Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
U TníÉPÜJSÁG Piaci igények és az önállóság Beszélgetés Bodó Gyulával a PATEX tolnai gyárának igazgatójával Az országgyűlés decemberi ülésszakán az egyik hozzászóló szenvedélyesen ecsetelte a vidéki gyárak, gyáregységek helyzetét. Exportügyben alakult ki vita: a vidéki gyár vezetői is ismerjék a piaci helyzetet, ha lehetséges, legyen náluk külkereskedelemben jártas munkatárs, vagy ha nem, ismerjék meg a vevőt, annak igényeit, a kapcsolattartás lehetőségeit. A PATEX tolnai gyára 1979-ben ötmillió négyzetméter szövetet küld határainkon túlra, ezen belül abroszokkal, törlőkkel, ágyneműkkel és egyéb cikkekkel jelentkeznek a nyugati piacon. Vajon, ha önállóan intéznék ügyeiket, jobb eredményeket érnének el? — kérdeztük az igazgatót. — A vállalatnál van piackutató csoport. Feladatuk, hogy ismerjék a világ köny- nyűiparát, a mi lehetőségeinket. Ezenfelül a PATEX nem rendelkezik önálló exportjoggal, így a külkereskedők is beleszólnak a dolgokba. — Tehát önök az exportról csak annyit tudnak, hogy azt meg kell csinálni? — Nem egészen így van. Az igazgatói tanács tagja nálunk egy fizikai munkás meg én. Ott értesülünk, tájékoztatnak bennünket a dplgok állásáról. Nálunk nehezen oldható meg az önállóság. Minden gyáregység egy-egy részfeladatot lát el. Mi kapjuk a fonalat, a feladatunk, hogy megszőjük, a kikészítés már másik egységben történik. Nem vagyunk teljes vertikum, ez meghatározza helyzetünket, önállóságunk van, de mivel nem teljes a technológiai folyamat, nehezen oldható meg a saját tervezés, Diackeresés. Becsületes Belzebub Éjjel két óra volt. Éppen azt álmodtam, hogy alszom, amikor felébredtem. A magasföldszint 5/b alatt lakó Belzebub Manó állt az ajtóban. Még mindig nyomta a csengőt, a hangja remegett.-t- ■Adja vissza a kenyeret, amit egy órája kért kölcsön. — Már megettem. Úgy volt, hogy csak holnap délután... — Adja vissza. Kölcsönkenyér visszajár. Egyik lábával a másikra állt. Hideg volt kint a folyosón. — Meg különben is — mondta. — Mi az, hogy meg különben is? — Csak. Maga a cikkeiben rendszeresen rágalmaz engem. Egy talpig becsületes embert. Megnéztem a talpát, nem látszott rajta. — Én nem rágalmaztam magát —- mondtam —, már csak azért sem, mert soha le nem írtam a nevét. — Persze, hogy nem, mert gyáva. Névvel nem mert. De ki írta a „Nyugalmazott mozdulat” című írásában, hogy még mindig vannak, akik saját alantas céljaikra használják az utcai illemhelyeket? Hogy egyesek még ma sem köszönnek előre az állatkertben a ragadozóknak, és akadnak olyanok is, akik tegezik az ízeltlábúakat? — Én csak... — Ne vágjon közbe, amikor én vágok közbe. Ha jól emlékszem, ugyanebben a fércművében írt azokról az ügyeskedőkről, akik árleszállításkor kettesével veszik a lépcsőfokokat. — De higgye el, én csak úgy általában, mindössze társadalmunk néhány visszásságát, szóval egy-két olyan jelenséget, melyek a szocialista erkölcs... — Nekem itt ne próbáljon mellébeszélni. És a „Hűtlen kezelő” című írásában talán nem engem akart pellengérre állítani, kicsúfolva ezzel a becsületes emberek millióit? — Az egy sajnálatos elírás volt. Az eredeti cím: Hűtlen kézelő, és arról szólt, hogy elveszett a kézelőm, pedig már úgy a kezemhez nőtt, és hogy most a sírás fojtogat, szóval amolyan lírai kis jegyzet... — Lírai kis jegyzet, értem. Hát a „Tolvaj túlórája”, talán nem rólam szólt? — Bocsánat, nem emlékszem már, mi volt az? — Hát amelyikben leírja, persze csak úgy név nélkül, ahogy szokta, hogy sokan lopják még ma is a munkaruhákat, mások pedig, jellemző, hogy mindig az állatkerttel jön, rendszeresen elcsenik a szarka ketrecéből az odakészített élelmet. S ha ezzel rám akart célozni, nagyon téved. Mert tényleg hazavittem a munkaruhát, de csak azért, hogy másnap reggel ne kelljen az átöltözéssel vesztegetnem az időt... Igaz, hogy másnap nem mentem be, mert kiléptem, de ez magát nem jogosítja fel arra, hogy név nélkül írogasson. — De hát én nem is tudtam erről! Hajnalodott. Arra gondoltam, hogy húsz éve lakunk egy házban, s eddig szinte semmit sem tudtam Belze- bi'.b Manóról. Az utcáról behallatszott, ahogy a szemetesek zörögtek a kukákkal. — Sok a szemét — mondta Belzebub Manó a magasföldszint 5/b-ből és cinkosan kacsintott. — Ezt írja meg, ha meri. FÖLD S. PÉTER Gyorsított ütemű gyártmányfejlesztésre van szükség — Miben van döntési lehetőségük? — Visszakanyarodva még a témához. Az országgyűlésen említett dolog elméletileg megoldható, de... Alapvető változásokat kellene hozni a vállalat szerkezetében, ahhoz, hogy mi dönthessünk piaci dolgokban. A már említett technológia a legna- - gyobb kerékkötő. Szerintem sok esetben rugalmasabban tudnánk reagálni, de inkább maradjunk a reális lehetőségeknél. — Ennek ellenére érzik a piacot? — Természetesen. Az elmúlt évben már több száz apróbb tételt kellett gyártanunk. Hiába gazdaságosabb a nagy széria, a tömeg, a piacon nem kell. Ezekhez kell igazodni. Most a kereslet megcsappant a darabáru iránt (telített a piac háztartási darabárukból). A kordanyagokért viszont most minden pénzt megadnak. Ezt kísérletképpen beindítottuk az SZTB gépeken. A műszaki egyetemen van egy ilyen berendezésünk, ők is kísérleteznek párhuzamosan velünk. Gyorsított ütemű gyártmányfejlesztésre van szükség. Uj cikkekkel is előálltunk, például a Karol cikkcsalád amerikai igényekre készül. Ing- és női- ruha-alapanyagnak. — A beruházás is ezt szolgálja? — Korszerű anyagokat csak kifogástalan berendezésekkel lehet gyártani. A könnyűipar rekonstrukciójából mi is kaptunk 172 millió forintot gépekre. Ennek hatása természetesen már érződik. Az első osztályú áruk aránya 92-ről 98 százalékra emelkedett. Mert a gyors reagáláson kívül a minőség is nagyon fontos. — Ehhez a gyáron belül is sok mindennek kellett történni? — Ami a legfontosabb, sikerült a szállítási fegyelmet megszilárdítani. Az elmúlt évben nem okoztunk nehézségeket partnereinknek. Ez az előző években nem így volt. A másik, az ENSZ . UNIDO- szervezetének két munkatársa segítségével átszerveztük a termelésirányítást. Ezen túlmenően bevezettük az új művezetői mintaszabályzatot. Hogy ez mennyire fontos, azt hiszem minden üzemben érzik. A lényege; a művezető művezető legyen és ne karbantartó lakatos. A korszerű technika megköveteli, hogy a közvetlen termelésirányítók a szervezéssel foglalkozzanak és az emberekkel. — Mi várható 1979-ben? — Tíz és fél millió négyzetméter szövetet kell gyártani. Ezt a tervet reálisnak tartom, főleg akkor, ha megjavul a fonalellátás. Ezenfelül tudjuk, hogy a gazdasági élet szigorúbb lesz. Ezt érzi a vállalat, a gyár. Tudjuk már, hogy 20 millió forinttal kevesebb lesz a PATEX nyeresége abban az esetben, ha az előző évnél nem gazdálkodunk jobban és hatékonyabban. Tehát az eddigieknél jobban kell gazdálkodnunk. A vállalati export felét itt Tolnán készítjük. Annyit tudni kell, hogy exportszubvenciót kapunk, a tőkés export után 54 százalékot, ez tavaly 59 százalék volt. Szerényebbek lesznek a bérgazdálkodás lehetőségei is. Az elmúlt két évben összesen 20 százalékos béremelést hajtottunk végre, ez az idén 3—3,5 százalék lesz. Ennek egyharmadát az alacsony keresetű dolgozók között kell felosztani. Ugyanakkor jelentős összeget kell