Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

i^^Uépüjság 1979. február 25. Közgyűlés a Paksi SE-nél Egyesült a paksi és a dunakömlődi sportkör Vasárnap délelőtt Dunakörnlődön, a Termelő­szövetkezeti Sportkör közgyűlést tartott, ahol is­mertették többek között, hogy a várossá nyilvá­nítással Paksnak két sportköre lenne. — (Köz­igazgatásilag Dunakömlőd is Pakshoz tartozik 1979. január 1-től.) — Addig, míg a dunakömlődi csapat létszámgondokkal küzdött, Pakson több játékosnak nem tudtak játéklehetőséget biztosí­tani. A közgyűlés úgy döntött, hogy a Dunaköm­lődi Termelőszövetkezeti Sportkör egyesült a Paksi TE-vel. A jövőben a járási bajnokságban Paks II. néven szerepel a dunakömlődi csapat és mérkőzéseit továbbra is Dunakörnlődön játszák. Kézilabda Ä területi döntőre készülnek Serdülő leány válogatott csapatunk: álló sor balról — Deák, Komlói, Kovács, Szeleczki, Kláb, Kurucz, Várni István ed­ző. Elöl: Prodán, Pasinszki, Varga T., Boda, Kiss, Somor- jai, Varga M. — Mit szól az MLSZ állás- foglalásához: marad minden a régiben, nem lesz átszer­vezés. — Ha nekik jó, nekem is jó. A felszabadulás óta ki tudja hányszor volt már át­szervezés, és mindig bizonyí­tották, hogy ez az igazi. — Pedig most is csak azt lehet mondani: bízzunk, re­ménykedjünk. — Persze, ha a megyénk­nek lenne néhány NB Il-es csapata, talán nem is fájna ennyire a jelenlegi feljutási rendszer. — Bizony, bizony legyen a Paks, vagy a Dombóvár a megyebajnok, az esélye mi­nimális a feljutásra. Ha jól tudom, egy éve is mindössze egy csapatnak sikerült a me­gyebajnokságból az NB II- be jutni — de minek. — Beszélik, hogy Szek- szárdra ajánlkozott egy lab­darúgó Pestről, de nem tud­nak számára megfelelő állást biztosítani. — Pedig biztos van munka­erő-felvétel az építőiparban. — De neki olyan igénye van, hogy eladó lehessen. — Az első osztályú cuk­rászdában? — Nem, hanem a halszak- üzletben. Mint mondotta, csak abban az esetben jön el Szekszárdra, ha ott dolgoz­hat, mert egy hónapban há­romszor akad munka, a töb­bi napokon mindössze csak annyit kell mondani: nincs hal, nem tudjuk mikor lesz. — Sokat törtem a fejem azon, hogyan adhat szerelést egyik egyesület a másik ré­szére úgy, hogy ellenőrzés­kor ne legyen hiány, az ne derüljön ki. — Megvan ennek a forté­lya. Csak tudni kell. — Árulja el. — Félek, hogy ebből is olyan ügy lesz, mint amikor az egyik kollégám megírta: több tsz-ben hiányzik a lo­vak farka. — Mi lett a következmé­nye? — A rendőrség felfigyelt az írásra, megindította a nyo­mozást és kiderült, hogy egy bűnszövetkezet áll az ügy mögött. — A sport az más. Ott ilyesmi nem fordulhat elő. — De ha egyszer utána­néznek, akkor nem tudni mi­lyen dolgok kerülnek nap­fényre. — De mégis, árulja el, ho­gyan lehet 20—25 ezer forint értéket adni egy játékos ki­adatásáért? — Nagyon egyszerű: ami­lyen felszerelést bevételez, ugyanolyant selejtez. Mind­össze megírja a jegyzőköny­vet a selejtezésről, a meg­semmisítésről. — Ez tényleg egyszerű, csak nehogy sok követője akadjon. — Szerencsére a legtöbb helyen ragaszkodnak az elő­írásokhoz, nem követnek el olyasmit, ami kimeríti a csa­lás, a megvesztegetés fogal­mát. — Barátilag javaslom, ne feszegesse ezt az ügyet, mert majd valaki a fejére üt. — Gondolja? — Történt már ilyen. — Egye fene, állok elébe. —kas Ilyen előzmények után ke­rült sor a Paksi SE közgyű­lésére, melyen többek között megjelent Herczig Gábor, a megyei sporthivatal vezetője, valamint dr. Tóth Lajos, a paksi Városi Tanács V. B.- titkára. Oláh Mihály sportkö­ri elnök megnyitója után KLs Gábor, a Paksi SE ügy­vezető elnöke tartott beszá­molót. Mint elmondta: nyolc szakosztályt működtetnek. Az egyesület tagjainak száma meghaladja a háromszázötve­net, míg az aktív sportolók száma 314. Tizenhárom edző biztosítja a sportolók szak­mai felkészítését. Az aktív sportolók száma a követke­zőképpen alakul: atlétika 39, labdarúgó 108, ökölvívó 25, kosárlabda 18, tájfutás 27, sakk 33, kézilabda 53, termé­szetjáró 21. — Az 1977-es évhez viszo­nyítva egyesületünk pénz- gazdálkodása problémamen­tes volt. Mindig kellő pénz állt rendelkezésre utazásra, felszerelés vásárlására, az alkalmazottak fizetésére. — mondotta az ügyvezető el­nök, majd áttért a szakosz­tályok munkájának értékelé­sére. Az atlétákról elmondta, év közben 25 versenyzőt iga­zoltak, ugyanakkor tizen­egyen más egyesületbe tá­voztak, vagy abbahagyták az aktív sportolást. A legkiemel­kedőbb eredményt Peák Má­ria, Glósz Gábor, Pálvölgyi Ferenc, Czuczor Judit és Szombat Csilla ért el. Az idei év fő feladatának az eltávo­zott versenyzők pótlását je­lölte meg, valamint azt, hogy az A korcsoportban legalább három ezüstjelvényes, húsz bronz minősítést érjen el. A kézilabda-szakosztállyal teljes részletességgel foglal­kozott a beszámoló, mivel itt sok gond akadt. Mint kide­rült, már az év elején hiány­zott a kézilabdásoknál a lel­kesedés, a végzett munka színvonala nem felelt meg a követelményeknek. A veze­tőség sok energiát fordított arra, hogy rendezzék a fel­merült problémákat, mely úgy nézett ki több-kevés si­kerrel járt. Aztán az edző munkahelyi elfoglaltsága mi­att hetenként egy, esetleg két edzést tudott tartani, követ­keztek a vereségek, a játéko­sok erőnlétileg nem bírták a megterhelést. Menet közben a szakosztályvezetőt is le kel­lett váltani. A felgyülemlett problémáknak az lett a követ­kezménye, hogy megszületett a döntés: a PSE felnőtt kézi­labdacsapata az idén nem in­dul a megyei I. osztályban. Az ifjúsági csapat tagjai vi­szont jártak edzésre, így az összeforrt, egységes és után­pótlás szempontjából ez bíz­tató, a szakosztályvezetés ré­szére. A felnőttcsapat egy ré­sze a Nógrádi SE-hez igazolt, míg az ifjúsági csapat to­vábbra is a megyei bajnok­ságban játszik a Nógrádi SE- vel párhuzamosan. A női csa­pat a járási bjnokságban sze­repelt, ahol a 2. helyet sze­rezte meg. Megfelelő szakember és utánpótlás hiánya miatt a Paksi SE női kosárlabdacsa­pata ugyan jogot szerzett 1977-ben az NB II-be jutásért az osztályozón részt venni, de azon nem indultak. A ta­vaszi szezonban a szakosz­tálynál már jelentkeztek a korábbi évek megszokott problémái, mely az ősszel még tovább fokozódott. Csökkent a létszám, többen továbbta­nulás miatt távoztak. Az ed­zések látogatottsága komoly­talanná vált, ebben közreját­szott az is, hogy bajnoki mér­kőzések maradtak el úgy, hogy az ellenfél nem tudta fogadni a paksiakat. Ennek ellenére a paksiak ismét jo­got szereztek, akárcsak 1977- ben, hogy az osztályozón in­duljanak az NB II-be ju­tásért. Az elnökség a szakve­zetéssel egyetértésben ettől ismét elállt, hisz változatla­nul hiányoznak az alapvető feltételek. Például Kern Já­nos a munkaszerződését nem újította meg, így edző nélkül maradtak. Pakson jelenleg nincs olyan edző, aki minősí­téssel rendelkezzen, akivel szerződést lehetne kötni. A labdarúgók a tavaszt négy győzelemmel kezdték, de a folytatás is jó volt, me­lyet bizonyít, hogy sikerült bajnokságot nyerni. Az NB II-be jutás sajnos nem hozta meg a várt sikert. Dunaújvá­rosban 3:1 arányú vereséget szenvedett a csapat és vissza­vágón hiába nyertek l:0-ra, ez kevés volt a továbbjutás­hoz. így a Paksi SE a követ­kező fordulóban már nem játszhatott a Cegléd ellen, holott esetleg ott már na­gyobb lett volna az esély. A nyári kedvezményes átigazo­lás nem úgy sikerült, mint szerették volna. Váczi edző közben, akinek munkájával mindig elégedett volt a veze­tőség, bejelentette, nem hosz- szabbít szerződést. Ekkor a felnőttcsapat irányítását az egyesület régi jártékosa, az ifjúsági csapat edzője, Már­kus József vette át. A veze­tőség az edző munkáját és a feltételeket ismerve, az 1978— 79-es bajnoki évre az 1—3. hely egyikének megszerzését tűzte célul. Az őszi idény be­fejezésekor a PSE labdarúgó- csapata a Dombóvárral azo­nos ponttal, de jobb gólkü­lönbséggel az 1. helyen vég­zett. A játékosok közül ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tott Kovács Dénes, Szűcs Jó­zsef, Bakó Béla, Kalmár Gyula és Vajer András. Az ifjúsági csapathoz is új edző került, Kővári István szemé­lyében, aki korábban a ser­dülő I. csapatot, vezette. Jó rajt után az ifisták az őszi szezont a 4. helyen fejezték be. Kővári István munkájá­val a vezetőség elégedett. A felnőtt- és az ifjúsági csapat mellett két serdülőcsapata van az egyesületnek, az egyik a megyebajnokságban, a má­sik járási bajnokságban sze­repel. Az ökölvívókról is sok di­cséret hangzott el a beszá­molóban. Az ügyvezető elnök részletesen ismertette az év versenyeit, az ott elért he­lyezéseket. A • felsorolásból kitűnt, hogy a második fél­évben csak Dudás Mihály vett részt versenyeken. A III. és IV. osztályú versenyzők kö­zül többen sérülés, főiskolai felvétel vagy éppen műtét miatt nem léphettek szorító- ba. A szakosztályvezetés utánpótlás biztosítása érdeké­ben jelentős lépéseket tett, melynek eredménye máris mutatkozik. Az 1979-es évre a célkitűzés az utánpótlás fo­lyamatos nevelése mellett a megyei körversenyeken a jó helytállás, két-három II. osz­tályú és legalább három III., majd IV. osztályú minősítés elérése. Az ügyvezető elnök a tájé­kozódási futókról is sok jót mondhatott, ami érthető. Ta­valy egy versenyző III., ki-- lene versenyző ezüst-, tizen­három bronzjelvényes minő­sítést szerzett. A férfiak közül Müller János, Szeri Ferenc és Bese Dénes, míg a női ver­senyzők közül Grósz Margit, Vizi Márta és Vajer Éva tel­jesítménye érdemel külön di­cséretet. A sakkszakosztály munká­ját is értékelte a beszámoló, ahol elsősorban utánpótlás szempontjából kedvező a helyzet. Az általános iskolá­ban sakkszakkör működik és az idén a munkásművelődési központban is indult egy szakkör. A felnőtt megyei csapatbajnokságban nem si­került a célkitűzés, a 2. hely megszerzése, meg kellett elé­gedni a bronzéremmel. A ver­senyzők közül néhányan kis­sé elbizakodottak, amit első­sorban a Dombóvár és a Me­dina elleni mérkőzés ered­ménye bizonyít. A szakosztály tagjai közül dicséretes Maro­si Lajos, Huber László és Koch Béla, valamint Vajnai Attila teljesítménye. A tömegsport munkáról a beszámoló megállapította: nem egy vagy két nap nyúj­tottak sportolási lehetőséget, hanem sportáganként több- fordulós bajnokságokat ren­deztek. így elérték azt, hogy nem alkalomszerűen, hanem rendszeresen sportoltak a vállalatok, üzemek dolgozói­nak széles tömegei. A beszámolót követően a közel kétszáz tag megválasz­totta az elnökségbe a megüre­sedett helyekre a vezetőket, majd felszólalásokra került sor. Pintér Ferenc, az ököl­vívó-szakosztály vezetője el­sősorban a létesítménygon­dokról beszélt, majd javasol­ta: a városban két helyen he­lyezzenek el sporthíradó táb­lát, majd kérte az ökölvívó­szakosztály munkájának jobb propagálását a sajtóban. Her­czig Gábor felszólalásában el­ismerőleg nyilatkozott az egyesület munkájáról, mely létszám szempontjából leg­nagyobb a megyében. Leszö­gezte: a központi állásfogla­lásnak megfelelően dolgozik az egyesület, jó az utánpótlás- nevelés, majd felhívta a fi­gyelmet a szakember-után­pótlás biztosításának fontos­ságára. Megemlítette, hogy a viharos évek után kitűnő gazdasági munka folyik az egyesületnél (a gazdaságve­zető Feil Ádám). Elismerőleg nyilatkozott a tömegsport­munkáról, mely nem alkalmi, hanem egész éven át bajnoki rendszerben biztosítja a rend­szeres sportolást. A közgyűlés záróak­kordjaként harminc sportoló és hat társa­dalmi aktíva részesült tárgyjutalomban. így például Hesz Adám lab­darúgó-szakosztály ve­zető, Pintér Ferenc, az ökölvívó-szakosztály vezetője, Dalnoki László, a labdarúgócsa­pat intézője, Dániel Gyula főrendező, Lázár Dénes, a tömegsport­bizottság vezetője. A felsoroltak, valamint a sportolók mellett a jól dolgozó edzőket is ju­talomban részesítette az elnökség. — kas — A sportági kiválasztás te­rületi rendszerében a kézi­labda megyeválogatottak im­már hagyományos tornája többek között az utánpótlás­nevelés hatékonyságának elő­segítését célozza. Az ország hat területi kiválasztási köz­pontja szervezésében április 5—8. között, a tavaszi iskolai szünetben rendezik a tornát. A pécsi kiválasztási központ­hoz tartozó területi döntőre Szentlőrincen, az új torna- csarnokban kerül sor. Ezen Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyék serdülő leány- és ifjúsági fiúválogatottja szerepel. Az MKSZ verseny- kiírása szerint leányoknál az Olvasóink kérésének te­szünk eleget, amikor a me­gyei labdarúgó-bajnokság ta­vaszi idényére bevezetjük a góltotót. Ennek lényege: he­tenként közlünk egy mérkő­zést, és annak a végeredmé­nyét kell eltalálni. Ha több olvasónk is eltalálja a vég­eredményt, sorsolás útján döntjük el, ki kapja a sport­könyvet, amelyet minden hét­1963-ban, fiúknál pedig az 1962-ben születettek alkot­hatják a megyeválogatottak keretét. A területi döntőre Várni István és Csűrös István edzők irányításával készülnek me­gyeválogatott csapataink já­tékosai. Felkészülésüket jól szolgálja a téli terembajnok­ság, ahol a sorozatmérkőzése­ken mód nyílik a legjobb összeállítású együttes kiala­kítására. Eddigi eredményeik­kel nem vallottak szégyent a felnőttek mezőnyében, de a szentlőrinci területi döntőig — az eredményes helytállás érdekében — még sok mun­kára van szükségük. fői napon postázunk a sze­rencsés beküldőnek: Lapunk mai számában a március 4-i Gerjen—Paks mérkőzés eredményét kell el­találni. Kérjük olvasóinkat, hogy a góltotószelvényt úgy postázzák, hogy az legkésőbb péntekig érkezzen meg a szerkesztőségünkbe. A borí­tékra kérjük feltüntetni: Gól­totó. GÓLTOTÓ Gerjen—Paksi SE (végeredmény) Beküldő neve és címe: Beküldési határidő: március 2. Ifjúsági fiú válogatott: (álló sorban balról) Wágenbach, Teimel, Zelei, Pákolicz, Tauker, Novint, Csűrös István ed­ző. Első sorban: Bede, Tóth, Illés, Vörös, Zsolnai. Indul a góltotó

Next

/
Thumbnails
Contents