Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

1979. február 22, NÉPÚJSÁG 5 Kisdobosok Úttörő­vezetők Egy régen szavalt vers so­rai zsongnak a fülemben, amikor az úttörővezetők mun­kájára gondolok. „Kézen fo­gott és megmutatta, / hogy milyen szép a mi világunk / az ő szemével kezdtük el nézni / s ma már a magunké­val látunk” A vers a tanítók, a pedagó­gusok áldozatkész, embert formáló munkájáról szól. A hivatás bűvöletében nap mint nap új küzdelembe induló, a gyermekért és soha sem el­lene harcoló, jobbító szándék­tól vezérelt pedagógusokról. A pedagógust az úttörő­vezetőtől elválasztani nehéz. A legtöbb esetben lehetetlen is, hiszen ugyanarról a sze­mélyről van szó. Ha pedig nem lapul a zsebében tanári, vagy tanítói diploma, a szí; vében akkor is őrizhet annyi elkötelezettséget, gyermek­nevelő ambíciót, mint akár­melyik pedagógus úttörő­vezető. Ma róluk kell beszélnünk Számadás, visszatekintő és előrenéző mérlegelés elé ke­rül megyénk úttörőmozgalma, az úttörővezetők munkája. Szekszárdon az oktatási igaz­gatóság ^ nagytermében ma rendezik az úttörővezetők he­tedik megyei konferenciáját. Számvetésre készül az a 125 küldött, aki megyénk több mint huszonhétezer úttörő és kisdobos pajtását képviseli a konferencián. Nők és férfiak, az általános iskolapadból épp­hogy kikerült ifivezetők és több mint negyedszázados ta­pasztalattal bíró úttörőveze­tők lesznek ott a mai tanács­kozáson. Tolna megye mind a het­venhat úttörőcsapanátál meg­történt az elmúlt országos konferencia óta végzett mun­ka értékelése. Mindenhol meghatározták az úttörőélet soron következő mozgalmi feladatait is. Míg a csapat­szintű értekezleteken elsősor­ban a helyi feladatok, meg­oldásra váró problémák ke­rültek napirendre, a járási konferenciákon már fokozot­tabban érvényesültek az egész úttörőmozgalmat érintő kér­dések. Ezek a konferenciák értékeléseikkel javaslataikkal hozzájárultak az úttörőmoz­galom egészének minősítésé­hez, továbbfejlesztéséhez is. Természetes is ez. A moz­galmi élettel még csak is­merkedő gyerekek nevelése, a társadalom hasznos tagjá­vá, aktív építőjévé formálá­sa közös ügy kell hogy le­gyen. Uttörővezetőé és gyere­ket szerető, a jövőért aggódó felnőtté egyaránt. Mindig fontos feladat az úttörőveze­tők munkája, de most, a nem­zetközi gyermekévben talán még az átlagnál is nagyobb figyelmet érdemel. Sikert kívánni a konferen­cia munkájához azonban mégsem kell, mert az oda el­jutott úttörővezetők lelkese­dése, tudása és lelkiismeretes akarása a siker biztos záloga. TAMÁSI Karnevál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Igazi farsangi hangulatban búcsúztatták a telet a bony­hádi II. számú iskola tanulói. A február 17-én és 18-án tar­tott kétnapos rendezvény mottója: A gyermekek nem­zetközi éve. Sok ötletes, színes jelmezt láthatott az a nagyszámú ér­deklődő, akiket a jelmezesek kis műsorral köszöntöttek. BAYER BÉLA Járási konferenciák után Uttörőszö vétségünk készül az új számadásra, a Magyar Úttörők Szövetsége VII. or­szágos konferenciájára. Az előkészületek első lépcsői a csapatszintű tanácskozások, majd a járási konferenciák voltak. A mai megyei kon­ferencián megválasztott kül­döttek a Tolna megyei út­törővezetők képviseletében ott lesznek az országos ta­nácskozáson. Ilyenkor, a konferencia előtt minden megyében át­tekintik az elmúlt konferen­cia óta végzett munkát. Az úttörővezetőkkel együtt a megyei, járási, városi párt- bizottságok és községi alap­szervezetek is napirendre tűz­ték területük úttörőmozgalmi tevékenységének helyzetét. Már az úttörőcsapatoknál rendezett tanácskozások is je­lentős eredményeket értek el. Áttekintették a csapat mun­káját, a helyi adottságokból kiindulva meghatározták a következő évek helyi mozgal­mi feladatait. Elemezték a mozgalom politikai és gyer­mekszervezeti jellegének ala­kulását, a „Kék nyakkendő­ért” és a Vörös nyakkendő­ért” tagfelvételi próba ta­pasztalatait. Külön szóltak a nevelés és oktatás segítését célzó szakpróbázásról, a gyermek és felnőtt vezetők mozgalmi képzésének tovább­fejlesztéséről, korszerűsítésé­ről, valamint a sport és mun­kára nevelés, a közművelődés legfontosabb feladatairól. Az értekezletek fontos té­mája volt, hogy a csapatok cselekvési programja, tevé­kenységi rendszere biztosít- ja-e a közösségek és az egyes gyerekek fejlődését. Megálla­pították, hogy elsősorban azok a programok értek el nagy hatást, amelyek érzel­mileg is megfogták a gyere­keket, kötődést' nyújtottak, amelyeknek a gyerekek nem­csak résztvevői, hanem alko­tói, kezdeményezői is voltak. Az elmúlt úttörőévi prog­ramok lehetőséget adtak a társadalmilag hasznos cselek­vésekre, de nem vesztették szem elől a játékosságot sem. Az úttörőcsapatok kiemelten kezelték és megkülönbözte­tett figyelmet fordítottak a világnézeti, erkölcsi és poli­tikai nevelésre. Tudatosult, hogy a marxista—leninista nevelés megalapozása máraz általános iskolai nevelő és ok­tató munka feladata. Az úttörőcsapatok belső de­mokratizmusa az elmúlt há­rom évben tovább erősödött. Ennek egyik megnyilvánulá­si formája az úttörőtanácsok aktív munkája. Nagyon sok gyermek komoly elméleti is­mereteket szerzett a külön­böző, országos felkészítő tábo­rokban, azonban a gyerekek megnövekedett ismereteire még nem mindenütt építenek kellő mértékben. Az úttörő- tanácsok azonban így is jól működtek, a legtöbb helyen a csapatok munkájának gyer­mekirányítói hasznos ötle­tekkel, javaslatokkal és lel­kes szervező munkával segí­tették az úttörőcsapat mű­ködését. Az otthontanácsok munká­ja elsősorban ott eredményes, ahol a napközis tevékenysé­get és az úttörőmozgalom munkáját összehangolták. . Az úttörőcsapatok a maguk eszközeivel kivették részüket a gazdasági építőmunkából is. A közösségeket szolgáló út­törőtetteiktől kezdve segíte­nek az őszi betakarításban, a hulladékgyűjtésben és a lakó­helyek szépítésében. Tovább erősödött, szorosabbá vált az úttörőcsapatok kapcsolata a KISZ- és pártszervezetekkel. Tovább folytatódott a szülők és felnőttek bevonása a moz­galmi munkába. Ezt az elvet jól szolgálta az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom, amely egyre szélesebb teret nyer megyénkben. Általánossá vált a különböző úttörőrajok és szocialista brigádok kapcso­lata. Az úttörőcsapatok és testvér KISZ-szervezeteik szoros kapcsolata mind jel­lemzőbb lesz. Egyre több a közös program, de a két mun­katerv és akcióprogram össze­hangolása még kevés helyen történt meg. A járási konferenciákon az úttörőmozgalom vezetői mel­lett ott voltak a helyi párt-, állami és tömegszervezeti ve­zetők, a KISZ-bizottságok tagjai, valamink a patronáló szervek, a vállalatok, az üze­mek és a szocialista brigá­dok képviselői. A beszámolók helyi sajátosságokból kiindu­ló nyílt, őszinte elemezése biztosította, hogy minél több úttörővezető mondhasson vé­leményt. tehessen javaslatot a további munkához. A gondos elemző munká­ból, az őszinte értékelésből adódott, hogy munkájuk konkrét, sajátos határozato­kat valósított meg. A legtöbb helyen javaslatokat is meg­határoztak a területi úttörő­munka javítására vonatko­zóan. A járási és városi kon­ferenciák előkészítését idő­arányosan végezték el. Az előkészítésbe az elnökségek mellett a szakbizottságok is bekapcsolódtak. Mindenütt nagy hangsúl­lyal fogalmazódott meg, hogy az úttörők első és leg­fontosabb feladata a tanulás, így a különböző úttörőközös­ségek munkájának egyik fő feladata a tanulmányi munka hatékonyságának