tartalékolni a teljesítménybérre. Jelenleg dolgozóink 60—65 százaléka dolgozik csak ilyen rendszerben, ezt feltétlen növelni kell, de ahhoz bért kell felhasználni. A rekonstrukciót, a gépek beállítását saját erőből kell megoldani. Erre nem lesz külön munkaerő. Még teljesen nem ismerjük, milyenek lesznek a különféle költségnövelő tényezők. Úgy érzem, nehéz évet kezdtünk. Jobbr szakszerűbb vezetésre lesz szükség, ebben is jelentős tartalékok vannak a gyárban: Rajtunk múlik, minden egyes dolgozón, hogy milyen gyorsan reagálunk a megnövekedett követelményekre. HAZAFI JÖZSEF Fotó: Gottvald Károly A csiszolótanulók külön műhelyben sajátítják el a szakma fogásait Ajkai kristálykelyhek Az Üvegipari Művek ajkai üveggyára december 21-re teljesítette tervét. Az ajkai ólomkristály termékeket Japánban és Amerikában is szívesen vásárolják. A gyár 1978. évi exporttervét tizennégy és fél százalékkal túlteljesítetté. Készülnek a kelyhek díszei a gyémántcsiszoló gépeken 1979. január 14. Iparosodó mezőgazdaság Ma szinte természetes, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinkbe 200 lóerős teljesítményű traktorok is kerülnek^ Sőt, jövőre már dolgozhatnak néhány gazdaságban a 300 lóerős K—701-esek is. A szuperszelektív gyomirtó vegyszerek nélkül elképzelhetetlen a szántóföldi növénytermesztés. Legfeljebb akörül bontakozik ki vita, hogy melyik szer hatékonyabb. Termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban egyre nélkülözhetetlenebbek a speciális állat- tenyésztési berendezések, mindennaposak az úgynevezett magajáró célgépek, a hatalmas üzemanyagtartályok, a transzformátorok. Szemmel látható, kézzel fogható valóság a hazai mezőgazdasági termelés átalakulása, a termelési megoldások gyökeres átformálódása. A változás alapvető forrása abban a tudományos-technikai forradalomban keresendő, amely mindenekelőtt a technika, a kémia, a biológia eredményei révén a mezőgazdaságban világszerte tapasztalható. — OTTHON A KORSZERŰSÉGNEK — A felszabadulás előtt és jó ideig a felszabadulás után is az elmaradottság, a lassú haladás volt jellemző a termelésre a magyar mezőgazdaságban. így aztán hosszú évtizedek során csak nőtt a különbség a nálunk tapasztalható termelési színvonal és a világ legfejlettebb mezőgazdaságai között. A mezőgazdaság szocialista átalakítása nyomán viszont olyan erők bontakoztak ki a mezőgazdaságban, az országban, melyek segítségévei elkezdődhetett felzárkózásunk a legeredményesebben gazdálkodók mögé. Nálunk is erőteljesen érvényesültek a tudományostechnikai forradalom vívmányai. A kialakult nagyüzemi keretek kitűnő otthont adtak mindennek, ami a mezőgazdasági termelésben korszerű. A gyors haladás ellenére — s ez természetes — egyáltalán nem vagyunk elégedettek azzal, amit e téren elértünk. A mi nagyüzemi kereteink a jelenlegi eszközszintnél korszerűbb, vagyis hatékonyabb eszközök, berendezések, anyagok gazdaságos hasznosítására is alkalmat adnának. A fejlesztés korlátáival, anyagi erőinkkel „ azonban számolnunk kell, s a gazdálkodásban a vágyakat a lehetőségekkel nem lehet összekeverni. A dolog lényege:-az elmúlt másfél-két évtizedben lezajlott változások nyomán nagyüzemi mezőgazdaságunkra mind jellemzőbb lesz — akár a termelés szervezettségét, programozottságát, akár a termelésben hasznosított eszközök műszaki színvonalát, a termelésben irányítóként dolgozók szakmai felkészültségét vizsgáljuk is — az iparszerű termelés. Ha azt akartuk, hogy gazdasági életünk egésze fejlődjön, akkor erre az útra kellett lépnünk. _ KEVESEBB EMBERREL, KISEBB FÖLDTERÜLETEN — A mezőgazdaságból ugyanis nagyon sokan vándoroltak