Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
e Képújság 1979. február 27. Ősitől tsmót sárga ós piros lapok Visszatérni a nemzetközi normákhoz Kosárlabda NB II A lengyelországi Konin városában több mint 90 indulója volt az Otto Finski elnevezésű kardviadalnak. Ezen nagy magyar siker született, Gedővári Imre valamennyi ellenfelét legyőzte a hatos döntőben, ahol egyébként rajta kívül a magyar színeket Hammang Ferenc is képviselhette. Utóbbinak az utolsó hely jutott, nem tudott nyerni. — A végeredmény: 1. Gedővári Imre 5 gy, 2. M. Maffei (olasz) 3, 3. Krovopuskov (szovjet) 3, 4. Aljokin (szovjet) 3, 5. Höltje (NDK) 1, 6. Hammang Ferenc 0. * A Bajnokok Tornája elnevezésű férfi teniszviadalt az amerikai Jimmy Conirtors veretlenül nyerte. Az utolsó ta- lálkgzón honfitársát, Gerulai- tist 6:5, 6:0, 6:4-re verte. Az MLSZ játékvezetői bizottsága értekezletet tartott az országos ellenőrök részére. Ezen megyénkből részt vett Gabi Géza, aki az elhangzottakat a következőkben öszegezte: — Az újjászervezett vezetőség nevében Petrits Sándor elnök adta meg a JB programját. Az elmúlt négy év munkáját értékelve a lemaradás okait a következőkben határozta meg. A hazai gyakorlatban a nemzetközi normák eltorzítva jelentkeztek. Az elkülönülési törekvés értelmetlen és káros volt. A kapus játékánál, időhúzásánál nemcsak a tételes szabályozásokat alkalmazták, hanem türelmi idő adás nélkül büntették a kapust, akkor is, ha célja nem is az idő húzása, hanem a társa keresése volt. A partdobásoknál időhúzás címén a jogosult játékostól elvették játékvezetők a partdobás jogát. lev számtalan műhiba adódott az elmúlt években. A visszatartásoknál tapasztalt torzulások elkerülése miatt csak a földre történő súlyos, durva lerántásért jár a jövőben kiállítás. A szándékos kezezé- sek esetében a jövőben másodszori kezezésnél jár figyelmeztetés, míg a harmadik kezezésnél kell csak kiállítást alkalmazni. Abban az esetben, ha harmadszori kezezésnél más szabálytalanságot is követ el a játékos, amelyért figyelmeztetés járna, akkor is ki kell az illetőt állítani. — A helyezkedések és a játékkövetésnél a futásnak rendeltek alá mindent. A jövőben az akcióközelség mellett rugalmasan vissza kell térni az átlózáshoz. Célja, hogy csökkenjen a téves lesítéletek száma. Szórvány támadáskor ugyanis a játékvezető hátat fordított az elmúlt időben a partjelzőjének. A testi erő szabályos kihasználása érdekében hatványozottabban meg kell engedni a kemény játékot. A játékosok erejüket, ügyességüket és technikájukat maximálisan felhasználhatják a küzdelem során. Élesen el kell különíteni a szándékos durvaságokat a kemény játéktól és a földre kerülő játékos csak akkor kaphat a játékvezetőtől védelmet, ha szabálytalan, durva beavatkozás következtében került le. — A sárga és piros lapok előnyös tulajdonságai miatt az ősztől bevezetésre kerülnek. A vezetés demokratizmusának elfojtása miatt sokan passzívvá váltak. A különböző sportszervekkel tilos volt a kapcsolattartás (így például az edzőknek, vezetőknek az újságírókkal, stb.). Megszűnt a titkos küldés, a cél az, hogy nyílt legyen a munka, mivel a játékvezetés nem öncélú magamutogatás, hanem labdarúgásunk egészének szerves része. — A lemaradás okainak ismeretében az új program főbb elvei a következők: vissza kell térni a nemzetközileg elfogadott normákhoz. Meg kell engedni — az eddiginél fokozottabban — a kemény játékot. A nevelői munkát előtérbe kell állítani, elő kell segíteni a játékvezetőink személyiségformálását. Magatartásuk fő jellemzője a feddhetetlenség, szerénység, a vezetői képesség legyen. Erősíteni kell a vezetés demokratizmusát a testületen belül és kívül, nyílt vélemények formájában. Szervezeti módosításokat kell végrehajtani, melynek folyamatos végrehajtása az idei év feladata. A JB vezetősége kidolgozta a játékvezetők konkrét, egyértelmű követelményrendszerét is. Az új program és a módosítások szükségszerűek voltak. A Tolna megyei JB magáévá teszi ezeket az irányelveket. Játékvezetőinket részletesen informáljuk a már megtörtént, a várható változásokról és türelmi időt biztosítunk a gyakorlati megvalósításukhoz. Ehhez kérjük az egyesületek segítségét, megértő támogatását — fejezte be nyilatkozatát Gabi Géza, a JB elnöke — országos ellenőr. NB Il-es kosarasaink közül a dombóváriak nem játszottak, míg a Bonyhádi Botond női csapata a Péti MTE ellen biztosan nyert, a bátaszéki férficsapat a Zalaegerszegtől vereséget szenvedett. Bonyhádi Botond—Péti MTE 71:67 (43:30). Bonyhád: Erb (4), Eszterbauer (10), Vanya (23), Falvai (14), Verese (—•). Csere: Fetzer (15), Jankovics (4), Deischler (1). A második félidő elején már húsz ponttal vezetett a Bony- hád, végül szoros küzdelemben sikerült megszerezni a győzelmet a jól játszó ellenDombóvári Spartacus— BHG 6:2 (2486:2427). A nagy becsvággyal küzdő dombóvári csapat az első pár ledobása után 65 fás előnyre tett szert és azt végig megőrizve, biztosan győzött a fővárosi mérkőzésen. Pontszerzők: Bán 444, Horváth 416, Tarsoly és Pécsett, a Dunántúli Naplókupa kézilabdatornán újabb győzelmet szerzett az NB lies Dombóvári Kesztyű férfiegyüttese. Dombóvári Kesztyű—Pécsi Kesztyű 21:20 (10:14). V: De- rényi, Róth. Dombóvári Kesztyű: Fazekas — Túri, Szili B., Kolossá, Erdész, Pataki, féllel szemben. Jók: Fetzer, Vanya, Eszterbauer, Falvai. Zalaegerszeg—Bátaszék 85:77 (42:39). Bátaszék: Nagy (4), Kovánovics (13), Csátal- jai (16), Kunvári (26), Illyés (8). Csere: Mészáros (10), Zá- gonyi (—), Gráma (—), Szűcs (—). Az első félidő befejezése előtt egy perccel még a bá- taszékiek vezettek nyolc ponttal, de megtorpantak és a hazaiak egyenlítettek, majd a vezetést is megszerezték. A második játékrészben hiába játszott egyenrangúan a Bátaszék, hátrányát behozni már nem tudta. Kovánovics teljesítménye emelkedett ki. Mándl 408, illetve Krizsán 440, Wondrák 425. BHG—TÁÉV SK 5:3 (2340:2261). Az NB Il-es női csapatunk az évek óta dobogón végző fővárosi együttes ellen szoros küzdelemben vesztett. Legjobb dobó: Gál Zsófi 412, Polán Györgyné 395, Deli Rozália 387 fával. Zenka. Csere: Reisz, Kertai. Az erősen tartalékos dombóvári csapat szünet utáni lelkes játékával ledolgozta ellenfele előnyét, sőt a hajrában a maga javára fordította a találkozó végeredményét. A dombóváriak gólszerzői: Kolossá 9, Pataki 6, Zenka és Túri 2—2, Erdész, Szili B. Kézilabda DNK Kitűnően sikerült a találkozó Volt egyszer egy BTK... — A Máté Jancsi írt egy kedves hangú levelet. De talán nézzétek, mi van benne. „Mindent elértem, amit akartam és mindezt a labdarúgásnak köszönhetem” — ezzel fogadott bennünket Kutasi Béla és Szabó Elemér, a volt bonyhádi labdarúgók találkozóján. Három órakor megindult a „népvándorlás”. Ismerős arcok tűntek fel, akiket 15—20 éve nem láttunk. így például dr. Heil Bélint rektorhelyettes, aki Veszprémből jött haza, hogy találkozzon azokkal, akikkel 25 éve együtt játszott. Kreutz János rég elkerült Bonyhádról, négy országgal odébb alapított családot. Mint mondotta, szerdán kapta meg a meghívót, csütörtökön autóba ült, hogy itt lehessen a találkozón, közel kétezer kilométert autózott. Pogány Ernő, akit tíz éve még a megye legjobb játékvezetői között emlegettek, valamikor a Bonyhád játékosa volt — a feleségével jött el a régi barátok közé. Németh Lajos, a csapat gólzsákja panasszal kezdte: — Sajnos, egészségileg nem valami jól vagyok, de sebaj, fontos, hogy ismét találkozhatunk. Losonczi István, aki hosszú évek óta a Kisdorogi MEDOSZ labdarúgócsapatának edzője, a tőle megszokott stílusban fogadta volt játékostársait, Szlavicsek Lászlót: — Minek jöttél, ide a labdarúgókat hívták. — Most már mindegy — válaszolt Szlavicsek, szemmel láthatóan megszokta az ugratást, és a következő pillanatban már összeölelkeztek, sokáig szorongatták egymást. Megérkezett a 71 éves Kolpek Lajos is, aki 1926-ban került Pécsről Bonyhádra. — Jöjjön már egy kicsit odébb — húzott a sarokba Sziklai bácsi, ahol elmondta: Szlavicsek volt a kedvencem, mert tudja, az embernek vannak kedvencei. Rendes gyerek volt, nagyon szerettem, mert vigyázott a felszerelésére, a tisztaságra. — Szevasz Géza, szevasz Gézám, üdvözlöm Géza bácsi — ki így, ki úgy köszöntötte Kutasi Béla üdvözölte a találkozó résztvevőit Bajza Gézát, aki valaha a bonyhádi csapat kapuját védte. Igaz, ez a háború előtt volt és mint utólag kiderült, időnként egy láda „hitlerszalonnát” kapott. A fiatalok csak egymástól 'kérdezték, az miféle szalonna lehetett, míg kiderült, nem más, mint vegyes gyümölcsíz. Azokban az években zsír és szalonna még mutatóban sem nagyon akadt. Nagy munka hárult Szabó Elemérre és Kutasi Bélára, akik a vendégeket fogadták, egyik-másikat ölelgették és előfordult, amikor a zsebkendőért kellett . nyúlni, a könnyeket letörölni. Kissé beljebb Borsodi István, a találkozó harmadik lelkes, fáradhatatlan szervezője serénykedett, hogy mindenki otthonosan, jól érezze magát. Nagy Ferenc, aki több mint 15 éven át volt a sportkör elnöke, a régi fényképeket, a tablót nézegette. Társaival néha meg-meg kellett állni és tanakodni, hogy is hívják egyik-másikat. — Ma kapustalálkozó van? kérdezte Tánc György, az Etelka kisvendéglő üzletvezetője, aki egykor maga is játszott Bonyhád színeiben. Aztán körülnéztünk és magunk is csodálkoztunk. Hamarjában öt kapust is láttunk: Ganczert, Szlavicseket, Bajzát, Kovácsot és Mucskát. Kutasi Béla még néhány érdekességre felhívta a figyelmet: Hegyi Károlyt 25 éve nem látták, Budapestről érkezett, míg Zentai János a cipőgyár főmérnöke, a negyvenes években volt a bonyhádi csapat erőssége. — Na, nézzük ezt az újságot, 1947-ben nyomtatták. A bonyhádi csapat Szekszárdon 4:0-ra kikapott. A mérkőzést Till vezette. összeállítás: Szekszárd: Garai — Jenővá- ri, Forgács, Sommer, Fehér, Korsós II., Rupa, Mihók, Serfőző, Nagy (Sváb), Sárosi. Bonyhád: Regős — Makai, Még ma is emlegetik ezt az ötös fogatot, mely az ötvenes évek elején ontotta a gólokat. Balról jobbra: dr. Heil Bálint, Forró Ferenc, Losonczi István, Szabó Elemér és Németh Lajos. Hegyi, Lukács, Zöld, Gugán, Zádori, Forró, Várhegyi, Szabó, Hán (Asztalos). Hogy kik lőtték a négy gólt, az nem derült ki a megsárgult újságmaradványból, mert azt valaki már letépte... Heil Bálint vont félre: — Semmit nem változtál, azonnal megismertelek, pedig már rég volt — még ifista koromban —, hogy írtál rólam. Mi újság Szekszárdon, mit csinál Magasházi Jóska? Kitűnő szakember, valamikor játszottunk együtt, sokat emlegettük ma is, úgy, mint a labdarúgás tanárát. Több mint egy órán át folyt a beszélgetés, az ismerkedés, mert volt olyan, aki 25—30 éve nem látta játékostársát. Záporoztak a kérdések, hol élsz, mit csinálsz, hogy megy sorod. A találkozót Kutasi Béla nyitotta meg, aki 25 éven át fáradhatatlanul és eredményesen dolgozott Bonyhád sportja érdekében. Meleg szavakkal köszöntötte az egykori labdarúgókat, majd felállással áldoztak azok emlékének, akik már nem lehettek jelen. Utána Faragó Zoltán beszélt arról, hogy volt egyszer egy BTK, így hívták az egykori bonyhádi labdarúgócsapatot. Sorrendben Nagy Ferenc, majd Csi- ma Frigyes üdvözölte egykori játékostársait és ezzel kezdetét vette — de úgy is lehet mondani, hogy folytatódott — a találkozó. Hat óra után megszólalt a zene, melyet tánc követett és mi tagadás, a hajnali órákban távoztak az utolsók. Valamennyien kérték: az első találkozót kövesse további, legalább két-három évenként. A szervezők ígéretet tettek, a jövőben is vállalják ezt a nehéz munkát, mivel bárhova fordultak segítségért, mindenhol megértésre találtak. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik segítettek a szervezésben és abban, hogy létrejöhetett a találkozó. Felejthetetlen órákat szereztek az egykori sportolóknak, akiknek a szíve még ma is hevesebben dobog, ha egy-egy hírt hallanak Bonyhádról. Nem rajtuk múlik, hogy mostanában a labdarúgásról szóló hírek többsége nem valami hízelgő... —kas Teke NB II Bajza Géza a régi emlékekből idézett néhányat Nagy sikert aratott a régi képekből készült tabló
