Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
& ^DéPÜJSÁG 1979. február 24. Kínai agresszió Változatlan hevességgel folynak a harcok Vietnam északi részén. Képünkön: a vietnami védelmi erők egy tüzérségi egysége Hoang Lien Son tartományban. (Képtávírónkon érkezett) (Folytatás a 1. oldalról) Lao Cai-ban befészkelődött kínai erők ellen, s 1200 támadót tettek harcképtelenné. ÖSSZEÜL A BT A Biztonsági Tanács tagjai péntekre virradó éjszaka negyedórás konzultációt tartottak az „indokínai helyzet” megvitatásával kapcsolatos amerikai javaslatról. Ezt követően kétoldalú megbeszélések sorozata kezdődött meg a BT-ülés időpontjának kitűzéséről. AKIK BÁTORÍTJÁK AZ AGRESSZORT Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Mint ismeretes, ezekben a napokban a kínai fővárosban tartózkodik Blumenthal amerikai pénzügyminiszter, aki a kereskedelmi megállapodásokról, a legnagyobb kedvezmény megadásáról folytat megbeszéléseket, s egyúttal részt vesz az amerikai nagy- követség március 1-i avató ünnepségén. Pekingben folytat megbeszéléseket Roy Jenkins, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke. Miniszteri szintű angol delegáció is tartózkodik a kínai fővárosban, s ez a küldöttség kifejezetten fegyverek eladásáról, köztük a helyből felszálló Harrier típusú harci repülőgépek megrendeléséről tárgyal. A szovjet kommentárok felhívják a figyelmet arra, az Egyesült Államok, Anglia és néhány más NATO-partnerük korántsem zavartatják magukat attól, hogy — a világközvélemény elítélő magatartása ellenére — a kínai vezetés folytatja, kiszélesíti a szocialista Vietnam elleni támadást. Mint a szovjet televízió egyik kommentárja rámutatott, Peking ezt a magatartást kifejezetten bátorításnak, egyetértésnek tekinti, mint ahogy nyilvánvalóan Washington előzetes tudtával és egyetértésével indította meg a támadást Vietnam ellen. A moszkvai állásfoglalások leszögezik: a Kínának nyújtott bátorítás és támogatás helyett a Nyugat vezetőinek most elsősorban az lenne a teendője, hogy a világ minden becsületes emberéhez hasonlóan ítéljék el a pekingi vezetés magatartását, az agressziót. MIT IS AKAR KÍNA? Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Peking első ízben ismeri be, hogy a Vietnam elleni „büntetőakciónak” kínai áldozatai vannak, amikor azt jelenti, hogy Kuanghszi tartományi parasztok segítséget nyújtanak a kínai csapatok utánpótlásának biztosításához és a sebesültek elszállításához. S miközben a kínai kormány illetékesei olyan értelemben tájékoztatják a nyugati országok diplomatáit, hogy Kína a Vietnam ellen indított inváziót „rövid lejáratúnak” tekinti, gőzerővel folytatódik újabb kínai csapatok és harci eszközök szállítása a frontra. Egyidejűleg a kínai pártvezetés utasítást adott arra, hogy tiltsanak be mindenfajta megmozdulást a lakosság körében, s a párt- és kormányszervek hassanak oda, hogy sem gyűlésekre, sem nagybetűs faliújságok kifüggesztésére ne kerüljön sor. Külföldi megfigyelők szerint az intézkedés célja, hogy megakadályozzák a kínai vezetés vietnami támadásainak esetleges nyilvános elítélését. A február 17-én közzétett kínai kormánynyilatkozat azt állította, hogy Kína nem tart igényt „egyetlen négyzet- centiméternyi vietnami területre sem”. Külföldiekkel folytatott magánbeszélgetésekben azonban kínai illetékesek ma már azt hangoztatják, hogy amikor a kínai fegyveres erők több mint tízkilométernyi mélységben behatoltak a Vietnami Szocialista Köztársaság területére, tulajdonképpen még mindig „kínai területen” tartózkodnak. Megfigyelők ezekből a megnyilatkozásokból azt a következtetést vonják le, hogy a kínai „önvédelmi ellentámadás” célja egyebek között a két ország közötti határvonal lényeges módosítása. azaz területszerzés. Ez a célkitűzés pedig jelentősen új megvilágításba helyezi Kína állítólagos önvédelmi akcióját — mutatnak rá pekingi megfigyelők. Összehangolt, tudományos munka a nemzetközi békemozgalom javára A „Szocializmus és béke” címmel Pozsonyban rendezett háromnapos nemzetközi tudományos értekezlet be- beiezte munkáját. Az értekezleten a szocialista országok — közöttük Magyarország — békemozgalmainak, valamint nemzetközi demokratikus szervezeteknek a (Béke-világtanács, a Szakszervezeti Világszövetség, a DÍVSZ, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és mások) képviselői vitatták meg a szocializmus és a béke ügyének összefüggéseit az időszerű nemzetközi kérdések tükrében. Az iráni vihar A. Ajatollahok, tábornokok, kommunisták A császár menekülésszerű távozásában, az általa kinevezett kormány és Baktiar miniszterelnök megbuktatásában jelentős szerepet játszottak az ellenzéki csoportosulások. Mielőtt azonban a szivár- • ványszínű ellenzék ismertetésére rátérnénk, szeretnénk megjegyezni, hogy a korábbi jelentések olyan színben tüntették fel Baktiart, mint aki Moszadik kormányának tagjaként a demokratikus átalakulások híve volt. Baktiar valóban miniszterhelyettes volt Moszadik kormányában, bajd annak bukása után is ellenzéki álláspontra helyezkedett a császár egyes intézkedéseivel szemben. Tény azonban az is, hogy Baktiar unokatestvére a sah második feleségének, Sorayának. Nehéz lenne ma megítélni, mennyire játszott szerepet ez a körülmény a miniszterelnöki tisztség elfogadásában. Tény azonban, hogy az adott pillanatban ez mégis a császár szolgálatának számított és akadályként jelentkezett a nemzeti demokratikus forradalom útjában, ezért bukása törvényszerű volt. Ami a politikai pártokat és csoportokat illeti, abból mindenekelőtt a síita egyházat kell kiemelni. A 35 milliós Irán lakosságának 90 százaléka mohamedán vallá- sú. Az iszlám síita szárnya — más irányzatokhoz hasonlóan — azt vallja, hogy az állami és a társadalmi életnek a Koránra kell épülnie. Az Iránban a hetedik században megjelent vallási irányzatnak azonban nincs „pápája”, csak több egyenjogú vezetője. Ezek az ajatollahok, a vallás és a farszi nyelv szó- használata szerint „isten választottjai”, akik elvben egyenlőek, s nem ismerik el az uralkodót a legfőbb vallási vezetőnek. Ez ad alapot ahhoz, hogy fellépjenek az államrend és annak vezetője ellen, ha az szerintük nem tartja be a vallási előírásokat. A vallási vezetők a népi mozgalom kezdete óta gyakran hivatkoztak az 1906-ban elfogadott alkotmánynak arra a cikkelyére, amely kimondja, hogy a vallási vezetőkből álló különbizottság felülvizsgálhat minden olyan döntést, amely ellentétben áll az iszlám törvényeivel. Az egyház tehát óriási mozgósító erőt jelentett egy olyan országban, amelynek lakossága döntő többségében írástudatlan volt, s a mintegy 80 ezer mecset a véleménynyilvánítás — tegyük hozzá, hogy nemcsak a szigorúan vett egyházi véleménynyilvánítás — fórumává vált. A korábbi polgári ellenzék nehezen meghatározható, laza tömörülés. Tagjai között megtalálhatók a Moszadik- kormányzat akkori hívei, a polgárság képviselői, liberális gondolkodású értelmiségiek, s nem utolsósorban azoknak a családoknak a képviselői, akik a császári önkény következtében veszítették el kiváltságaikat, s az utóbbi időben volt katonatisztek, sőt tábornokok is csatlakoztak hozzájuk. Ennek a csoportosulásnak a kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Front, amelynek főtitkára, Karim Szandzsabi, az ideiglenes kormány külügyminisztere lett. A Mozgalom elnevezésű haladó szervezetet írók, újságírók, és művészek hozták létre. Vezetője, Ali Szajed Dzsavadi író, jelenleg Irán A fedajino követelései A fedajin Khalgh elnevezésű iráni gerillaszervezet a következőket kívánja az ország vezetésétől: oszlassák fel a jelenlegi fegyveres erőket és alakítsanak népi hadsereget; az „árulóknak” nyílt tárgyalásban és büntetésben legyen részük; és a „döntések meghozatalára” alapítsanak népi tanácsokat — közölte csütörtökön Teheránban egy fedajin szóvivő, aki Siamac fedőnéven mutatkozott be az újságíróiknak. Mint mondotta, a fentieket szervezete minimális programnak tekinti. Abdul Rahman Ghaszel- mo, az Iráni Kurd Demokrata Párt vezetője csütörtöki sajtójelentések szerint elutasítja a tartomány Irántól való elszakadására irányuló törekvéseket és támogatja Kho- meimit. A Le Journal of Teheran című lap szerint a kurd nacionalisták Iránon belüli önrendelkezési jogot követelnek az ország északkeleti részén elterülő tartományban élő mintegy kétmillió kurdna'k, valamint azt, hogy a tartományt mihamarabb fejleszszék fel az egész ország színvonalára. Ezenkívül azt kívánják, hogy a munkások és parasztok vegyenek részt a forradalmi vezetésben és forradalmi tanácsok ellenőrizzék a fegyveres erőket. Dr. Ali Sajegan, a Nemzeti Front egyik alapíta tagja csütörtökön, 21 évi távoliét után, megérkezett Iránba. Sajegan már Franciaországban kapcsolatban állt Khomeieivel és bizonyos feltételezések szerint ő az egyik esélyes jelölt az államfői tisztségre. A teheráni svájci nagykövetség csütörtökön cáfolta^ azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a sah Svájcba kívánna utazni és erről tájékoztatta volna a svájci hatóságokat. Hasszán marokkói király egy amerikai tv- társaságnak adott interjúban kijelentette: a sah maradhat Marokkóban, de csupán mint magánszemély, mert nem uralkodó már, hiszen nem irányíthatja országát. ADEN A Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezette magyar delegáció hivatalos látogatásra a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságba érkezett. A delegációt fogadta Ali Ahmed Nasszer Antar, a Jemeni Szocialista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, az ország hadügyminisztere. A magyar vendégek tiszteletére adott fogadáson elhangzott pohárköszöntőjében a jemeni hadügyminiszter melegen üdvözölte a két ország pártja és mépe között kialakult kapcsolatokat, nagyra értékelte a kétoldalú együttműködést és a két ország közötti barátság további erősítése mellett foglalt állást. BONN Egy nyugatnémet kőolajimportáló cég szóvivője szerint Líbia úgy döntött, hogy öt százalékkal emeli az általa eladott olaj árát. Az Egyesült Arab Emírségek és Katar után Líbia már a harmadik OPEC-tagország, amely az utóbbi napokban emelte a kőolaj árát. Amerikai hadihajók Görögországban Athéni sajtójelentések szerint jelentősen megnőtt a 6. amerikai flotta görögországi kikötőkben állomásozó hadihajóinak száma. Politikai megfigyelők szerint az amerikai flotta tevékenységének élénkülése egybeesik az iráni eseményekkel. Csupán az elmúlt néhány napban három amerikai hadihajó vetett horgonyt a görög partokon. Közülük kettő Pireuszban, a harmadik, a „Virginia” romboló Kalaméban. A Rizoszpasztisz, a Görög Kommunista Párt lapja szerint a 6. amerikai flotta egységei a Kréta-szigeti NATO- támaszpont felé tartanak. Az amerikai haditengerészet manőverei nyugtalanságot váltottak ki a görög közvéleményben. Mint azt a BTA athéni tudósítója írja, a haladó görög közvélemény követeli a görög területen állomásozó külföldi haditámaszpontok felszámolását. az ideiglenes kormány belügyminisztere. A balszárny legtekintélyesebb képviselője Iránban, vitathatatlanul a Tudeh (Kommunista) Párt, amely 1920- ban alakult meg Iráni Kommunista Párt néven, de 1925- ben Reza kán, a most megbuktatott császár apja rendeletileg betiltotta. Tizenhat esztendei illegalitás után, a második világháború idején, a nemzetközi munkásmozgalom fellendülésének periódusában Tudeh (Nép) Párt néven alakult meg ismét és az 1943-as választásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A második világháborút követő első — 1947-es — választások előestéjén a párt vezető kádereit letartóztatták és kivégezték, majd 1949-ben magát a pártot is újból illegalitásba kényszerítették. A párt azóta külföldről végezte a szervező munkát. Ennek ellenére különösen az olajbányákban és az ipari üzemekben jelentős tömegbefolyásra tett szert, ami a győzelemre jutott tömegmozgalom idején is megnyilvánult. Legutóbbi felhívásában a párt a legalizálás igényével lépet fell. Khomeini és környezete jövőbeni szándékainak és céljainak egyik fokmérője lesz, vajon hozzájá- rul-e a Tudeh Párt szabad működéséhez. KANYO ANDRÁS — vége — Francia-NSZK csúcs Pénteken fejeződött be a francia—nyugatnémet csúcstalálkozó. Képünkön: Helmut Schmidt kancellár és Valery Giscard d’Estaing elnök a párizsi Elysee palotában. (Képtávírónkon érkezett.) Hans Apel sürgette a SALT-megállapodást Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: A nyugatnémet hadügyminiszter, Hans Apel csütörtökön fejezte be kétnapos, bemutatkozó jellegű látogatását az amerikai fővárosban, ahol korábban — pénzügyminiszterként — gyakran megfordult. Apel e két nap alatt háromszor tárgyalt Harold Brown hadügyminiszterrel, s találkozott Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadóval is. Washingtoni nyugatnémet források szerint a bonni hadügyminiszter nem adott választ vendéglátóinak arra a kérdésére, hogy milyen szerepet vállal az NSZK az új, középhatósugarú nukleáris fegyverek állomásoztatásá- ban? Az amerikai tervek szerint a következő években az európai NATO-erőket további atomfegyverekkel látnák el, olyanokkal, amelyek képesek elérni a Szovjetunió területét. A bonni álláspont szerint — amint Apel Washingtonban kifejtette — ez a kérdés nem a két országra, hanem a NATO-ra tartozik. Hans Apel egyébként sürgette az új SALT-egyezmény aláírását, washingtoni törvénybe iktatását és kifejtette a bonni véleményt: szeretnék, ha mielőbb a harmadik SALT-egyezrhényről is megkezdődnének a szovjet— amerikai tárgyalások. Washingtoni döntés Tajvanról Az amerikai szenátus külügyi bizottsága egyhangúlag — ellenszavazat nélkül — jóváhagyta a Tajvan biztonságáról intézkedő törvénytervezet módosított változatát. Ez kimondja, hogy a pekingi kormányzat tartós amerikai elismerése a tajva. ni probléma „békés kínai megközelítésétől” függ. Óva inti Kínát a Tajvan elleni inváziótól, amennyiben leszögezi, hogy külső erők támadása a sziget ellen „veszélyeztetné a Csendes-óceán nyugati térségének békéjét és biztonságát, s nagy gondot okoznak az Egyesült Államoknak”. ígéretet tartalmaz arra, hogy az Egyesült Államok továbbra is elad „védelmi” fegyvereket Tajvannak, s fenntartja sziget „képessé, gét, hogy ellenálljon a külső erők által alkalmazott mindennemű esetleges erőszaknak”.
