Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1979. február 18. NÉPÚJSÁG 11 , I , 'lul I i'~WmImuhi vfvfődim ni,tv * I*'Oi: lull'll Vtl MSH titrccoiiíKiiiiu' i.., ni pviíjmiio ielv i .ilh I|im].- VingciiKiim Immilv inmit noli tinti iclinti vpm m fins t’iintvi’: imiiibititcr ^viliin Wliu llt: COIICÄK p.'OpitlU» Vl ,|ltl (ins v .’»ntii(»m'.'ittiotlí rtgtmus ipfmí in»ViI is itt» VICTIM cdíftin pcviiiin , iini»iiimu~.tv'vvBI » Mim, .1. 0, p 11111 ,i (chilin »I mm fcKilii.i i mi m.utp: mi'll tilt plli ItllllHllv: i ,|I!> in íi^ni'i lel» ti ,11 Ilii»» imIiiiiI r.’l'»W‘Hazánk a múlt század első felében gazdaságilag rendkívül elmaradt ország volt; tőkehiány, külterjes mezőgazdaság jellemezte, a vasutak hiányoztak, utai a leggyatrábbak, kereskedelmének jó része vásárokon bonyolódott le, iparral csak minden 89. ember foglalkozott, de köztük is sok akadt, akinek jövedelme részben a földművelésből származott. Ebből a szakadékból kikerülni szinte reménytelen feladatnak látszott. Az országot Bécsből kormányozták, s onnan iparfejlesztést nem lehetett várni. Kossuth pedig éppen ezt tartotta a legfontosabbnak. „Politikai függetlenség indusztriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd” — hirdette. Bécs magatartása miatt egyetlen járható útnak a társadalmi összefogás látszott. Ennek jegyében alakultak meg a negyvenes évek elején a különféle egyletek: Gyáralapító Társaság, Magyar Kereskedelmi Társaság, Iparműraktár és Magyar Iparegylet. Ez utóbbi első közgyűlésén, 1842. június 4-én elhatározta, hogy még azon a nyáron, az augusztusi pesti vásárral egyidőben országos iparkiállítást rendez. Ennek céljául a hazai ipar állapotának megismerését és megismertetését tűzte ki, az ipar fontosságéAz első országos iparkiállítás nak propagálását és ösztönzést a hiányzó iparágak meghonosítására. A rendezéssel öttagú- bizottságot bíztak meg, de közülük csak kettő dolgozott. A szervezést, hírverést, toborzást Kossuth, az elnök végezte, a rendezést Länderer Lajos, a Länderer nyomda tulajdonosa. Hivatalos részről semmi támogatást sem kaptak, még a megyék, városok részéről sem. A rendezésre egyetlen hely jöhetett számításba, a Vigadó. Ennek helyiségeit a bérlő, Emmerling Károly a kiállítás céljára díjtalanul engedte át. Kossuth az egyesület nevében felszólította Magyarország és Erdély gyárosait, mesterembereit, hogy küldjék be a kiállításra termékeiket, még akkor is, ha . a külföld egy vagy más nemben jobb gyártmányokat állít elő”. A felhívástól a megnyitásig nagyon kevés idő állt rendelkezésre. Részben ennek tulajdonítható, hogy csak 213 kiállító jelentkezett 298 tárggyal. A Vigadó négy termében a legkülönfélébb tárgyakat állították ki, síneket, vasrudakat. különféle öntvényeket, bádogos- és lakatosmunkákat, üveg-, papír- és porcelán árut, bútorokat, ruhaneműket, selymeket, kalapokat, órát, szivart, sakkjátékot, szappant, illatszert, szódát, salétromot és más vegyi anyagokat, sztearinkészítményeket, nyers és kész cukrot, lisztet, étolajat, kávépótlót... A kiállítás 1842. augusztus 25-e és szeptember 21-e közt 14 425 fizető látogató kereste fel, naponta átlag ötszázan. A legjobb kiállítókat jutalmazták. Aranyérmet kaptak a Kissling testvérek pozsonyi gyárában készült ásványi festékek, a munkácsi gyár vasöntvényei és timsója, a Hoffmann család üzemeiben készült nyers és cérnázott selymek, a pesti sztearingyár sztearin- és oleinkészítményei és Vajda Miklós Debrecenben előállított salétroma. Kiosztottak még 13 ezüst, 39 bronz emlékpénzt és sok dicsérő oklevelet. A jutalmazásnál tekintetbe