Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. január 11. MtaiÉs ßcafl(iod]@s^k®p Fellini Grúz iparművészeti kiállítás Grúz iparművészeti kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A grúz iparművészet legrégibb emlékei az i. e. VI—V. századból származnak. Sok szép alkotás, bronz-, arany-, ezüstedények, kerámia dísztárgyak bizonyítják a grúz kultúra magas szintjét. Az ősi hagyományokból táplálkozó művészet ma is virágkorát éli. Ebből ad ízelítőt a kiállítás, melynek tárgyai megvásárolhatók a Nyírfácska népművészeti boltban. Petőfi Megyerije 180 évvel ezelőtt, 1799. január 8-án született Megyeri Károly, a Nemzeti Színház első komikusa, a realista színjátszás úttörője a magyar színpadon. 1817-ben csapott fel színésznek Kilényi Dávid társulatánál. Kisebb-nagyobb vándortársulatokkal bejárta a Felvidéket, a Dunántúlt, a Nagy-Alföldet, sőt Erdélyt is. 1828-ban Kassára került, s „vezértaggá” küzdötte fel magát. A társulat egyik felével 1833-bam a budai Várszín. házba került, s itt mint főrendező a társulat lelke volt. 1837-ben a pesti magyar színház tagja lett, és az 1840-es hosszabb vidéki szereplésétől eltekintve, haláláig itt maradt. A megnyitó előadáson Schenk Belizárjában ő játszotta a címszerepet. Vidéki vándorlásai folyamán figyelte meg azokat a népi figurákat amelyeket mesteri realizmussal keltett életre a színpadon. Legnagyobb sikereit a bécsi bohózatok komikus alakjaival aratta. Nagy tetszéssel játszotta a Kisfa- ludy-vígjátékok komikus szerepeit, a Hamlet Poloniusát és a Lear király Bolondját is. Vörösmarty két epigrammájában, Petőfi A tintásüveg című versében állított neki emléket. Fellini befejezte Zenekari próba című új filmjének forgatását, s most a vágási munkálatokat végzi. A film Fellini eredeti ötletéből született, a rendező az RAL-TV számára akarta elkészíteni Az olasz tv azonban koo- produkciós lehetőségeket ke. resett, s a film 700 000 dolláros költségvetését a felére akarta csökkenteni. A film végül is Leo Pescarolo finanszírozásával, a Dairo Film, a német Albatros Film és az RAI közös produkciójaként készült el. A Zenekari próbát úgy írják le, mint napjaink európai valóságának allegóriáját. A zenekar karmesterét egy ismeretlen német színész, Baldwin Bass alakítja, aki egyáltalán nem ért a zenéhez. E hátrány miatt vált szükségessé, hogy Carlo Savino dirigens álljon mögötte — a kamera látószögén kívül, és irányítsa a zenekart, melynek 70 tagja közül csupán 15 hivatásos zenész. A film zenéjét Hino Rota szerezte, operatőre Giuseppe Retumno. Világpremierje a chicagói filmfesztiválon lesz novemberben — írja a Variety. Magas kategóriában Portugáliában 1978-ban vetített magyar filmek közül négyet a legmagasabb kategóriába sorolt a külföldi alkotásokat minősítő bizottság. Ezek: Mészáros Márta „Örök- befogadás”, Kovács András „Hideg napok”, Kosa Ferenc „Nincs idő” és Lugossy László ,.,Azonosítás” című produkciója. SKMSIÉPOLáS 0 TflMCODCKM ■ nPflBflfl A kotovszki Plasztmasz üzemben immár tizedik éve működik az üzemi egyetem. Az üzemi egyetem hallgatói minden évben egy hónapon keresztül vesznek részt az egyetem előadásain, szemináriumain. Az egyetem fontos helyet foglal el a munkások, a gyárban dolgozók műveltségi szintjének növelésében. A hallgatók sokféle témával ismerkednek meg: gazdaságival, politikaival, kulturális témával egyaránt. Foglalkoznak többek között a tudományos-technikai forradalom emberre gyakorolt hatásával, a XXV. kongresz- szus határozataival, azok megvalósításának lehetőségeivel, a békés egymás mellett élés problémáival... Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az egyetemi forma igen jól segíti a dolgozók szakmai, politikai, kulturális ismereteinek bővítését. PETŐFI NÉPE Három-négy százalékkal kell növelni az idén a mezőgazdaság termelését a tavalyihoz képest. A termelési célokkal összhangban kell lennie a kemizálásnak, Bács- Kiskun megyében évente mintegy 8—9 ezer tonna növényvédő szert, műtrágyafélékből pedig 140—150 ezer tonnát használnak fel. Ez utóbbinak mintegy 70—80 százaléka hasznosul. Az idén január l-,től Bács-Kiskun megyében is a hatékonyság érdekében minden mezőgazdasági üzemnek háromévenként el kell végeztetnie a talajviszgálatot. A földmintavételek igen sok gondot okoznak, bár tanfolyamokon ismertették ennek helyes módját. Bács-Kiskun megyében jelentősen javítja majd e tevékenység hatékonyságát, hogy hamarosan elkészül Kecskeméten a növényvédelmi és agrokémiai állomás talajlaboratóriuma, ahol a műszerek beszerelése után, a jövő hónap végén kezdődik a munka. Ebben a laboratóriumban 25 ezer mintát, tizenötféle szempontból vizsgálnak, értékelnek az idén. Ez azt jelenti, hogy rövidesen 100 ezer hektárról lesznek pontos talajadatok. A vizsgálatok eredményeire alapozott talajerő-utánpótlás csökkentheti a költségeket, s javíthatja a vegyszerhasználat hatékonyságát is. Talajvizsgálatot végez még a megyében a nádudvari KITE, a bábolnai IKR és a szolnoki GITR termelési .rendszer is. Somogyi Néplap Töbl^ kaposvári üzem köz- művelődési életében érezhető a szakmai és módszertani ismeretekkel rendelkező népművelők hiánya. Ezért határoztak úgy nemrég — az SZMT-vel és a KISZ-szel egyetértésben — a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ vezetői, hogy rendszeresen segítségei nyújtanak tizenhét üzemnek, a közművelődési élet fellendítéséhez. Az ifjúsági ház — a megállapodások értelmében — a jövőben közreműködik az üzemek közművelődési terveinek elkészítésében, a politikai és szakmai képzésben, az ízlésfejlesztésben, a szabad idős programok kialakításában. Segítséget nyújt olyan — új típusú — munkásakadémiák szervezéséhez, amelyek megkönnyítik az általános iskola elvégzését, ezenkívül „kihelyezett” magánvizsgára előkészítő tanfolyamot szervez. E kurzusok — remélhetőleg — a középiskola elvégzésének „katalizátorai” lesznek. Fórumokat szerveznek a politikai oktatás témáiról, tanácsokat, s tárgyi segítséget nyújtanak a nemzeti és nemzetközi ünnepek szervezéséhez. Gondoskodnak a szemléltető anyag és a kisfilmek beszerzéséről. Művészeti proramokat biztosítanak, létrehozzák a kulturális tájékozódást segítő információs szolgálatot. Előadásokat, bemutatókat is tartanak a szabad idő hasznos eltöltésének módjairól és a korszerű életmód követelményeiről. Központi kazettatárat létesítenek, és gondoskodnak az irodalmi, zenei anyagok, műsorösszeállítások átjátszásának lehetőségeiről. Dunantmt napló A skanzenek építése helyett Baranya megye inkább tájházak kialakítását választotta. így, ahelyett, hogy a falvak legrégibb és talán legszebb házait lebontanák és. skanzenbe, szabadtéri néprajzi múzeumba állítanák, lassan minden tájegység kap egy-egy helyreállított, arra érdemes népi műemléket. így készült el Sely- lyén, Mecseknádasdon, Nagydobszán, Ófalun és Magyarlakaién egy-egy tájház. Nem is a tetszhalálból, hanem a teljes pusztulásból hozták vissza például a magyarlukafai talpasházat. Az 1850 körül épült házat több mint húsz éve senki sem lakta. Megtartásra pedig azért volt érdemes, mert Vas megyében ugyan sok ilyen van, de a Zsilicben ez volt az utolsó talpasház. j I j|| f ^ JLJLJíJLÍ/ÍiJ?tr($ÍÍ*i f j Neve - még életében - fogalommá vált. Alakját, személyét, színpadi és magánéletét legendák élezték, pályafutásáról könyveket írtok, a róla szálé (igaz és kitalált} történeteknek se szeri, se száma. Rajongóinak és utánzóinak, irigyelnek és haragosainak névsort Honthy Hanna nem sértődött meg a róla szóló tréfákon, jókat nevetett utánzóin, a parodistákon, s a korát sem titkolta. Sőt: büszke volt rá. Miként arra is, amit csak legközelebbi barátai tudtak: kitűnő háziasszony volt, remekül értett a sütés-főzéshez. Nem különben: „félelmetes” romi- és kanasztajátékos volt. Furcsa ellentmondás: azok, akik színpadról ismerték — rajongtak érte. Ám, akikkel együtt dolgozott: zeneszerzők, szövegírók, rendezők, színész partnerek, fodrászok, öltözte- tők, kellékesek, világosítók — olykor bizony tartottak tőle. Mert ugyanolyan lelkesedést, szorgalmat, pontosságot követelt meg tőlük, mint önmagától. Hihetetlenül jói ismerte a színpadot, a közönség lélektanát, a siker titkát. Napokig tárgyalt, sőt olykor veszekedett is háziszerzőivel: Szilágyi Lászlóval, Békeffi Istvánnal és Kellér Dezsővel, egyetlen mondatért, egy kellő pillanatban robbanó csattanóért; sőt egy rossz helyre varrt fodorért, nem oda illő színű ruhaszalagért. Nagyoperettekben megkövetelte, hogy amikor először színpadra lép, akkor harsanjon fel a zene, szikrázzanak a reflektorok, s magas lépcsősorról vonulhasson be, frakkos táncosok sor8118181» fala között. Mégis, amikor a „Fityfiritty” című operett főszerepét alakította, ragaszkodott hozzá, hogy minden „előkészítés” nélkül, egy oldalajtón léphessen be, egyszerű utcai ruhában. Csak azért, hogy bebizonyítsa: így is kirobban majd a tapsvihar. Sikerült a bizonyítás... Kitűnő humorérzéke volt, remekül „poentírozott”. Hálás volt azoknak a látogatóinak, akik virág helyett a legfrissebb viccekkel állítottak be hozzá. Szívesen tréfálkozott önmagán is. Amikor az Operettszínház Moszkvában vendégszerepeit a Csárdáskirálynővel, az előadás este héttől éjfélig tartott. Furceva asszony, az akkori szovjet kulturális miniszter —, akivel Honthy őszinte barátságot kötött és éveken keresztül levelezett — megkérdezte tőle: mi a sikerének titka? Honthy így válaszolt: „A korom! A közönség azért ünnepelt ma este, amiért ilyen későig még egyáltalán ébren tudtam maradni...” Rátonyi Róberttel több mint hétszázszor játszotta a Csárdáskirálynőt. Tőle hallottuk ezt a történetet: — Annyira lelkiismeretesen készült a premierre, hogy a színpadi próbák mellett még „házi próbákat” is tartott. Meghívott Deres utcai lakásába, ott finomítottunk az összjátékon. Közben teát kért házvezetőnőjétől. Épp azt a szöveget mondtam, fél térdre ereszkedve előtte: „Addig innen el nem megyek, míg nem leszel az enyém!” Ebben a pillanatban lépett be Erzsiké a teával, s annyira megdöbbent a látottakon-hallottakon, hogy ijedtében a földre ejtette a megrakott tálcát. Honthy nem mérgelődött, sőt! Mosolyogva jegyezte meg: „Látod, Robikám, most élethűen játszottál...” Évtizedekkel ezelőtt előfordult, hogy a rajongók kifogták a lovat a primadonna hintájából, és maguk húzták végig a kocsit az utcán. De ami Honthy Hannával esett meg, egy kolozsvári vendég- szereplésekor, az minden bizonnyal példa nélküli a hazai színjátszás történetében. A kiskapunál hatalmas fekete autó várta a primadonnát, s a lelkes nézők azt emelték — Honthyval együtt — a vállukra. Közismert volt, 'hogy menynyire vigyázott a kondíciójára. Sohasem éjszakázott, előadás után nyomban hazasietett, még a premierbanketteken is csak néhány percig vett részt. Egy alkalommal A Fővárosi Operettszínházban Kálmán Imre „Csárdáskirálynő” című nagyoperettjében évtizedeken át szerepelt a művésznő. Képünkön Rátonyi Róberttel. Pozsonyban vendégszerepeit, abban a városban, amelyben pályafutása elkezdődött. Régi, ottani barátai kedvéért megszegte a törvényt, s reggel ötig mulatott velük a szálloda éttermében. Partnerei a szomszéd asztalnál ültek, s egyikük csodálkozva jegyezte meg: „Odanézz! Hajnal van és Hannuska még mindig mulat.” Mire a másik: „Ugyan, már rég alszik! Ez biztosan a hasonmása...” Eta, aki évtizedeken át volt az öltöztetőnője, bizony sokat kellett, hogy eltűrjön tőle. Vigyázott is nagyon, hogy mindent jól csináljon. Egy ízben mégis melléfogott. Honthy mélyen dekoltált estélyi ruhát viselt a Luxemburg grófja nagyjelenetében, s hogy ne fázzon meg, színpadra lépésig, hatalmas törülközőt borított a vállára, melyet Etának kellett a színfalak mögött, az utolsó pillanatban lekapnia róla. Egyik este elmélázott, s Honthy amúgy törülközősen vonult ki a színpadra. Kitört a taps, a nevetés, de a művésznő — csodálatosképpen — semmit sem vett észre, sőt, jelenete után büszkén mondta kollégáinak: „Ma este igazán jó közönség jött össze! Ilyen nagy sikere még soha sem volt ennek a jelenetemnek!” Deres utcai othonat még életében a ma* gyár államnak adományozta, múzeum céljai* ra. De belőle nem válik muzeális emlék, mindaddig, amíg lesznek olyanok, akik valaha is látták. Hangját, alakját, mosolyát, egyéniségét, nem lehet üveg mögé, vitrinbe zámBjl GARAI TAMÁS Nyolcvanadik születésnapján lépett fel utoljára a Fővárosi Operettszínházban. Természetesen a Csárdás- királynőben. Négy órán keresztül tartó szakadatlan ünneplés volt ez az előadás. Virágcsokrok százai hullottak "a lábai elé, amikor partnerei, pályatársai köszöntötték. Akkor sírt életében először valódi könnyekkel a a színpadon. Mert vallotta: nem az a jó színész, aki nyílt színen sír és nevet, hanem az, aki a közönséget tudja megríkatni és megnevettetni. Elhitetni vele a csacska operettlibrettókat, elfeledtetni a hazulról hozott gondokat. Sajnálatosan kevés film és tv-felvétel maradt utána. Erről részben ő is „tehet”. Mint sokszor elmondotta: nem szívesen vállalkozott ilyen feladatokra. Idegesítette, hogy a műteremben nem a közönségre, hanem a kamerára, a reflektorokra kellett figyelnie, s a krétajelekre, hogy hová lépjen. De leginkább az zavarta, hogy nem tudta lemérni: jól csinálja-e amit, s ahogyan csinál. Mert a közönség reagálása, nevetése, tapsa bele volt „kalkulálva” az alakításába. S 8888883 í$g£gjmm %%
