Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

1979. január 10. Képújság 5 Jj mi*n»eitt<»wManapság annyi mindenben kell tudósnak len­m nünk, hogy az ember nem is tudja hirtelené- ben, hol kezdje ismereteinek bővítését. Tolna megyében sok az autó, még több az autóra váró, tehát leendő tulajdonos, akik majd valamikor ápolói, használói lesznek drága járművüknek. Az autóról sokat lehet olvasni, hogyan kezeljük, ápoljuk a gépet, miként hosszabbítsuk meg élettartamát. Az aláb­biakban hasznos tudnivalók találhatók. Pörög a kerek Latyakos hóban, jeges úton, mély sárban, de akár a szá­raz nyári homokon is előfor­dulhat, hogy a járművet nem tudjuk elindítani, mivel ka­paszkodás helyett egyhely­ben pörög a kefék, s egyre mélyebbre süllyed, szinte el­ássa magát. Ez utóbbi persze csak a gyakorlatlan vezetők­kel fordul elő, a tapasztaltab­bak ugyanis azonnal abba­hagyják a pörgetést, amint észreveszik a csúszást, és megpróbálkoznak kipróbált trükkök valamelyikének az alkalmazásával. Mik ezek a mesterfogások? Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy a jármű azért nem indul el, mert nincs elegendő súrlódás a gumiabroncsok és a talaj között. Először meg t kell próbálni úgy mozgásba hozni az autót, hogy egészen kis gázt adva nagyon lassan engedjük fel a tengelykap­csoló pedálját. Ha nincs túl mélyre süllyedve a jármű, rendszerint elegendő a kocsi megindításához a kevés súr­lódás, amit az autó súlyával a kerekek és a talaj közt lét­rehozható. Persze, ha van ró mód, egy kis emberi segítséggel az autó megtolásával — is kimozdít­ható tétlen helyzetéből a jár­mű. Jó szolgálatot tesz az ilyen segítség akkor is, ha a már jól megsüllyedt kocsit kell „hintáztatással” — előre- hátra való mozgatással — úgy lendületbe hozni, hogy kerekei kimászhassanak' a gödörből. Ezt a „hintáztatást” egyébként a vezető maga mo­torikusán is végrehajthatja, ha ügyesen és gyorsan tud bánni a sebességváltóval, il­letve a tengelykapcsolóval. A pörgő kerekű jármű el­indításának, kiszabadításának az a „klasszikus” módszere, hogy faágakból egyfajta „sző­nyeget” rakunk a kissé körül­ásott kerekek alá, ami rend­szerint elegendő súrlódást ad. Jeges úton is jó szolgálatot tesz a rőzseköteg (vagy akár az autó szőnyege, lábtörlője is), de még jobb, ha kéznél van egy kevés homok vagy salak. Célszerű, ha ősztől ta­vaszig a hólapát mellett né­hány kilónyi homokot is tar­tunk a csomagtartóban. Jó tudni, hogy mit kell ten­nie az elakadás ellen a veze­tőnek, ha sártól, jégtől, hótól síkos emelkedőn akar felfelé haladni. Óvatosan vezetve két dologra kell ügyelnie: hogy ki ne pörögjön a kerék, és hogy bármilyen lassan halad­va is, de állandó, folyamatos mozgásban tartsa az autót. A síkos lejtőn a kényszerű meg­állás ugyanis egyenlő az el­akadással, az újbóli indulás­nál ugyanis bizonyosan pö­rögni kezd "a kerék és meg- farol a kocsi. A leleményesség mellett ma már néhány ötletes technikai újdonság is segít az elakadt autósokon. Ezek egyike az az erős acélkapocs, amely oldal­ról bármikor felhelyezhető az elakadt gépkocsi hajtott ke­rekeire. A másik megoldás a képen látható önmentő szer­kezet. Az elakadt kocsi két meghajtott — tehát vagy hátsó, vagy első — kerékpár­jának mindegyikére egy-egy orsót kell erősíteni (az or­sókhoz megfelelő adapterek tartoznak, amelyekkel azok különféle autók kerékanyái­hoz erősíthetők). A felszere­léshez még körülbelül 40 mé­ternyi, erős poliészterből készült kötél tartozik, amelyet a kocsi 20 méteres körzétében lévő bármilyen tereptárgyon, például fatörzsön, villanyosz­lopon, kilométerkövön áthur­kolva kell a két orsóra erő­síteni. Ezután már valóban magától megy a mentés: az orsóra feltekeredő kötél biz­tosan vontatja ki a megre­kedt kocsit. Tudnivalók a gyújtógyertyáról A benzinmotor hengerében öszsesűrített levegő-benzin­gőz keveréket a gyújtógyer­tya csúcsai között átugró nagyfeszültségű szikra gyújt­ja meg. Egyszerűsége ellené­re szerfölött kényes feladat a jó gyújtógyertya előállítá­sa, üzem közben ugyanis je­lentős hőingadozást kell el­bírnia. A gyertya külső vé­ge 60—80, a gyertyatest 250 —300, a hengerbe nyúló rész pedig körülbelül 600 C fok hőmérsékletet ér el. A gyúj* tógyertyák legfőbb jellemző­je a hőérték, ami azt fejezi ki, hogy milyen mértékben távozik a gyertyából a me­leg. Minél nagyobb szám a hőérték, annál gyorsabban adja le a gyertya a meleget. A kisebb hőértékű gyertyá­ból lassabban (távozik a hő. A lassú járású, kis sűrítési nyomással dolgozó motorok­ban alacsony hőértékű, a nagy sűrítési nyomású és magas fordulatszámú moto­rokban pedig nagy hőértékű gyertya kívánatos. A gyárak minden autótípushoz előírják a gyújtógyertya hőénték- számát, amitől nem ajánla­tos eltérni. Nagyobb baj az, hogy több külföldi gyertyák­nál nincs feltüntetve a szám­szerű hőérték, csak egy típus­szám található rajta; ilyen­kor összehasonlító táblázat segítségével történhet meg az azonosítás. Ha motorunkban az előírt­nál alacsonyabb hőértékű gyertyát használunk, akkora szigetelőtest száraznak és világos fehér színűnek mu­tatkozik a kivételnél, az elektródák pedig érdes felü- letűek és erősen beégettek. Ha viszont gyertyánk maga­sabb hőértékű a kelleténél, akkor a szigetelőtest és a gyertyahüvely nedvesnek, kormosnak és olajosnak mu­tatkozik. A helyesen meg­választott gyertya szigetelő­teste barnás színű, tiszta. Az a szabály, hogy a használat­ba vett gyertya hőértéke in­kább valamivel kisebb le­gyen, mintsem nagyobb. Azt is szem előtt kell tartani, hogy négyütemű motoroknál a gyújtógyertya átlagos élet­tartama 15 000 kilométer, kétüteműeknél 7—8 000 kilo­méter. Persze ez nem azt je­lenti, hogy ezt követően a gyertyák már nem adnak szikrát, hanem az öreg gyer­tyákkal való üzemeltetéskor csökken a motorteljesít­mény, nő az üzemanyagfo­gyasztás. Nemegyszer meg­esik, hogy a gyertyák cseré­je után szinte „szárnyakat kap” a kocsi.. A rendszeres gyertyacserét tehát éppúgy be kell kalkulálni, mint mondjuk a szűrőik cseréjét. A gyertya elektródjai fo­kozatosan elégnek és rövi­dülnek. Normális használat esetén, körülbelül 2000 kilo­méter megtétele után aján­latos ellenőrizni, utánállíta- ni az elektródok közötti rést, nem szemmértókkel, hanem meghatározott vastagságú hézagmérővel, amely rend­szerint a kocsik tartozéka. Az előírtnál nagyobb hézag árt a gyújtóberendezésnek és a gyertya szigetelésének, mert a szikra létrehozásához nagyobb feszültségű áram kell. A kisebb hézag viszont gyenge szikrát eredményez, ami bizonytalanná teszi a robbanást, tökéletlenné az elégést. Beszereléskor nem szabad „pattanásig” meg­húzni a gyújtógyertya mene­tét, elég csák olyan szorítást biztosítani, hogy a tömítő­gyűrű jól zárjon. A .gyújtó- gyertya porcelántestét óv- juik a szerelés közbeni koc­canásoktól és feszültségektől, mert a repedt gyertya alat­tomos módon rontja a mo­tor üzemét. Vizsgázik a gumiabroncs Sok területen még a leg­nagyobb anyagi áldozatok árán sem építhető ki útháló­zat. Földmunkákon, külszíni fejtéseken, csőtávvezetékek építésénél a járműveknek mindenképpen a terepen kell közlekedniük. Ezért válik napjainkban a technika új ágává olyan járművek szer­kesztése, amelyek úttalan uta­kon is biztonságosan mozog­nak. A feladat: újszerű ke­rékmegoldások kialakítása. Egyre újabb meglepetésekkel szolgálnak a gumiabroncsok és felületkiképzés szakembe­rei is. Vannak például olyan szovjet teherautók, amelyek­nek abroncsnyomása a veze­tőfülkéből szabályozható. Ha a kocsi sima, kemény burko­latú úton halad, az előírt lég­nyomás 3 atmoszféra. Sáros, süppedékes talajra érve, laza hórétegre ráhajtva a vezető elfordít egy kart, s a belső nyomás pillanatok alatt 0,5 atmoszférára csökken. Ezzel A gépkocsi villamos rend­szerében a biztosítékoknak az a rendeltetésük, hogy kiol­vadjanak, ha üzem közben valamelyik készülék vagy vezeték hibája miatt rövid­zárlat keletkezik, illetve va­lahol túlterhelés lép fel. így elkerülhető, hogy a hibahe­lyen olyan erős áram folyjon keresztül, amelynek melegítő hatása esetleg tüzet okozhat. Az autó biztosító rendszerét e fontos ,i,hivatásának” meg­felelően kell ismerni és kar­bantartani. A biztosítékokat mindig csoportosan helyezik el egy kis dobozkában, amelynek fe­delén vagy oldalán többnyire feltüntetik, hogy melyik biz­tosíték melyik készülékhez szól. Ha nincs megjelölve, az autó műszaki tájékoztatójá­Gépjárművek kipufogógáz-vizsgálata A járműmotorok teljesít­ményüktől, lökettérfogatuktól függően percenként 0,1—6 köbméterig terjedő mennyi­ségben termelik a kipufogó gázt. Ezért sok országban — az elsők között az USA-ban, ahol máris mintegy 100 mil­lió gépjármű van forgalom­ban — szigorúan megszabták a járművek által kibocsátha­tó gáz összetételét. Ezt ma már műszeresen ellenőrizni is tudják. A gépjárművek által kibo­csátott szennyező anyagok kö­zül a szénmonoxid, a nitro- génoxidok, és a szemcsés anyagok okozzák a legtöbb gondot. A motorkonstrukció, a motor műszaki állapota és a beszabályozás helyessége határozza meg a kipufogó gázokban az egészségre, a környezetre káros anyagok mennyiségét. Az eddigi ta­pasztalatok szerint nincs szo­ros összefüggés a kocsi, illet­ve a motor életkora és a szénmonoxid-termelés meny- nyisége között (egész más kérdés a motor „füstölése”, ami a kopott motor nagyobb olaj fogyasztásától van.) Az égés tökéletessége szempont­jából a legdöntőbb a konst­rukció. A rosszul — e szem­pontból rosszul — tervezett motorral nem lehet csodákat művelni. Mindamellett a jó konstrukciónál is a beszabá­lyozás dönti el az égés töké­letességét. A kifogástalan gyújtó- és keverékképző szer­kezettel ellátott járművekre csak a legritkább esetben le­het panasz. Azt hihetné az ember, hogy az új kocsiknál a legjobb a kipufogógáz­összetétel, pedig nem így van, a bejáratás alatt ugyanis csak fokozatosan éri el a motor az ideális üzemmódot. A füst­gázelemzési adatok tanúsága szerint a járműmotorok több­megnő a kerekek támaszkodó­felülete, a súly is nagyobb felületen oszlik el, és a gu­mik jobban tapadnak. A ké­pen látható óriás, 122 cm széles gumiabroncsot a sark­vidéki tundrák teherszállító járműveihez és az ott dolgo­zó munkagépekhez készíti az amerikai Goodyear cég. Nem fenyegeti az elakadás veszé­lye a járműveket, a gumi­abroncs ugyanis kb. 30 szá­zalékkal kisebb nyomást fejt ki a talaj felületegységére, mint egy 100 kiló testsúlyú, sétáló ember. Éles kövekkel borított tala­jon, jeges út- vagy terepfelü­leten, síkos lejtőkön azonban még a különleges felületű, széles abroncsok sem felel­nek meg a követelményeknek. Ilyenkor „megpatkolják” őket, hóláncszerű acélpapucsokat szerelnek rájuk, amelyek je­lentősen növelik a súrlódást, s kitűnő védelmet nyújtanak a sérülékeny guminak. sége az alapjárati fordulat­számon bocsátja ki a legked­vezőtlenebb összetételű kipu­fogó gázt. Hazánkban 1977 januárjá­tól kipufogógáz-ellenőrzést is végeznek az időszakos műsza­ki vizsgára jelentkező gépko­csikon, ellenőrizvén a szén- monoxidnak a rendeletben előírt felső határértékét. Ez tulajdonképpen semmit sem javít a légszennyezési hely­zeten, hiszen ilyen mérésre csak 2—3 évenként kerül sor, s ezalatt a motor beállítása számtalanszor megváltozhat. Ha igazán hatásosan akar küzdeni az emberiség a gép­járművek okozta levegőszeny­nyezés ellen, általánosan olyan kiegészítő szerkezetek­kel kell ellátni a gépkocsikat, amelyek már a kipufogás pil­lanatában „felemésztik” — el­égetik vagy közömbösítik — a gáz egészségre káros alkotó­részeit. A legveszélyesebb szennyezőanyag, a központi idegrendszerre ható színtelen, szagtalan szénmonoxid ugyan­is az érzékszerveinkkel nem fedezhető fel, ami az ellene való védekezést is megnehe­zíti. Érdekes, hogy a kétüte­mű motorok, az öreg autók és autóbuszok által kibocsá­tott füst, bár ugyancsak szennyezi és rontja a levegőt, kevésbé káros és veszélyes, mint a szénmonoxid és a nitrogénoxidok. Műszer a kipufogó gáz vizsgálatára ban található meg a biztosí­tékok elrendezésének felsoro­lása. Külön biztosítják mind. egyik országúti és mindegyik tompított világítás izzószálát. Egyébként úgy válogatják össze a közösen biztosítandó készülékeket, hogy egyidejű működésük valószínűsége a legkisebb legyen. Viszonylag könnyű eldön­teni, hogy valamelyik villa­mos berendezés „egyéni” 'hi­bájáról van-e szó, vagy pe­dig kiolvadt az egyik bizto­síték. Ez utóbbi esetben ugyanis az áramkörre kap­csolt összes berendezések megszűnnek működni (ha például a Zsiguli gépkocsi műszermegvilágító lámpái el­alszanak, nézzük meg, hogy a bal oldali rendszámtábla- megvilágító izzó is sötét-e.) A gépkocsi biztosítékai A hibás biztosítékot könnyű megtalálni, mert hiányzik róla az olvadószál. Ha nem működik valame­lyik lámpa vagy készülék, és a biztosítékszál ás ép* akkor vizsgáljuk meg a biztosítékot közrefogó rugólapokat. Sok­szor ezeknek a szorítása la­zult meg annyira, hogy meg­szűnik az áramvezetés vagy oxidréteg-képződésről van szó. Ilyenkor elég a rugókat kissé egymás felé hajlítani, illetve csiszolópapírral letisz­títani az oxidhártyát. Ha más hiba nem volt, a hibásnak vélt*berendezés ismét működ­ni fog. Ha nem kell, meg kell keresni a hibát, meg kell szüntetni az esetleges zárla­tot, s az új biztosítékot csak azután szabad behelyezni. Előfordulhat, hogy nincs tartalék biztosítékunk. Ekkor ideiglenesen elvehetjük egy olyan készülék biztosítóját, amelyet nem kell addig üze. meltetni, amíg pótbiztosíté­kot beszerezhetünk. Ha pedig más megoldás nincs, akkor helyettesíthetjük a kiégett biztosítékszálat egy egészen keskeny — kb. 2 mm-es — alufóliacsíkkal. Nem szabad azonban a legközelebbi se­gélyhelynél tovább menni ilyen szereléssel* nehogy fe­ledésbe menjen az ideiglenes megoldás és később komo­lyabb baj forrását képezze. Az igazán olcsón kapható biztosítékokból — a gépkocsi- típusnak megfelelő áramerős­ség-értékekben — tehát min­dig legyen egy-két tucat a csomagtartóban. B. I. „önmentő” szerkezet az elakadt autó kihúzására Óriás gumiabroncs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents