Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

1979. február 11. ^NÉPÚJSÁG 11 Műemlék könyvtáraink A pannonhalmi monostor A pannonhalmi könyvtár, hivatalos nevén a Szent Be- nedek-rend Központi Könyv­tára — a Könyvtári Minerva szerint — egyházi szakkönyv­tár. Maga a nagyméretű, ion stílusú faoszlopokkal, erkély­folyosókkal körülvett, úgy­nevezett díszkönyvtár is lát­ványosságnak számít. Az ér­tékes könyvanyag, a ritka, sőt egyedi példányok, az ál­lományhoz csatlakozó mu­zeális gyűjtemény pedig a műemlék könyvtárak rangjára emeli a pannonhalmi könyv­tárat. A fentiekből arra követ­keztethetünk, hogy a könyv­tár nevével, méltatásával úton-útfélen találkozhatunk, de legalábbis az ide látogató turisták rövid tájékoztatóval a kezükben ismerkedhetnek a könyvtárral, az értékes gyűj­teménnyel. Bármennyire meg­lepően hangzik is — nem így van. A Győr-Sopron megyei Idegenforgalmi Hivatal Pan­nonhalma útikalauza az egyetlen kiadvány, amelyben az érdeklődők rövid ismerte­tést találnak a könyvtárról, kiemelve a gyűjtemény né­hány érdekes darabját. Sőt, a Magyarország útikönyv ide vonatkozó fejezete is helyes­bítésre szorul. Az 1516-ból származó Tihanyi kódex ugyanis nincs a könyvtár tu­lajdonában. A XV. századi Pannonhalmi kódex és a vele egybekötött 1516-os keltezésű Forgács kódex az Egyetemi Könyvtárban található, a XII. századi, királyi és pápai okleveleket tartalmazó kó­dexet, a Liber Ruber-t pedig nem a könyvtár, hanem a kü­lön intézményként működő levéltár őrzi csakúgy, mint a Tihanyi Alapítólevelet. ANONYMUS AZ ISKOLA VEZETŐJE A kolostort I. István 1001- ben alapította. Ezzel megve­tette az első hazai könyvtár alapját is, amely ma a világ legnagyobb bencés könyvtá­ra. I. László 1083-ban össze­íratta a kolostor birtokait, egyházi kincseit, könyveit. Az összeírás tanúsága szerint már ekkor több mint hetven könyv volt a kolostor tulaja danában. Szertartáskönyve­ken kívül bibliát, legendás^ könyveket, a szentatyák írá­sait, sőt klasszikus auktorok (Cicero, Lucanus, Cato) mű­tünk — én jártam be a vá­rosba élelmet venni. Szótárt csináltam, a harmincnégy nap alatt megtanultam elég jól törökül. Jöttek aztán ér­tünk, Boros András, most fő­ember a vállalatnál, adtak egy jobb gépet, vittük tovább a rakományt, ők meg haza­hozták a Mercit, mert üresen tudott menni. Egy liter bort, négy csomag cigarettát meg finom borsólevest kaptunk tőlük. Nékik volt a konyhá­ban gáz, hús is, konzerv is. Minden. No, én csak a bort kértem. Tizenegy kilót fogy­tam, harmincnégy nap alatt. Ez volt az első teheráni utam, három hónapig tartott és 610 dollár volt a kerese­tem. * — Amikor Ciprust a törö­kök megszállták, éppen arra vitt az utam. Jöttek a kato­nák, állj. Jó. Lefestették a lámpákat kékre, harminc­nyolc lírát kellett fizetni. Itthon alig tudtuk ezt a pénzt behajtani, mert nem volt ró­la írás. Mert mindenről írás­ban adtunk számot. * — Aztán megint jártunk veszélyes helyen. Két harc­kocsi zárta le az utat, kö­zöttük drótkötél volt kife­szítve. Látták, hogy magya­rok, hungarokamionosok vagyunk intettek, a két tank közelebb ment egymáshoz, belógott a drótkötél, és me­hettünk. Igen ám, de a ká­véit is megtalálhatjuk a fel­sorolásban. A magyar történetírás kez­detei a könyvmásoló műhely- lyel is rendelkező Pannonhal­mán fedezhetők fel. Ezt az Anonymus-kutatások újabb eredménye is alátámasztja, amely szerint P. mester a pannonhalmi iskola vezetője volt. A névtelen szerző érte­sülései ugyanis általában olyan helyről származnak, ahol