más népgazdasági ágazatokba dolgozni — lehetőséget teremtve ezzel az ipar, a szolgáltatás gyorsabb fejlesztésének. A folyamat, amely a mezőgazdaságban dolgozók számának csökkentésével jár, nem szűnt meg. Csak 1970 és 1977 között 215 ezerrel csökkent hazánkban a mezőgazdasági népesség. E mellett számottevően csökkent a mezőgazdaságilag hasznosított terület is. 1970 óta mintegy 250 ezer hektár veszett el a mezőgazdasági termelés számára. Ilyen körülmények között csak erőteljes anyagiműszaki fejlesztés révén lehetett az élelmiszer-termelés növeléséről gondoskodni. És lehetett is. Elegendő egy adatsorra utalni, amely azt jelzi, hogy milyen mértékben nőtt hazánkban a mezőgazdasági termelés értéke'. Természetesen változatlan áras számítás alapján. E szerint 1956—1960 között az évi átlagos növekedés nem érte el még az egy százalékot sem. Egészen pontosan 0,4 százalék volt. 1961—1965 között 1,2, az ezt követő öt esztendőben 1966—1970 között viszont 2,8 százalékkal nőtt évente a mezőgazdasági, termelés. 1971— 1975-ben, a negyedik ötéves terv időszakában mezőgazdaságunk évente átlagosan 4,8 százalékkal növelte a termelést. Ha mindehhez figyelembe vesszük azt, hogy a világ mezőgazdasága ebben az időszakban — kisebb ingadozásoktól eltekintve — általában 2 százalék körüli növekedési ütemet mutathat fel, akkor nagyjából kialakul egy kép mezőgazdaságunk teljesítményéről, a mezőgazdaságban zajló tudományos-technikai forradalom hazai következményeiről a termelésfejlesztésben. — DRÁGULT A TERMELÉS — Mezőgazdaságunkban az iparszerű termelés módszereinek a terjedése erőteljesen növelte a munka termelékenységét és a termelés költségeit is. A mezőgazdaságban 1970-ben 35,9 milliárd forint értéket képviselt a termelésben felhasznált riem mező- gazdasági eredetű anyagok, eszközök tömege. Ugyanekkor a mezőgazdasági eredetű anyagok, eszközök értéke 34,1 milliárd forint volt, arányait tekintve tehát nem érte el a teljes felhasználás 50 százalékát sem. Tavaly a nem mezőgazdasági eredetű termelői felhasználás mezőgazdaságunkban meghaladta a 62 milliárd forintot, tehát gyors ütemben nőtt — gyorsabb ütemben, mint a termelés. Ilyen körülmények között a termelés középponti kérdésévé válik a költséghozam- arány javítása a hozam javára. Ennek érdekében a legtöbbet a ráfordítások hatékonyságának növelésével lehet tenni. Gyakorlatiasabban megfogalmazva: a takarmány-felhasználás, a növényvédő szer, a műtrágya, a gép, berendezés hasznosulásának, hasznosításának foka meghatározza a gazdálkodás egész eredményét a kisebb termelő közösség — tehát az adott gazdaság — és az ország számára is. — VILÁGPIACI MÉRCÉVEL MÉRJÜNK — A világ minden országában — de különösen azokban, amelyekben a miénkhez hasonló, vagy a miénknél magasabb az anyagi-műszaki színvonal — a mezőgazdáság középponti kérdése: legyen tevékenysége világpiaci mércével mérve nyereséges. Ezt a követelményt csak akkor lehet teljesíteni, ha a mező- gazdaságban felhasznált eszközök, anyagok, mindaz, ami a termelés iparszerű feltételeit megteremti, a lehető legelőnyösebben hasznosulnak. Ennek hogyanjára a választ a mezőgazdasági termelés ezernyi tényezővel árnyalt sajátosságai között csak nagyon magas szakmai műveltséggel, szervezőkészséggel, termelési fegyelemmel lehet megadni. Igaz, a mi nagyüzemeink ma még közvetlenül nem érzékelik a világpiaci hatásokat. Ennek ellenére velük szemben is az a fő követel- ménv, hogy nagy hatékonysággal gazdálkodjanak. Ez az első számú-' feltétele annak, hogy mezőgazdaságunk az eddiginél is sikeresebben járuljon hozzá gazdasági, társadalmi haladásunkhoz. FEHÉRVÁRI ISTVÁN
