Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

1979. február 18. NÉPÚJSÁG 11 , I , 'lul I i'~WmImuhi vfvfődim ni,tv * I*'Oi: lull'll Vtl MSH titrccoiiíKiiiiu' i.., ni pviíjmiio ielv i .ilh I|im].- VingciiKiim Immilv inmit noli tinti iclinti vpm m fins t’iintvi’: imiiibititcr ^viliin Wliu llt: COIICÄK p.'OpitlU» Vl ,|ltl (ins v .’»ntii(»m'.'ittiotlí rtgtmus ipfmí in»ViI is itt» VICTIM cdíftin pcviiiin , iini»iiimu~.tv'vvBI » Mim, .1. 0, p 11111 ,i (chilin »I mm fcKilii.i i mi m.utp: mi'll tilt plli ItllllHl­lv: i ,|I!> in íi^ni'i lel» ti ,11 Ilii»» imIiiiiI r.’l'»W‘­Hazánk a múlt század el­ső felében gazdaságilag rend­kívül elmaradt ország volt; tőkehiány, külterjes mezőgaz­daság jellemezte, a vasutak hiányoztak, utai a leggyat­rábbak, kereskedelmének jó része vásárokon bonyolódott le, iparral csak minden 89. ember foglalkozott, de köztük is sok akadt, akinek jövedel­me részben a földművelésből származott. Ebből a szakadékból kike­rülni szinte reménytelen fel­adatnak látszott. Az országot Bécsből kormányozták, s on­nan iparfejlesztést nem lehe­tett várni. Kossuth pedig ép­pen ezt tartotta a legfonto­sabbnak. „Politikai független­ség indusztriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint áb­ránd” — hirdette. Bécs magatartása miatt egyetlen járható útnak a tár­sadalmi összefogás látszott. Ennek jegyében alakultak meg a negyvenes évek elején a különféle egyletek: Gyár­alapító Társaság, Magyar Ke­reskedelmi Társaság, Iparmű­raktár és Magyar Iparegylet. Ez utóbbi első közgyűlésén, 1842. június 4-én elhatároz­ta, hogy még azon a nyáron, az augusztusi pesti vásárral egyidőben országos iparkiállí­tást rendez. Ennek céljául a hazai ipar állapotának meg­ismerését és megismertetését tűzte ki, az ipar fontosságé­Az első országos iparkiállítás nak propagálását és ösztön­zést a hiányzó iparágak meg­honosítására. A rendezéssel öttagú- bi­zottságot bíztak meg, de kö­zülük csak kettő dolgozott. A szervezést, hírverést, tobor­zást Kossuth, az elnök vé­gezte, a rendezést Länderer Lajos, a Länderer nyomda tulajdonosa. Hivatalos rész­ről semmi támogatást sem kaptak, még a megyék, váro­sok részéről sem. A rende­zésre egyetlen hely jöhetett számításba, a Vigadó. Ennek helyiségeit a bérlő, Emmer­ling Károly a kiállítás céljá­ra díjtalanul engedte át. Kossuth az egyesület nevé­ben felszólította Magyaror­szág és Erdély gyárosait, mes­terembereit, hogy küldjék be a kiállításra termékeiket, még akkor is, ha . a külföld egy vagy más nemben jobb gyártmányokat állít elő”. A felhívástól a megnyitásig na­gyon kevés idő állt rendelke­zésre. Részben ennek tulajdo­nítható, hogy csak 213 kiállí­tó jelentkezett 298 tárggyal. A Vigadó négy termében a legkülönfélébb tárgyakat állí­tották ki, síneket, vasrudakat. különféle öntvényeket, bádo­gos- és lakatosmunkákat, üveg-, papír- és porcelán árut, bútorokat, ruhaneműket, selymeket, kalapokat, órát, szivart, sakkjátékot, szappant, illatszert, szódát, salétromot és más vegyi anyagokat, sztearinkészítményeket, nyers és kész cukrot, lisztet, étola­jat, kávépótlót... A kiállítás 1842. augusztus 25-e és szeptember 21-e közt 14 425 fizető látogató kereste fel, naponta átlag ötszázan. A legjobb kiállítókat jutal­mazták. Aranyérmet kaptak a Kissling testvérek pozsonyi gyárában készült ásványi fes­tékek, a munkácsi gyár vas­öntvényei és timsója, a Hoff­mann család üzemeiben készült nyers és cérnázott selymek, a pesti sztearingyár sztearin- és oleinkészítményei és Vajda Miklós Debrecen­ben előállított salétroma. Ki­osztottak még 13 ezüst, 39 bronz emlékpénzt és sok di­csérő oklevelet. A jutalma­zásnál tekintetbe