos állapot­ban szállították kórházba. Bolognában kedden késő este terroristák foszforpa­lackkal felgyújtották az új­ságírók tartományi székhá­zát. Füstmérgezés következ­tében egy 59 éves asszony meghalt, egy másik pedig a kórházban haldoklik. A Milánó melletti Cologno Monzese csendőrlaktanyája ellen pokolgépes merényle­tet követtek el. Négy karabi- nieri megsebesült. Haifa kikötőjét az Egyesült Államok hadiflottájának ren­delkezésére bocsátja. Wa­shington azt is javasolta, hogy átveszi az egyik légi- támaszpontot, amelyet Izrael — az Egyiptomnak vissza­adandó — Sinai félszigeten kiürít — mondotta Begin. Amerikai törvényhozási források szerint az országnak a következő néhány évben vagy tízmilliárd dollárjába kerül majd az annyira óhaj­tott szerződés — jelentette a CBS. Washington pótolja majd Egyiptomnak azt az évi kétmilliárd dollárt, amellyel eddig Szaúd-Arábia és más arab országok támogatták. A kairói rendszer emellett to­vábbi évi kétmilliárdos kato­nai segélyt kap arra, hogy elláthassa „új csendőri szere­pét a térségben”. Izrael, amely már eddig is óriási amerikai támogatásban része­sült, további milliárdokat kap — többek között a flotta­támaszpont fejében. ARAB TILTAKOZÁS A PFSZ Végrehajtó Bizott­ságának indítványára Bej- rútban összehívták a pán­Az iráni kormány azzal a kéréssel fordult Khomeini ajatollahhoz, hogy részesít­se amnesztiában a megbuk­tatott rezsim mindazon ki­szolgálóit, akik nem vettek részt ártatlan emberek kín­zásában, legyilkolásában, s nem vádolhatok a nép ki­zsákmányolásával. Ahmad Madani nemzetvédelmi mi­niszter szerdán Teheránban közzétett nyilatkozatában a kérelmet elsősorban azzal indokolta, hogy szétoszlassák a közvéleményben egyre jobban elhatalmasodó alap­talan félelmet. Madani hangoztatta, hogy a társadalomellenes eleme­ket bíróság elé kell állítani és meg kell büntetni, de azo­kat, akik üzleti tevékenysé­get folytattak, és különböző pozíciókat töltöttek be a ko­rábbi rezsim idején, nem szükségszerűen kell „össze­esküvőnek” minősíteni. A kormány tehát — mint mon­dotta — mindazok számára általános amnesztiát kért, akik ellen nincs terhelő bi­zonyíték. Nyilatkozatában Madani foglalkozott a katonai szer­ződések és általában a had­sereg problémájával is. Is­mételten leszögezte, hogy a korábbi szerződéseket felül­vizsgálják, mert ezek több­sége ellentétes az iráni nép arab népi kongresszus főtit­kárságának rendkívüli ülését. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet vezetője felhívta a konferen­cia figyelmét arra a veszély­re, hogy az amerikai imperia­lizmus — az általa szorgal­mazott egyiptomi—izraeli különalkutól felbátoríttatva — közvetlen katonai akció­val kísérel meg beavatkozni az arab népek ügyeibe. Ha az egyiptomi kormány aláírja Izraellel a különbé­két. ez az arab világ elárulá­sa lesz — mondotta a PFSZ vezetője és bejelentette: amennyiben az megtörténik, felszólítja az arab országo­kat: rendeljenek el olajboj­kottot Egyiptom e,llen. Nasszer Kaddur szíriai kül- ügvminiszter-helyettes meg­erősítette: országa „politikai, diplomáciai és gazdasági boj­kott alá veszi Egyiptomot, amennyiben Kairó aláírja a különbéke-szerződést. A szí­riai politikus azt is közölte, hogy ebben az ügyben már fölvették a kapcsolatot Irak­kal. érdekeivel. Példát is emlí­tett, mégpedig az Omani- öböl mentén épülő haditen­gerészeti bázist. Mint mon­dotta: a korábbi rezsim ed­dig 300 millió dollárt ölt be­le az objektumba, s annak végső elkészültéig még to­vábbi hatmilliárdra lenne szükség. A kormány ehelyett mintegy 50 millió dolláros ráfordítással a bázist nagy- kapacitású halászati komp­lexummá alakíttatja át. Teheránban időközben a 6ajtó hasábjain is helyet ka­pott az amerikai Time ma­gazin és Entezam miniszter- elnökhelyettes között kibon­takozott vita. Emlékezetes, hogy Entezam megvádolta az amerikai folyóiratot: „Megvesztegetési pénzeket fogadott el a sahtól és csa­ládjától, s elferdítve közölte az iráni forradalommal kap­csolatos eseményket.” A Ti­me például legutóbbi szá­mában egy iráni „szakértő­jét” szólaltatta meg, aki azt hangoztatta, hogy az iráni