bencés kolostor műkö­dött De miért éppen Pan­Kutatók a könyvtárban tonakoma korán kapcsolt rükvercbe és a nyerges hát­só kerekeit földobta a kö­tél. Akikorát durrant a kocsi, mint egy ágyú! * — Általában úgy négyszáz kilométer közötti a napi fel­adat. Volt azonban, amikor csak hét kilométerre jutat­tunk, rossz volt az út, meg a határokon is mindig cirkusz van. Aki nem figyelmes- élelmes, az órákat ácsorog. Például tudni kell kérem, hogy egyik határon mikor ebédelnek, a másikon mikor imádkoznak, meghogy a tö­rök—iráni határon éjszaka nem dolgoznak. Kilométeres kamionsorok állnak, és ha egyszer kiszállsz a kocsiból, akkor vége, oldaladba nyom­ják a tőrt vagy a puskát, aztán visznek mindent, ami mozdítható. Még a pótkere­keket is. * — Nézze uram, itt a 750 ezres papír, baleset nélkül vezettem. Egyszer büntettek csak meg. Siófokon. Bari­ban volt feladatunk, és ki­csit késéssel indultunk, il­letve a határhoz időben akartunk érni, s löktem a Volvót. A rendőrség lefény­képezett, 82 kilométer van a fényképen, Siófok belterüle­tén tessék, nem hazugság, itt nonhalmára esett a választás a középkori bencés iskolák közül? Egyrészt azért, mert a legtöbb középkori króni­kánkról bebizonyosodott, hogy itt íródott. De a legfőbb bizonyítékok azok a hasonló­ságok, amelyek a Gesta szö­vege és a Pannonhalmán írt oklevelek között kimutatha­tók. Az 1802-ben visszaállított bencésrend 757 kötettel kezdte a könyvgyűjtést. Ami­kor az új könyvtárépület el­készült, már 36 ezer kötetet katalogizált a könyvtár buz­gó őre, Szeder Fábián, aki mellett másodkönyvtárosként Czuczor Gergely dolgozott. A XIX. század végére a köny­vek száma 170 ezerre növe­kedett, ma pedig több mint 300 ezer kötetet őriznék itt. A BETILTOTT MÜVEKET SENKI SEM KERESTE A könyvtár jelenlegi anya­gából tárlókban látható né­hány kódex. Ezek 1802. után, vásárlás útján kerültek a gyűjteménybe. A könyvtár 230 ősnyomtatványa közül az egyik, a kézi festésű, 1499- ben, Velencében nyomtatott pécsi misekönyv már 1506 tá­ján Pannonhalmán volt. (Ne­vezetesebb ősnyomtatványok még: a Thuróczy Krónika 1488-as festetlen brünni és a kép — ötszáz forintot fi­zettem. * — Aztán egyszer segítsé­gért kellett menni, a kollé­gám rosszul lett. Magas láz gyötörte, én már elfáradtam, az útnak meg még messze volt a vége. Megyék orvosért, valahol Iránban. És uramfia, betévedek egy laktanyába. Magyarázom, mondom, már amennyire törökül tudok, de hát azok nem az én nyel­vemen beszéltek, és mégis adtak orvosságot. A baj ott volt, amikor ki akartam jön­ni a laktanyából, mert m8r nem az az őr állt a kapuban, aki beengedett. Aztán végül megoldódott a kérdés, mert mondtam, hogy igyunk meg pajtás egy teát, s így aztán kiengedett. Megitta a teát. • — Bőrt vittem, nyersbőrt. Triesztbe kellett beállni a légikikötőbe, de hát nem en­gedtek, azt mondták, nem. No, hát akkor dekkolunk pajtás. Mondom a társam­nak egy nap után, te, men­jünk már valahova, mert ezek a népek el akarják az autót bőröstől, vezetőstül lopni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy előfordult már, amikor két-három ka­mion legénysége megállt va­lahol pihenni, és mire fel­ocsúdtak az első gépet ellop­ták, elment, otthagyta a pót­kocsit.) Nő, meg voltunk ijedve, mert mindig ott kö­festett augsiburgi kiadása, a Manlius nyomdájából 1585- ben kikerült O és új kalendá­rium, valamint egy díszes Dante-kiadás 1491-ből. Szin­tén figyelemre méltó Heltai Krónikája (1575) és Luther röpiratainak első kiadása. A történelem viharos kor­szakaiban betiltott dokumen­tumok megőrzésében fontos szerepe volt a könyvtárnak. Mivel senki sem gondolt ar­ra, hogy a pannonhalmi mo­nostorban keresse a cenzúra által üldözött műveket, a könyvtárnak szinte teljes az 1848—49-es és az 1919-es gyűjteménye. Az előbbi anyagból válogatták a dísz­teremben kiállított, Egy for­radalom hétköznapjai című kiállítást, és ugyancsak így maradhatott ránk a Szamuely szerkesztette, kézzel írott ka­tonai újság, a Lövészárok és Vidéke 1915. április 15-i szá­ma is.