Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
1979. február 1, Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK A boldogító igen és környéke Az ember nem gondolkodik az esküvői szokásokról, amíg érdekeltté nem válik. Vegyük csak sorra őket: Az esküvő anyagi ügyeit előre meg kell beszélni mindkét családnak, nehogy zavar támadjon az ünnep kellős közepén. A költségeket általában egyenlő arányban viselik a partnerek. Például a gyűrűket, a menyasszonyi csokrot, a hivatalos illetéket, a postaköltségeket, a fényképészt a vőlegény fizeti. A menyasszony, illetve szülei, a vendégség, a taxik, a kisebb reggeli költségeit vállalják. Az előkészület fontos mozzanata a tanuk felkérése. A kialakult szokás az, hogy az egyiket a menyasszony, a másikat a vőlegény választja. A nászajándék körüli „illik — nem illik” nemcsak az ajándékozóra, hanem a fiatal párra is vonatkozik. Nem illik például olyan holmit kérni, ami csak az egyiknek válik hasznára (villanyborotva. villanyhajsütővas és egyebek), valamilyen ékszert még kevésbé és természetesen nem illik ilyet ajándékozni sem. Csakis olyan tárgyak jöhetnek számításba, amelyek a közös kis háztartásban szükségesek (asztalnemű, ágynemű, étkészletek, kerámia, konyhafelszerelési eszközök, stb.). A nagyobb holmit, mint mosógép, szőnyeg, paplanok, inkább a szülőik vagy közvetlen rokonok ajándékozzák, a barátok, jó ismerősök maradjanak meg a kisebb, célszerű dolgoknál. A nászajándékokat időben kell átadni, viszont a fiatal pár részéről kedves figyelmesség az ajándékozóval szemben — s ez vidéken különben is szokás —, ha az ajándékot közszemlére teszik, persze, egyiket sem hangsúlyozva ki a másik előtt. A vőlegény, a szülők és végső fokon a násznép öltözködése illő, hogy a menyasszony ruhájához alkalmazkodjék. Egy kis stílusérzékkel könnyű megteremteni a kellemes, ízléses összhangot. Az örömanyák — főként, ha fiatalok —, ne akarják ruhájukkal háttérbe szorítani a menyasszonyt. Szót kér az ifjúság Az idősebbekkel közösen szeretnénk dolgozni Politizálnak-e a munkásfiatalok ? A KISZ-kongresszusok „félidejében” az idén már harmadszor rendeztünk ifjúsági parlament-sorozatot. Ifjúság- politikánk egyik jelentős eredménye volt, amikor 1974- ben először került sor hazánkban ifjúsági parlamentekre. A fiatalok — KISZ-tagok és KISZ-en kívüliek — kapva kaptak az alkalmon, hogy beleszólhatnak az őket érintő ügyekbe, véleményt mondhatnak, kérdezhetnek, ha róluk, az ő problémáikról van szó. PARLAMENTEK MINDENÜTT Az első év ifjúsági parlamentjein sokan még nem tudtak mit kezdeni a nyakukba szakadt véleményezési lehetőséggel, a demokratizmus ki- teljesedettebb, szélesebb módszereivel. A vállalati vezetők egy része sem értette meg a parlamentek lényegét, feladatait, így a beszámolóik semleges, nem hogy lényegretörő, hanem azt kendőző rutinmunkák, unalmas előadások voltak. Itt-ott még az is előfordult, hogy a nyíltan véleményt mondó fiatalok számíthattak vezetőik utólagos kicsinyes bosszújára, az „öv alatti” visszaütésekre. Persze az első ifjúsági parlamentek óta eltelt hat év alatt fiataljaink és vezetőik is megtanulták a parlamentarizmus helyes formáit, módszereit és mind több az olyan parlamentek száma, ahol érdemileg beszélnek fontos, az ifjúságot érintő és érdeklő dolgokról. Megyénk valamennyi munkahelyén és iskolájában megrendezték az ifjúsági parlamenteket, ahol értékelték az ifjúsági törvény végrehajtására, annak megvalósítására szolgáló helyi intézkedési terveket, az előző parlamenten elhangzott javaslatok végrehajtásának időarányos helyzetét és szóltak a fiatalokra váró feladatokról is. RITKA SORÚ PARLAMENTEK A kormány határozatának értelmében az ifjúsági parlamenteket maid mindenütt munkaidőn kívül rendezték meg. Persze ezt az intézkedést sok helyütt kötelező elvként fogták fel, és részben ezzel magyarázható egyes parlamentek gyér látogatottsága. Tamási egyik üzemében — ahol a fiatalok nyolcvan százaléka bejáró — vasárnap rendezték az ifjúsági parlamentet. így fordulhatott elő, hogy a százegynéhány fiatalból mindössze huszonvalahá- nyan jelentek meg az ifjúsági parlamenten. A fiatalok egész héten túlóráztak — év végi hajrá időszaka volt — megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy érthető volt a távolmaradásuk. Ehhez hasonló eset — amikor néhányan szóltak az egész ifjúsági kollektívát érintő kérdésekről — más munkahelyeken is előfordult megyénkben. örvendetes viszont, hogy az idén továb bővült a parlamentek köre. Olyan helyeken is rendeztek ifjúsági parlamentet, mint például a Dózsa sportkörnél, vagy egyes bölcsődékben, ahol azelőtt soha nem volt ifjúsági parlament. NAPIRENDEN A HELYI KÉRDÉSEK A beszámolók többsége a korábbi parlamentekhez viszonyítva magasabb színvonalú volt. Reálisan szóltak az elmúlt két év eseményeiről, eredményeiről és gondjairól, konkrétan értékelték az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó helyi feladatokat. Azonban egyes helyeken még mindig kísért az általánosítás, a konkrét értékelés helyett az általános szólamok hangoztatása. Egyes esetekben a beszámolók még mindig többet szóltak a termelési kérdésekről, mint az előző parlament határozatának elemzéséről. Az ifjúságpolitikai intézkedési terveket — néhány kivétellel — minden parlamenten napirendre tűzték. Többségük az elvárásoknak megfelelően konkrét helyi feladatokat tartalmazott, felelősök és határidők megjelölésével, de itt is találkozhattunk általánosítható, felszínes tervekkel is. A vállalati célú ifjúságpolitikai pénzeszközök felhasználási tervét a legtöbb helyen csak szóban ismertették, illetve egyes helyeken nem is szóltak róla. A beszámolókat mindenütt aktív vita követte, ahol tíz-tizenkét hozzászóló mondott véleményt az elhangzottakról. közösséget érintő felvetések, javaslatok hangzottak el. A parlamenti munka fejlődéseként könyvelhető el, hogy az ifjúsági parlamentek nem váltak panasznapokká, a fiatalok reálisan látva jogaikat és kötelességeiket, felajánlásokat tettek a hiányosságok megszüntetésére. A vezetők a viták összegzésekor a legtöbb esetben a helyszínen válaszoltak a felvetett problémákra, kérdésekre, az érdemleges javaslatok bekerültek az intézkedési tervekbe. POZITÍV tapasztalatok A pályakezdő fiatalok körében általános igény jelentkezett a munkahelyi beilleszkedésük fokozottabb segítésére, ugyanígy a fiatalok képzése és továbbképzése is központi kérdés volt szinte valamennyi parlamenten. A családalapítással kapcsolatban továbbra is kiemelt témakör volt a lakáskérdés. Élesen vetődött fel a fiatalok lakásépítési lehetőségeinek helyzete és mértéke. A munkahelyi viszonyokról szólva a termelést közvetlenül hátráltató tényezők megszüntetését sürgették a fiatalok. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat fiataljai felvetették, hogy a nők bér- színvonala még sok helyen elmarad az azonos munkát végző férfiakétól. A szabadidős tevékenységről szólva a fiatalok elmondták, hogy a sok új művelődési intézmény, ifjúsági klub még nincs teljes egészében kihasználva. A tanuló fiatalok parlamentjein központi kérdés volt mindenütt a tanulmányi fegyelem megszilárdítása, a hiányzások csökkentése és az iskolai ifjúsági klubok, könyvtárak jobb kihasználása. Az építőtáborokban reálisabb, részletesebb értékelési rendszer kidolgozását kérték. Az idei év ifjúsági parlamentjeiről elmondhatjuk, hogy elérték céljukat. Ifjúsági politikánk fontos eszközeként csaknem mindenütt a demokratizmus kiszélesítéséhez, az ifjúság mind nagyobb rétegeinek aktivizálásához vezettek. Általános tapasztalat, hogy azoknál a munkahelyeknél, intézményeknél, ahol egész évben gondot fordítottak a fiatalok körében végzett munkára, hatékony fórummá, kritikus és önkritikus tanácskozássá váltak az ifjúsági parlamentek. TAMÁSI Napjainkban az üzemi élet legkülönbözőbb területein elhangzik az a részben jogos, gyakran azonban alaptalan vélemény, hogy a mai munkásfiatalok tartózkodnak a nagy társadalmi-politikai kérdésektől, a közügyektől, az aktív politikai munkától, semleges magatartást tanúsítanak a termelés, a gazdálkodás eredményesebb megszervezése iránt. Az ifjúság, — s benne a munkásifjúság — politikai arculatának megítélésénél a mérce csakis az lehet, hogyan teljesíti kötelességeit, mindennapi tetteiben szocialista fejlődésünk érdekében, milyen felelősségtudattal készül és vállalkozik a kor követelményeinek teljesítésére. Az ifjúmunkások világnézete, politikai aktivitása — a társadalmi gyakorlat során — a szocialista viszonyok erősödésével kölcsönhatásban kedvező politikai miliőben formálódik. Számukra a társadalmi tevékenység színtere az üzem, politikai élményanyaguk jó részét szocialista jelenünkből merítik. A munkásifjúság legfőbb politikai tevékenysége a becsülettel elvégzett munka. Politikai fejlődésüket, osztályöntudatuk alakulását elsősorban a munkásosztályhoz való tartozás, a termelő- munka és a munkahelyi környezet együttes hatása befolyásolja. Eszmei, politikai fejlődésük tehát elválaszthatatlan az üzemi élettől, döntően összefügg az ott zajló eseményekkel, a gazdálkodás, a termelés eredményeivel, a gazdasági és mozgalmi vezetők, szervezetek tevékenységével. A fiatal munkásokat az üzemekben alapvetően szocialista hatások érik, és ez kedvező lehetőséget teremt a nevelői, mozgalmi gyakorlat tartalmának mélyítéséhez. A munkásifjúság túlnyomó többsége a szocializmus ösztönös vagy tudatos híve. Számottevő azoknak a csoportja, akik — a becsülettel végzett munka mellett — tudatosan és öntevékenyen, nem ritkán áldozatokat vállalva, közvetlenül közéleti, politikai tevékenységet is folytatnak. A legszakkép- zettebb fiataloknál, általában szakmunkásoknál a politikai cselekvés igényével párosul a szocializmussal való érzelmi azonosulás, a fontosabb társadalmi, politikai kérdésekben a szocializmus talajáról foglalnak állást. A fiatal munkások másik nagy csoportjánál a poli- 1 tikai tevékenység, a társadalmi munka még nem belső szükséglet, nem magától értetődő igény következménye, de megfelelő szervező munkával könnyen mozgósítható. Van a fiatal munkásnemzedéknek egy kisebb hányada, amely közömbös, vagy látszólag passzív. E csoport tagjait jelentős különbségek jellemzik. Egy részüknek valóban nincs lehetősége a napi munka mellett az aktív politikai tevékenységre, mert távol laknak munkahelyüktől, a több órás utazás követ, keztében kedvezőtlenek tanulási, művelődési lehetőségeik, kevesebb szabad idővel rendelkeznek. Általános tapasztalat, hogy ezekhez, de legkevésbé a munkásszálláson élőkhöz jut el az ifjúsági szövetség és a szakszervezet. A politikai nevelő munkában egyelőre még alig törődnek velük. A közömbös munkásfiatalok másik csoportja kétségtelenül passzív, tartózkodik mindenféle politikai tevékenységtől. Az esetek többségében azonban ez azt jelenti, hogy csak közvetlen politikai tevékenységet nem folytatnak. Éppen ezért nem lehet őket egyértelműen elítélni, inkább azokat az okokat kell felderíteni és megszüntetni, amelyek politikai aktivitásuk csökkenéséhez vezettek. A fejlett szocializmus építésének időszakában a politikai tevékenység lehetőségei bővülnek és olyan új területei alakulnak ki, mint a népgazdaság fejlesztésének nagy feladataiban való tudatos részvétel változatos formái. Ezek ugyan közvetlenül nem viselik magukon a politikai harc jellegzetes jegyeit, de ha valóban tudatos tevékenységgé válnak és a társadalom szempontjából a legfontosabb teendőkre koncentrálódnak, közvetlen politikai jelentőséget nyernek. Anélkül, hogy tagadnánk a közvetlen politikai tevékenység fontosságát, az a véleményünk, hogy a politikai céljainkban világosan meghatározott öntudatos, fegyelmezett munka napjainkban politikai terv. Közvetett politikai tevékenységnek fogjuk fel a szocialista társadalom építésében tanúsított tudatos áldozatvállalást, a társadalom fejlődését tudatosan előre vivő cselekedetet. Ennek társadalmi, gazdasági, politikai jelentősége kézenfekvő, közvetett politikai aktivitás forrásává általában csak akkor válik, ha azt a fiatalok tettük politikai jelentőségének tudatában hajtják végre, ha tetteik — visszaható módon — egyben politikai nevelésük, fejlődésük eszközeivé is válnak. A feladat, hogy kialakítsuk ennek a politikai tevékenységnek a megfelelő formáit, területeit, s az is. hogy a szocialista demokratizmus szélesítésével bővítsük a közvetlen politikai tevékenységet. GAL ROBERT Skorpió Ifjúsági hanguersenyek A korábbi sikeres koncerteken felbuzdulva, ismét koncertet szervez az Express. A Skorpió együttest sikerült megnyerniük az ügynek, akik hazatérve külföldről, február 10-én látogatnak Szekszárdra. Az Express bízik a Skorpió vonzerejében, ugyanis két koncertet hirdet, délután és este is „muzsikálnak” majd Frenreiszék. Az Országos Filharmónia 1978—79. évi ifjúsági hangversenysorozatának keretében január 22-től 25-ig a KISZ Központi Művész- együttes Szimfonikus Zenekara adott hangversenyeket Simon Albert vezényletével Szekszárdon, Bonyhádon, Gyönkön, Tamásiban, Pakson és Dunaföldváron a megye középiskolás tanulóinak. A nagyon szép, színvonalas hangversenyt mintegy 4000 tanuló hallgathatta meg. örvendetes előrelépést jelent a már hosszú évek óta hagyományossá .váló ifjúsági hangversenyek megrendezésében az a körülmény, hogy a tornatermi hangversenyek helyett az ifjúság legtöbb helyen kulturált körülmények között ismerkedhet meg a zeneirodalommal, így már kora ifjúságában megszok- hatja, hogy hangversenyre járni egy kicsit ünnep is, ami szebbé teszi az életet. Bonyhádon az új művelődési ház elkészültéig a sportcsarnok ad helyet az ifjúsági hangversenyeknek. A jó akusztikájú terem igen alkalmas erre a célra. A sport- csarnok vezetőségének segítőkészsége, amivel a termet erre a célra rendelkezésre bocsátja, köszönetét érdemel. Ebben az évadban nagy előrelépést jelentett Tamásiban, hogy az újjáépült művelődési házban vannak az ifjúsági hangversenyek. Tolnáról ezúttal buszok hozták Szekszárdra a gimnázium növendékeit, hogy a Babits Mihály művelődési központban hallgathassák meg a hangversenyt, sajnos a növendékek egy része lemaradt a zenehallgatásról, egy busz késése miatt. Sajnálatos ez már csak azért is, mert a tolnai gimnáziumban valóban mindig ünnep az ifjúsági hangverseny, noha a tornateremben kerül megrendezésre egy évadban négy alkalommal a sorozat egy-egy előadása. De ilyenkor a tornateremből hangverseny- terem lesz, ünneplőbe öltöznek tanárok és diákok, s a művészek úgy jönnek el onnan, hogy ez valóban lelkes közönség, akiknek érdemes muzsikálni. A tolnai hangversenyekkel kapcsolatosan hangzott el kifogásként, hogy miért rendezik azt tornateremben, amikor van művelődési ház és miért zárják ki ebből az eseményből a nagyközönséget? Ez alkalommal adunk erre is választ; az Országos Filharmónia ezeket a hangversenyeket a tanuló ifjúság számára rendezi, azoknak zenei nevelése céljából, s éppen a tolnai gimnázium a legjobb példa arra, hogy milyen sikeres lehet intézeten belül egy-egy zenei rendezvény. Tucsni Lászlóné
