Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
2 píÉPÜJSÁG 1979. január 4. Iráni jelentések A parlament döntése Az iráni olajipari munkások tovább folytatják sztrájkjukat, amely súlyosan kihat az ország exportjára és a belső helyzetre is. Képünkön: az akadozó közlekedés hosszas várakozásra kényszeríti a Teheránt elhagyni szándékozó családokat is. (Képtávírónkon érkezett.) Az iráni parlament mindkét háza hozzájárult ahhoz, hogy a sah által a múlt hé. ten miniszterelnöknek jelölt Sapur Baktiar alakítsa meg az ország új, polgári kormányát. A döntést a szenátus és az alsóház szerda délelőtti, zárt ülésén hozta meg. A teheráni palota szóvivője ismét cáfolta Sapur Baktiar többszöri kijelentéseit, amelyek szerint Reza Pahla. vi kész elhagyni az országot és hatalmát átruházni egy ideiglenes régenstanácsra. A kormányalakítással megbízott Sapur Baktiar a francia televízióban sugárzott interjújában kijelentette: a sah beleegyezett abba, hogy „pihenésre” külföldre utazzon, s az ország ügyeinek intézését egy ré- genstanácsnak adja át. Baktiar nem közölte, hogy az uralkodó mikor hagyná el az országot. A sah viszont nemrég elutasította egy ré. genstanács kinevezésének gondolatát, bár „téli vakációra — mint mondotta — elutazik, ha az ügyek engedik”. Mint már jelentettük, a sah családjának több tagja, köztük az uralkodó 90 éves édesanyja, a múlt hét végén az Egyesült Államokba utazott. Kedden az uralkodó Egyesült Államokban élő nő. vérének Beverly Hills-i háza előtt iráni diákok sah- ellenes tüntetést tartottak, követelve a sah lemondását. Anglia hivatalosan lemondja II. Erzsébet királynő februárra tervezett iráni látogatását. A döntés a londoni kormány mély aggodalmát tükrözi és a Daily Telegraph értesülése szerint Anglia Irán-politikája teljes átértékelésének első lépése lehet. A politikai átértékeléssel egyidejűleg felgyorsítják az előkészületeket a niég Iránban lévő ötezer angol alattvaló kivonására. Az ötezer brit alattvaló között katonai tanácsadók, olajipari szakemberek és családtagjaik vannak. LUSAKA Kenneth Kaunda zambiai elnök Lusakában sajtóértekezleten ismertette az ország új kormányának összetételét. Miniszterelnökké Dániel Lisulót nevezték ki, az új külügyminiszter pedig Wilson Chakulya. Lusakában egyidejűleg ismertették az ország egyetlen törvényes pártja, az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt (UNIP) központi bizottságának új összetételét is. A párt elnöke ismét Kenneth Kaunda, főtitkára Mathias Mainza Chona. GENF Szerdán Genfben megbeszélést tartottak a stratégiai támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet —amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek vezetői. LISSZABON Portugáliában tavaly mintegy 90 nagyszabású megmozdulást tartottak, és több mint 1 250 000 dolgozó vett részt a sztrájkokban — jelentette ki Carlos Costa, a Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottságának és titkárságának tagja egy Portóban tartott gyűlésen. Carlos Costa élesen tiltakozott amiatt, hogy a mező- gazdasági szövetkezetektől több tízezer hektár földet elvettek, ezrek maradtak munka nélkül, és több, mint 400 paraszt megsebesült a rendőrséggel történt összecsapásokban. Gromiko meghívta Oreját Rhodesia Spanyol választási előkészületek Madridban bejelentették, hogy Marcelino Ore ja Aguirre külügyminiszter Andrej Gromiko meghívására január 17-én hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. Spanyol külügyminiszter első ízben tesz hivatalos szovjetunióbeli látogatást. Ugyancsak közölték, hogy a külügyminiszter február 7-én körutazásra indul, amelynek során négy afrikai országot keres fel: Egyiptomot, Szudánt, Etiópiát és Kenyát.-Lehel Miklós, az MTI tudósítója azt jelentette Madridból, hogy Jose Maria Are- ilza, volt külügyminiszter, aki Manuel Fraga lábaméval és Alfonso Osorióval spanyol demokrata konföderáció néven jobboldali blokk megalakítására készül, felszólította a kormánypártot, a Demokratikus Centrum Uniót: lépjen választási koalícióra ezzel a pártszövetséggel. A Demokratikus Centrum Unió titkársága válasznyilatkozatban szögezte le, hogy a választáson a kormánypárt egyedül kíván indulni, és nem lép koalícióra semmilyen más párttal. A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága január 13—14-én tartja a választások előkészítésével foglalkozó központi bizottsági ülését. ü felszabadító Harc döntő szakasza Zimbabwében a felszabadító harc döntő szakaszához érkezett, a gerillák már hatalmas vidéki területeket tartanak teljes ellenőrzésük alatt — jelentette ki szerdán az Addisz Abeba-i rádiónak adott nyilatkozatában Joseph Msika, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) főtitkára. Elmondta, hogy a szabadság- harcosok „fővárosi célpontokra is összpontosítanak”. A főtitkár szerint hamarosan bekövetkezhet a rhode- siai rezsim összeomlása. „A fehér telepesek példátlan számban hagyják el végleg az országot. Magán a rezsimen belül zűrzavar uralkodik” — mondotta Joshua Nkomo helyettese. A főtitkár kijelentette, hogy a ZAPU és a Robert Mugabe vezette, ZANU szövetségéből álló Hazafias Front nem sok jelentőséget tulajdonít a Rhodesiára vonatkozó nyugati kezdeményezéseknek. Brit sajtójelentések szerint James Callaghan miniszterelnök teljesen negatív jelentést kapott személyes megbízottjától, Cledwyn Hughestőla tervezett rhode- siai kerekasztal-konferencia összehívásának esélyeiről. Hughes háromhetes körutat tett Rhodesiában, Zambiában, Tanzániában és Dél- Afrikában. Az SPK hírei Szerda esti kommentárunk Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatjuk egy új hírügynökség rövidítését a telexgépeken. Az SPK „valahonnan Kambodzsából” jelentkezik: a Kambodzsai Nemzeti Egységfront egyre terebélyesedő mozgalmáról számol be időről időre. Legutóbbi, francia nyelvű adása arról tudósított, hogy a front katonái felszabadították Kratie tartomány azonos nevű székhelyét. A város 160 kilométerre északra fekszik Phnom Penhtől a Mekong partján. Az ország más térségében is sikeres harcot vívnak a KNEF gerillái a kormány csapataival. Két újabb körzetben, Bung Lungban és Bo Kheoban fogadta kitörő lelkesedéssel a felszabadító erőket a Pol Pot-Ieng Sary rendszerével szembenálló lakosság. Ma .már — a hírek erről tanúskodnak — nem lehet elszigetelt jelenségnek minősíteni a központi kambodzsai kormányzat elleni felkelést. Egyre több kormánykatona állt át a Nemzeti Egységfront zászlaja alá, s a lakosság mindenfelé széleskörű támogatást nyújt a felkelőknek. Úgy tűnik, Peking tervét csúfos kudarc fenyegeti. A kínai vezetés nyilvánvalóan azt a szerepet szánta Kambodzsának, hogy szüntelenül zaklassa Vietnamot, a határmenti térségekben provokáljon incidenseket, s ezáltal hátráltassa Hanoi békeépítő terveinek végrehajtását. A vietnami önvédelmi erők már eddig is méltó válaszban részesítették a kambodzsai határsértőket: a meg-megújuló betörésekkel szembeszállva érzékeny veszteséget okoztak a Phnom Penh-i rendszer katonaságának, amely legutóbb három teljes századával fizetett Tay Ninh tartományban a pekingi kalandorpolitikáért. Helytelen lenne a Nemzeti Egységfront katonai egységeinek sikereiből arra a következtetésre jutni, hogy maholnap vége szakad Pol Pót és leng Sary uralmának, a tömeges népirtásnak, a törvénytelenségnek és a pekingi befolyásnak Kambodzsában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy megbízható források szerint sok ezer kínai katona és katonai szakértő tartózkodik Kambodzsában. Peking hosszútávú reményeket táplált Phnom Penh jelenlegi kormányzatával kapcsolatban, s bizonyos, hogy a Vietnam bekerítésére vonatkozó kínai tervek összeomlását csak a felszabadító háború általános felkeléssé szélesedése zúzhatja szét. Kétségtelen azonban, hogy a december elején zászlót bontott népi ellenállás fontos és jelentős állomás Kambodzsa történetében. Mint a Nemzeti Egységfront megalakulásakor a Nhan Dan, a VKP központi lapja megállapította: eljött az alkalom a kambodzsai nép forradalma számára. Az SPK hírei ennek a forradalmi harcnak a sikereiről tudósítanak. GYAPAY DÉNES Változások a kínai párt élén Egy pekingi sajtóközleményből az derül ki, hogy hosszú évek után ismét betöltötték a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkári tisztségét. Az új főtitkár Hu Jao-pang, akit a KKP KB decemberben megtartott plénumán választottak be a központi bizottság politikai bizottságába. A KB főtitkári tisztsége mellett Hu Jao-pang tölti be a központi bizottság propagandaosztályának igazgatói tisztségét is. Megfigyelők rámutatnak, hogy a központi bizottság főtitkára ezt megelőzően Teng Hsziao-ping volt, mielőtt Liu Sao-csi volt államelnökkel együtt eltávolították a pártvezetésből. Megbízható kínai forrás szerint Vang Tung-hszinget, a KKP KB alelnökét, a KB politikai bizottsága állandó bizottságának tagját, felmentették a legfelsőbb kínai párt- és állami vezetők személyes biztonságáért felelős 8341-es biztonsági egység parancsnoki tisztségéből, elmozdították a központi bizottság irodájának éléről és abból a bizottságból, amely Mao Ce-tung válogatott műveinek szerkesztésével és kiadásával foglalkozik. Abu Dhabi olajfelhői A vártnál komorabb fel. hőkkel sötétítette el a világgazdaság új évi kilátásait az olajtermelő országok szervezetének, az OPEC-nek december derekán tartott értekezlete. Az Abu Dhabi olajsejkségben, zárt ajtók mögött tartott konferencia jóval nagyobb mértékben emelte a nyersolaj árát, mint azt a szakértők még alig né. hány héttel korábban jósolták. Maga az áremelés ütemenként történik, mégpedig négy részletben. Az első menetben a jelenlegi barrelenkénti (1 barrel 159 liter) 12,70 dolláros olajár 5 százalékkal emelkedik, tehát 13,33 dollár lesz. Ezt követően április, július és október elsején emelkedik az olaj árszintje. Az egyes ütemek százalékos emelésében természetszerűen benne foglaltatik a már korábban végrehajtott emelés is. így jön létre az a helyzet, hogy — bár a szakaszosság miatt az év folyamán tíz százalékos az árnövekedés — valójában 1979. október elsején az olaj ára már 14,5 százalékkel lesz magasabb, mint most. Számszerűen: barrelenként 14,54 dollár. A korábbi jóslatok tehát helytelennek bizonyultak — mégpedig a jelek szerint nem annyira gazdasági, mint inkább politikai okok miatt. Az eredeti optimizmus gazdasági-pénzügyi tényekre támaszkodott, amelyek nagy vonalakban továbbra is érvényesek. Mindenekelőtt arra, hogy a vezető tőkés országok viszonylag lanyha konjunktúrája miatt az olaj iránti kereslet lassabban emelkedik, mint korábban. Ráadásul új termelők léptek be (mindenekelőtt Nagy. Britannia és Mexikó, valamint Alaszka). Ennek következtében az öt évvel korábbi 53 százalékról az OPEC- országok részaránya a vi. lágtermelésben 50,4 százalékra csökkent. A dolog lényegét tekintve tehát viszonylagos ' olajbőség állt elő, ami a szakértők szerint meggyengítette az OPEC- országok tárgyalási pozícióit. Erre a tőkés világban meglévő viszonylagos olajbőségre alapozták a szerény áremelkedésben bízó jóslatokat. Úgy vélték, hogy a piaci helyzet miatt az OPEC-országok kénytelenek „lenyelni” a vezető tőkés országokban tapasztalható inflációt, ami lényegesen drágábbá tette behozatalukat és csökkentette fizetési mérlegtöbbletüket. Az előrejelzések nem váltak be: az OPEC kénytelen volt megmozdulni — mégpedig elsősorban azért, mert a szervezeten belül politikai akciók következtében megváltoztak az erőviszonyok. Emlékezetes, hogy a tavalyi OPEC-érekezleten egyáltalán nem került sor áremelésre. Az árak befagyasztását az tette lehetővé, hogy Irán és Szaúd-Arábia szövetséget kötött egymással. Az OPEC e két egyértelműen amerikai orientációjú tagállama egyben a két legnagyobb exportőr is. így Viszonylag könnyen rákény- szeríthették akaratukat az OPEC radikális szárnyára, a jóval nagyobb áremelést követelő Irakra, Líbiára és AlEzek az erőviszonyok októberben még szilárdnak látszottak. Amikor azonban kirobbant a valamivel több, mint két hétig tartó iráni olajsztrájk — már felvillant az a lehetőség, hogy ez nem várt bonyodalmakat okozhat az olaj körüli pozícióharcban. A novemberi olajsztrájk a vázolt piaci helyzet miatt még nem okozott fennakadást a tőkés világ olajellátásában, Szaúd-Arábia és Irán politikai okok által motivált érdekszövetségét azonban már ez is meggyengítette. Ettől kezdve számolni kellett azzal, hogy erősödik a nagyobb áremelést követelő országok nyomása, s hogy Szaúd-Arábia oldalán egy immár gazdaságilag is ingatag iráni rendszer áll majd a vitában. Ezt az irányzatot kiélezte, hogy december első felében ismét olaj sztrájk robbant ki Iránban és az ország legnagyobb olajfinomítója Aba- danban éppen december 17- én volt kénytelen leállni. Azon a napon, amikor Abu Dhabiban az OPEC-országok minisztereinek az árvitában dönteniük kellett. Szaúd-Arábia ily módon magára maradt. Óriási termelési és exportsúlya, valamint az a lehetőség, hogy ki nem használt termelői kapacitásainak bevetésével bármikor előidézhet olajbőséget, természetesen nem maradt hatás nélkül az áralakulásra. Az Irak, Líbia és Algéria által igényelt 20 százalékosnál is magasabb áremelkedés azonban nem következett be. Az áremelés sokkhatását „adagoló” ütemezés isszaúd- arábiai követelésre került a határozatba. Az ütemezés azon a tényen nem tud változtatni, hogy háromnegyed év múlva csaknem 15 százalékkal lesz drágább a nyersolaj. Ez pedig mindenképpen fokozza az inflációs nyomást a vezető tőkés országokban és még problematikusabbá teheti a dollár helyzetét. Mind a korábbi tapasztalatok megmutatták, a szocialista országok viszonylagos védettsége ellenére a külkereskedelmi kapcsolatokon keresztül ez az áremelkedés —, ha csökkentett mértékben is — szükségszerűen beszűrődik. Mindez azt jelenti, hogy 1979 az egész Világgazdaság és a nemzetközi külkereskedelem számára új, a vártnál komolyabb gondokat hozhat.-i-e gériára. Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete évenként más-más tagországában tartja miniszteri konferenciáját. Archív képünk az indonéziai Báli szigetén készült 1976-ban.