vették, hogy a kérdéses cikk hazai előállítása mennyire fejlett, hogy esetleg új vagy javított eljárással készült-e, hogyan vi- szonylik a hasonló külföldi árukhoz, tényleges szükségletet elégít-e ki, nem teszi-e feleslegessé a korábbi importot. A minőségen kívül figyelemmel voltak az árra is. Kossuth az Iparegylet megbízásából részletes, 78 nyomtatott lap terjedelmű jelentést írt a kiállításról és a díjazásról. Valójában több ez a mű egy kiállítási jelentésnél, mert áttekintést ad egy sereg A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára hozását tűzte ki célul. Tudjuk, a tudományos könyvtár funkcióját napjainkban három intézmény, az Országos Széchényi Könyvtár, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára és az Akadémiai Könyvtár együttesen tölti be. Mindez azonban még nem indokolja legfőbb tudományos intézményünk könyvtárának jelenlegi, túlzottan zárt jellegét. Az értékes gyűjteményt ugyanis csak az MTA tagjai, tudományos fokozattal rendelkező kutatók, aspiránsok használhatják. Mások, a tudományos élet „közlegényei” hosszas utánjárás eredményeképpen is csak napijegyet kaphatnak. Mindez a helyhiányból fakad. Az olvasótermi férőhelyek száma például a székház felépülése, vagyis 1865 óta változatlan. A könyvtár külön épületbe költöztetését tervezik ugyan, de még az előzetes tervek elfogadására sem került sor. A könyvtárat használni kívánók türelmetlenül várják a helyhiány megszüntetését, mert ekkor talán megvalósulhat az alapítólevél tágabb nyilvánosságot hirdető szándéka. MÁTRAHÁZI ZSUZSA iparág helyzetéről, a meglevő gyárakról, a várható fejlődésről. Különös részletességgel foglalkozik a cukor-, szóda-, selyem- és posztógyártással, mint olyan iparágakkal, amelyek a meglevő alapokon a leggyorsabban fejleszthetők. Kitér azokra a találmányokra is,' amelyeket különösen hasznosnak tart. A kiállítás hatását a jelentés „búvegyes gyönyörnek” nevezte. Sok szép tárgyat állítottak ki, de ha valaki nagyszerű látványt vár — fejtegette —, csalódik. Hazánkban 15 millió ember él, és 27 éve nem zavarta meg háború a békés fejlődést. így a látogatók joggal kérdezhették: „Ez minden, mit 15 millió ember ez áldott honban ily hosszú béke után képes mutatni?” A rövid előkészületi idő és a kezdet nehézségei — Kossuth szerint — nem elég mentség; be kell vallani, hogy az ország igen hátra van maradva, hogy évente 60 millió forintot fizetünk ki külföldre olyan alkotásokért, amelyeket itthon is elő tudnánk állítani. A kiállítást sikeresnek kell mondanunk. Felébresztette az ipar iránti érdeklődést, hatására alakult meg az Országos Védegylet és hozzájárult a fejlődés meggyorsításához, különösen a vasgyártásban, a textil-, cukor- és malomiparban. VÉRTESY MIKLÓS „A haza összes polgárainak használatára” kívánta közkinccsé tenni — mint az alapítólevélben olvashatjuk — 30 ezer kötetes könyvtárát Teleki József történettudós, a Széchenyi István kezdeményezése nyomán létrehozott Akadémia (korabeli nevén Magyar Tudós Társaság) első elnöke. A reformkor e nagy egyénisége 1826. március 17-én a még csak néhány hónapja szervezett Társaságnak adományozta családi könyvgyűjteményét, megalapítván ezzel az Akadémia első és 1949-ig egyetlen tudományos intézményét. HIRES adományok, CSEREKAPCSOLATOK Az első évtized nagyobb ajándékai Teleki József nevéhez fűződnek. Az ő közreműködésével került a könyvtárba a gyűjtemény egyetlen hiteles korvinája is, Ludovi- cus Carbo „De laudibus Matthiae regis” című munkája. Az Akadémia tagjai is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Bugát