* A nem könyv jellegű do­kumentumok közül meg kell említenünk két korai Ma- gyarország-térképet is. Az egyiket — valószínűleg hadá­szati célból — Wolfgang La- zicius készítette 1556-baTi a király utasítására. A másik, a Zsámboky János által szer­kesztett gazdasági térkép ér­deme, hogy a külföldi szer­zők által eltorzított helyne­veket ismét helyes magyar­röztek a gyanús személyek. Végül kollégám vezetett, én meg mondtam: ha rendőrt látsz, azonnal fék. így aztán elvezettettük magunkat a rendőrrel olyan parkolóba, ahol már voltak bolgárok, magyarok, románok, és há­rom fegyveres, azok küldték a megfelelő írással azt a sze­mélyt, aki jogosult a bőr át­vételére. * — Szóval munkát keres? — Azt. Havannegyedik évemben vagyok, hat gyere­ket fölneveltem, egyik fiam a kamionnál van, nyulakkal foglalkozom, de valami jó kis autósmunka kellene. Ebédszállítás valahova vagy személyek vitele. Mondom, 1980-ig érvényes a szolgálati útlevelem, de a maszek út­levelem is akkor jár le. Is­merek minden határt, vámot, tudok három nyelven, hu­szonkét országban jártam, eligazodok a kikötőkben, nagy iparvárosokban Lon­dontól Bukarestig. Valami jó kis munka kellene. * | r": !!!ij ltunk Gyönk község i központjában, előttünk | a szép és jó állapotban íMim lévő Lada kombi gép­kocsi és itt magyaráz Mol­nár Lajos kamionsofőr életé­ről, és arról, hogy szeretne még dolgozni, utazni. * Lesz-e, aki alkalmazza? PÁLKOVÁCS JENŐ Sággal írja le. A Duna vona­lát azonban mindkét térkép torzan ábrázolja, mivel nem ismerték fel a forrásként használt munkák tájolási el­téréseit. A könyvtárhoz csatlakozó muzeális gyűjtemény sokat vitatott értéke a festett bisz- szus, amelyet korábban a ko­ronázási palást előmintájának tartottak, az újabb kutatás azonban XVII. századi má­solat 'ak ítéli. A kolostor - képtárát a könyvtár két földszinti ter­mében helyezték el. A cellá­kat díszítő képek, metszetek vásárlásakor csupán vallási szempontokat igyekeztek szem előtt tartani, és a rend tag­jai között jóformán egy sem akadt, aki a XIX. század har­mincas éveiben meginduló gyűjtést igazi műértőként irányította volna. A képtár anyaga ezért kevésbé figye­lemre méltó. A HELYHIÁNY ELLEN A díszterem a XIX. század óta őrzi a kolostor könyveit. A bencések megbízása alap­ján Engel Ferenc 1824-ben kezdte el építeni az impo­záns könyvtárépületet. Engel halála után Pákh János folytatta a megkezdett mun­kát. A galériás díszteremhez kétoldalt kisebb termek csat­lakoznak, részben a könyv­tár, részben képtár és az éremtár elhelyezésére. Az épület szerencsére mindkét világháborút sérülés nélkül vészelte át, így eredeti pom­pájában láthatják az érdek­lődők. A pannonhalmi könyvtár nemcsák idegenforgalmi lát­ványosság. Működő intéz­ményként is várja a látoga­tókat. 