Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-15 / 38. szám
1979. február 15. IrÉPÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés Betonba kötött szerelem A frissen fűrészelt fa illata mélyen beivódik az ácsok bőrébe. A vérnedvek elterjesztik az egész testben. Még nem találkoztam ke- hes, göthös, pilincka áccsal. Elképzelhető, hogy a városainkban, falvainkban büszkén álló tetők az ácsok éltetői? Dévai Lajos odahagyta az ácsságot. Egy másikért, a jövőért. Az erőmű olyan, mint a mágnes. Egyre közelebbre vonzza az embert, aztán hopp, egy pillanat és magához szippantja. Egy érző, cselekvő ember áll a fémtenger közepén. Csak néz, néz, néz. A látvány raktározódik, évekbe is beletelhet, mire az agy teljesen feldolgozza. Addig csak bóklászik a rengetegben. Az egészet meglátni kevesek kiváltsága. Ha csak annyit mondok: egyetlen negyvenes acélrúd- ra fel lehet függeszteni a várost. Az acél megtartaná a Kishegyet, a központot, mindent: Paksot. A negyvenes acélszálakból méteres falakat építenek, azt még betonnal is kitöltik, megerősítik. A fa görcsét, ágát-bogát álmában is ismerő ácsmester 1978. augusztus 1-én ott állt a „csoda” előtt. Jegyesség született, a menyasszony az erőmű lett. * Mit kezdjen egy ácsmester dupla érettségivel a lakatoshegesztő munkások között? Tanulta az iskolában, meg a technikusi minősítőn a munkájukat, de az elmélet és a gyakorlat ritkán azonos. A fa kérge belesimult a kezeibe, de a vas hideg-rideg szürkeség. Idegennek ellenáll. Dévai Lajos művezető lett. Az első hónap sok volt. Méregette az acélerdőt, őt pedig az „öreg atomosok” figyelték. Ilyenkor sok minden eldől, marad-e, befogadtatik-e. Aki szakértelem nélkül nagy hanggal próbálkozik, már mehet is. Előbb-utóbb belebukik. * Az első brigádvezetői értekezleten megmondta: nem ért a fémhez, nem ismeri az embereket, tudja, segítséget csak az öreg rókáktól várhat. A legtekintélyesebb brigádvezető, Markulia József bólogatott a dologra: „Rendben van fiú, dolgozhatunk együtt.” Dévai Lajos művezetőt befogadták. ♦ Józsi bácsinál a munkában munka van. A legjobb barát is mehet a sóhivatalba, ha nem úgy megy a dolog, ahogy az írva van. „Mennek utána a fiatalok, mint a gazda után a kuvasz, pedig „üti-vágja” őket. Mi a titka Markulia Józsefnek? Ha azt ellesheti, nyert ügye van. Az öreg mindent kihajt embereiből, de értük is van szava, határozott és kemény, ellenkezést nem tűrő. Hét hónap alatt sikerült. Jó emberük lett Dévai Lajos. * A „csoda” feletti csodálkozásnak is véget kellett vetni. Nap mint nap dönteni kell, az építkezés ügyei-bajai a művezető gyors intézkedéseit, végrehajtásra alkalmas utasításait követelik. A büszkeség nem elég, hiába mondogatják, hogy az or„Szekszárdon kinevettek 1974-ben az öthónapos pártiskolán társaim. Atomváros? Hittem benne, s lám itt van. Igaz kicsit még falusias, de egy-két év és megnézheti bárki. Azóta, ha találkozom a többiekkel, én nevetek. Kivártam.” szág legeslegesleg... építkezésén vannak. Ez csak erőt, bátorságot adhat, meg emberséget, keménységet. Borzongató a gondolat; az ember minden mozdulatát ellenőrzik, minden hibájára figyelmeztetik. Mert okos műszerek vizsgálják a hegesztést, a fémek, a csövek, a géptartók pontosságát. Két milliméter eltérésnél már újra kell kezdeni a munkát. Erről nem beszélgetnek, ki is nevezték egymást, ha valamilyen hősiességről kezdene „Ahány ember, annyi felől jött. Az évek alatt munkatársakká válnak, jó munkások lesznek. Egymásért