kormányt „szoros szálak” fű­zik az Egyesült Államokhoz. Ennek alátámasztásául azt hozta fel, hogy a kabinet két elnökhelyettese, Entezam és Jazdi az Egyesült Államok­ban folytatta tanulmányait. Sajtónyilatkozatában Ente­zam visszautasította az ame­rikai vádaskodásokat. Apró Antal látogatása (Folytatás az 1. oldalról). — mondotta. — „Ez a leg­fontosabb kérdés.” Különö­sen hangsúlyozta a párt- szervezetek felvilágosító szerepét. Nem a közvetlen gazdasági irányítás a dolguk, hanem „most is, mint min­dig, 30 éve, szükségünk van az emberek egyetértésére” — és ezen a téren tehetnek so­kat. „Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy jobban dolgozzunk. A vezetők kivá­lasztásában és cseréjében is.” Ebben a pilanatban „nem a növekedési ütem gyorsítása a főkérdés, ha­nem a piacon jobban érté­kesíthető termékek előállítá­sa. Kevesebbet, de jobban termeljünk.” Magyarország kis ország, teljesen joggal foglalkoztat­ják a közvéleményt a külpo­litikai események. Apró An­tal utalt arra, hogy Kádár János közelmúlt moszkvai látogatása a teljes nézetazo­nosság jegyében zajlott le. A hódító kínai császárok ha­gyományait követő Kína he- gemonista politikája tartha­tatlan, de megvannak a ma­ga gyökerei. Aligha véletlen, hogy Mao 27 írásában mind­össze 4 ízben szerepel a „szocializmus” kifejezés. Szóba került Carter elnök látványosnak szánt közel- keleti utazása is. Beszéde befejező részében Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke elismerés­sel adózott a megyénkben — a kommunisták irányítá­sával — eddig kifejtett jó munkának és további sikere­ket kívánt minden dolgozó­nak. A simontornyai program várlátogatással zárult, majd a vendégek a Tamási Álla­mi Gazdaság fornádi köz­pontjába utaztak. O. I. PANORÁMA BUDAPEST A Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének hivatalos látogatáson hazánkban tar­tózkodó küldöttségét — ame­lyet dr. Cahit Karakas, a nemzetgyűlés elnöke vezet — szerdán hivatalában fogadta Púja Frigyes külügyminisz­ter. A találkozón részt vett Raffai Sarolta, az ország- gyűlés alelnöke és Tálát Ben- ler, a Török Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A szívélyes légkörű eszme­cserén érintették a kétoldalú kapcsolatokat, s külügymi­niszterünk ismertette a ma­gyar kormány álláspontját a fontosabb aktuális nemzetkö­zi kérdésekben. A küldöttség ezután a Ganz Villamossági Művekbe látogatott. HANOI A vietnami külügyminisz­térium szóvivője újabb nyi­latkozatban követelte a kínai csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását Vietnamból — közölte a Vietnam Hang­ja rádió. A szóvivői nyilat­kozat hangsúlyozta, hogy a kínai agresszorok még min­dig nem teljesítették a csa­patkivonásokról szóló ígére­teiket. Ehelyett vietnami te­rületeket aknásítanak el, tü­zérségük vietnami települése­ket támad, Lang Son tarto­mányi székhelyet földig rom­bolta. A szóvivő erélyesen elítélte a kínai agressziós egy­ségeknek a polgári lakosság­gal szemben elkövetett bűn­tetteit. Hanoiban bejelentették, hogy a VSZK kormányának határozata alapján megszűnik az amerikai háborús bűntet­teket vizsgáló bizottság és ezzel egyidőben új szerveze­tet hoznak létre a kínai ag­ressziós erők bűntetteinek kivizsgálására. A bizottság feladatai közé tartozik az is, hogy az összegyűjtött anya­got a világ közvéleménye elé tárja. Peking megerősítette, hogy a visszavonulási nyilatkozat ellenére csapatai továbbra is harcban állnak a vietnami erőkkel. Olaszország W Újabb terrorhullám Bonn Tava**! párbajok Scheel nyugatnémet köztársasági elnök bejelentette: nem jelölteti magát az állam­fői tisztségre a május 23-i elnökválasztá­son. Ezzel a bejelentéssel még nyíltabbá vált a Bonnban dúló belpolitikai küzdelem. A kormányon lévő szociáldemokrata- szabaddemokrata (SPD—FDP) koalíció ve­zetői felkérték az FDP-hez tartozó és vala­mikor a külügyminiszteri tisztséget is vi­selő Scheelt: legyen a koalíció közös jelölt­je. Az államfő az elutasítást azzal indokol­ta, hogy nem számíthat többségre, miután a köztársasági elnököt nem egyszerűen a parlament, hanem a szövetségi gyűlés és a tartományokat képviselő szövetségi tanács együttes ülése választja. Ebben a testület­ben pedig az ellenzéknek, (a keresztény- demokrata CDU-nak és a vele szövetséges keresztényszociális CSU-nak) szavazat- többsége van. CARSTENS ÚTJA Ez látszólag azt jelenti, hogy szabaddá vált az út a CDU—CSU jelöltje, Karl Cars­tens előtt. Persze: a játszma még nincs tel­jesen lefutva. Carstens múltjában ugyanis — noha jelenleg a Bundestag, a parlament elnöke, homályos és sötét foltok mutatkoz­nak. Már tavaly kiderült, hogy 1933-ban a náci SA rohamosztag, majd a náci párt tag­ja volt. Ráadásul belekeveredett a nyugat­német titkosszolgálatok illegális fegyver- üzletébe is a 60-as évek végén. Ezért a CDU—CSU képviselői közül is vannak jó néhányan, akik vonakodva látnák Cars- tenst az államfői karosszékben. Mindez gondolkodásra készteti az ellenzék jelen­legi vezetőjét, Kohlt. Ha ugyanis Carstens körül valamilyen okból botrány, vagy akár csak zavar keletkezik — abba maga Kohl is belebukhat. Minden jel arra mutat azonban, hogy a május 23-i elnökválasztás körül kibontako­zó taktikai harc mögött egy lényegesen fontosabb és komolyabb küzdelem dúl. E küzdelemben az NSZK általános nemzet­közi politikai irányvonala a tét. A harc két fronton folyik. Az egyik természetesen a kormány és az ellenzék között húzódó frontvonal. Ez vi­szonylag világos. A Bonnban lefolytatott parlamenti vitában: amely a biztonság és a leszerelés kérdéséről folyt, a CDU és a CSU rendkívül élesen és provokatív módon be­szélt az állítólagos „keleti veszélyről”. En­nek megfelelően az ellenzék azt követeli, hogy az NSZK területére telepítsenek kö­zéphatósugarú amerikai rakétákat, sőt neut­ronfegyvereket is. Strauss, a CSU vezetője teljes nyíltsággal követelt atomfegyvereket a nyugatnémet haderő számára. REÁLISABB ÁLLÁSPONT Az enyhülés és a leszerelés kérdésében a Schmidt kancellár által vezetett szociál­demokrata—szabaddemokrata koalíció jó­val reálisabb álláspontot foglal el. A kor­mány visszautasítja azt az elképzelést, hogy az NSZK legyen az új középhatósuga­rú rakéták egyedüli bázisa a NATO-orszá- gok között. Ezen a legfontosabb szinten az ellenzék áttörésére és provokációs politiká­jának érvényesülésére egyelőre nem kell számítani. A jelenlegi kormány mandátu­ma ugyanis még 1980 őszéig tart és addig Schmidt kabinetjét nem lehet eltávolítani a hatalomból. A helyzet mégsem tekinthető veszélyte­lennek. Mégpedig azért nem, mert nincs nyugalomban a másik front: a koalíción belül is vannak nézetkülönbségek. A szo­ciáldemokrata pártban Brandt pártelnök hosszú betegsége komoly nehézségeket oko­zott. Wehner, a parlamenti frakció tapasz­talt vezetője, akit a párt stratégájának te­kintenek, a leghatározottabban az enyhü­lési politika fenntartása és megerősítése mellett tört lándzsát. Olyannyira, hogy még a koalíciós partner FDP-hez tartozó kül­ügyminisztert, Genschert is bírálta nem eléggé pozitív magatartása miatt. Schmidt kormányfőt ez nehéz helyzetbe hozta, hi­szen neki hivatalánál fogva bizonyos egyen­súlyt kel] tartania a koalíció két pártja kö­zött. A nehézségeket fokozza, hogy Wehner saját megfogalmazása szerint is „az árral szemben úszik”. Az NSZK-ban ugyanis rendkívül előterjes hangulatkeltés folyik a szocialista országok ellen, ami mindenna­pos „muníciót” szolgáltat az ellenzéknek. Nyugat-Németországnak mind stratégiai helyzeténél, mind pedig gazdasági erejénél és kapcsolatainál fogva kulcsszerepe van az európai béke és enyhülés folyamatának fenntartásában. A Bonnban folyó küzdel­mek egyelőre nem fenyegetnek azzal a ve­széllyel, hogy kedvezőtlen fordulat követ­kezik be az NSZK reálisnak mondható kül­politikai vonalvezetésében. A harc fordu­latai azonban egyben figyelmeztetést is je­lentenek: az utóbbi években kidolgozott politikát csak súlyos és szívós küzdelem­mel lehet megvédeni.-i -e. Amnesztia Iránban? Hadikikötő helyett halászati bázis Le Carterrel, a sahhal, Izrae llel és Szadattal — olvasható az iráni fiatalember kezében lévő feliraton. A teherániak nagyszabású tüntetésen ítélték el Carter közel-keleti po­litikáját.

Next

/
Thumbnails
Contents