Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
s Képújság / 1979. február 8. Lehetőségek — kérdőjelekkel Szerda esti kommentárunk: Szerdán Moszkvában véget ért a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság 6. ülésszaka. A hírről óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy a szocialista és a kapitalista világ vezető országainak együttműködése enyhén szólva elmarad a lehetőségektől, nem tart lépést, az igényekkel. Frank Press, Carter elnök tudományos és műszaki tanácsadója, az ülésszakon részt vett amerikai küldöttség vezetője maga is beismerte: az elmúlt két évben a kapcsolatok köre némilek szűkült a korábbi esztendőhöz képest, ami egyáltalán nem biztató. A két ország gazdasági és tudományos életének több területén mutatkozik ugyan bizonyos fejlődés az együttműködésben — Vlagyimir Kirillin szovjet miniszterelnökhelyettes az orvostudományt, a környezetvédelmet, a fémkohászatot, a mikrobiológiát és a számítógépek alkalmazását emelte ki —, ez azonban messze elmarad a szakértők elképzeléseitől. Márpedig nem közömbös, hogy Moszkvát és Washington a jelenlegi nemzetközi helyzetben milyen mérvű és mennyire széles körű kapcsolatrendszer fűzi egymáshoz. A szovjet fővárosban több amerikai cég és bankház nyitott képviseletet az utóbbi esztendőkben. A nyitás ezúttal képletes értelemben is helytálló: az USA üzleti köreiben sokan — egyre többen — úgy vélik, hogy a 'két ország kapcsolatainak stabilizálásában a tudományos-műszaki együttműködés rendkívül fontos tényező. Mostanában azonban a Moszkvában dolgozó amerikai üzletemberek bizonyos csalódottságuknak adnak hangot: gyorsabb előrehaladást vártak, s mindenekelőtt azt, hogy a két ország kereskedelmi-gazdasági kapcsolatainak legfőbb akadályozója, a még mindig érvényben lévő diszkriminatív előírások fölött megkondul a lélekharang. Csakhogy a legnagyobb kedvezmény elve egyelőre nem segíti elő a szovjet—amerikai kereskedelmet. Igaz, a kínai miniszterelnök-helyettes elutazásakor — aligha merő véletlen az időzítés — egy tekintélyes amerikai szenátor javasolta: mind a Szovjetunióval, mind Kínával normalizálják a kereskedelmi feltételeket, vagyis léptessék életbe a legnagyobb kedvezmény elvét. A vita azonban várhatóan még hosszan elhúzódhat, s pozitív kimenetelét a „héják” megkérdőjelezhetik. Pedig — bizonyság rá a szerdán Moszkvában véget ért ülésszak — tömérdek lehetőség kínálkozik a két ország együttműködésére. Ha az amerikaiaknak csakugyan érdekükben áll a kapcsolatok fejlesztése — az elnök tanácsadója ebben az értelemben foglalt állást —. úgv Washingtonnak konkrét lépésekre kellene elszánnia magát. Minden mást megelőzve, a legnagyobb kedvezmény megadására, amit a SALT-egyezmény aláírására Leonyid Brezsnyev amerikai látogatására készülőben minden bizonnyal az enyhülés irányában ható fontos tényezőnek tekintenének világszerte. GYAPAY DÉNES Tej, Harckocsi Tájékoztató a Fehér Házban Az USA délkelet-ázsiai lépései Washington, Heltad And. rás, az MTI tudósítója jelenti: Homályos hátterű katonai tervekkel próbálja fenyegetni az amerikai kormány Vietnamot, az indokínai, a délkeletázsiai térség felszabadítási mozgalmait. Kitűnt ez kedden, a fehérházi tájékoztatón, amelyen Richard Holbrooke, az ázsiai kérdésekért felelős külügyi államtitkár, valamint a nemzetbiztonsági tanács illetékesei válaszoltak — vagy inkább nem válaszoltak — a kérdésekre. Az