Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból RAKODÁST SZERETŐ EMBEREK (7. old.) TÉLI FOGLALKOZTATÁS MELLÉKÜZEM (3. old.) TÜDŐSÖK A JÖVŐÉRT, A BÉKÉÉRT, A HALADÁSÉRT (8. old.) HÉTVÉGI TÖRTÉNET (4. old.) TRAKTOREXPORT (8. old.) XXIX. évfolyam, 29. szám ÁRA: 1,60 Ft 1979. február 4., vasárnap Gazdálkodjunk a gépekkel A közvélemény szerint — mert sikerült ezt az emberekbe táplálni, s nemcsak a laikusokba —, nagy értékű termelőeszközök, drágán vásárolt, nagy termelékenységű gépek százai állnak kihasználatlanul, csak azért, mert a munkaerőhiány átka sújtja az ország gazdaságát, csak azért, mert nincs kit e gépek mellé állítani, csak azért, mert a munka- vállalók olyannyira elkényelmesedtek, hogy nem szivesen vállalják a több műszakos munkarendet. Következésképpen ezek a gépek egy, jó esetben másfél műszakban dolgoznak csak, az elvárhatónál jóval lassabban „keresik” meg saját árukat, s még lassabban hoznak — az elvárhatónál lényegesen alacsonyabb — hasznot. Valóban: a gépkihasználás körül koránt sincs minden rendben, ám nem biztos, hogy ennek oka csak a sokat emlegetett — s lassan-lassan már minden gazdasági gondunk-bajunk egyedüli forrásaként megjelölt — munkaerőhiány. A Munkaügyi Minisztérium, nemrégiben kifejezetten ebből a szempontból vizsgálta a gépkihasználást, s a szokásosnál alaposabb oknyomozás után egyértelműen Í állapította meg: a nagy termelékenységű, korszerű kapacitások kihasználását egyáltalán nem akadályozza a munkaerőhiány. Már csak azért sem, mert ahol valamicskét is törődnek a vállalatszervezéssel, ott — éppen a meglévő tartalékok hasznosításával —, nem lehetnek kihasználatlan kapacitások. S ha mégis vannak, akkor ez egészen más jellegű bajokat jelez: a kooperációs fegyelmezetlenséget, az import rugalmatlanságát, az anyagszállitók rossz minőségű munkáját, az exportszállítások ütemte- lenségét, vagy éppen a termékszerkezettel, a versenyképességgel kapcsolatos problémákat, sőt: bizonyos fejlesztések megalapozatlanságát... esetleg mindezt együttvéve. Ilyen és ehhez hasonló, más vizsgálatokból lényegében az derüí ki, hogy gépet vásárolni — legyen az bármilyen drága, s beszerzése bármilyen körülményes —,. sokkal egyszerűbb, mint megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között ez a gép a lehető legjobb hatásfokkal dolgozhat. Persze, a termelőkapacitások teljes kihasználására nem lehet és nem is célszerű törekedni, mert a változó gazdasági feltételekhez való rugalmas alkalmazkoI dás eleve bizonyos szabad kapacitásokat feltételez. Ezek olyan alapigazságok, amit persze másutt, mások is felismertek, ahol a gazdasági tevékenység egyetlen, és minden vitát, méricskélést megfellebbezhetetlenül eldöntő mércéje, a nyereség, a profit. Nos, ilyen szempontból, különösebb kommentálás nélkül is tanulságosak a következő adatok: a tőkés országokban, a fellendülés idején, a feldolgozóipari kapacitásokat általában 85 százalékig használják ki; ez a mutató a dekonjunktúra I idején 80 százalék körül alakul. Magyarországon — igaz: három évvel ezelőtti jelentés számol be erről — az állami ipar gépparkjának — azaz: gépi kapacitásának — kihasználtsága mindössze 60 százalék. Ugye, nem kell mondani, hogy nálunk ez nem a mindennél súlyosabb,, nem a mindennél álI talánosabb dekonjunktúra jelzőszáma?... Nem! Ez egy meglehetősen korszerűtlen gépparkkal, ijesztő szervezetlenséggel dolgozó és meglehetősen rosszul értékesíthető termékeket gyártó ipar sok mindenről árulkodó névjegye. A gondok sorát hosszan lehetne folytatni, a végkövetkeztetés pedig csak az, hogy vállalatainknál — igaz, ami igaz — újabban kezdik megérteni a kor szavát: teljesítménynövelés, kapacitásbővítés nemcsak az újabb és újabb munkavállalók foglalkoztatásával képzelhető el, hanem az intenzív műszaki fejlesztéssel, az erőteljes gépesítéssel. Csakhogy : a munkaerő-gazdálkodás nagyvonalúsága, átgondolatlansága, esetenkénti felelőtlensége a gépekkel való gazdálkodásnál is kísért. Amiből az következik, hogy nemcsak az emberek, de a gépek teljesítőképességével való gazdálkodást is meg kell tanulni. S a tanulást, sajnos — jelek sokasága utal | erre—, alapfokon kell kezdeni. VÉRTES CSABA ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A KSH jelentése az 1978. évi terv teljesítéséről, a népgazdaság fejlődéséről 1978-ban a termelés növekedése az iparban megközelítette, az építőiparban és a mezőgazdaságban elérte a tervezettet. Az aktív keresők száma a népgazdaság egészében valamivel több, ezen belül az anyagi ágakban kevesebb volt, mint 1977-ben. A termelés növekedése a munkatermelékenység emelkedéséből származott. A lakosság jövedelmének és fogyasztásának növekedése megközelítette a tervezettet. Az ország termelő állóeszközei, valamint lakásállománya, egészségügyi,, szociális és kulturális létesítményei bővültek és korszerűsödtek. Az előrehaladást jelző eredmények mellett azonban néhány fontos területen nem érvényesültek kielégítően a tervben meghatározott követelmények. A gazdálkodás hatékonysága az előirányzottnál csak kisebb mértékben javult. A termelés anyag- és eszközigényessége fokozódott. Elmaradt az igényekből a termékszerkezet korszerűsítése. A belföldi felhasználás növekedése meghaladta a termelés növekedését. A kivitel alig, a behozatal jelentősen emelkedett. Mindennek fontos szerepe volt abban, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzete az előző évinél kedvezőtlenebbé vált. A megtermelt nemzeti jövedelem 1978-ban több mint 510 milliárd forint volt, ösz- szehasonlító áron mintegy 4 százalékkal haladta meg az előző évit. A növekedés nem érte el a tervben előirányzott 5 százalékot, részben mert a bruttó termelés a számítottnál mérsékeltebben emelkedett, másrészt, mert az anyagi ráfordítások a termelést meghaladóan nőttek. A belföldi felhasználáson belül a lakossági fogyasztás a tervezetthez közelállóan, 3 százalékkal emelkedett. A felhalmozás a tervezett csökkenéssel szemben mintegy 25 százalékkal nőtt. Ebben szerepet játszott, hogy a tervezett csökkenés helyett a beruházások összehasonlító áron körülbelül 4 százalékkal nőttek, de különösen a készletfelhalmozás volt nagymértékű. Mindezek következtében a belföldi felhasználáson belül tovább nőtt a felhalmozás aránya. (Folytatás a 2. oldalon.) Kedvenc nyaralóhelyünk a „Balcsi”, télen ugyan elveszti vonzerejét: fürödni nem lehet benne. De visszanyeri komor, fenséges, játékos háborítatlanságát, téli termé szeti szépségeit. Képes összeállításunk az 5. oldalon. (A címlapfotót Vargha László készítette) EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA, SZEKSZÁRD (4. old.) ÁLCÁZÁS (5. old.) FÉNYESITÖK (5. old.) A LENGYEL TENGERGAZDASÁG (8. old.) TANULÁS ÉS TOVÁBBTANULÁS AZ NDK-BAN (9. old.) POLITECHNIKAI KOMBINÁT SEGÍTI A PÁLYAVÁLASZTÁST (9. old.) BULGÁRIA IPARA (9. old.) MAGYAR ÍRÓK A FORRADALOMBAN (10. old.) VARÁZSSZEM (14. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) ÚJRA TRAKTORRA ÜLNEK A NŐK? (7. old.) KILENCEZER KOCSIÉRT FIZETETT AZ ÁB. (7. old.) Balatoni nyugalom
