Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

1979. január 9. ^ÜÉPÜJSÁG 3 Aratás télidőben Beállt a tó - Holdjármű bukdácsol Az öreg szentségei a táb­la szélén. Jó három métert haladt befelé, de egyre többet bukdácsol — sza­kad a jég. A gumicsizma ilyenkor elmerül a latyak­ban. Az aratóembernek más lehetősége nincsen: káromkodik. Ezzel nem se­gít magán, de legalább a mérgét kiadja, könnyebben megy a munka. Az 58 éves Pintér Mihály foglalkozását nehéz lenne meghatározni. Egy bizo­nyos, már hét éve elje­gyezte magát a náddal. Nyáron, meleg időben a tetőkön dolgozik, készíti a friss ólakat, juhhodályokat. Télidőben pedig arat. No­vember vége felé előveszi a mérgesigyekezetet vagy dunántúliasan mondva a gyaláskát. Ezzel tulajdon­képpen megkezdődik a felkészülés az aratásra. Régóta csinálja ezt a mun­kát, így csak a kaszából ki­alakított kést kell meg­élezni ... Egymagában dolgozik a tábla szélén Pintér Mihály. Azonkívül, hogy szidja a területet, mert hiába jó az idei termés, az ingovány göcsörtös, minden négyzet- méteren kipúposodik, a másik helyen jéghártya van, de ő nem látja, így néha elmerül benne. A nádaratóknál is van telje­sítmény. Tavaly kettőötve- net adtak egy kéve levágá­sáért, hogy az idei pénz mennyi lesz, még nem tud­ja. Csínja van az aratásnak. Mint .kíváncsi ember el­kértem a szerszámot, meg­próbálni a munkát. — Nem balkezes szerszám az ;— kiált utánam, és bajsza alatt mosolyog. Megfogom a nádcsomót, és kasza módjára megpróbálom használni a gyaláskát. ösz- szekuszálódik a szál a ke­zemben, de vágni nem si­kerül. Pintér Mihály lép mellém — megmutatandó a mesterséget. Átöleli a ké­vének valót, és egy gyors mozdulattal az egész cso­mót levágja. — Látja, így keríteni kell — és csinálja. Bólogatok, hogy látom, de hiába, nem értem . .. Mellettünk dübörög a gép, a holdj ármű. Hatalmas ballonokon gurul, el ne süllyedjen, öten állnak a platón, a kezelőszemélyzet. A gép bukdácsol — egy vezető van, két elszedő és két rakodó. így öten a mil­liós géppel tudják csak az értékes nádat betakarítani. Kézi munkával — hiába Pintér Mihály igyekezete — csak a töredéke kerülne exportra, vagy a tetőre. Most már illik elárulni a T. Olvasónak, hol járunk: Szekszárdtól pár kilomé­terre, a mözsi út mellett, a Dunántúli Nádgazdaság üzemében. Ezért a szokat­lan cím: Aratás télidőben. Ezt a munkát csak ilyen­kor lehet végezni. Sőt an­nál jobb, minél előbb be-. áll a tó. Az idén, illetve 1978 végén és 1979 elején szerencsések a téllel. A mí­nusz 8—10 fok ideális mun­kaidő. Sietnek is, hogy egy­két hét alatt befejezzék. Keresett árucikk a nád. Küldenek az NSZK-ba, Franciaországba, Hollan­diába és Dániába. . Ügy mondják, a dollárkihozatal optimális. Küldenek nád­szövetet, nádlemezt, és 30 ezer kéve nádat. A szek­szárdi üzemegység 250 ezer kévét vág minden szezon­ban, ehhez a területhez tartozik Tolna, Baranya és Somogy déli része. Gondjuk is van: a mun­kaerőhelyzet, itt hatványo­zottan jelentkezik. Erre a munkára egyre kevesebben jelentkeznek. Valahogy rossz híre van az üzemnek. Pedig már-már minden mozzanat gépesítve van. Vettek három Pelikán és egy Szeiga aratógépet — holdjárművet. Valamint a kihordás megkönnyítésére két darab Szeiga kihordót, amelyek a fizikai munka megszüntetésére szolgál­nak. Jó a termés, csak a talaj lenne egyenletesebb. Van olyan hely, ahova a gépek sem merészkednek be, mert elakadnak vagy lesüllyed­nek. Az idén kedvez az időjárás is, örülnek ennek, hiszen 28 millió forint ér­tékű devizát hoz az ország­nak a nád, amit a Dunán­túli Nádgazdaság vág le. H. J. GOTTVALD KÁROLY Fotó: Pintér Mihály és a nád Magas követelménynek feleltek meg Ünnepi egységgyűlést tartottak a dombóvári munkásőrök A dombóvári Udvari Vince munkásőregység szombaton tartotta ünnepi gyűlését, számadását az elmúlt évi fel­adatokról. Az ünnepi esemé­nyen megjelent dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára, Cserép Imre, a váro­si pártbizottság titkára, Lé- nárt Ferenc, megyei parancs­nokhelyettes, Vidóczi László, a városi tanács elnöke, s raj­tuk kívül a társ fegyveres tes­tületek parancsnokai, a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet déli hadsereg­csoport képviselői, a város gazdasági, társadalmi vezetői. Kircz László parancsnok értékelte a dombóvári mun­kásőrök elmúlt évi munkáját. Megemlékezett a közelgő tör­ténelmi évfordulóról, az 1919- es Tanácsköztársaságról, az egység névadójáról, aki maga is a tanácshatalmat ' leverő ellenforradalom áldozata volt. A dombóvári munkásőrök az elmúlt évben is eleget tet­tek feladataiknak, a lőkikép- zésben, a karhatalmi harcá­szatban, társadalmi munká­ban, é^ az ifjúság — az út­törő munkásőrök, ifjúgárdis­ták — hazafias, honvédelmi nevelésében. Jól érvényesült a párt politikája, 'ezt tükröz­te az egység erkölcsi, politi­kai helyzete és a jó kollektív szellem. Az egységben folyó szocialista verseny magas mércét állított — kiképzési, fegyelmi, szolgálati, mozgal­mi, munkahelyi magatartás­ban — a munkásőrök elé, de ennek a követelmény- rendszernek is több parancs­nok és munkásőr felelt meg kiváló eredménnyel. Kircz László értékelése után Lénárt Ferenc megyei pa­rancsnokhelyettes adta át a legjobb szakasznak — a dom­bóvári II. szakasznak — és a legjobb rajnak — az V. sza­kasz IV. raja — a kitüntető zászlót és oklevelet, a pa­rancsnokoknak, munkásőrök­nek pedig a kiváló jelvényt. A 20 éves, tizenöt, tízéves szolgálatot elismerő kitüntet- téseket Cserép Imre, a váro­si pártbizottság titkára nyúj­totta át és ő fogadta az új munkásőrök eskütételét is. Dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság üdvözletét tol­mácsolta az ünneplő dombó­vári munkásőröknek. Az ün­nepi egységgyűlés befejezése a dombóvári Kapos együttes énekkarának, táncosainak ki­tűnő szereplése volt. Kötelező a talajvizsgálót A magyar mezőgazdaság a magas terméshozamok el­érése érdekében, többmilliárdos értékben használ fel nagy energiaráfordítással gyártott műtrágyát. Éppen ezért írták elő: 1979. január 1-től Magyarországon a húsz hektárnál nagyobb területtel rendelkező földhasz­nálók kötelesek talajvizsgálatot végeztetni. Ma a növénytermesztési költségek több mint 40 szá­zalékát a műtrágyázásra fordítják. Nem közömbös te­hát, hogy hol, mikor és mennyi műtrágyát, növényvédő szert használnak fel a gazdaságok, s milyen eredmény­nyel. A műtrágya hatékony felhasználásának előfeltétele a pontos talajvizsgálat. Az elmúlt években ennek lehe­tőségét fokozatosan megteremtették. A növényvédelmi központok felkészültek a kötelező vizsgálatok elvégzé­sére. Feltérképezték az ország nagyüzemi tábláit és ki­jelölték a mintavevő helyeket is. Általában 3 és 6 hek­táros területekről gyűjtik be a mintákat. Az adatok fel­dolgozását számítógép végzi. A talajmintákat jelenleg 9 agrokémiai laboratórium gyűjti össze. Három további központ, Gödöllőn, Kecs­keméten és Szolnokon hamarosan szintén munkába áll. A mintákat vegyelemzésnek vetik alá és a talaj össze­tételére jellemző adatokat közlik a gazdaságokkal. Az agrokémiai laboratóriumok 16-féle módon elemzik a rendelkezésükre álló földmintákat. Tavaly október végéig, mintegy 780 ezer hektáron végeztek talajvizsgálatot. A január 1-től életbe lépett rendelkezés értelmében évente 2 millió hektárt vizs­gálnak meg. Tehát ez azt jelenti, hogy három év alatt hazánk egész mezőgázdaságilag művelt területe — mintegy 6 millió hektár — sorra kerül. Gondoltak az illetékesek a kistermelőkre és a kiskert­tulajdonosokra is, akik számára nem kötelező a talaj- vizsgálat. Aki ezt mégis el szeretné végeztetni, az két helyre küldheti be mintáját: Budapesten, a XI. Ménes- si út 45. szám alá vagy pedig Cegléden (Borz utca 6.) a termelőszövetkezeti kémiai központba. SZENTE ERZSÉBET Mit várhatunk januártól ? Mi lehet az oka, hogy az új esztendő első napján, hazánk nyugati határain betört a tél? Január elsején elképesztő szél­vihar, hó és hideg vette át az uralmat a Dunántúlon, majd a kemény tél kelet felé nyomult. Úgy tűnik, mintha az el­múlt évek időjárásában sem­mi sem lett volna a helyén. November vége óta több korai hideghullám érte el hazánkat, majd igazán kellemes kará­csony és szilveszter köszöntött ránk. Az év utolsó napján sok helyütt plusz tíz foknál ma­gasabb hőmérsékletet mértek. Egy nappal később, 1979. ja­nuár elsején megérkezett a hideg „zuhany”. Csakugyan semmi sincs a helyén? A rendhagyó jelenségek — igen sok tudós véleménye szerint — csak a naptevékenység maximuma, vagy minimuma körüli időpontokban jelent­keznek. Itt jegyezzük meg, hogy az első világháború után a rendellenesnek látszó idő­járásért a sok ágyúzást (?) és a repülőgépeket (?) tették fe­lelőssé, a második világhábo­rú után az atom- és H-bomba- robbantásokat okolták, 1957 óta pedig a rakéták, űrha­jók (?) a felelősek mindenért. Természetesen ez több mint naivitás — az időjárás rend­ellenességének okait a Föl­dön kívül kell keresnünk, pontosabban az élet forrásá­ban, a Napban (vagy még in­kább annak tevékenységében, aktivitásában). A túlzott vagy a hiányzó Nap-aktivitás okoz­za az időjárás rendellenes­ségét. Heinrich Schwabe német amatőr csillagász, csaknem 150 évvel ezelőtt érdekes, máig érvényes felfedezést tett, miután rendszerezte a táv­csöves megfigyelések (Galilei, 1610) kezdete óta feljegyzett napfoltok számát. Észrevette, hogy a napfoltok néha töme­gesen jelennek meg (maxi­mum), majd számuk csökken­ni kezd, s végül (esetleg) tel­jesen eltűnnek (minimum). Két maximum között átlago­san 11,1 év telik el. Ez a szám volt már 7, de 17 év is. Azt is észrevették, hogy maxi­mumok idején gyakori a gyors időjárás-változás, nincs tartós fagyhullám, nyáron pedig ritka a bőhullám: hű­vös nyár után enyhe tél kö­vetkezik. Napfoltminimumok idején viszont minden fordít­va történik: kemény tél — forró nyár! Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg nem a foltok, hanem az azokat kí­sérő jelenségek váltják ki. Ha sok a folt, sok a napkitörés (protuberancia, flare, erupció — azaz „kitörés” a Nap fel­színén). A kitörések nyomán rendkívül sok anyagi részecs­ke áramlik a bolygók felé, megváltozik a Nap különféle rövidhullámú sugárzása, s ez — itt nem részletezhető mó­don — másodlagosan hat a földi időjárás menetére. Ha viszont nincs (számottevő) naptevékenység, akkor kizá­rólagosan a földi hatások ér­vényesülnek, nyáron megre­ked a meleg, télen elakad a hideg! Nyáron tartós hőhul­lám jöhet, télen viszont az átlagosnál hidegebb levegő sokáig uralkodhát. Az egye­zés aránylag pontos volt, de akadtak kivételek is. Galilei halála után (rakéták és atom­bomba nélkül is) csaknem hét évtizeden át mintha szünetelt volna a naptevékenység, alig volt folt a Napon! Az 1600-as évek végén „bolond” volt az időjárás, bár a naptevékeny­ség minimális volt. De akadt más — még furcsább — ki­vétel is. ötven évvel ezelőtt napfolt- maximum volt, így az időjá­rásnak — elméletileg — vál­tozékonynak kellett volna lennie. Ezzel szemben ponto­san az ellenkezője történt: óriási tömegű hó, fagyhullám! A főváros környékén mínusz harminc, a Dunántúlon több helyen mínusz negyven fok (körüli vagy feletti) hőmér­sékletet mértek. Lehet, hogy most megismétlődik az 50 év­vel ezelőtti, nem túl derűs esemény? Több amerikai ku­tató állítja, hogy az 1980/81-re várt maximum esetleg már 1979-ben bekövetkezhet. Le­het, hiszen a naptevékenység erősen növekszik. És mi ép­pen ebben bízunk. Angliától nyugatra „várja” az indítási jelet a „felmentő sereg” — a plusz 10—15 fokos atlanti­óceáni levegő. Hazánk nyu­gati kapuja az enyhe levegőt is „szívesen beengedi”. És még egyet. A Kárpát-medence déli oldala teljesen nyitott. Itt bármikor benyomulhat a mediterrán (földközi-tengeri) kellemes levegő, amely a hideghullámot normális téllé változtatja. GAUSER KÁROLY Holdjármű — aratás közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents