Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
I Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 47. szám. ÁRA: 1,60 Ft-------7-----1 979. február 25., vasárnap Munkakultúránk A kultúra és a gazdasági színvonal szoros összefüggése, kölcsönös meghatározottsága ma már általánosan — és nemzetközileg — ismert. A -kutatások régen bizonyították, hogy egy ország gazdasági teljesítőképességét alapjaiban befolyásolja, meghatározza az átlagos kulturális szint, ami — más szóval — azt jelenti: nem lehet tartósan magas színvonalon dolgozni az automatizált gépsor, a bonyolult elektronikus berendezés mellett, ha a magánszféra, a munkán kívüli életvitel megrekedt a középkori hiedelmeknél, primitív szokásoknál, alacsony kulturális színvonalon. Ebben az értelemben a közművelődés elsőrendűen fontos gazdálkodási tényező. Noha ez ma már közhelyként ismert igazság — kevésbé elfogadott e feltétel logikai ikerpárja. Arra gondolunk, hogy a kultúra nem szűkíthető, mondjuk, a Beethoven-szimfóniák, vagy Shakespeare ismeretére — bár a humán kultúrkör a köz- műveltségi szint nélkülözhetetlen alkotóeleme. A kultúrának azonban meghatározó része az is, amit átfogó kifejezéssel munkakultúrának nevezhetünk. Sőt, olyannyira alapvető ez, hogy a munka tette homo sapienssé, értelmes lénnyé az embert, s ez a folyamat mindmáig azonos tartalmú: a munka az ember önmegvalósításának, képességei gyarapodásának, s benne kulturális látóterének legfontosabb fejlesztője, kibontakozásának terepe. Aligha tekinthető logikai kerülőútnak, ha erről az oldalról — tehát a személyiséget fejlesztő, az alkotóképességet kibontakoztató — hatásai felől közelítjük meg azt az összefüggést is, ahogyan a munkakultúra magára a munkára, a gazdálkodás eredményességére, színvonalára hat. Kétségtelen, hogy ha a termelés legfontosabb tényezője a termelő ember, akkor a munkahelyi kultúra közege is a legjelentősebb ponton kapcsolódik a gazdálkodáshoz. Ám célszerű most már hozzávetőlegesen körvonalaznunk magát a fogalmat, a munkakultúra tartalmát is, főleg azért, mert ebben nem kevés a félreértés. A fogalom természetesen magában foglalja mindazt, amit — némi egyszerűsítéssel — beruházási feltételekhez köthetünk, tehát a gépesítettség fokát, a műszakszámot, a munka úgynevezett infrastruktúráját (egészségi, munkavédelmi, stb. feltételeit), továbbá tanultsági szintjét, szakképzett vagy kisegítő jellegét. De legalább ennyire fontos elemei a munkakultúrának azok az egyszerűbb s nem beruházási pénzekhez kötődő körülmények, amelyek tömérdek apróbb feltétel összhatásában tükröződnek. Erről szólva hadd utaljunk — szokatlan módon —. a Központi Statisztikai Hivatal egy mostanában zárult, s nagyhatású vizsgálatának egyik lábjegyzetére. „A fizikai dolgozók munkakörülményei" címet viseli ez a publikált vizsgálat, amely sokrétűen és átfogóan elemzi a munkakörülmények iparági, ágazati feltételeit és rangsorát. A kutatás bemutatja a technikai-technológiai fejlődés hatását a munkakörülményekre, ám itt szükségesnek tartja hozzátenni: „Egyenletes munkaütem, zavartalan anyag-, rajz-, szerszámellátás, a gépek célszerű sorrendje, rend és tisztaság a munkahelyen, elegendő fény és levegő stb. a tágabban értelmezett munkakörülmények szerves — és szervezést igénylő — részei.’’ Nos, mindez együtt tölti meg tartalommal a munkakultúra fogalmát. A nemzetközi termelékenységi mezőnyben elfoglalt helyünk éppenséggel nem tekinthető kedvezőnek. Ahhoz, hogy gyorsítva lépjünk itt előre, természetesen egész sor körülmény — köztük sok beruházást feltételező tényező — összhatását kell lat- bavetnünk. Ezek sorában azonban különleges hely illeti meg a munkakultúra kisebb és hozzátehetjük: olcsóbb, kevesebb pénzt, de több figyelmet kívánó részelemeit. A kifestett műhely, a tiszta üzem, az egyenletes hőmérséklet — mindez és megannyi más sorolható ide. S végül talán még azt sem felesleges megjegyezni: az idei fejlesztési lehetőségek, pénzügyi körülmények sajátos nyomatékot adnak e részelemek jelentőségének! TÁBORI ANDRÁS Kína agressziója a Biztonsági Tanács előtt Mint a TASZSZ hírügynökség jelentette, New Yorkban összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvizsgálja a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen elkövetett kínai agresszió következtében kialakult helyzetet. Az ülésen a Szovjetunió és Csehszlovákia delegátusai határozattervezetet terjesztettek a testület elé, amely elítéli a kínai agressziót és a leghatározottabban követeli a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről. A dokumentum felszólítja az összes ENSZ-itagálla- mokat, állítsák de a fegyver- szállításokat Kínának, s szüneteltessék az olyan technológia átadását is, melyet katonai célokra lehet felhasználni. Mihail Harlamov még a határozattervezet beterjesztését megelőzően a Szovjetunió álláspontját kifejtve rámutatott: a kínai agresszió nemcsak Dél-kelet Ázsia, hanem az egész világ békéjét és biztonságát fenyegeti. Csehszlovákia állandó ENSZ-képviselője ugyancsak kormánya álláspontját ismertetve leszögezte: a Biztonsági Tanácsnak haladéktalanul lépéseket kell tennie annak megakadályozására, hogy a kínai vezetők felelőtlen játéka a tűzzel lángba borítsa az egész világot. Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagy- követe a testület ülését megnyitó beszédében kifejtve a hivatalos amerikai álláspontot, egyenlőségjelet tett Vietnam állítólagos kambodzsai szerepe és a Vietnam elleni kínai fegyveres agresszió között. Ez utóbbiért egyformán felelősnek téve a szocialista Vietnamot és Kínát, azt hangoztatta, hogy „mind Kambodzsából, mind Vietnamból ki kell vonni az idegen csapatokat”. Azonnali tűzszünetre és arra szólította fel az agresszió áldozatául esett Vietnamot, valamint az agresz- sziót elkövető Kínát, hogy nézeteltéréseiket diplomáciai úton rendezzék. Kína képviselője a szokásos szovjetellenes kirohanásokat is tartalmazó beszédében megismételte azt a hanoi kormány által a leghatáro- zotabban cáfolt pekingi állítást, hogy Vietnam határmenti fegyveres provokációival idézte elő a jelenlegi helyzetetA Biztonsági Tanács folytatja a „dél-kelet ázsiai helyzet és annak következményei a nemzetközi béke és biztonság szempontjából” hivatalos címet viselő vitát. MOHAMED ELHAG DOKTORNÁL, KURDON (3. old.) A HÉTKÖZNAPOK BARÁTSÁGA (3. old.) KÖZÖS PROGRAM A LAKÁSÉPÍTÉSHEZ (3. old.) A JÖVÖ AEROFLOTJA (8. old.) KÖNYV ÉVI FÉLMILLIÁRDÉRT (9. old.) AZ ISMERETLEN GOETHE? (10. old.) A HIRDETÉSRE JÖTTEM... (4. old.) HÁNY SZÖGÖL EGY SZARVASMARHA? (5. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) MAGYAR ÍRÓK A FORRADALOMBAN (10. old.) JÖVÖNK ÉRDEKÉBEN - A MÚLTRÓL <11. old.) „A KOLLÉGIUM NEM SZÁLLODA!” (7. old.) HARMINCÉVES A KGST (8. old.) XI. MAGYAR JÁTÉKFILMSZEMLE (11. old.) EGYESÜLT A PAKSI ÉS A DUNAKÖMLÖDI SPORTKÖR (14. old.) INDUL A GÓLTOTÓ (14. old.)- bokälyok Steig István fazekasról, a népművészét mestererői készült képriportunk az 5. oldalon található l