1977-ben 151 olvasója 1500 kötetet kölcsönzött. Az évi gyarapodás eredménye­ként tavaly 3500 kötet köny­vet és 140 folyóiratot vettek állományba. Ilyen gyarapodás mellett természetesen a helyhiány megszüntetésére — jélen esetben megelőzésére — is gondolni kell. A könyvek ro­hamos gyarapodása láttán, még a helyhiány létrejötte előtt elkezdték a raktárnak használt alsó rész átépítését, az állványok emeletesítését. Az olvasóknak a gyűjte­ményben való eligazodását szerzői és helyrajzi katalógus segíti. A legközelebbi tervhez, a szakkatalógus kialakításá­hoz már készen vannak á cé­dulák. Szintén a közeljövőben vár­ható egy, a könyvtárat és ál­lományát bemutató tájékoz­tató. Ez a várva várt kiad­vány lehetővé teszi majd, hogy mind többen szerezzenek tudomást a könyvtárról, és forgathassák haszonnal a gaz­dag gyűjtemény anyagát. MÁTRAHÁZI ZSUZSA (MTI Fotó — KS) XVI. századbeli kézzel festett kódex a főapátság könyvtá­rából Filmet veszünk... Hazánkban évente kétszáz film kerül a mozik műsorára. Ezek közül általában 20—25 a hazai produkció, 80—90 a szo­cialista, 75—80 pedig a nyugati országokból vásárolt alkotás. A filmátvételi bizottság munkájában a Kulturális Miniszté­rium Filmfőigazgatósága, a Hungarofilm Vállalat, a Mokép, a különböző megyei moziüzemi vállalatok képviselői, vala­mint a kritikusok és filmesztéták vesznek részt. A szocialista országok évente kétszer, a Szovjetunió háromszor hívja meg szakértőinket, hogy bemutassák filmtermésüket. A nyugati filmeket pedig általában a San Sebastian filmfesztiválon, évente egyszer Rómában és egyszer Párizsban, az angol és amerikai produkciókat Londonban tekintik meg, de talán a legnagyobb választási lehetőséget az évenként megrendezésre kerülő milánói filmvásár biztosítja, ahol szinte valamennyi nyugati ország felvonultatja filmjei színe-javát. De itthon is van filmátvétel, ha egy-egy alkotás körül vita támad, s a bi­zottság nem tud a helyszínen dönteni, ez esetben kérnek egy kópiát, hogy idehaza több tagú zsűri döntsön a vásárlásról. Ezek után következik a jogos kérdés. Vajon milyen szem­pontok szerint veszik át a filmeket, s milyen anyagi feltéte­lek mellett? A nyugati filmek vásárlásánál döntő, hogy hala­dó szelleműek legyenek, társadalombírálatukkal, hangvéte­lükkel és művészi kifejezési eszközükkel felkeltsék az érdek­lődést, s Nyugatról vásárolják a könnyű-szórakoztató filmek jelentős hányadát mivel ez a műfaj a szocialista országok filmgyártásában — minket is beleértve — igen elenyésző. A szocialista országokkal történt megállapodás alapján a filmék árait az illető országok mozihálózatának nagyságához és nézőközönségének számához viszonyítva állapítják meg, így például a Szovjetuniótól tizenkét és félszer annyit kapunk egy filmért — s ez igen előnyös —, mint amennyit mi fizetünk egy szovjet filmért. A nyugati árak viszont elég borsosak, mivel a kapósabb olasz és francia filmeket amerikai cégek forgal­mazzák, de meghatározza az árakat a külföldi siker is, ami viszont nem garancia arra, hogy nálunk megismétlődik. Tavaly kétségtelenül legnagyobb sikert az Abba együttes­ről készült film aratta, s idén előreláthatóan azok előtt a mo­zik előtt állnak majd végeláthatatlan sorok, melyekben a „Csillagok háborúja” című tudományos-fantasztikus filmet vetítik. Nyugaton ez a sci-fi — az utóbbi évek egyik legna­gyobb kasszasikere — teljesen lázba hozta a közönséget. Az eddigi tapasztalatok alapján az egyik legvonzóbb műfaj a western. A „Volt egyszer egy vadnyugat” például mindent elsöprő siker volt filmszínházainkban. A. T. A pannonhalmi főapátság könyvtárterme, amely 1824—1832 között épült; Engel József és Pákh János műve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents