Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

1979. február 20. ^tDéPÜJSÁG 3 Zárszámadó közgyűlések Tudósítóink írják Szükséges és indokolt volt az egyesülés Dombóvár Egy tehéntől 6420 liter tej A három termelőszövetke­zet egyesülését követően első zárszámadó közgyűlését tar­totta szombaton, a Panorá­ma moziban a szekszárdi „Aranyfürt”. A gyűlésen megjelent, annak elnökségé­ben foglalt helyet dr. Szabó- pál Antal, a megyei tanács elnöke, dr. Rúzsa János, a városi pártbizottság első tit­kára és dr. Nedók Pál, a vá­rosi tanács elnöke. Megje­lentek a megye és a város társadalmi, gazdasági életé­nek vezetői, több társ szövet­kezet képviselője. Horváth Lajos elnökhelyet­tes megnyitó szavai után Heimann Ferenc, az Arany­fürt Termelőszövetkezet elnö­ke ismertette a vezetőség be­számolóját, majd a különböző bizottságok adtak számot ta­valyi évi munkájukról. Egy, fokozott munkával, sok gonddal és küszködéssel eltelt esztendő van az „Aranyfürt” mögött — hangsúlyozta a ve­zetőség beszámolója. — De a problémák ellenére is sikeres volt az elmúlt év. Bebizonyo­sodott az egyesülés szüksé­gessége és indokoltsága, hi­szen minden gazdasági mu­tatóban komoly előrelépést értek el 1977-hez viszonyítva. A beszámoló részletesen is­mertette a különböző ágaza­tok munkáját, eredményeit. A növénytermesztési főága­zat és a gépesítési főágazat munkája szoros együttműkö­dést kíván. Erre időben fel­figyelt a szövetkezet vezető­sége. Ha gond nélkülivé nem is vált a munka, a jobb üzem- és munkaszervezés, va­lamint az említett két főága­zat együttműködése elfogad­ható eredményeket produkált a termésátlagok alakulásá­ban. A beszámoló ugyanak­kor kritikusan értékelte az egyes területeken jelentkezett lemaradás okait és a jövőre vonatkozóan hasznos ajánlá­sokat tett. A szőlőtermesztés jól illesz­kedik a szekszárdi történel­mi borvidéken gazdálkodó szövetkezet termelési szerke­zetébe. A jogelőd szövetkeze­tek 1970-ben kezdtek hozzá a nagyüzemi szőlőtermesztés kialakításához. Az ágazat fej­lesztése azóta folyamatos. A szőlészetben dolgozó tagok ki­váló szakmai hozzáértése nagymértékben elősegítette az ágazat eredményességét. A 143 hektáros termő szőlőn 163 mázsás termésátlagot ért el az Aranyfürt. Ezzel a ter­mésátlaggal országosan is a leaelsők között vannak a szőlőtermesztésben. A beszá­moló elismerései szólt a szü­retben részt vett diákok mun­kájáról is. Az állattenyésztés eredmé­nye kedvezően alakult, de ennél is jelentősebb, hogy a jövőben folytatják a szarvas­marha-tenyésztésben a fajta­átalakító keresztezést, a ser­termelési eredményeket első­sorban annak köszönhetik, hogy a szövetkezet tagjai be­csülettel, lelkiismeretesen dolgoztak az elmúlt évben. A növénytermesztés árbe­vétele 28 millió forint, az állattenyésztésé pedig közel 32 millió forint volt. — utóbbi nyolc és fél millióval nőtt a tervhez képest. Az egy tehén­re jutó éves tejhozam tavaly 6420 liter volt. jelentős be­vétel származott a sertés­tenyésztésből is. növekedett a hízósertés-értékesítés; a mennyiségi növekedés mellett a minőségi növekedésről is számot adhattak. A szövetkezet idei tervét párttaggyűlésen. küldöttgyű­lésen és termelési tanácsko­záson már megtárgyalták. Ebben az évben összesen 81 millió forint bevételre szá­mítanak. melynek nagy része a növénytermelésből, az állat­tenyésztésből és a kereskedel­mi tevékenységből származik. téstenyésztésben pedig jó vér­vonalú kanok beállításával, tovább kívánják javítani a hízó sertések minőségét. Szarvasmarha-állományuk tbc-től és brucellózistól men­tes, a sertéstenyésztés brucel­lózistól mentes. A beszámoló befejezésül az idei év tennivalóit ismertetn­ie a megjelent tagokkal. A vitában többek között felszó­lalt dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke is. Átadta a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács, a váro­si párt- és állami szervek, valamint a tsz-szövetség üd­vözletét és elismerését a szö­vetkezet tagjainak, vezetői­nek. Felszólalása első részé­ben a megye eredményeit is­mertette, hangsúlyozva, hogy a jó eredmények a jobb mun­kaszervezésnek, az adottsá­gok jobb kihasználásának, a hatékonyság javulásának kö­szönhetők. Utalva az egyesülés fontos­ságára, a megyei tanács elnö­ke elmondta, hogy a közgaz­dasági tényezők egyértelműen meghatározták, a három szö­vetkezet fejlődésének egyet­len további útja az egyesülés. Az egyéves közös gazdálko­dás tapasztalatai, eredmé­nyei még nem tükrözik tel­jes egészében az egyesülés­ben rejlő előnyöket, de az el­múlt év máris bizonyítja, hogy a kitűzött célok nem voltak irreálisak. Az 1977- ben külön-külön gazdálkodó három termelőszövetkezet együttes termelési értéke százmillió forint volt, az első' közös évben ez már 111 mil­lió forintra emelkedett. A továbbiakban dr. Szabó­pál Antal részletesen elemez­te a termelőszövetkezet ter­melési eredményeit, össze­hasonlítva a megyei termés- eredményekkel, valamint utalva a lehetőségekre is. El­ismeréssel szólt arról, hogy emelkedett a tagok jövedel­me is. A havi jövedelemszín­vonal tavaly személyenként közel négyezer forint volt ha­vi átlagban. Javasolta a szövetkezet ve­zetőinek, tagjainak, 'hogy vizsgálják meg és elemezzék a gabonatermesztés helyze­tét, mert az ezen a téren el­ért eredményekkel nem le­hetnek elégedettek. Szükséges a kukoricatermelés területi és mennyiségi növelése. Tovább kell növelni a sertésállo­mányt. Befejezésül a megyei ta­nács elnöke gratulált az ered­ményekhez, s annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy az egyesülés még szép ered­ményeket hoz a szekszárdi termelőszövetkezeti mozgalom életében. Heimann Ferenc, az „Aranyfürt” elnöke ismerteti a veze­tőség beszámolóját A dombóvári közgyűlés elnöksége A dombóvári Alkotmány szövetkezet szombati zár­számadó közgyűlésének ven­dége Horváth József, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának titkára volt. A szövetkezet múlt évi munká­járól Szőke Géza elnök szá­molt be a tagságnak. Mint elmondotta: a kiemelkedő Anyag- és energiatakarékosság (Folytatás az 1. oldalról.) Tagjaink, kollektíváink mindent megtesznek a taka­rékos gazdálkodás érdeké­ben. Ez egyébként kiderül a szocialista brigádok vállalá­saiból. Az ösztönzéssel — amelyet a napokban dolgo­zunk ki — biztosítjuk az anyagi érdekeltséget is. ÉKES LÁSZLÓ EGYSZÁZALÉKOS MEGTAKARÍTASZ MILLIÓ FORINT A SIMOVILL Ipari Szö­vetkezetben is, a hatékony­ság egyik fő forrásának az anyag és energia megfelelő felhasználását tekintik. E gondolatok fontosságát fo­kozza az a tény, hogy szö­vetkezetünkben a fejlesztési elképzelések nagy részét a megváltozott, nehezebb gaz­dasági körülmények közepet­te is megpróbáljuk megvaló­sítani. Ezeket a gondolatokat a szövetkezet gazdasági veze­tése a közelmúltban megtar­tott termelési tanácskozáson ismertette az üzem dolgozói­val, s az itt elhangzott ész­revételeket figyelembe véve a gazdasági vezetés olyan szervezési intézkedéseket kí­ván tenni, amely az anyag- és energiafelhasználás terén takarékos gazdálkodásra ösz­tönöz minden dolgozót, így például a vaslemez, és nik- ripol műanyag lemezek sza­básterveit felülvizsgáljuk, anyagkihozatalukat javítani kívánjuk, és a technológiai hulladékok felhasználására pályázatot írunk ki. Ha csak egy százalék ja­vulást érnénk él anyag- és energiafelhasználás terén, akkor az szövetkezeti szinten közel 1 000 000 forint költség­megtakarítást eredményezne. Befejezésül megemlítem, hogy szövetkezetünk egy kül­ső intézettel közösen foglal­kozik egy berendezés fejlesz­tésével és beindításával, amely méri a természetes megvilágítás szintjét és mér­tékét, és egy meghatározott szintnél az üzemek mestersé­ges megvilágítására szolgáló lámpatestjeit ki-, illetve be­kapcsolja. E berendezés fel- használásával nagymértékű viMamosenergia-megtakarí- tást érhetünk el. BAUM FERENC FELHÍVÁS A SZOCIALISTA BRIGÁDOKHOZ Éli li Bil " • H II! A Bonyhádi Zománcgyár Fáklya szocialista brigádja gyári szinten 1979. évre 90 tonna fűtőolajat és 60 mWó villamos energia megtakarí­tását vállalta, összesen mint­egy 220 ezer forint értékben. Miután az energiával való takarékosság komplex tevé­kenységet igényel, felkérik a zománcgyár valamennyi szo­cialista brigádját, csatlakoz­zanak vállalásukhoz. Ki-ki a maga területén a kemencék gazdaságosabb kihasználásá­val, a fölöslegesen, üresen járatott munkagépek, vala­mint a műhelyvilágítás idő­ben történő lekapcsolásával a műhelyekben és fürdőkben észlelt vízpazarlás megszün­tetésével segítsék elő válla­lásaikat. A felhívás nagyon aktuális, és érdemes csatla­kozni hozzá nemcsak a Bonyhádi Zománcgyárban, hanem valamennyi munka­helyen a szocialista brigád­mozgalom keretén belül, hi­szen az energiahordozókkal való takarékosság területén még sok kihasználatlan lehe­tőség vár felismerésre. RUMY ERNŐ Hatvan éve együtt Kerber János visszatért a háborúból falujába, Mucsfá- ra. Nem sokkal ezután oltár elé vezette Emich Erzsébetet, s Isten és ember előtt örök hűséget fogadtak egymásnak. 1919. február 13-át írtak ekkor. 1979. február 13-án a dél­utáni órákban ünnepségre ké­szült a bonyhádi öregek nap­közi otthona. Az öregek már napokkal ezelőtt lázban vol­tak. Gyerekes türelmetlen­séggel várták, amikor a menyasszony és a vőlegény ismét megerősíti esküjét. Megérkeztek a vendégek. A két öreg ott ül középen, a társak, a család, az ismerő­sök gyűrűjében. Megszólal a zene. Piros nyakkendős úttörők, a II. számú általános iskola ta­nulói jönnek, hogy verssel, tánccal köszöntsék a hatvan éve házas két öreget. Gratu­lálnak az otthont patronáló brigádok, a napközi látoga­tói. Az ünnepséget rendező szervek nevében az otthon vezetője, Juhász Józsefné és a bonyhádi családi és tánsa- •dalmi ünepeket rendező iroda vezetője, Zircher György kö­szönti a két ünnepeltet. Még játszik az I. számú általános iskola úttörőzenekara, amikor a családtagok körében beszél­getünk Erzsi nénivel és Já­nos bácsival. Meghatottak. Gyakran tö- rölgették szemüket az ünnep­ség alatt. Örömük, bánatuk egyaránt volt eddigi hosszú életük során, de ezek most az öröm percei, könnyei. Erzsi néni nehézkesen be­szél magyarul, János bácsi segíti ki. — A családban ez nem gond, mert mindenki beszél otthon németül. Jól megért­jük egymást, még akkor is, ha a gyerekek magyarul vá­laszolnak — mondja nevetve. János bácsi alighogy lesze­relt, megnősült, s alig volt házasember, ismét elvitték katonának. — Három évig voltam az első háborúban. 1920-tól az­tán még két évet katonáskod­tam. A második háborút sem engedték kihagyni: 1944-ben vonultam be, és 1945 őszén jöttem haza. — A férjem megjött, de az egyik fiunk nem tért vissza a háborúból. Eltűnt — mond­ja Erzsi néni, s könnybelá- bad a szeme. — A másik fiunkat kitele­pítették. Most az NDK-ban él — teszi hozzá János bácsi. Csak az eltűnt fiunk felesége és annak a lánya maradt meg. A menyünk olyan, mintha a lányunk lenne. Az­tán férjhez ment az unoka, s hamarosan megszületett a dédunoka. Már ő is felnőtt, óvónő Kakasdon. Eltűnődnek. Múlt és jelen egymásba keveredik az emlé­kekben. János bácsi 81, Erzsi néni 77 éves. Fordult egy né­hányat a történelem kereke ez alatt az idő alatt, van mit felidézni. 1974-ben költöztek be Mucsfáról Bonyhádra, egy szép, új házba. Külön szobá­juk van. Egész életükben dol­gos, társaságszerető emberek voltak. Ezért felvételüket kérték az öregek napközi otthonába. 1975 szeptemberé­től járnak ide. Erzsi néni horgol, János bácsi kertész­kedik. * A gyémánt az egyik leg­drágább ékkő. Születéséhez különleges körülmények és hosszú idő szükséges. Aztán kitartó, kemény munka, hogy felszínre kerüljön. Hatvan év emberi viszonylatban szintén különleges és ritka drágakö­vet szül: gyémántot, amit két ember elválaszthatatlan kap­csolata, jóban, rosszban együtt csiszolt fényessé, érté- kessé- MAJOROS Fotó: Komáromi Kerber János és felesé ge az ünnepi tortával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents