Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
U NÉPÚJSÁG 1979. február 27. Moziban Rádió Szabadíts meg a genosztél Nem tudunk igazán látni, nem élvezzük igazán a látványt: a színeket, formákat, fényeket, árnyakat. Nézzük és mindjárt szavakra fordítjuk a szobrokat és festményeket, azt várjuk a filmkockáktól, hogy a szem felfogóképességének megfelelő gyorsasággal peregjenek. Sándor Pálnak ez a legújabb filmje, a Szabadíts meg a gonosztól, belénk szorítja kényszeres szokásainkat: visszavezet a látványhoz, megtanít újra tudni, hogy mit köszönhetünk a szemünknek. Ennek a látványosságnak — talán mondani sem kell — nincs köze a szuperprodukciók látványaihoz. Semmi rendkívüli „műsor” nincs a filmen, csupán az atmoszférája rendkívüli. Hol is játszódik ez a történet? Lecsu- paszodott, lerombolt környezetben, 1944 végén. Megcsö- mörlött és mohó emberek között, akik akkor is, ott is élvezni akarják azt életet. Tánciskolát látunk az első képsorokon, durva szeretkezést. Ennek az életnek a rendes menetéhez tartozik a riadó, a légitámadás. Az óvóhelyre tülekedés közben derül ki, hogy a tánciskola ruhatárából elveszett egy kabát, s ennek a kabátnak a keresése és megtalálása a Szabadíts meg a gonosztól története, amelynek alapja Mándy Iván színműve, a Mélyvíz. 1944-ben, légitámadás alatt és után, éjszaka nem hétköznapi súlyú vállalkozás egy kék bársonygalléros felöltő után kutatni, izgalmasnál izgalmasabb jelenetek következnek egymás után. De az az izgalom, ami az ember gyomrát összeszorítja, nem a kalandokból fakad. Abból, amit közben élünk át. A kabátot kereső família — „csapat” — tagjainak, az anyának, a sógornak, a lánynak, fiúnak, vőlegénynek egymáshoz és a többiekhez való egyre bonyolultabb és egyre pőrébb viszonyát, a szerelem, tisztesség, erkölcs, becsület fogalmának átértékelődését. Miközben mindezt megéljük, szemünk által is le vagyunk nyűgözve, ami Sándor Pál szándékán kívül nyilvánvalóan Ragályi Elemérnek köszönhető, a film operatőrének. Nagyszerűek a film szereplői, a színészek, minden egyes felbukkanó arcra kell figyelnünk — itt minden szemvillanásnak súlya van. VIRÁG F. ÉVA KSiiyu Ostya nélkül Illés Endre irodalmi életünk egyik eleven klasszikusa és összekötő kapocsa a századelőtől napjainkig, s egyúttal elrejtező nagy szürke eminenciása is. Sokszínű tevékenysége szinte minden irodalmi műfajban érzékelhető, akár alkotóként, akár irányító-gondozó pártolóként. A szélesebb publikum számára novellaszerű íróportréival tette íróként is közismertté a nevét, jóllehet drámáit előtte, s közben is már a 'kortárs színműirodalom legjobbjai között tartották számon, s tartják ma is. A Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatói székében végzett csendes szervezőszerkesztő tevékenység jól harmonizál novellákat, esz. széket, drámákat teremtő szépírói kvalitásaival. Éppen az előbbi két műfaj szerencsés ötvözésének köszönhető a Krétarajzok sikerkötete. Illés a portréesszének, tárcanovellának, karcolatnak, pillanatképnek, útirajznak, anekdotának és klasszikus novellának egyaránt mestere. „Rövidtörténet-írói” pályája jól tűri a szakaszolást is, de mindegyik szakasz visszatérő jellegzetessége a kevés szereplővel mozgatott játékszín, a gazdag gondolatiság és a magánember főszerepeltetése. Schlegelnek, a német klasszicizmus egyik legnevesebb literátorának meghatározását követi: .,A novella igaz mivoltához az kell, hogy egyik oldala küImmár huszonhatodik alkalommal ült össze hétfőn, a Liszt Ferenc téri könyvklubban, a szép magyar könyv verseny zsűrije, hogy odaítélje az 1978-ban megjelent legszebb magyar könyveknek járó díjakat, okleveleket. Tíz kategóriában, összesen 236 könyv került a zsűri elé. A 15 tagú — Haiman György, Gutenberg-díjas könyvművész elnökletével tevékenykedő — zsűriben kiadói vezetők, tipográfusok, könyvillusztrátorok kaptak helyet. A bíráló bizottság munkájálönleges érdekességgel hasson, de általános érvénye is legyen.” E ma is alapvető megállapítás — amellett, hogy illik is Illés Endre novelláira —, azzal a tanulsággal is jár, hogy az általában vett jó íráshoz is hasonló feltételek ' szükségesek, akár a műfaji megkötöttség el- hanyagolhatóságával. Az emlegetett Krétarajzokról Németh László írta hajdanán, hogy született novellista termékei, melyek „a jó novella és a szemléletté vált elvek igényességét egyesítik. ..” Ez a novellázó kedv és igény jelezte azt az irányt, melyet Illés Endre azóta is követ, esszéisztikus irodalomtörténete, intellektuális élményt nyújtó arcképei tartalmazzák a szükséges kritikai ítéletet is. Úgy is fogalmazhatnánk mindezek ismeretében, hogy műfaj és egyéniség ritka, szerencsés találkozásának tanúi vagyunk. És ha — hogy ismét kritikát idézzünk — „kiemelkedő művelője a napi hatásra is igényt tartó, magas művészi értékű kisprózának”, úgy azt tehetjük még hozzá, hogy az élet torlódó epizódjai indokolják is a friss értelmi-érzelmi refléxiót. Kitűnő alkalom a kisepikának. Ostya nélkül című kötete — a szerzőhöz méltó köntösben öltöztetve — önleleplezések sorozata. Legyen az művész, orvos (ő is az miként az volt a Csáth Géza ban részt vesznek bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, román és szovjet szakemberek is. A pénteki eredményhirdetésen a fődíjakon kívül közzéteszik, mely művek, kötetek nyerték el a zeneművész, a fotóművész szövetség és a Kulturális Minisztérium képzőművészeti főosztályának különdíját. A díjakat az idei ünnepi könyvhéten adják át a nyerteseknek, s kiállításon mutatják be a legszebbnek ítélt köteteket. írói néven ismert Brenner József, vagy éppen Németh László, aki orvosi praxist cserélt fel a literátorságért, de említhetünk kapásból vett külföldi példákat is: A. Schnitzlerét, vagy A. Döblinét), „egyszerű” szereplő, valamennyiben áz alkotóra ismerünk, énjeire. Az íróra, aki hatalmas szellemi hagyaték gondozója, s annak részleteiben is szemtanúja, írásainak alapszövete lekötelezőén mainak, modernnek hat, minden rajza írói remeklés. Impresszionista meglátásai félelmetesen pontosak és — talán éppen ezért — lenyűgözőek. Nem az átlagost, a mindenkire jellemzőt keresi, hanem az egyéniséget, /.hogy ő mondja: „az eltérést a típustól”. Illésnél aztán végképp köny_ nyű hasonlatokra lelni, mint orvos a szikével, úgy bánik, gyógyít tollával. S talán igaza is van. Sok a beteg ember (azaz kevés a teljesen ép testű és lelkű), s a gyakori betegségek, fájdalmak, konfliktusok, disszonanciák jelentik az életet, s annak feszültségét, mely viszont szükségszerű a fennmaradáshoz. Az asszimetria is boldogíthat, Sőt. DRESCHER ATTILA Magyar kincsek Belgiumban Magyar honfoglaláskori emlékekből, s az 5—7. századból való hazai longobárd, hun és avar régészeti leletekből álló kiállítást — ékszereket, fegyvereket és kerámiákat — indított útnak a Székesfehérvári István király Múzeum Belgiumba. A csaknem hatszáz népvándorláskori leletet tartalmazó anyagot — az István király Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és egyéb múzeumok gyűjteményének legszebb darabjait — a belga népvándorláskori emlékekkel közös kiállításon mutatják be március elsejétől Marie- montban. Szép könyvek versenye Tavaszelő hónap Egy talpalatnyi mezőgazdaságilag művelhető területem sincs, sőt mi több, a lakásunkban található cserepes növények közül is csak egynek van kimutatható gazdasági haszna: — a folyton termő gyufapaprikának, amivel a feleségem leveseit tudom időnként ehetetlenné erősíteni. Mindezek ellenére sűrűn hallgatom a Falurádiót, mely gyanítom, hogy korántsem csak a falusiak műsora, hanem a korakelő városiaké is. Tegnap reggel a Falurádió, műsorának befejeztekor, tanulságos figyelmeztetést sugárzott a világba. Nevezetesen azt, hogy ezen a héten már belépünk márciusba, a régiek tavaszelő hónapjába. Ez részben az idő múlását jelenti, részben azt, hogy megkezdődnek az utazások, utazgatások. A riporter szakmai utakra célzott, melyek a kelleténél sokkal sűrűbben csapnak át turisztikaiakba. Nemcsak nálunk, hanem ott is, ahová mi megyünk. Egy másik ország turisztikai nevezetességeivel, szokásaival megismerkedni se baj, sőt szükséges. Ide értve az étkezési szokásokat is. A baj ott kezdődik, amikor az államköltségen (tehát tegyük fel, hogy közérdekből) szervezett szakmai út permanens dőzsölésbe csap át, egész egyszerűen azért, mert az érkező vendéggel 1. nem tudunk mit kezdeni, 2. esetleg nincs is mit megmutatni neki, 3. nincs, aki megmutassa: — nyelvtudásbeli fogyatékosság okából. Iskoláink nyelvoktatása se tökéletes, — vélte a Falurádió riportere —, de a sok lehetőség ellenére, a mi nyelvtanulási hajlandóságunk se az. Mindez aligha csak falusi hallgatókra vonatkoztatható... O. I. Kossuth-könyvek A nagy - szemfényvesztés Egy időben tele volt a napi sajtó a volt Kongóból és Kongóról (a mai Zaire) szóló híradásokkal. Valójában akkor sem tudtunk többet annál a néhány névnél, amelyekre ma is emlékezünk. Az újságolvasók tudják ki Ka- szavubu, Lumumba, Mobutu és Csőmbe, de azt már kevesen, ki is az a Klephas Kamitatu, akinek tollából A nagy szemfényvesztés címmel jelentek meg visszaemlékezések az ország „legforróbb” időszakáról. Az írás nem történeti munka, helyenként nem lehet és nem is kell egyetérteni a szerzőjével, de bepillantást enged ennek a hatalmas országnak tíz „szabad” esztendejébe. „A Kongói Köztársaságnak a nagy tőkés társaságok úgy .adományozták’ a függetlenséget, mert felismerték, hogy ez a legkifizetődőbb megoldás — írta Sartre, aktívan politizáló és tegyük hozzá, haladó korszakában.” Kamitatu, a könyv írója, 1931-ben született, a jezsuitáknál nevelkedett és részt vett a még gyarmati sorban lévő ország politikai életében is. Egyik megalapítója az Afrika Szolidaritás Pártjának. A függetlenség kikiáltásakor Léopoldville tartományi kormánya elnökévé választották. Később már, Mobutu hatalomátvétele után nem fogadja el a miniszteri posztot, majd letartóztatják, ötévi kényszermunkára ítélik. Tizennyolc hónap után szabadul, az újabb letartóztatás elől sikerül megszöknie. Helyzeténél fogva tehát elég olyan értesüléshez juthatott, hogy megírhassa és közzétehesse az igazságnak legalább egy részét... TV-NAPLÓ A pohár fenekére néztek? Ki ne emlékezne a televízió híradójában az alig egyperces megdöbbentő riportra: az üveggyárban évente négy hónapig állnak a korszerű termelőberendezések, az üzletek pedig tele vannak import üvegáruval — pohárral. Az AMFORA Nagykereskedelmi Vállalat semmibe veszi a gyár problémáját... stb. Egy pillanatra felkaptuk a fejünket, ilyen is létezik? Létezik. A televízió természetesen tovább próbált lépni. Egy hónap leforgása alatt összehoztak csütörtökre egy kerekasztal-beszélgetést. És ott mit hallottunk? Semmit. Ezután minden rendben lesz, kölcsönösen megkeresik egymást, a SKÁLA bemutatót rendez a magyar és a külföldi poharakból és döntsön a közönség. Közben a televízióban elfelejtették (Szegvári Katalin vezette a műsort), hogy már régen nem a pohárról van szó- A népszerű gazdaságpolitikai hetilapunk a Figyelő munkatársa arról beszélt, hogy valahol máshol a hiba. A kerekasztal-beszélgetés után szombaton délután jött a Nyitott boríték című műsor. S mit hallunk ott is? Az ország egyetlen gyermek-szívműtétre alkalmas kórházában nem tudnak operálni — évente 500—600-ra lenne szükség — mert nincs műtő, illetve átépítés alatt van. Jobban mondva építenék, de nincsen kapacitás (!). Az igazgató-főorvos csak a kezét tudta széttárni... Ugyanebben a műsorban a fogkefe-kérdést szakember — fogorvos — segítségével járták körül. A fogorvos mondja: rosszak a magyar fogkefék. A gyár igazgatója hajtogatja, ők szívesen termelnének jobbat, még gazdaságosabb is lenne, de ha egyszer amolyat rendelnek a kereskedők. És itt van a „pohár” elásva. Egyik riportban sem esett szó a felelősségről- Azokról, akik rosszul sáfárkodnak a rájuk bízott termelőberendezésekkel... a pénzzel. Molnár Margit szívhez szólóan kérte a szocialista brigádokat, az apukákat: segítsenek a gyermek-szívkórház műtőjének megépítésében. Biztos vagyok abban; azóta egyfolytában cseng a telefon a televíziónál, ezrével érkeznek majd a levelek, a felajánlások. Megépül a műtő. Csakhát ez nem elég. Egyetlen esetben megoldódik a nehéz helyzet, de mi lesz holnap és holnapután... A pohárügyben, a szívkórház esetében, a fogkefegyártás- ban rendet kell teremteni •.. Hát csak ennyit a pohárügyről. HAZAFI JÓZSEF Alvaro Cunhal: Börtönrajzok Alvaro Cunhal Börtönrajzok vljSi A lisszaboni Editorial Avan- te és a budapesti Corvina Kiadó együttműködésének eredményeként került a könyvesboltokba az Alvaro Cunhal 25 rajzát tartalmazó mappa. A Portugál Kommunista Párt főtitkárát nem kisebb téma ihlette, mint a kegyetlenül kizsákmányolt munkások és parasztok drámája és a portugál nép harca egy igazságos, jobb világért. Mélységes emberszeretet, a szenvedőkkel való együttérzés és a jövőbe vetett rendíthetetlen hit hatja át a rajzokat, melyek egy része abban a lisszaboni börtönben készült, ahol Alvaro Cunhalt közel kilenc évig tartották fogva, másik része pedig a peniche-i börtönerődítményben, ahonnan Cunhalnak nyolc elvtársával együtt sikerült megszöknie. Jövő héten a Védőszínek című filmről írunk
