Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979. február 4. KÉPÚJSÁG 13 A szülők és a gyerekek vetélkedtek Belépés nemcsak KISZ-tagoknak Telt ház a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium tornatermében! Első hallásra nincs ebben semmi különös, hisz a középiskolások szervezett sportfoglalkozásán igen gyakori jelenség. Csakhogy ezúttal másról van szó, a gimnazisták jószerivel a nézőtérre kényszerültek. Január utolsó vasárnapján a tamási nagyközségi KISZ-bizottság és az általános iskola közös rendezvénye biztosította a telt házat. Az immár hagyományos „Belépés nemcsak KISZ-tagoknak” tömegsportakció keretében ezúttal a szülők és a kisiskolások alkottak közös csapatokat, s jól sikerült tömegsportnapon vetélkedtek. A rendezők kérése megértésre talált: anyukákat .és apukákat hívták, vegyék fel a tornacipőt, egy délelőttre hagyják félbe a takarítást és az egyéb házimunkát. Jöjjenek sportolni, mozogni, bizonyítván gyermekeiknek a sport áldásos szerepét. Vetélkedjenek együtt, egymásért és egy kicsit a közös sikerélményért. A vidám hangulatú sportnapon az általános iskolák négy II. osztályából negyven tanuló vett részt szüleikkel együtt. Tizenkét ügyességi számban versenyeztek, a végső győzelmet a II/B. osztály csapata szerezte meg. A győztesek csokoládéjutalomban részesültek, s miután ez a versenysorozat több fordulós — február 11-én a harmadikosok, február 18-án pedig a negyedik osztályosok szerepelnek —, alI/B osztály bekerült a döntőbe. Nem csodálkoztunk vasárnap délelőtt a játék hevétől kipirult arcú szülők tetszésnyilvánításán. Esküdtek rá: ilyen kitűnő sportműsort még nem rendeztek Tamásiban. Reméljük, a soron következő folytatásban részt vevők is hasonlóan vélekednek majd a „Belépés nemcsak KISZ-tagoknak” tömegsport rendezvényéről. — KÖNYE IVAN — A megnyitóra felső rakozott csapatok Most mutassuk meg... Labdavezetés partvisnyéllel HDNK PVSK-Sz. Dózsa 0:0 Pécs, 500 néző. V.: Varga. A Szekszárdi Dózsa együttesében a következő játékosok kaptak helyet: Pólyák (Lipovszky) — Somodi, Szlovák, Bonnyai — Tóth (Adorján). Lados, Weitner, Szőcs — Szabó (Mezei), Bocz, Landek (Szekeres). Kitűnően előkészített talajú pályán játszotta a két csapat a Hétfői Dunántúli Napló-kupa harmadik fordulójának mérkőzését. Jól kezdett a szekszárdi gárda, a 2. percben Szabó jó átadással futtatta Weitnert a jobb oldalon, aki Bocz elé játszott, de a középcsatár öt méterről ügyetlenül lőtt, a kapusról kivágódott a labda. Az 5. percben a pécsi Szabó 20 méteres szabadrúgása centiméterekkel suhant el Pólyák kapuja mellett. Ezután változatos mezőnyjáték folyt, egyik kapu sem forgott veszélyben. A 28. percben Szőcs húszméteres csavart szabadrúgása a védőkről pattant le, Szabó elől csak üggyel-bajjal mentettek a PVSK védői. A 30. percben Szőcs vezette fel a labdát, majd 35 méterről váratlanul lövésre szánta el magát, Sulyok bravúrral tolta szögletre a labdát. A 42. percben Kresz jobb oldali szögletét Hüber hat méterről a kapufára fejelte. Szünet után nagy lendülettel támadott a hazai csapat, de a Dózsa védelme rendre meghiúsította ezeket az akciókat. A 69. percben Réfi nyolc méterről küldött fejese alig csúszott el a léc fölött, egy perccel később Kresz az ötösről, nagy helyzetben az oldalhálóba vágta a labdát. A találkozó legnagyobb helyzetét Szekeres hagyta ki a 81. percben: bal oldalról, 13 méterről, senkitől sem zavartatva kapu mellé lőtt. Jó iramú, változatos küzdelmet vívott a két csapat. Öregfiúk találkozója február 24-én —“——————————^———— Lelkes készülődés Bonyhádon Hallotta? — De kinek a pénzéből? — Mi az, magában beszél? — Jé, tényleg, hangosan gondolkodtam. Az jár az eszemben, hogy egyesek kinek a pénzéből gavallérok nagylelkűen. — A héten voltam Mohácson, és elgyönyörködtem az új pályában, mely most szépül, bővül. Valamikor augusztusban volt a hivatalos átadás, és ha készen lesz, bizony sokan megirigyelhetik. — De lesz hozzá NB Il-es csapatuk is? — Mohácson nagy a lelkesedés, sőt; az áldozatvállalás is. A labdarúgók napi két edzéssel készülnek a megyebajnokság rajtjára. — De kinek a pénzéből? — Ezt tőlük kérdezze meg. De az biztos, hogy nem azonosak az esélyek, ha például majd az osztályozón egy Tolna megyei csapat történetesen Moháccsal, vagy hozzá hasonló „különleges” kedvezményekben részesülő csapatokkal találkozik össze. — Tudomásom van arról is, hogy nálunk az egyik, megyebajnokságban szereplő csapat öt-hat kulcsjátékosa tíz nap óta lejár az edzésre nézelődni. — Nem edzeni? — Nem. Addig nem hajlandók levetkőzni, és edzést folytatni, míg nem teljesítik követelésüket. — Már tudom hol van ez. Arról is értesültem, hogy az elnökkel tárgyaltak szőkébb körben, és a labdarúgók valami megjegyzést tettek, melyre az elnök kivonult a megbeszélésről. — Van viszont egy jó hírem is. Ha minden igaz, a magyar fogathajtó bajnokság első fordulóját Dombóvárott tartják. Most folynak a tárgyalások. — Jó lenne, ha sikerülne megállapodni. Biztos sok nézője lenne ennek a sportcsemegének. — Miért toporog oly idegesen, készül valahova? — Igen, öcsénybe, a labdarúgók mezei futóversenyére. Szörnyen kíváncsi vagyok; a megyebajnokságban szereplő csapatok közül hányán, milyen létszámban jelennek meg, mert állítólag... — Majd ezt egy hét múlva megtárgyaljuk, ne mondjunk előre véleményt. — A nagymányokiak is ezen az elven vannak, ők sem mondtak semmit azon kívül, hogy szeretnék a zászlójukat újra látni. — Mit? — Hát azokat a zászlókat, melyeket az elmúlt fél évszázad alatt összegyűjtöttek. — Néhány éve még megvoltak, láttam őket. — Az igaz, de azóta egy nagymányoki illető önszorgalomból magához vette, és lakásán tartja. — Hát ha tadják, kinél van, miért nem kérik meg arra. hogy adja vissza? — Mert az illető beosztása olyan, hogy nincs senki, aki szólni merjen. A nagymányokiak is tudják, jobbja békesség... — Hajoljon közelebb, szeretnék súgni valamit, nem szeretném, ha bárki meghallaná. — Itt vagyok, hallgatom... Ajjaj, most már értem, miért kérdezi, ismételgeti: de kinek a pénzéből. —kas Bonyhádon a szervező bizottság tagjai lázasan készülnek a február 24-i találkozóra, ahol a volt bonyhádi labdarúgók adnak egymásnak randevút. A szervezők 180 meghívót küldenek ki azoknak, akik valaha Bony- hád színeiben játszottak, vagy bármilyen tisztséget viseltek. Gyűjtik az újságcikkeket, fényképeket, zászlókat, kupákat, melyből a találkozó napján kiállítást rendeznek. Már elkészült a tablók terve, melyre a fényképek, az egykori cikkek kerülnek. Kutasi Béla, Szabó Elemér, Borsodi István körültekintően szervez, tárgyal a siker érdekében. A jelekből ítélve telt ház lesz ezen a szomba- toon az Etelka vendéglőben. Érdekességként két összeállítás a bonyhádi csapatról. Huszonöt éve, 1954-ben a következők játszottak a megyebajnokságban a Vasas színeiben: Sváb György (edző), Kubicska- György, Lukács Lajos, Horváth János, Major György, Felföldi László, Erdélyi Mihály, Forró Ferenc, Steib Ferenc, Lo- sonczi István, Szabó Elemér, Németh Lajos, Rottár Róbert, Béres József. A Bonyhádi Vasas ifjúsági csapatá-, ban 1956-ban a következők játszottak, amikor bajnokságot nyertek: Herbszt Keresztény, Reiff György, Wei- szenburger János, Paplauer Ferenc, Völgyi István, Borsodi István, Szabó János, Fláding János, Krsutz János, Váradi László, Péter Dániel, Adonics László, Pataki József, Péter Győző, Városi Lázár, Szeifert Dezső. Szakosztályvezető : Nagy Ferenc. Szakosztályintéző: Kutasi Béla. Gsapatintéző: Háhn József. Edző: Krámer Lipót. Szertáros: id. Sziklai Jakab. 1964-ben a Vasas színeit kép viselték: Balról jobbra: Pataki, Szabó, Mező, Endrődi, Losonczi edző, Borsodi, Péter. Alsó sor: Fláding, Kovács, Vajda. Mögöttük: Klein és Wágner II.