mindent, aki már régóta itt van ezt csinálja, a többieknek csak be kell illeszkedni.” papolni valaki. De a tudat alatt, ott van a gondolat. Ez ad erőt a tizenkét órás megfeszített munkához. Kipróbálhatja az ember magát, türelmét, szakértelmét, cselekvőkészségét. * Az atomváros, Dévai Lajos szülőhelye épül. Oda hagyta érte a fa illatát. * A frissen készített beton hamar köt, a szerelmet is megőrzi évszázadokig. HAZAFI JÓZSEF „Először lenyűgöztek a méretek. Egy olyan embernek, aki addig csak kis családi házak tetőszerkezetét csinálta, annak itt minden hatalmas, emberfeletti. Két-három napig csak szoktam az erőművet, utána már ment a munka.” „Egyszer éjszakás műszakban megakadtunk. Rajz nem volt, csak reggel készült el. Gondolkodtam; ha el vágatom az acélt, károkat okozok, ha nem, akkor kiesés lesz az építkezésben. Reggel leszúrtak mért nem döntöttem, ez hozzá tartozik az itteni munkához.” Senki ne vegye rossz néven, amiért idézőjelbe került az elegancia. Tanúsíthatom, fotóriporter kollégámmal egyetemben, a gyönki lányok, asszonyok valóban elegánsak. Még akkor is, ha az Elegancia Ipari Szövetkezetnek ebben kevés része van; hiszen annak tevékenysége nem feltétlenül abban az irányban hat, amelyet a mindennapi szóhasználatban elegánsnak nevezünk. Nos, létezik az országban egy szövetkezet, amelynek nevét fentebb pontosan leírtuk. Gyönkön van a legnagyobb üzeme, a központja természetesen a fővárosban. Itt százhatvanan dolgoznak, illetve... szóval ebből a létszámból negyvenen gyes-en vannak. Hát ezen már el lehet gondolkodni. Idézem az üzemvezetőt Gerth Henriket: — Szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne esküvő. Nem győzzük pótolni a gyes-t. No, ja. Kapósak az elen- ganciás lányok. Az átlagkereset tavaly 2330 forint volt havonta. Ez persze a 3200- ból, meg az 1600-ból adódik ilyenné. Ä Gyönkön van az üzem, de a dolgozólétszám 65 százaléka nem helybéli, Kölesdtől Belecskáig járnak ide dolgozni. (Nem akarom irritálni sok üzem munkásait, de a Hetven asszony és leány készíti bét szalagon a női blúzokat, férfiingeket és gyerekingeket, elsősorban szovjet exportra. Itt már csomagolnak. A gyönki üzemből nyugodt lelkiismerettel indítják határainkon túlra az árut, mert nevük garancia a minőségre. szövetkezet teljes útiköltséget térít.) Tavaly a gyönki üzem termelési értéke a nyolc és fél milliós tervvel szemben 13 millió forint volt, egy főre tehát 110 ezer forint termelési érték jutott. Ugyancsak nem rossz arány. Termelésük szinte teljes egészében exportra megy, a hazai fogyasztásra szánt termelés elenyésző. A szocialista export a termelés egészének hatvan, a tőkés export ■negyven százalékát teszi ki. Egy év alatt 220 ezer női és férfiinget és hatvanezer munkaruhát készítenek, NSZK exportra pedig tízezer farmernadrágot varrnak össze. Nagy gondot fordítanak a szakmunkásképzésre. Tavaly húszán tettek eredményes vizsgát az egyéves felnőttszakmunkásképzés befejeztével. 1969-ben alakult a szövetkezet. Előbb volt .a Szabók Minőségi Kitsz-ének üzeme, aztán lett az „Elegancia” részlege, mindmáig. Alapította: Gerth Henrik. L ETENYE1 GYÖRGY ötvenen NSZK-exportra — bérmunkában — farmernadrágokat varrnak össze. A minőség kifogástalan, a munka elsőrendű, tehát ha valaki „eredeti” farmerrel szédíti barátait, lehet, hogy gyönki munkát mutogat nekik. Az utolsó előtti munkafolyamat, a vasalás. A vásárló igényes, nem elég jó minőséget adni, szépnek is kell lennie annak.