vették, hogy a kérdéses cikk hazai előál­lítása mennyire fejlett, hogy esetleg új vagy javított el­járással készült-e, hogyan vi- szonylik a hasonló külföldi árukhoz, tényleges szükségle­tet elégít-e ki, nem teszi-e fe­leslegessé a korábbi impor­tot. A minőségen kívül figye­lemmel voltak az árra is. Kossuth az Iparegylet meg­bízásából részletes, 78 nyom­tatott lap terjedelmű jelen­tést írt a kiállításról és a dí­jazásról. Valójában több ez a mű egy kiállítási jelentésnél, mert áttekintést ad egy sereg A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára hozását tűzte ki célul. Tud­juk, a tudományos könyvtár funkcióját napjainkban há­rom intézmény, az Országos Széchényi Könyvtár, a Buda­pesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Könyvtára és az Akadémiai Könyvtár együttesen tölti be. Mindez azonban még nem indokolja legfőbb tudományos intézmé­nyünk könyvtárának jelenle­gi, túlzottan zárt jellegét. Az értékes gyűjteményt ugyanis csak az MTA tagjai, tudomá­nyos fokozattal rendelkező kutatók, aspiránsok használ­hatják. Mások, a tudományos élet „közlegényei” hosszas utánjárás eredményeképpen is csak napijegyet kaphatnak. Mindez a helyhiányból fa­kad. Az olvasótermi férőhe­lyek száma például a székház felépülése, vagyis 1865 óta változatlan. A könyvtár kü­lön épületbe költöztetését ter­vezik ugyan, de még az elő­zetes tervek elfogadására sem került sor. A könyvtárat használni kí­vánók türelmetlenül várják a helyhiány megszüntetését, mert ekkor talán megvaló­sulhat az alapítólevél tágabb nyilvánosságot hirdető szán­déka. MÁTRAHÁZI ZSUZSA iparág helyzetéről, a meglevő gyárakról, a várható fejlő­désről. Különös részletesség­gel foglalkozik a cukor-, szó­da-, selyem- és posztógyár­tással, mint olyan iparágak­kal, amelyek a meglevő ala­pokon a leggyorsabban fej­leszthetők. Kitér azokra a ta­lálmányokra is,' amelyeket különösen hasznosnak tart. A kiállítás hatását a jelen­tés „búvegyes gyönyörnek” nevezte. Sok szép tárgyat ál­lítottak ki, de ha valaki nagyszerű látványt vár — fej­tegette —, csalódik. Hazánk­ban 15 millió ember él, és 27 éve nem zavarta meg há­ború a békés fejlődést. így a látogatók joggal kérdezhet­ték: „Ez minden, mit 15 mil­lió ember ez áldott honban ily hosszú béke után képes mutatni?” A rövid előkészü­leti idő és a kezdet nehézsé­gei — Kossuth szerint — nem elég mentség; be kell vallani, hogy az ország igen hátra van maradva, hogy évente 60 mil­lió forintot fizetünk ki kül­földre olyan alkotásokért, amelyeket itthon is elő tud­nánk állítani. A kiállítást sikeresnek kell mondanunk. Felébresztette az ipar iránti érdeklődést, hatá­sára alakult meg az Országos Védegylet és hozzájárult a fejlődés meggyorsításához, különösen a vasgyártásban, a textil-, cukor- és malomipar­ban. VÉRTESY MIKLÓS „A haza összes polgárainak használatára” kívánta köz­kinccsé tenni — mint az ala­pítólevélben olvashatjuk — 30 ezer kötetes könyvtárát Teleki József történettudós, a Széchenyi István kezdemé­nyezése nyomán létrehozott Akadémia (korabeli nevén Magyar Tudós Társaság) el­ső elnöke. A reformkor e nagy egyénisége 1826. már­cius 17-én a még csak né­hány hónapja szervezett Tár­saságnak adományozta csa­ládi könyvgyűjteményét, meg­alapítván ezzel az Akadémia első és 1949-ig egyetlen tu­dományos intézményét. HIRES adományok, CSEREKAPCSOLATOK Az első évtized nagyobb ajándékai Teleki József ne­véhez fűződnek. Az ő közre­működésével került a könyv­tárba a gyűjtemény egyetlen hiteles korvinája is, Ludovi- cus Carbo „De laudibus Matthiae regis” című munká­ja. Az Akadémia tagjai is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Bugát