Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

2 Képújság 1979. február 13. Iránban győzött a forradalom Teheránban a Khomeini ajatollah által kinevezett ellen­zéki kormány vette át hétfőn a hatalmat, miután a had­sereg átállt a Bazargan-kormány mellé. Képünkön: egy iráni tiszt saját katonáit szólítja fel fegyverletételre. (Képtávírónkon érkezett.) (Folytatás a 1. oldalról) FEGYVERES FELKELÉS Szombaton délután és va­sárnap délelőtt Teheránban széles körű és összefüggő fegyveres felkelés bontakozott ki. Ebben túlnyomórészt pol­gári személyek vettek részt, akik az átállt katonák révén a fegyverraktárakból és az el­foglalt rendőrőrsökről sze­reztek fegyvereket. Több ez­ren, köztük nők is, megrohan­tak és birtokukba vettek egy Teherán környéki fegyver­gyárat. Ostrom alá vették a főpostát és a rádió épületét. A megostromolt hesratabadi laktanyát elfoglalva szintén jelentős mennyiségű fegyver­hez jutottak. A laktanya ka­tonáinak többsége átállt. Egy csoport elfoglalta a Golestan-palotát, a sah egy­kori teheráni rezidenciáinak egyikét is, ahol Reza Pahla- vit 1967-ben megkoronázták, s amely jelenleg vendégházul szolgál kormányfői látogatá­sok alkalmával. Az őrség alig tanúsított ellenállást. A főváros központja és a keleti városrészek teljesen a felkelők ellenőrzése alá ke­rültek. Nyugati hírforrások szerint Amir Husszein Rahibi tábor­nok, az iráni légierő parancs­noka, vasárnap éjjel a légi­erő „teljes támogatásáról biz­tosította az iráni nép forra­dalmát”. Khomeini ajatollah vasár­nap este már a Szabad Irán Hangja néven jelentkező te­heráni rádióban nyilatkozott. Köszönetét mondott híveinek hősies helytállásukért, amely- lyel lehetővé tették az isz­lám forradalmat. Ugyanakkor éberségre intett, s figyelmez­tetett arra, hogy az ellenség még mindig lesben áll és hogy fegyveres intervenciótól to­vábbra is tartani lehet. Fel­szólította az iráni hadsereg tábornokait és felelős veze­tőit, hogy ne akadályozzák a katonák és a tisztek átállását a népi mozgalomhoz. Az ajatollah hívei már va­sárnap este átvették a tehe­ráni rádió, a televízió, a rend­őrőrsök, s ezzel együtt az ut­cák ellenőrzését is. A teherá­ni rádió szerint a parlament alsóháza feloszlatta önmagát. A DÖNTŐ FEJLEMÉNY A fegyveres erők legfelső tanácsa — a fegyvernemek parancsnokai — vasárnap délelőtt, miközben Teherán­ban és más iráni városokban javában állt a fegyveres küz­delem a felkelők és - a kor­mányhű erők között, értekez­letre ültek össze. Kiadott köz­leményüket kora délután is­mertette a rádió. A hadsereg főparancsnoka ebben azért, hogy „elkerülhető legyen a káosz és zűrzavar, a további vérontás”, azonnali hatállyal visszarendelte kaszárnyáikba a fegyveres erőket és kije­lentette, hogy a hadsereg semleges. „A fegyveres erők minden erejükkel a népaka­ratot támogatják” — hangoz­tatta a közlemény, hozzátéve, hogy a hadsereg feladata az ország területi épségének és függetlenségének biztosítása. Ezzel a sah által kineve­zett kormányfő, Sapur Bak­tiar elveszítette egyetlen és utolsó támaszát, s megnyílt az út ahhoz, hogy Khomeini és támogatói átvegyék a hatal­mat Iránban — állapítják meg jelentéseikben a hírügy­nökségek. A FORRADALOM NAGY PILLANATAI — Megadták magukat a forradalmi erőknek a kül­földre menekült iráni sah te­heráni palotája biztonsági őrizetének tagjai — közölte a teheráni rádió. A császári gárdisták egyenként, polgári ruhában távoztak a főváros északi részében lévő kaszár­nyából. Fegyvereiket a Kho­meini vezette népi erők el­kobozták. A császári gárda harckocsijaira a kapituláció jeléül kitűzték a fehér lobo­gót. A sah palotáját teljes egészében a nép ellenőrzi. A rádió azt, is hírül adta, hogy néhány órás harc után, amely az iráni főváros északi negyedében az amerikai ta­nácsadók központjának és azzal szomszédos iráni kato­nai létesítményeknek a kör­nyékén folyt, szétmorzsolták a Khomeini ajatollah vezette forradalmároknak még ellen­szegülők utolsó ellenállási fészkét is. Ezzel egyidejűleg a síita vallási vezetőt támogató fegy­veres forradalmárok megro­hamozták és elfoglalták a sah megdöntött rezsimjének fő politikai börtönét. A bör­tönökben őrzött politikai fog­lyok zömét nyomban az épü­letek elfoglalása után szaba­don engedték. Az AFP teheráni helyszíni tudósításában azt írja, hogy „a jelek szerint végleg elsö­pörték a sah rezsimjét: Irán hétfőn élte át Khomeini aja­tollah korszakának első nap­ját. Teheránban hétfőn reg­gel sírtak az emberek örö­mükben. A forradalom győ­zött, a sah soha többé nem tér vissza, a hadsereg velünk van — mondták. A forrada­lom oldalára átállt katonák a lakossággal barátkoznak. AZ ELSŐ INTÉZKEDÉSEK Közben az iráni forradalmi kormányzat hadműveleti pa­rancsnoksága a rádióban többször is beolvasott közle­ményben szólította fel a Kho- meinit támogató erőket, hogy tartsák ellenőrzésük alatt a főváros kulcsfontosságú léte­sítményeit, de ne folyamod­janak erőszakhoz és gyújto­gatáshoz. „Miután a forradalom győ­zött, a hadsereg vezérkara és a császári gárda, valamint a hadsereg különböző egységei csatlakoztak a népi mozga­lomhoz” — adta hírül hétfőn hajnalban, a teheráni rádió­ban felolvasott közleményben a Khomeini ajatollah által kinevezett ideiglenes kor­mányzat hadműveleti pa­rancsnoksága. A kommüniké felszólította a lakosságot, hogy többé ne támadja a kaszárnyákat és a közigazga-^ tási épületeket, minthogy azok a nép tulajdonába men­tek át. A teheráni rádió szerint az új forradalmi kormány zsák­mányolt fegyvereik beszolgál­tatására szólította fel az irá­ni fővárosban ezrével csopor­tosuló fegyveres fiatalokat. A Baktiar-rezsim ellen fel­lázadt katonák beszolgálta­tott fegyvereit a parlament közelében, Khomeini főhadi­szállásán gyűjtik össze. CSATLAKOZNAK A DIPLOMATÁK Washingtonban akkreditált iráni diplomaták egy cso­portja, akik Khomeini aja- tollahot támogatják, vasárnap megszállták saját nagykövet­ségüket. Hétfőn Irán ankarai nagy- követségének összes tisztvi­selői és alkalmazottai — a nagykövet kivételével — ki­jelentették, hogy támogatják Mehdi Bazargan miniszterel­nök új, ideiglenes forradalmi kormányát. Pekingben akkreditált irá­ni diplomaták vasárnap éj­jel faliújságot helyeztek el a „demokrácia falán”, a fali­újságok utcájában. A sah- ellenes szöveget és karikatú­rákat tartalmazó tacepaőn „Irán pekingi nagykövetsé­gének tagjai” aláírás szerepel. MEGLEPETÉS WASHINGTONBAN Az amerikai kormányt a je­lek szerint megint váratlanul érték az iráni fejlemények. Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó Baktiar bukásá­nak hírére vasárnap sürgős, rendkívüli tanácskozásra hív­ta össze a Fehér Házba a külügy-, a hadügyminiszté­rium, a hírszerzés illetékes vezetőit. A tanácskozás után, amelyben Camp David-i üdü­lőjében telefonon bekapcsoló­dott Carter elnök is, bizonyos katonai intézkedéseket jelen­tettek be r— mint hangsú­lyozták, az Iránban lévő ame­rikaiak védelmére. Khomeini ajatollah hívei kórházzá alakították át a tehe­ráni Hilton Hotelt. A zömében amerikai vendégeket ki­parancsolták a szállodából. (Képtávírónkon érkezett.) Az Országos Béketanács elnöksége ülése Tudományos konferenciát rendez február 22—23-án a nemzetközi gyermekév je­gyében az Országos Béke­tanács, megvitatják, miképp érvényesül a gyermekek vé­delme Magyarországon és a világ más részein — ezt tar­talmazza egyebek között a magyar békemozgalom 1979. évi munkaprogramja, ame­lyet az OBT hétfői elnökségi ülésén fogadtak el. A Hazafias Népfront Belg­rad rakparti székházában megtartott tanácskozás részt­vevőit Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára tájékoztatta az idő­szerű belpolitikai kérdések­ről. Ezt követően Sebestyén BUDAPEST Budapest felszabadulásá­nak 34. évfordulója alkalmá­ból hétfőn a városházán ün­nepi külsőségek között adták át a Fővárosi Tanács Pro űrbe aranyérmeit. Az ünnep­ségen megjelent Polinszky Károly oktatási miniszter, Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter, Héhes Lajos, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Tóth Dezső kulturális miniszterhelyet­tes, s ott volt a főváros tár­sadalmi és kulturális életé­nek sok ismert személyisége. BRÜSSZEL Hétfőn reggel Brüsszel egyik katonai repülőteréről elindult Zairébe annak a 250 belga ejtőernyősnek az első csoportja, akiket a belga kormány állítólag azért küld a közép-afrikai országba, hogy segítséget nyújtsanak az ingatag Mobutu-rendszer hadseregének kiképzéséhez. BELGRAD Tito jugoszláv párt- és ál­lamelnök hétfőn hazaérke­zett hivatalos közel-keleti körútjáról, amelynek során Kuvaitot, Irakot, Szíriát és Jordániát látogatta meg. A négy arab ország vezetőivel folytatott tárgyalásai közép­pontjában a kétoldalú kap­csolatok fejlesztése, a közel- keleti helyzet és az el nem kötelezett mozgalom téma­köre állt. PEKING Hétfőn este hivatalos láto­gatásra Pekingbe érkezett Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter, hogy tár­gyalásokat folytasson Huang Hua kínai külügyminiszter­rel a két ország kapcsolatá­nak kérdéseiről és nemzet­közi problémákról. NAIROBI ' Az ugandai rádió Nairobi­ban lehallgatott jelentése szerint hétfőn reggel a szom­szédos Tanzániából páncélos egységek hatoltak be Ugan­dába. A jelentés hozzáfűzi, hogy a tüzérségtől támoga­tott tanzániai egységek mint­egy ötven kilométerre nyo­multak be ugandai területre. JERUZSÁLEM Az iraeli kormány — az AFP jól tájékozott jeruzsá- lemi forrásai szerint — va­sárnapi ülésén úgy döntött: arra kéri az Egyesült Álla­mokat, hogy párhuzamosan a Camp David—2-nek elne­vezett egyiptomi—izraeli— amerikai tárgyalásokkal, kezdjenek kétoldalú ameri­kai—izraeli megbeszéléseket. Ez utóbbiak fő témája az idézett források szerint az Izraelnek ’ nyújtandó ameri­kai segítség lenne, különös tekintettel az olajszállítások­ra. Izráel legfőbb szállítója, Irán, beszüntette az olajel­adást Izraelnek. Nándomé, az OBT elnöke a Béke-világtanács közelmúlt­ban befejeződött berlini ülé­sének munkájáról számolt be. Kovács Béla, az OBT fő­titkára pedig a BVT akció- programjához kapcsolódó 1979-es békemozgalmi terve­ket terjesztette a testület elé. A BVT ülésén 89 ország és Nyugat-Berlin, valamint 36 nemzetközi szervezet — köztük az ENSZ — mintegy 500 képviselője a nemzetközi enyhülés erősítésére, a vi­lág közvéleményét mozgósí­tó leszerelési programot fo­gadott el. A hagyományoknak meg­felelően az idei év kiemel­kedő eseménye lesz a május 7-én kezdődő béke és barát­sági hónap, amelynek ren­dezvényein .a legfontosabb nemzetközi politikai kérdé­sek megvitatása, a népek közötti barátság és szolida­ritás erősítése mellett az atomfegyverek gyártása el­len, és a meglévő arzenálok megsemmisítéséért is síkra szállnak a világ jövőjéért fe­lelősséget érzők. Az elnökségi ülésen fel­szólalók rámutattak, hogy a IX. magyar békekongresszus állásfoglalásának megfele­lően tovább kell szélesíteni a békemozgalom tömegbefo. lyását, tökéletesítve a mun­kamódszereket is. A tanácskozás résztvevői végül megválasztották az OBT 14 tagú titkárságát. Magyar vezetők részvétlávirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezték ki részvétüket Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége elnökének Edward Kardeljnek, a JSZSZK elnöksége és a JKSZ KB elnöksége tagjának el­hunyta alkalmából. Az iráni fordulat Hétfő esti kommentárunk A- fantasztikus feszültséghez képest maga a robbanás — legalábbis egyelőre — nem tűnik olyan pusztítónak, mint amilyen lehetett volna. Voltak ugyan fegyveres összecsapá­sok Khomeini ajatollah és a császári gárda erői között, de a számok vasitörvénye döntött: a tömegek a szó szoros értelmé­ben elsöpörték a régi közigazgatást és megteremtették a fő­pap által kijelölt kormányfő, Mehdi Bazargan országiásónak feltét éleit. A régi-jó igazság — vagyis az, hogy jósolni nagyon nehéz — Irán vonatkozásában is érvényes. Az azonban vitathatat­lan, hogy a drámai eseményekben bővelkedő iráni politikai színpadon új felvonás kezdődött a hét végén. Nehéz lenne persze arra a kérdésre egyértelmű választ adni, vajon várat­lannak tekinthető-e a sah-féle adminisztráció utolsó, de annál félelmetesebb bázisának, a hadseregnek hirtelen semlegessé válása. A főparancsnokság vasárnap ugyanis közölte: felhagy a Baktiar-kormány támogatásával és a katonákat visszarende­li a laktanyáikba. Bármilyen kivételezett helyzetet élvezett is a hadsereg, az utóbbi időben már sejteni lehetett, hogy az iráni nép egyenruhás fiai nem sokáig maradhatnak érzéket­lenek az egyetemes tömegmozgalommal szemben. ArróL, milyen lesz a születő új rendszer, mennyire lesz ké­pes megoldani az ország kétségtelenül súlyos problémáit, semmit nem tudhatunk még. Ebben a pillanatban azonban nem is ez a lényeg Sőt még az sem, hogy az ellenzék derék­hadának a vallási mozgalom bizonyult. A történelem már sOk példával szolgált arra, hogy a vallási köntösben jelentkező tömegmozgalmak gyakran társadalmi érdekeket fejeznek ki. Ez a huszadik század harmadik harmadában Irántól Észak- Irországig fokozottan igaz. Khomeini mozgalmának nem a vi­lágnézeti alapja döntő az események mérlegelésénél, hanem az, hogy egyesíteni tudta nemcsak a nép, hanem a nemzet minden, a császári diktatúrával elégedetlen rétegét. Azt sem lehet tudni, hogy a jelenlegi impozáns nemzeti egység meny­nyire lesz tartós, a győzelem után. Lehet valami igazuk azok­nak, akik úgy vélik: a győzelmes iráni ellenzék sokkal egysé­gesebb abban, amit nem akar, mint abban, amit e pillanatban akar. Ezek a kérdőjelek azonban nem változtatnak a dolog lénye­gén. Azon, hogy egy olajban gazdag, a tőkés világ legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok által alaposan támogatott, ki­felé oly sokáig rendkívül erősnek látszott diktatúra meglepő gyorsasággal széthullott. Szinte szimbolikusnak tekinthető, hogy az utolsó — valóban utolsó?- — felvonás kezdetén már csak a szuperelit császári gárda képviselte a monarchia fo­lyamatosságát, immár valóban az egész nemzettel szemben. Mi az iráni fordulat közvetlen következménye? Belpolitikailag az, hogy egy lehetőségekben gazdag ország jó esetben valóban ráléphet a társadalmi felemelkedés útjá­ra. A nemzetközi porondon pedig az, hogy a földkerekség egyik legérzékenyebb térségében megszűnt létezni egy olyan rezsim, amely fenntartás nélkül vállalta az amerikai érdekek kiszolgálását. _ ----­B ármennyi kérdőjel sorakozik Khomeini és Bazargan bel­politikai elképzelései körül (milyen lesz az iszlám állam iráni modellje, milyen társadalmi töltést hordoz, stb.), a külpoli­tikai orientáció terén minden jel szerint lényeges változás kö­vetkezik be. Csaknem biztosra vehető, hogy az új rendspr felhagy a „csendőrszereppél”, azzal, hogy a megyvenmilliárd dolláros költséggel félfejlesztett, ultramodern fegyverekkel felszerelt hadsereg Washington céljainak megfelelően tartsa sakkban a térség gyengébb országait. Ebből minden logika szerint az következik, hogy az új teheráni kabinet lépéseket tesz majd az el nem kötelezett országok csoportja felé. Ha meglesznek a lehetőségek a stabilizációra, ez nem kevesebbet jelentene, mint hogy egy fontos geopolitikai helyen megszűnik létezni a nyugati katonapolitikai szövetség előretolt bástyája és helyét egy alapvetően békepollitikát folytató kormányzat veszi át. Éppen egy ilyen fordulat hordereje teszi nagyon jo­gossá a kérdést: hogyan reagál majd az iráni fordulat első számú vesztese, az Egyesült Államok? Carter sikertelen Camp David-i kalandja után amúgy is megerősödtek a kongresszusi támadások az amerikai elnök ellen. Ezek nemcsak az iráni összeomlásért teszik felelőssé a Fehér Ház, a külügyminisztérium, a Pentagon és a CIA „gyengeségét”, hanem a térség változásaiért is, Etiópiától kezdve Dél-Jemenen át egészen Afganisztánig. Minden vagy majdnem minden attól függ, hogy ez a belső nyomás nem ve­zet-e meggondolatlan, súlyos következményekkel fenyegető amerikai lépésekre egy olyan Irán ellen, amely megújhodása lényegének éppen azt tartja, hogy csatlósállamból valóban független országgá válják. HARMAT ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents