Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

XXIX. évfolyam, 48. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. február 27., kedd Mai számunkból BESZÉLGETÉS A KERESKEDELEMRŐL (3. old.) A POHÁR FENEKÉRE NÉZTEK? (4. old.) ŐSZTŐL ISMÉT SÄRGA ÉS PIROS LAPOK (5. old.) (3. old.) SZERSZÁMGÉPEK KOOPERÁCIÓBAN Tartalékok Fiatal volt, teli ambícióval és lelkesedéssel. Két napra rá, hogy átvette diplomáját, jelentkezett a munkahelyén. Nem mondhatni, hogy nem fogadták szívesen. Bemutatták akinek kellett, kijelölték az íróasztalát, majd útjára bocsájtották. „Holnap reggel nyolckor találkozunk” — figyelmeztették búcsúzóul. Másnap egy köteg sebtében összeválogatott iratot tettek eléje, hogy tanulmányozza őket. Ismerkedjen meg vele, mivel is foglalkozik munkahelye. A paksa- métával néhány óra alatt végzett. Ült és várt. Mun­kára, feladatra, arra, hogy kipróbálják, mit ér ő. Hogy bebizonyíthassa, nem hiába tanult tíz féléven át az egyetemen. Napokig nem történt semmi. Rös- tellt volna munkát koldulni, egyrészt mert, a törzs­tagok nyilvánvalóan jobban tudják, mire fel van ő közöttük, másrészt pedig mert látta, a többiek se halnak bele a sok munkába. Unatkozott, igaz, nem sokáig. Nyelvet kezdett tanulni. Már eléggé jól ment neki az angol, amikor végre valahára megbíz­ták egy üggyel. Az üggyel — gondolta ő, hiszen el­ső munkája volt ez a cégnél. A feladatot néhány óra alatt megoldotta, ismét a szótár, a könyv követ­kezett. Aztán megint egy-két feladat, majd ismét a nyelvtanulás. Nemrégiben múlt két esztendeje, hogy az ismertetett menetrend szerint alakulnak napjai. Mint mondta, nincs oka az elkeseredésre. A kol­légái se tesznek többet. Tudni éppen tudnának töb­bet teljesíteni, ám egyszerűen nincs rá szükség, jól elvannak a hivatalban naponta nyolc órán át. Csak az a félő — vallotta be halkan —, hogy ilyen mun­katempó mellett még azt is elfelejti lassacskán, amit az egyetemen tanult. A parányi részfeladatok meg­oldása nem kényszeríti tornára az elméjét. Rutin­ból megoldható minden. Aligha hiszem, hogy tévednék, ha azt mondom: nincs nálunk kellőképpen kihasználva a tudás, a fel- készültség. Persze, ahány ház, annyi szokás, munka­helye válogatja, hol milyen a helyzet. Mondják: a munkamegosztás manapság tapasztalható magas színvonala az oka, hogy elegendő csupán a rájuk eső részt elvégezniük, tudniuk a szellemi dolgozóknak. Mondják, de nem lehetek köteles hinni benne. Ahol a napi nyolc órai munka nem több két-három órai munkavégzésnél, ott aligha csupán a beszélgetők, a kávézgatók, a körmüket festők a hibások. Már csak azért se, mert a fent nevezettek elvégzik a munká­jukat — eredményesen. Arról nem tehetnek, hogy a feladatok száma, s nehézségi foka nem illeszkedik felkészültségükhöz, tudásukhoz. Hogy miért kell beérniük ennyivel? Ezernyi lehet I az ok. Sok vezető ódzkodik például kipróbálni he­lyettese tudását, fél attól, hogy a másik bizonyít. Lefőzi őt, s akkor elérkezhet a helycsere időpontja. A fiatalok és az idősebbek viszonya is sokszor ha­sonló. A huszonéves még ráér bizonyítani, várja ki hát a sorát — érvelnek —, s mit sem törődnek vele, hova tűnik a kezdeti ambíció, a tudni- és adnivá- gyás. Aztán „felnőnek a gyerekek”, s a szélsőséges esetben kinevezésükkor már az előttük járók elveit vallják. Várakoztatják, tartaléksorba teszik a náluk fiatalabbakat, ugyanazan érvek alapján, mint ame­lyeket korábban (de rég volt az!) könyörtelenül el­utasítottak. Üjra kezdődik tehát a kör, s marad minden a régiben. Mérnökökkel beszéltem nemrég, akik szenvedél­lyel meséltek róla, mennyi szellemi tartalékuk van. De elképzeléseikről még azt sem tudhatják meg, hogy helytállóak-e egyáltalán. Nem adatik meg ne­kik még a kudarc lehetősége sem. Így aztán bátran hihetik, hogy zseniális az elgondolásuk. Honnan tud­hatnák az ellenkezőjét? Az elmélet megmarad el­méletnek, a gyakorlat próbája nélkül. Mérnökök, jogászok, közgazdászok és a többiek. Fiatalok és idősebbek, akik tudnak, tudtak valamit, csak eleddig senki se vállalta el a próbát. Félszből? Óvatosságból? Pozícióféltésből? Ki tudja? Csak annyi bizonyos, hogy az efféle kihasználatlan szel­lemi tartalékok előbb-utóbb felemésztődnek, elvesz­nek. Jobban kellene vigyázni rájuk. MALONYAI PÉTER Utóvédharcát vívja a tél Nehezen járhatók a megye útjai Egyes emelkedőkön úgy kell felvontatni a járműveket Küzdelem a hóval Senki se kívánta a tegnap reggelre lezúdult hótömeget. A tavasz közeli beköszönté- ben reménykedtünk, de úgy látszik, utóvédharcát vívja még a tél. A havazás súlyos károkat nem okozott, de an­nál több gondot a járműveze­tőknek és a KPM-szervek­nek. A megyében a tegnapi helyzet szerint, valamennyi út — bár közülük nem egy csak nehezen —, járható. Járhatatlan tegnap egy sem volt, viszont a mőcsényi, ké- tyi, zombai, alsónónai emel­kedőkön nagyon sok jármű­vet úgy kellett felvontatni a dombtetőre. Erre a KPM megyei igazgatósága megfe­lelő vontatókat állított mun­kába. A sózás, szórás vala­mennyi úton folyik. Szerencsére enyhe az idő, így hófúvás nem volt, hó­akadályok nem keletkeztek. Az autóbuszoknál járat­kimaradás nem volt, késés viszont annál több. Tíz­tizenöt perces késések szin­te általánosan előfordultak, fél óránál többet csak a mó­rágy—alsónánai járat késett, az emelkedőt ugyanis nem tudta leküzdeni, így kényte­len volt kerülőúton jönni Szekszárdra. A megyeszékhelyen a vá­rosgazdálkodási vállalat ti­zenöt fős kézi úttisztító ap. parátusa és hat gépe küsz­ködik a hóval. A gépek: a hóekével fölszerelt öntöző­kocsi, egy MTZ-típusú toló­lapátos, árokásó gép és egy tolólapáttal felszerelt kerti traktor, ez utóbbi a járdák tisztítására. Három Robur típusú tehergépkocsi szállít­ja el folyamatosan az össze­tolt havat. Minden, a válla­lat kezelésébe tartozó, bér­lemény előtti járda tisztítá­sára egy-egy főt alkalmaz­nak. A vonatok közlekedésében fennakadás nem volt. ?' Budapest d I ; — L Az utak járhatók, de nem mindenkinek Fotó: Bakó Jenő Magyar-kambodzsai tárgyalások Hétfőn a Hazafias Nép­front Belgrád rakparti szék­házában megkezdődtek a tárgyalások a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Köz­ponti Bizottságának Ros Sa- may főtitkár vezette küdött- sége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kül­döttsége között, amelyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára vezet. A tárgyalás során a kam­bodzsai küldöttek a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront megalakulásáról az egység­frontnak a népirtó Pol Pot- rendszer fölött aratott győ­zelméről adtak tájékoztatást és ismertették Kambodzsa törvényes kormánya, a kambodzsai népi forradalmi tanács előtt álló legfontosabb feladatokat. A magyar kül­döttség nevében Sarlós Ist­ván biztosította a kambod­zsai küldöttséget népünk to­vábbi politikai, erkölcsi és anyagi szolidaritásáról. Káiár János fogadta az iraki alelnökát Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a Központi Bi­zottság székházában fogadta a hivatalos- látogatáson ha­zánkban tartózkodó Taha Muhieddin Maarufot, az Ira­ki Köztársaság alelnökét. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Púja Frigyes külügymi­niszter és dr. Szadun " Ham- madi iraki külügyminiszter. Jelen volt dr. Gonda Lajos, hazánk bagdadi és Shurki Sabri Ahhmad, az Iraki Köz­társaság budapesti nagykö­vete. Magyarországi látogatását befejezve Taha Muhieddin Maaruf délután elutazott Bu­dapestről. Az iraki alelnököt és kíséretét — köztük dr. Sza­dun Hammadit — a Ferihe­gyi repülőtéren Gáspár Sán­dor, Púja Frigyes, valamint az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, társadalmi és kulturális életünk több ne­ves személyisége búcsúztatta. Közös közlemény Gáspár Sándornak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökének meghívására Taha Muhied­din Maaruf, az Iraki Köztár­saság alelnöke 1979. február 23—26. között hivatalos, ba­ráti látogatást tett Magyar- országon. Gáspár Sándor és Taha Muhieddin Maaruf, valamint Púja Frigyes és Szaadun Hammadi külügyminiszter a ■kölcsönös megértés és a ba­rátság szellemében megbe­széléseket folytatott a két­oldalú kapcsolatokról, a fele­ket érintő nemzetközi kérdé­sekről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat és megállapí­tották, hogy azok a kölcsö­nös tisztelet és a barátság szellemében fejlődnek, közös harcban az imperializmus, a reakció és az agresszió erői ellen. Aláhúzták, hogy a két ország vezetőinek kölcsönös látogatásai, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és az Arab Újjászületés Szocialista Párt­ja között fennálló kapcsola­tok pozitívan járulnak hozzá a barátság erősítéséhez és a két nép és ország együttmű­ködése kiszélesítéséhez. A két fél áttekintette or­szágaik gazdasági együttmű­ködését és megelégedéssel szólt az e területen elért ha­ladásról. Elhatározták, hogy bővítik országaik kereskedel­mét. (Folytatás a 2. oldalon.) Kettős győzelem a kosárlabda NB l-ben A Szekszárdi Dózsa NB I-es női kosárlabdacsapata szom­baton Szekszárdon, vasárnap Szolnokon lépett pályára és mindkét mérkőzést megnyerte. Tudósítás lapunk 5- ol­dalán. Fotó: Bencze István *

Next

/
Thumbnails
Contents