alkalmat Kriangszak Csamanand thaiföldi miniszterelnök woshingtoni látogatása adta. Carter szóvivője szerint az elnök „aggodalmát fejezte ki Vietnam kam- badzsai inváziója” miatt. A Kocsis Tamás, hz MTI tudósítója jelenti: Mind nagyobb felháborodást és nyugtalanságot keltenek Nvugat-Berlinben az elmúlt hetekben egyre gyakoribbakká váló náci garázdálkodások, amelyek résztvevői elsősorban fiatalok. A „Holocaust” című amerikai antifasiszta tv-fiilmsorozat január végi bemutatását követően a szélsőjobb tüntetések, rendzavarások, fasiszta jelvények, jelszómázolások oly mértékben megszaporodtak a városban, hogy ma már azok is intézkedéseket sürgetnek, s a hatóságok lanyhaságát bírálják, akik még néhány hete is „jelentéktelen melkambodzsai népi erők — Vietnam támogatta — győzelmére adandó amerikai válasz, tűnt ki a kormánytisztviselők szavaiból, a régi séma szerint alakul: fegyver- szállítás a szövetségeseknek, az amerikai támaszpontok erősítése, a katonai erő fitog- taitása. Az Egyesült Államok több, mint 11 millió dollár értékű, lőszert enged át Thaiföldnek, a legalább 30 milliós fegyverszállításokon felül. Mint kiderült, .az óriási mennyiségű amerikai lőszer a vietnami amerikai vereség óta Thaiföldön volt — ahol hivatalosan „felszámolták” Washington támaszpontjait. „Vállalt-e Carter (Bangkokkal szemben) olyan kötelezettséget, amelyről nem tulékjelenségnek” minősítették Nyugat-Berliinben a neoná- cizmust. A Der Tagesspiegel című liberális lap vezércikkben foglalkozott a náci bűnök elévülésének problémájával. Leszögezte, hogy az elévülés hatályon kívül helyezése politikai követelmény. Az antifasiszta ellenállók NDK-beli bizottsága Berlinben tartott ülésén nyilatkozatot fogadott el. Hangsúlyozta: „Minden rendelkezésünkre álló eszközzel harcolni fogunk azért, hogy a náci tömeggyiiikosok és háborús bűnösök bűnei ne maradjanak az elévülés ürügyén büntetlenül”. dunk” — hangzott az egyik, megválaszolatlanul maradt kérdés. Nem válaszoltak a fehérházi illetékesek arra a kérdésre sem: „Megvitatta-e Carter és Kriangszak azt a háborús veszélyt, amelyet a vietnami határon tapasztalt kínai csapatösszevonások jelentenek?” Washingtoni hivatalos körökben változatlanul aggodalom tapasztalható, hogy Kína — Teng Hsziao-ping amerikai látogatásának sikerén is felbátorodva — még veszélyesebb lépéseket enged meg magának Vietnammal szemben. Ennék a térségben és nemzetközileg várható következményeit Washington a maga szempontjából nem tartja kívánatosnak. Prága Druzsba-79 A csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium bejelentette, hogy szerdán befejeződött a csehszlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg Csehszlovákia területén tartott Druzsba—79 elnevezésű közös hadgyakorlata. A részt vevő egységek visszatérnek állomáshelyükre. A hadgyakorlat február 2-án kezdődött, s a Plzen—Ceskee Budejovi- ce—Králové—Ceská Lipa térségben zajlott le. Célja az volt, hogy mintegy 26 ezer katona bevonásával lehetőséget adjon a két hadsereg fel- készültségének fokozására, valamint a különféle szárazföldi és légi haderőnemek együttműködésének begyakorlására. Nyugat-Berlin Náci garázdálkodások WASHINGTON Az Egyesült Államok hivatalosan is meghívta Izraelt és Egyiptomot a Camp David-i egyezmények alapján megkötendő békeszerződésről szóló tárgyalások felújítását célzó értekezletre — közölte kedden Washingtonban Hodding Carter, a külügyminisztérium szóvivője. Az Egyesült Államok képviselőjeként Cyrus Vance külügyminiszter irányítja majd a megbeszéléseket. Feltételezések szerint Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnök és Mose Dajan izraeli külügyminiszter lesznek a tárgyalópartnerek. PAKISZTÁN A szigorú biztonsági intézkedések és tömeges letartóztatások ellenére Pakisztán több városában szerda reggel kormányellenes tüntetések robbantak ki Zulfikar Ali Bhutto volt pakisztáni miniszterelnök halálos ítéletének megerősítése miatt. Eközben egyre több ország és szervezet kérte Ziaul Hak pakisztáni államfőt, hogy gyakoroljon kegyelmet és ne végeztesse ki Bhuttót. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár Ziaul Hak elnökhöz kedden továbbított üzenetében szintén kegyelmet kért Bhutto számára. A világszervezet vezetője Bhutto letartóztatása óta már harmadszor fordult a pakisztáni vezetőhöz a volt miniszterelnök életének megmentése érdekében. James Carter amerikai elnök, Anker Jörgensen dán miniszterelnök szintén arra kérték Hak tábornokot, hogy kímélje meg Bhutto életét. Pakisztán két nagy városában — Rawalpindiben és Peshawarban — szerdán kormányellenes tüntetők lepték el a belvárost és tiltakoztak a halálos ítélet miatt, követelve Bhutto azonnali szabadon bocsátását. A felháborodott tüntetők megtámadták a közhivatalokat és felborítottak több autóbuszt. Energia és világpolitika A nyugat-európai tehenektől az iráni eseményekig terjed a gondolatsor, amely — bármily különösen hangozzék is — belső összefüggést mutat. Megdöbbenve olvastuk még a fagyok és a hóviharok napjaiban, hogy az NSZK egyik északi tartományában tömegesen pusztultak el az állatok, mert megszűnt az áramszolgáltatás, egyebütt a tejtermelés esett ki, miután leálltak a fejőgépek. Más hír: az Egyesült Államok (az olajimumkások sztrájkja miatt) üzemanyagot bocsátott a Perzsa-öbölben található tartalékaiból az iráni hadsereg rendelkezésére, különben megbénultak volna a harckocsik, a katonaság nem tudott volna szembeszállni a tüntetőkkel. Földrajzilag és jellegét tekintve — egymástól távoli két eset, mégis összeköti őket valami: a felismerés, mennyire rá van utalva a mai társadalom az energiára. A ma és a jövő nagy problémája ez, s mint ilyen, beleszól a világpolitikába. A helyzet annál is bonyolultabb, mert az erős, a katonailag fejlett államok nem feltétlenül gazdagok energiában. Főképpen Nyugat-Euró- pára vonatkozik ez a megállapítás, de az a hallatlan pazarlás, ami az amerikaiak között dívik, az Egyesült Államokat is behozatalra kényszeríti. Ilyenformán a fejlett tőkésországokban a kiszolgáltatottság érzése alakult ki, különösen 1973, a nagy olajválság, az árak ugrásszerű emelkedése óta. E megrázkódtatás ébresztette rá őket arra, mint fecsérelték a potom pénzért vásárolt nyersanyagokat, először érezték saját bőrükön, mily lét- fontosságú az egyenletes ellátás, gazdasági és katonai szempontból egyaránt. Az éremnek azonban másik oldala is van: a Nyugat a múlt évtizedekben túlságosan megszokta, hogy uralkodik azokon a területeken, ahol energiaforrások találhatók és az útvonalakon, ahol a szállítások folynak. Korántsem ez az egyetlen oka a közel-keleti válságnak vagy az Indiaióceán demil'itarizálásáról folyó vitának, de enélkül sem az egyik, sem a másik nem érthető meg. Ilyenformán akár a Közel- Keletről, akár Iránról legyen szó, a nyugati sajtó hangját aggodalom szövi át, nehogy valamilyen nagyobb változás következményeképpen elzárják az olajcsapokat, vagy csökkentsék a termelést. Egy nyugatnémet politikus ezt kérdezte a napokban: „Mi lesz, ha az iszlám vezetők úgy döntenek, hogy nem fecsérlik el kincseiket, hanem elteszik a jövőnek? Rövid idő múltán leállnak Nyugat- Európa motorjai”. Az NSZK olajszükségletének 18,6 százalékát szerzi be Iránban, 50 százalékot az arab országokból. Az Egyesült Államok behozatalának 5 százaléka származik ebből a mostanában oly nyugtalan országból, s ha ez nem is sok, James Schlesinger energiaügyi miniszter mégis takarékossági intézkedéseket sürget. Korántsem biztos, hogy az iráni változás csökkenteni fogja az olajexportot, általában a termelőknek ez az egyetlen, vagy fő exportcikke, de a Nyugat a/,t szereti, ha olyanok kezében van a csap, akik tőle függenek. Becslések szerint azonban úgy ötven év múlva a világ kénytelen lesz átállni más energiahordozóra, a készletek kifogynak, előtérbe kerül ismét a jó öreg szén és természetesen az atom. Vajon akkor majd a politikai válságok is ott fognak kitörni, ahol fekete gyémánt és uránérc található? Jói tudják a ma olajcsászárai, hogy a világ erőltetett ütemben fejleszti ki más energiaforrásait és ez arra ösztönzi őket, hogy mégis csak most adják el az olajat, amikor még ők diktálhatnak: az árakat és olykor a politikát. Egyre több olyan termelő ország van, amely nem csak nyugati bankok trezorjaiba helyezi el a petrodol- lárt (ennek egyébként is mind kevesebb haszna van). Forgatják a pénzt. Részben külföldön ruházzák be, bár ebből népüknek kevés hasznuk van, vagy mint azt Algéria, Irak teszi, sőt a sah Iránja is tette, saját gazdaságukat fejlesztik. Ä cél: mire elfogy a föld alatti kincs, alakuljon át mai egyoldalú termelési szerkezetük fejlettebbé, sokrétűbbé. Kuszán keveredik az energiaprobléma a gazdaság és a politika világában. Ez az egyik oka annak, hogy a Nyugat hisztérikusan reagál minden olyan eseményre, amelynek következtében haladó jellegű változás ígérkezik egyes — nyersanyagokban gazdag — közel-keleti, ázsiai, afrikai országokban. TATÁR IMRE Teng látogatása Tokióban A japán kormány aggályai A japán kormány szerdán aggodalmát fejezte ki a vietnami határon végrehajtott nagyszabású 'kínai csapatösszevonások és katonai akciók miatt, és felszólította Pekinget, hogy a Vietnami Szocialista Köztársasággal ki. robbant vitájában tartózkodjék az erő alkalmazásától. A szigetország erre vonatkozó álláspontját Obira Maszajosi kormányfő és Szonoda Szu- nao külügyminiszter fejtette ki azokon a tárgyalásokon, amelyeket külön-külön folytattak Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettessel, illetve Huang Hua külügyminiszterrel Ohira emlékeztetett rá, hogy Japán és Kína eltérően ítéli meg a helyzetet, Szono- dá pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a kínai katonai alakulatoknak a vietnami határ mentén való felvonultatása aggodalommal töltötte el a térség országait. A Japán Kommunista Párt küldöttsége a japán—‘kínai tárgyalások szerdai megkezdése előtt felkereste Szonoda külügyminisztert és felszólította: követelje Kínától a kínai—vietnami viszály tárgyalásos rendezését, Hanoi következetes javaslatainak megfelelően. Tokióban tárgyal Teng Hsziao-ping. Képünkön: Ohira Maszajosi japán miniszterelnök társaságában. (Képtávírónkon érkezett.)