Pál, Vörösmarty Mihály és mások főképpen saját műveiket ajándékozták a könyvtárnak. A Társaság 1832-ben kezdte kiépíteni kapcsolatait a külföldi akadémiai szintű tudományos társaságokkal. Az első cserepartner a Philadelphiai Filozófiai Társulat volt. Az Akadémia 1832-ben először kiadott évkönyvének első példányát Széchenyi István személyesen adta át Sussex hercegnek a londoni Royal Societyban. Az Akadémia 1836-ban az Úri utca 612 (ma Petőfi Sándor u. 3.) alatti Trattner- Károlyi házba költözött, ahol megindulhatott az immár 60 ezer kötetet számláló állomány katalogizálása. A feldolgozás befejeztével, 1844. december 23-án került sor a könyvtár megnyitására. Döntő fordulatot a hatvanas évek hoztak az Akadémia és a könyvtár történetében. A magyar társadalom közadakozásból 600 ezer forintot gyűjtött össze önálló székház építésére. Az Akadémia mai palotája August Stüler tervei alapján, Ybl Miklós és Skalnitzky Antal vezetésével 1865-re felépült. Az új épületben már lehetővé vált szélesebb körű tudományos olvasóréteg kiszolgálása is. (A gyűjteményt havonta két alkalommal már akkor is használhatták az érdeklődők, amikor még a Teleki család birtokában volt.) A könyvtár kezelésében múzeumok, emlékszobák (Szé- chenyi-múzeum, Goethe- és Vörösmarty-szoba) létesültek. A székház megnyitása utáni időszak legbecsesebb gyarapodása az 1711 előtti magyar és magyar vonatkozású könyveket is tartalmazó Ráth- könyvtár. Az első világháború alatt az Akadémiai Könyvtár elszigetelődött. Inflációs pénzzel nem lehetett külföldi könyveket vásárolni, megfő-, gyatkozott az 1837 óta kötelespéldányként kapott hazai könyvtermés: nem volt mód a cserekapcsolatok fenntartására. Szerencsére, néhány külföldi akadémia (London, Edinburgh, Róma) ellenszolgáltatás nélkül is folytatta kiadványai megküldését. A második világháború idején az állomány megmentése vált fő feladattá. A legértékesebb kéziratokat és ritkaságokat a Nemzeti Bank bombabiztos pincéjében és a Várhegy alatti barlangokban helyezték el. 1944-ben, a megnyitás centenáriumán a könyvtár a teljes bénultság állapotában volt. TUDOMÁNYOS MŰHELY Hosszú évekig tartó kényszerű szunnyadásból az Akadémia 1949. évi újjászervezése ébresztette fel a könyvtárt. Az átszervezés által az MTA az ország legfelsőbb tudományos testületé lett, az Akadémiai Könyvtár pedig nem csupán az ország harmadik legnagyobb állományú könyvtárává, hanem világviszonylatban is jelentős bibliotékává fejlődött. Országos jellegű tudományos szakkönyvtárról lévén szó, az intézmény elsődleges feladata a gyűjtemény kijelölt profil szerinti gyarapítása. Az MTA intézeti könyvtárait is beleértve két és fél millió kötetes állomány fő gyűjtőköre magában foglalja a tudománypolitika és a tudományszervezés tárgykörébe tartozó publikációkat, a marxizmus—leninizmus irodalmát, a társadalom és természettudományok alapvető munkáit. Néhány tudomány- szak területén — ókortudomány és klasszika-filológia, irodalomtudomány, nyelv- tudomány, orientalisztika — pedig szakkönyvtári funkciókat lát el. A beszerzés elsősorban a régi irodalom- és tudomány- történeti szempontból fontos dokumentumokra irányul. (Nemrégiben került a könyvtár birtokába a Bisztrai- és a Bardócz-hagyaték.) A cserekapcsolatok tovább bővültek, a könyvtár ma már 86 állam 1575 intézményével cseréli ki kiadványait. Az Akadémiai Könyvtár életében a könyvtári és a tudományos feladatok művelése mindig egybekapcsolódott. Már Teleki József könyvtára sem bizonyult bibliofil hajlamokat tükröző barokk gyűjteménynek, hanem a kor által felvetett problémákról, a legújabb irodalomban tájékozódni kívánók „munkakönyvtára” volt. A könyvtár jelenleg is tudományos műhely, ahol a fontos napi rutinfeladatok a tudományos munkát segítik. A hangsúlyt az olvasók igényeinek maradéktalan teljesítésére helyezik. A tudományos fokozattal rendelkezőket értesítik a szakterületükhöz kapcsolódó új szerzeményekről, a munkájukhoz nélkülözhetetlen folyóiratok tartalom- jegyzékét sokszorosítva elküldik címükre. A könyvtár munkatársai maguk is kiveszik részüket a tudományos munkából: kritikai kiadásokat, tudományos igényű bibliográfiákat állítanak össze. Jelenleg éppen az Ady-bibliográfia második kiadását készítik elő. KÖNYVTARAK A KÖNYVTÁRBAN Az 1949-es átszervezés során létrejöttek a szinte önn-Ojixrwí roi íto Bartha László festménye A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára (Metszet a Vasárnapi Újság 1865. évf. 50. számából) álló könyvtárként működő különgyűjtemények. A Magyar Tudós Társaság kezdettől fogva nagy gondot fordított a legfontosabb tudományos folyóiratok beszerzésére. A 12 500-féle periodikát őrző Folyóirattár az általános társadalom- és természet- tudományi alapkutatások területén az ország legnagyobb gyűjteménye. A Kézirattár kódexei és nyelvemlékei kezdetben főleg ajándékozás utján kerültek a könyvtár birtokába. A Régi Magyar Nyelvemlékek kiadásakor számos nyelvemlékkel (Kinizsiné Magyar Benigna imádságos könyve, Virginia- kódex, stb.) gazdagodott az állomány. 1950-től — egyebek mellett — a Kézirattár birtokában vannak Ady, Babits, Kosztolányi kéziratai, a Tevan Kiadó levelezése, Romain Rolland és a Nobel- díjas Szent-Györgyi Albert levelezésének gazdag gvűjte- ménye. Ugyancsak a Kézirattárban helyezték el a megszüntetett akadémiai múzeumok, emlékszobák anyagát, továbbá ide kerülnek az akadémiai kandidátusi és doktori értekezések kéziratai is. Az érdekességek közül csak néhányat említve: itt található az a levél, amelyben Semmelweis Ignác beszámol felfedezéséről az Akadémiának, továbbá Balázs Béla tervezett Dózsa-filmjének forgatókönyve és a Vörösmarty-szoba különösen nagy jelentőségű darabja, a Gondolatok a könyvtárban kézirata. (E vers megírására az 1844-ben nyilvánossá vált Akadémiai Könyvtár inspirálta a költőt.) A kézirattárral közös szervezetben működő Régi Könyvek Gyűjteménye gondozza az ősnyomtatványokat és antikvákat, valamint a régi magyar és a muzeális értékű könyveket. Az Akadémiai Levéltár 1964 óta működik. Az újabb keletű iratok mellett a fontosabb akadémiai eseményeket megörökítő hang- és képanyagokat is őrzi. A Keleti Gyűjtemény 1951 tavaszán nyílt meg azzal a céllal, hogy könyvtári bázisa legyen a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező orientalista kutatásoknak és szakemberképzésnek. Iszlám építészeti elemekkel díszített olvasóterme az Akadémiai Könyvtár egyik legszebb helyisége. A 45 ezer egységből álló gyűjtemény gazdag könyv- és folyóirat-állománya mellett nagyszámú kéziratos anyagot is őriz. Számos unikumot, ritkaságszámba menő török, perzsa, arab 'kéziratot találhatunk a Szilágyi Dániel, a Kégl Sándor, a Vámbéry Ármin-féle gyűjteményekben, Kaufmann Dávid hebraika- gyűjteménye pedig 11. századi kéziratokat is tartalmaz. Az orientalisztika e Közép- Európa-szerte híres szak- könyvtárát külföldi kutatók is gyakran felkeresik. * Amikor Teleki József megvetette a könyvtár alapjait, nem egy szűk körű tudományos testület igényeit kielégítő, hanem általános, tudományos nagykönyvtár létreA Kaufmann-gyűjtemény 77. számú héber kódexének részlete Kódexlap a kézirattárhói f:Azíü vegtetög