segítése, ja­vítása. Az egyéni képességek kibontakoztatását szolgálja az úttörő szakági tevékenység, a szakkörök működése is. A járási konferenciák ta­pasztalatai alapján elmond­ható, hogy az úttörőcsapatok irányítását jól felkészült csa­patvezetők, vezetőségek vég­zik, olyan emberek, akik lel­kes és aktív úttörővezetők, alkalmasak a vezetői mun­kára. t----------------------------------------------------------------------­A magabiztos vonalvezetést kezdetben apró rajzocskákkal alapozzák meg _________________________________________________ A szekszárdi úttörőház képzőművészeti szakkörét Juhos László szobrászművész irányítja. Szakkör az úttörőházban A Bolvári név ma már nemcsak a megyében, hanem országszerte ismert az aszta­litenisz révén. A név jó hírét egyre erőteljesebben növeli a 12 éves Kati, aki a tolnai ál­talános iskola hatodik osztá­lyos tanulója. — A vasárnap befejeződött vidékbajnokságon négy aranyérmet nyertem és egy bronzot. Első lettem az újonc és a serdülő egyéniben, a serdülő párosban Bátorfi Csillával és egy „súlycsoport­tal” feljebb az ifi-párosban- Kiss Anikó volt a partne­rem. Ez a győzelmük azért is érdekes és értékes, mert a nővéremet, az Ildiéket ver­tük meg. A bronzom meg if­júsági vegyes párosban szü­letett. — Katika, hogyan lehet ezt erővel bírni? Gondolom, jó egynéhány mérkőzést le kellett játszanod, amíg a do­bogóra állhattál? — Nálunk a Sanyi bácsi nagyon kiváló és célszerű erőnléti edzéseket tart. Igaz, nem könnyűek, de aki be­csületesen végigcsinálja, an­nak erőnléti gondjai nem le­hetnek még az ilyen hosszú versenyen sem. — Te a 12 éveddel még a serdülők közé tartozol. Két számban is a náladnál idő­sebb ifjúságiak fölött diadal­maskodtál. — Ez is az edzésnek kö­szönhető. Általában, napi há­rom órát edzünk, de ha készülünk valamilyen ver­senyre, akkor még többet is. Reggel fél hattól hétig, dél­után fél hattól este fél kilen­cig. Szokványos kérdések, nem szokványos válaszok. — Az időmet nagyon jól és célszerűen osztom be- Nyil­ván ennek köszönhető, hogy jut időm a tanulásra is. Kir tűnő tanuló vagyok. Az éle­tem főszereplője a ping­pong. Nagyon szeretem ezt a sportot. Biztosan ezért van az, hogy nem érzem teher­nek az edzéseket, ha sokszor nagyon kimerítőek is és nem fáj a szívem olyan dolgokért, ami más hozzám hasonló gyerekek életében megvan. Nagy csatangolások, diszkó, meg játék, vagy éppen lus­tálkodás, semmittevés, aztán a szakkörök, zeneórák. Le­mondtam a \zongorázásról is a ping pony javára. Németül tanulok. Szeretek olvasni. A kötelező olvasmányok mel­lett az indiánregények a kedvenceim. Ez lehet, hogy sok embernek furcsa, mert azok nem lányos olvasmá­nyok, de én is egy kicsit fiús természetű vagyok- Lehet, hogy először fiúnak akartam születni csak aztán megvál­toztak a dolgok. — Magyar bajnokságot akarok nyerni, hogy kijut­hassak Olaszországba az Eu- rópa-bajnokságra. Most erre készülök, ez a célom. — Katikám, ezt az írást biztos több pajtásod is elol­vassa. Azaz szinte nem ve­lem, hanem velük beszélget­tél most. Mit mondanál a gyerekeknek búcsúzóul? — Azt, hogy ne legyenek lusták a testüket edzeni, a kondijukat javítani- Ha nem is versenyszerűen, de valamit sportoljanak. Aztán az idejüket töltsék ki hasz­nos dolgokkal. Lehetőleg olyannal, amire egy életei is fel lehet tenni. Ami mindig új meg új célt tűz az ember elé- Szóval hasznos legyen minden fogalkozásunk, mert aki csak úgy céltalanul, unatkozva él, azt előbb- utóbb a legnagyobb baj éri: besötétül az agya. Dr. Rúzsa János, a Városi pártbizottság első titkára kö­szönti a szekszárdi konferencia résztvevőit. Jó hangulatot teremtett a hangulatfelelős bizottság a bony­hádi konferencián Kati

Next

/
Thumbnails
Contents