Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 28. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. február 3., szombat Mai számunkból A KHMER-MOSOLY (2. old.) A PAKSI JÁRÁS GAZDASAGA TAVALY ÉS 1979-BEN (3. old.) TÖBB SERTÉS DOMBÖV ÄRRÖL (3. old.) közönségszolgalat TÖBB ÖNÄLLÖ feladat (3. old.) Diplomatatáska VÉGRE MEGVAN a víllanyvasút. Huszonöt évet vár­tam rá. Fiaim kerekre nyílt szemekkel nézik, ahogy a parányi mozdony, két kis kocsit húzva maga után, a jel­zők, sorompók iközött ide-oda kanyarog. Le nem veszik a szemüket róla. Én meg irányítok, váltok, indítok, megállítok. Még sípolok is. Akkor ocsúdok, amikor a feleségem rámszól: most már hagyjam a gyerekeket is játszani. Elröstellem magam. Átengedem nekik a tere­pet. Bevallom, fájó szívvel. Huszonöt esztendő az én életemben nagyon nagy idő. Más. A buszmegállóban öt-hat fiú viháncol. Lehetnek 13—14 évesek. Farmernadrágban, farmerdzsekiben. Eredetiben. De nem ez az érdekes, hanem a diplomata- táska. Valamennyiük kezében ez lóg. A keserűség csak nagyon lassan kúszik föl a torkom felé. De fölkúszik. Nyugtatom magam: én sem szeretem, ha az igényeimet apámék, nagyapáméit lehetőségeivel vetik össze. Osto­baság lenne ugyanis az emberek többségét komfort nélküli lakásokba zsúfolni azzal, hogy szüleik valami­kor petróleumlámpával világítottak. És mégis. Hiába küzdők ellene: bosszantanak ezek a diplomatatáskák. Pedig örülnöm kellene, hogy egyre többen járathatják farmerban apróságaikat (hiszen ép­pen most kezdik meg országunkban e régóta keresett cikk tömeggyártását), örülhetnék, hogy mind többen megvehetik csemetéiknek az olcsóságnak éppen nem nevezhető diplomatatáskát, örülnöm kellene, mert ez is azt jelzi — mondhatnánk joggal —, hogy egyre igé­nyesebbek az emberek. Bosszúságomról egyébként nem is szívesen beszélek, mert még könnyen megkapom, hogy túl vagyunk már a „Kék-Vörös” korszakon: ma már több tízféle szap­pan közül válogathat, aki igazán tudja, hogy mi a mó­di. És még ez sem minden. Aki igazán ügyes, igazán igényes az még Rexonát is szerezhet, s talán nincs messze az idő, amidőn a Fa-szappant, meg a Fa-desodort úgy dobálják majd az ember után ... TUDOM, MINDEZT úgy kellene fölfognom, mint életszínvonal-politikánk nagyszerű vívmányait. Meg is kísérlem úgy fölfogni, de nem megy. Nem megy, holott a politikai gazdaságtanból is tudnom kellene, hogy a szükségletek fejlődése ösztönzi fejlesztésre a termelést. Márpedig erre, tudniillik a termelés fejlesztésére, ná­lunk most égetően nagy szükség lenne. Már csak azért is, hogy ne kellene azt a kevéske kis devizánkat, ami még van, Rexonára, meg társaira köl­teni, hogy állítanánk elő itthon, olcsón, amit tudunk, amire szükségünk van. Azt mondják: ez nehéz ügy, mert annál igényesebbek vagyunk, hogysem a jó minő­ségű külföldi árut, gyengébb minőségű hazaira cserél­jük. Hoppá! Gyengébb minőségű hazai?! Ezek szerint még­sem vagyunk mindenben olyan nagyon igényesek? Ele­gendő, ha illatozunk ha eredeti farmerban járunk ha dip­lomatatáskával küldjük szép reménységeinket az isko­lába, ha költekezésben, életmódban, fényűzésben nem maradunk el a szomszédainktól? Mert hovatovább az a legény a gáton, aki fél kenye­ret dobál a szemétbe, mondván: jól is nézne ki, ha pár fillérért gyűjtögetné valami állattartónak. így kerül­nék alig használt gyerekcipők a kukába, hiszen ki az a „bolond” aki hatvan-hetven forint miatt „szégyenszem­re” elviszi a cipészhez átfesteni azt a kis lábbelit, amit a gyerek egy-két hónap múlva úgyis kinő. IGÉNYESEK VAGYUNK? Igen, amikor kérkedni le- hef vele: a fogyasztásban. Arra viszont már sokkal ke­vesebben vagyunk kényesek, hogy milyen munka kerül ki a kezünk alól. Miért mondom ezt? Tulajdonképpen nem is én mondom, hanem az a külföld, amelynek ter­mékeit oly hőn áhítjuk mindenekfölött. Ez a külföld, amely fogyasztásával példát mutat nekünk, nem kap­kod két kézzel az általunk fölkínált áruk után. Más mi­nőséghez szokott. Más minőséghez szoktatta vásárló­it, köztük bennünket is — a fogyasztásban. Ám fogyasztani — elemi dolog — csak ott lehet, ahol termelnek is. Továbbmenve: tartósan, igény szerint fo­gyasztani — külkereskedelem ide, deviza oda — csak ott lehet, ahol tartósan, igény szerint termelnek. Tudnak-e erről diplomatatáskás fiaink és lányaink? Nem hiszem, hogy túl sokat. Nem is őket hibáztatom. Végül is, valóban jó dolog, hogy farmerban járhatnak, s hogy nem kell negyedszázadot várniuk egy villany- vonatra. Jó dolog, hogy nekik az építőtábor is játék és nem kell nyári munkával összekuporgatniuk egy-egy, a családi költségvetésbe be nem férő divatos ruhadarab árát. JÖ DOLOG — mondom — s közben félek: hibát kö­vetünk el. Megvesszük nekik a villanyvasutat, amit mi nem kaphattunk meg, velünk egyszerre jutnak el a ten­gerhez — szép lassan így válik teljesen természetessé, hogy semmit nem tagadunk meg tőlük. Ebbéli igyeke­zetünkben egyetlenegy dologról feledkezünk meg csu­pán: megismertetni velük a munka, a teljesítmény eredményezte örömöt. Vagy másképp fogalmazva; azt, hogy vágyaink teljesülése nem lehet más, mint mun­kánk jutalma — értékét is ez adja. kövAry e. Péter Az állami építőipar és a SIMOVILL együttműködése Lámpatestek kooperációban Jelenleg zsúíolt helyen szerelik a lámpatesteket Berlin Tanácskozik a BVT Berlin, Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Mintegy 100 országból ér­kezett küldöttségek jelenlété­ben péntek délelőtt Berlin­ben, az NDK népi kamarájá­nak — törvényhozásának — a Köztársasági Palotában lé­vő tanácstermében Romesh Chandra elnök megnyitotta a Béke-világtanács négynapos­ra tervezett rendkívüli ülés­szakát. A magyar békemozgalom küldöttségét Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béke­tanács elnöke, a Béke-világ­tanács elnökségének tagja vezeti. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt fő­titkára, a Német Demokra­tikus Köztársaság államtaná­csának elnöke az ünnepélyes megnyitó ülésen elmondott beszédében nagy elismeréssel szólt a világ békemozgalmá­nak 3 évtizedes tevékenysé­géről, s hangsúlyozta a közös erőfeszítések fokozott szük­ségességét az enyhülési fo­lyamat továbbvitele érdeké­ben. A rendkívüli tanácsülés plenáris üléseinek napirend­jén a leszerelés és az enyhü­lés alapkérdései, a tömeg- pusztító fegyverek elleni harc problémái és a neutronfegy­verrel szemben kibontakozott világméretű kampány továb­bi erősítésére vonatkozó ja­vaslatok szerepelnek. A berlini ülésszak kereté­ben megrendezik a helsinki záróokmányt aláíró országok küldötteinek, a latin-ameri­kai és karibi térség delegátu­sainak az afrikai, illetve az ázsiai és óceániai küldöt­teknek a találkozóit. Építőiparunk ma már lé­pést tud tartani az igények-- kel. Vannak korszerű tech­nológiák — csak a panel- és az alagútzsalus rendszert em­lítve — eredményesek. Máról holnapra tízszintes lakóháza­kat tudnak „varázsolni” bár­hová. Ezt az előnyt élvezzük is, egyre több megrendelést kap az építőipar. A gond ott van, hogy ez a kapacitásbővülés nem emel­kedett megfelelően a háttér­iparban. Kevés a lakások és építmények korszerűségét biztosító szakiparhoz szüksé­ges anyagok, berendezések mennyisége. Nincs elég für­dőkád, csempe, lámpatest... A simontornyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet a háttér­ipar egyik legfontosabb al­katrészét gyártja. Itt készül­nek a fénycsőlámpatestek. Az elmúlt évben 65 ezer da­rabot adtak az iparnak, il­letve a kereskedelemnek. Hogy ez mennyire kevés, azt a megrendelők tudnák meg­mondani. Annyi bizonyos, több százezerre lenne szük­ség. Az ipari szövetkezetben szeretnének ezen a gondon segíteni. Ezt példázza az is, hogy 1979-ben már 84 ezer ^arabbal enyhítik a piac igényeit. Ezt a termelésnövekedést természetesen a SIMOVILL nem tudja saját berkein be­lül megoldani. Szövetkeztek a tamási és az Enyingi Ve­gyesipari Szövetkezettel. David Owen brit külügy­miniszter csütörtökön este Washingtonba érkezett, hogy az amerikai vezetőkkel meg­vitassa a Rhodesiában kiala­Kooperációban az alkatrésze­ket a két szövetkezet, a sze­relést Simontornyán végzik. Ezenfelül a szövetkezet­ben megkezdték a tárgyalá­sokat a dunaújvárosi 26-os ÁÉV, a Fejér megyei ÁÉV és a Tolna megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat — felhasz­nálókkal —, hogy segítsenek a szövetkezetnek felépíteni egy új munkacsarnokot a mennyiségi és természetesen a minőségi követelmények kielégítéséért. Ezzel párhuza­mosan — sőt egy lépéssel előbb — megkezdték a fény­kult helyzetet. Owen szom­baton kezdi meg tárgyalásait Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszterrel és később ta­lálkozik Carter elnökkel is. csőlámpatestek korszerűsí­tését, egy új, könnyebben szerelhető és takarékosabb áramfelvevő típus fejlesz­tését. Mindezeket a szövetkezet egymaga nem tudná meg­oldani, nincs annyi fejlesz­tési alapja és beruházási ka­pacitása. Ezeken segíthetnek és segítenek is az építőipari vállalatok. Nekik égetően szükségük van lámpatestek­re, ezen meg a szövetkezet enyhít majd. Mezőgazdasági könyvhónap Tolna megyei megnyitó Február elsején, a hagyo­mányokhoz híven megnyitot­ták az 1979. évi mezőgazda- sági könyvhónapot. Az ese­ménysorozat országos jellegű előadásokat, tanácskozásokat jelent és azt is, hogy igen sok új szakkönyv, illetve után­nyomás kerül az üzletekbe. A megyeszékhelyen a köny­vesboltok célkirakatokat ké­szítettek, több száz művet mutatnak a közönségnek, kí­nálnak megvételre. Pénteken délelőtt megnyi­tották a mezőgazdasági könyvhónap Tolna megyei rendezvényeinek sorát. A Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson kö­zel száz szakember előtt Lo­vas Henrik, a megyei könyv­tár igazgatója mondott be­vezetőt, majd sor került Koncz Imre előadására. A MÉM Növényvédelmi és Ag­rokémiai Központ növény- védelmi igazgatója a Mező- gazdaság kemizálásának 1979. évi feladatai címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért elő­adást. A megyei tanács a MAE, a TESZÖV megyei állomása és a megyei könyv­tár rendezésében, illetve szer­vezésében a hónap folyamán több üzemben, községi mű­velődési otthonban tartanak új könyvekről, új termelési eljárásokról előadást, film­vetítést, bemutatót. Sióagárdi magazin Az írásos adatok szerint I. Béla király adományozta a bencés apátságnak a mai Sió- agárd környékén lévő birtokot. A községet többek közt népviseletéről emlegetik ma is. A megyeszékhelyen dolgozik a község lakóinak nagy százaléka, de a termelőszövetke­zet is több mint kétszáz tagnak biztosít jó megélhetést. A török időkből maradt fenn a szőlőhegy Leányvár elnevezése, ahol a monda szerint a lányokat rejtették el a törö­kök elől. Magazinösszeállításunk lapunk 4. oldalán. hj—bj David Owen Washingtonban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents