Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1979. február 11, NÉPÚJSÁG 5 ». szocialista munkaverR seny szükségessége, haszna közismert. Nem .......j; túlzás azt mondani, í ogy a munkaverseny nélkül sokkal lassúbb ütemű lett volna gazdasági fejlődésünk és életszínvonalunk sem állna a jelenlegi szinten. Ami az elmúlt időszakra igaz, igaz a jövőre vonatkozóan is. Nemifogy nem nélkülözhetjük a dolgozók lelkesedését, versenyfelajánlásait, sőt fejleszteni, növelni kell. Ahogy egész gazdasági életünkben a mennyiségi szemléletet a minőségi szemléletnek kell felváltania, úgy a munkaverseny területén is minőségi változtatásra — pontosabban továbbfejlesztésre — van szükség. Egy szóval se akarom azt mondani, hogy a mennyiség növelése nem fontos. De még mennyire hogy az, ellenben nem közömbös mennyire hatékony a munka, mennyire gazdaságos az egyes termékek előállítása, milyen a költségráfordítás, milyen a minőség és legfőképpen az, mennyiben versenyképes, mennyiben eladható a termék, nemcsak a belföldi, hanem'a külföldi piacon is. A „nyomjuk meg, emberek” szemlélet már a múlté. A fizikai erőbevetés növelése korszerűtlen, ha nem párosul az ésszerűséggel, ha a fizikai erő háttérbe szorítja a szellemi kapacitás kihasználását. Exportkötelezettségeink nagyok. Különösen a gazdaságos tőkésexport növelésére van szükség. A világpiacon folyó kegyetlen versenyben azonban csak azok a termékek eladhatók, amelyek minősége, ára megállja helyét a fejlett országok termékei mellett. Sőt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tálalás sem lényegtelen, nem egy árunk azért eladhatatlan, mert az előállító üzem nem törődik az esztétikus, figyelemfölkeltő csomagolással. A gazdaságos export mellett nem lehet eleget beszélni a gazdaságos tőkés import fontosságáról sem. Gazdasági vezetőink jelentős hányada elkényelmesedett az utóbbi években. Ha fejleszteni akart, csak bele kellett nyúlni az állami zsebbe, s rendelkezésére állt a konvertibilis valuta. Az adott üzem kétségtelenül nyert a vásárlással, az állam azonban már nem, aminek eredményeképpen gazdasági mérlegünk, tőkés vonatkozásban, nem a legkedvezőbben alakult. És ennél a kérdésnél nem egyszerűen arról van szó, hogy a vásárlás legyen megalapozott, vagy szocialista viszonylatból szerezzük be a termelőeszközöket, hanem arról is, hogy az eddiginél sokkal jobban ajánlatos saját lehetőségeinkre alapozni. Divatos dolog a rejtett tartalékokról beszélni mostanság. Ami a dolog anyagi oldalát illeti, arról most nem szólnék, inkább azt kívánom fölemlegetni, hogy mennyit pazarlunk, amikor a szellemi javaslatok, az anyagi termelést fejleszteni kívánó szellemi termékek gátolatlanul érvényesülni képesek-e? / Mindezek elválaszthatatlanok a szocialista munkaversenytől. A munkaverseny olyan erőket szabadított fel eddig is, amelyek nem kaptak volna zöld utat a dolgozók aktivitása, kezdeményezőképessége nélkül. Még inkább szükség van erre a jövőben. A múlt évi munkaverseny során a szocialista brigádok összesen 400 millió forint értékben tettek vállalást. A vállalások nagyobb hányada a termelékenység javítására, a termelés hatékonyságának fokozására, az anyag- és energiatakarékosságra, a minőség javítására irányult. A munkaverseny szerves részét képező újítómozgalom fellendítésére is történt kezdeményezés. Az újítási feladattervek segítették a szellemi energia kibontakoztatását. A munkaVerseny és az újítómozgalom szoros kapcsolatát mutatja az is, hogy elterjedt az „egy brigád — egy elfogadott újítás” mozgalom. Nagyobb hangsúlyt kapott tavaly — az előző évekhez képest — a munkafegyelemre, a munkaidő teljes kihasználására, a hatékonyabb munkaszervezésre irányuló kezdeményezések, intézkedések támogatása. Mindezek ellenére tavaly nem sikerült gyökeres fordulatot elérni abban, hogy a határozatoknak megfelelően a mennyiség növelése helyett a hatékonysági, minőségi tényezők kerüljenek előtérbe. Ezen alapvető célkitűzéseknek megvalósításában sem a gazdasági vezetők, sem a pártszervezetek, szakszervezeti szervek nem voltak elég következetesek. Ez is hozzájárult, hogy amíg a termelés mennyiségi növelésére vonatkozó célkitűzéseink túlteljesültek, hatékonyságnövelő céljainkat, a termelés minőségi mutatóinak jelentős javítását nem sikerült elérnünk. A termelésben dolgozók előtt világos, hogy a munkaverseny irányításában, befolyásolásában sem voltak eléggé következetesek az említett szervezetek, szervek. A hagyomány ereje sokszor erősebbnek bizonyult az új idők teremtette követelmények megértésénél. A munkaverseny — ha eredményes, ha a legfontosabb célok elérésére irányul — az üzemi demokrácia ki- teljesedésének elősegítője is lehet. Annak a dolgozónak a szavára, saját jól felfogott érdekükben is, a vezetők figyelnek, aki nemcsak szavát hallatja, hanem annak teljesítménye ad súlyt. A jobbat, hasznosabbat adni akarás egyként érdeke beosztottnak és vezetőnek, az egész népgazdaságnak. tartalékokat, feltárás helyett, tartaléknak hagyjuk. Kérdés, mindenki képességeinek megfelelő munkakörben dolgozik-e? — ez egyébként oda- vissza kérdés. Kérdés hagyjuk-e, hogy a dolgozó, lettlégyen bármilyen beosztásban, hasznosítani képes-e meglévő képességét? Aztán kérdés, hogy az új ötletek, .... azdasági szempontból fk nehéz évet kezdtünk. Pesszimizmusra azon- 1 ban semmi ok, mert ha a mérsékeltebb ütemű gazdasági fejlődés minőségi fejlődéssel párosul, akkor nemcsak stabilizálja az elért élet- színvonalat, de biztosítja annak szerény emelkedését is. LETENYEI GYÖRGY Különben azért vagyunk „Vándor” szocialista brigád, mert a megyében vándorolunk. Malomkarbantartó — így jegyzik hivatalosan a foglalkozásukat. Hogy ez milyen szakma? Ezermester. A brigádban vannak asztalosok, géplakatosok, villanyszerelők, hegesztő. De mindenkinek kell érteni a másik szakmához is. — Ha valaki az előző munkahelyén még olyan kiváló géplakatos is volt, itt nálunk kezdőnek számít. A malomszerelést nem tanítják iskolában. Ezt a szakmát munka közben tanuljuk meg. — mutatja be változatos, színes tevékenységüket Jakab János, aki a brigád egyik legrégibb és legidősebb tagja —. Azt a nagy hodálynyi emeletes gépet a javításkor parányi részeire szétszedjük. A Minden apró alkatrészt meg kell vizsgálni rossz alkatrészeket ha lehet, kijavítjuk, ha nem, kicseréljük. Lehetetlen nincs előttünk. Valami megoldást feltétlenül kell találnunk, hogy mindent olyan állapotba hozzunk, hogy amíg tart az őrlés, nagyobb hiba ne lehessen. A mi piszkos,. olajos munkánk akkor nem illik bele a molnárok nagy tisztaságot követelő fehér szakmájába. A legtöbben családos emberek. Sok időt töltenek otthonuktól távol. Van, aki Dunaszentgyörgyről jár be, Az utolsó simításokat a festők végzik van aki Mórágyról. Nekik bizony, ha teszem azt a dombóvári malomban dolgoznak, a napi utazásuk a 200 kilométert közelíti. — Jól együtt vagyunk most — mondja Vágner Géza asztalos, a szakszervezeti bizalmi. — A legtöbben 5—8 éve együtt vagyunk. De a Jakab János már ’58 óta a malomszerelő szakmában van. Péri István asztalos kollégám 1962 óta. A szerelőktől jöttek át a karbantartókhoz. A főnök, a Renczes Márton közöttük a korelnök, 15 éve karbantartó. — Minden nagyon szép, minden nagyon jó? — Azt azért nem lehet mondani. A fizetésünk úgy ahogy helyen van. A szociális körülményeinkkel van sok gond. A legtöbb malomnál nincs egy rendes öltözőnk. Munka után nem tudunk mosakodni. Jobbára egy kis helyiségben zsúfolódunk össze. ígérik, hogy kapunk lakókocsikat, amelyekben kényelmesebben elférhetünk. Megérdemelnénk. A mi munkánktól is függ, hogy milyen lesz a kenyér. CZAKÖ SÁNDOR A malom „szitáit” szerelik — Máma itt, holnap ott? — Azért ez túlzás. Egyik hónapban itt, a másikban másutt — mondja Renczes Márton, a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat művezetője, aki az qgynevezett Vándor brigád főnöke. — A cégnek hat malma és hét keverőüzeme van. A mi dolgunk ezek évi karbantartása és javítása. A két kisebbet csináljuk egy hónapban, a többire pedig egyenként jut egy-egy hónap. így tizenhárom helyen fordulunk meg évente. — Tizenöten vagyunk. 1968 óta szocialista brigád a mienk. Egyszer voltunk aranykoszorúsok, kétszer ezüst, meg bronz, hirtelen nem is tudom. A mostani évben az ezüstkoszorús cím megszerzését tűztük ki célul. — mondja Bátor Nándor brigádvezető. — Ahol kialakul a liszt a szemekből. Javítják a hengerszékeket A „sonka” kiemelése nehéz feladat A szekszárdi malom gépei a húszas években készültek A Vándor brigád Asztalos, villanyszerelő, lakatos, festő