Pál, Vörös­marty Mihály és mások fő­képpen saját műveiket aján­dékozták a könyvtárnak. A Társaság 1832-ben kezd­te kiépíteni kapcsolatait a külföldi akadémiai szintű tu­dományos társaságokkal. Az első cserepartner a Philadel­phiai Filozófiai Társulat volt. Az Akadémia 1832-ben elő­ször kiadott évkönyvének el­ső példányát Széchenyi Ist­ván személyesen adta át Sus­sex hercegnek a londoni Royal Societyban. Az Akadémia 1836-ban az Úri utca 612 (ma Petőfi Sán­dor u. 3.) alatti Trattner- Károlyi házba költözött, ahol megindulhatott az immár 60 ezer kötetet számláló állo­mány katalogizálása. A fel­dolgozás befejeztével, 1844. december 23-án került sor a könyvtár megnyitására. Döntő fordulatot a hatva­nas évek hoztak az Akadé­mia és a könyvtár történeté­ben. A magyar társadalom közadakozásból 600 ezer fo­rintot gyűjtött össze önálló székház építésére. Az Akadé­mia mai palotája August Stüler tervei alapján, Ybl Miklós és Skalnitzky Antal vezetésével 1865-re felépült. Az új épületben már lehető­vé vált szélesebb körű tudo­mányos olvasóréteg kiszolgá­lása is. (A gyűjteményt ha­vonta két alkalommal már akkor is használhatták az ér­deklődők, amikor még a Te­leki család birtokában volt.) A könyvtár kezelésében mú­zeumok, emlékszobák (Szé- chenyi-múzeum, Goethe- és Vörösmarty-szoba) létesültek. A székház megnyitása utáni időszak legbecsesebb gyara­podása az 1711 előtti magyar és magyar vonatkozású köny­veket is tartalmazó Ráth- könyvtár. Az első világháború alatt az Akadémiai Könyvtár el­szigetelődött. Inflációs pénz­zel nem lehetett külföldi könyveket vásárolni, megfő-, gyatkozott az 1837 óta köte­lespéldányként kapott hazai könyvtermés: nem volt mód a cserekapcsolatok fenntar­tására. Szerencsére, néhány külföldi akadémia (London, Edinburgh, Róma) ellenszol­gáltatás nélkül is folytatta kiadványai megküldését. A második világháború idején az állomány megmen­tése vált fő feladattá. A leg­értékesebb kéziratokat és rit­kaságokat a Nemzeti Bank bombabiztos pincéjében és a Várhegy alatti barlangokban helyezték el. 1944-ben, a megnyitás centenáriumán a könyvtár a teljes bénultság állapotában volt. TUDOMÁNYOS MŰHELY Hosszú évekig tartó kény­szerű szunnyadásból az Aka­démia 1949. évi újjászervezé­se ébresztette fel a könyvtárt. Az átszervezés által az MTA az ország legfelsőbb tudomá­nyos testületé lett, az Akadé­miai Könyvtár pedig nem csupán az ország harmadik legnagyobb állományú könyv­tárává, hanem világviszony­latban is jelentős bibliotéká­vá fejlődött. Országos jellegű tudomá­nyos szakkönyvtárról lévén szó, az intézmény elsődleges feladata a gyűjtemény kije­lölt profil szerinti gyarapítá­sa. Az MTA intézeti könyv­tárait is beleértve két és fél millió kötetes állomány fő gyűjtőköre magában foglalja a tudománypolitika és a tu­dományszervezés tárgykörébe tartozó publikációkat, a mar­xizmus—leninizmus irodal­mát, a társadalom és termé­szettudományok alapvető munkáit. Néhány tudomány- szak területén — ókortudo­mány és klasszika-filológia, irodalomtudomány, nyelv- tudomány, orientalisztika — pedig szakkönyvtári funkció­kat lát el. A beszerzés elsősorban a régi irodalom- és tudomány- történeti szempontból fontos dokumentumokra irányul. (Nemrégiben került a könyv­tár birtokába a Bisztrai- és a Bardócz-hagyaték.) A cse­rekapcsolatok tovább bővül­tek, a könyvtár ma már 86 állam 1575 intézményével cse­réli ki kiadványait. Az Akadémiai Könyvtár életében a könyvtári és a tu­dományos feladatok művelé­se mindig egybekapcsolódott. Már Teleki József könyvtára sem bizonyult bibliofil haj­lamokat tükröző barokk gyűj­teménynek, hanem a kor ál­tal felvetett problémákról, a legújabb irodalomban tájé­kozódni kívánók „munka­könyvtára” volt. A könyvtár jelenleg is tu­dományos műhely, ahol a fontos napi rutinfeladatok a tudományos munkát segítik. A hangsúlyt az olvasók igé­nyeinek maradéktalan telje­sítésére helyezik. A tudomá­nyos fokozattal rendelkezőket értesítik a szakterületükhöz kapcsolódó új szerzemények­ről, a munkájukhoz nélkülöz­hetetlen folyóiratok tartalom- jegyzékét sokszorosítva elkül­dik címükre. A könyvtár munkatársai maguk is kiveszik részüket a tudományos munkából: kri­tikai kiadásokat, tudományos igényű bibliográfiákat állíta­nak össze. Jelenleg éppen az Ady-bibliográfia második ki­adását készítik elő. KÖNYVTARAK A KÖNYVTÁRBAN Az 1949-es átszervezés so­rán létrejöttek a szinte ön­n-Ojixrwí roi íto Bartha László festménye A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára (Metszet a Vasárnapi Újság 1865. évf. 50. számából) álló könyvtárként működő különgyűjtemények. A Magyar Tudós Társaság kezdettől fogva nagy gondot fordított a legfontosabb tudo­mányos folyóiratok beszerzé­sére. A 12 500-féle periodikát őrző Folyóirattár az általános társadalom- és természet- tudományi alapkutatások te­rületén az ország legnagyobb gyűjteménye. A Kézirattár kódexei és nyelvemlékei kezdetben főleg ajándékozás utján kerültek a könyvtár birtokába. A Régi Magyar Nyelvemlékek kiadá­sakor számos nyelvemlékkel (Kinizsiné Magyar Benigna imádságos könyve, Virginia- kódex, stb.) gazdagodott az állomány. 1950-től — egye­bek mellett — a Kézirattár birtokában vannak Ady, Ba­bits, Kosztolányi kéziratai, a Tevan Kiadó levelezése, Ro­main Rolland és a Nobel- díjas Szent-Györgyi Albert levelezésének gazdag gvűjte- ménye. Ugyancsak a Kézirat­tárban helyezték el a meg­szüntetett akadémiai múzeu­mok, emlékszobák anyagát, továbbá ide kerülnek az aka­démiai kandidátusi és doktori értekezések kéziratai is. Az érdekességek közül csak néhányat említve: itt talál­ható az a levél, amelyben Semmelweis Ignác beszámol felfedezéséről az Akadémiá­nak, továbbá Balázs Béla tervezett Dózsa-filmjének forgatókönyve és a Vörös­marty-szoba különösen nagy jelentőségű darabja, a Gon­dolatok a könyvtárban kéz­irata. (E vers megírására az 1844-ben nyilvánossá vált Akadémiai Könyvtár inspi­rálta a költőt.) A kézirattárral közös szer­vezetben működő Régi Köny­vek Gyűjteménye gondozza az ősnyomtatványokat és an­tikvákat, valamint a régi magyar és a muzeális értékű könyveket. Az Akadémiai Levéltár 1964 óta működik. Az újabb keletű iratok mellett a fon­tosabb akadémiai eseménye­ket megörökítő hang- és kép­anyagokat is őrzi. A Keleti Gyűjtemény 1951 tavaszán nyílt meg azzal a céllal, hogy könyvtári bázisa legyen a hazánkban nagy ha­gyományokkal rendelkező orientalista kutatásoknak és szakemberképzésnek. Iszlám építészeti elemekkel díszített olvasóterme az Akadémiai Könyvtár egyik legszebb he­lyisége. A 45 ezer egységből álló gyűjtemény gazdag könyv- és folyóirat-állománya mellett nagyszámú kéziratos anyagot is őriz. Számos uni­kumot, ritkaságszámba menő török, perzsa, arab 'kéziratot találhatunk a Szilágyi Dániel, a Kégl Sándor, a Vámbéry Ármin-féle gyűjteményekben, Kaufmann Dávid hebraika- gyűjteménye pedig 11. száza­di kéziratokat is tartalmaz. Az orientalisztika e Közép- Európa-szerte híres szak- könyvtárát külföldi kutatók is gyakran felkeresik. * Amikor Teleki József meg­vetette a könyvtár alapjait, nem egy szűk körű tudomá­nyos testület igényeit kielé­gítő, hanem általános, tudo­mányos nagykönyvtár létre­A Kaufmann-gyűjtemény 77. számú héber kódexének részlete Kódexlap a kézirattárhói f:Azíü vegtetög

Next

/
Thumbnails
Contents