Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 5. szám. ÁRA: 1,— Ft 1979. január 7., vasárnap A népgazdaság januárja Ami természetesen olyan lesz, amilyenre a vállalatok többségének januárja sikerül, egész egyszerűen nem le­het másmilyen. Ahhoz tehát, hogy a népgazdaság ja­nuárja jó legyen — azaz egybeessék a tervcélokkal is, a társadalmi szükségletekkel is — vállalati jó januárok tömege 'kell. Ez utóbbiakhoz viszont elengedhetetlen..., s itt hosszú lista következhetnék de hiszen a termelő­helyeken jól tudják, mi minden a feltétele a folyamatos munkának, hogy a január olyan legyen, mint a többi hónap. Hosszú évek óta ugyanis nem olyan. Egészen pontosan: az iparágak, iparcsoportok tekintélyes részé­nél nem olyan. Előttünk 1978 hónapjainak ipari termelési adatai. A statisztika tizenkét hónap átlagából alakít ki egy mu­tatót, s ehhez méri a havi időszakokat. Hegyek és völ­gyek olykor, már-már szirtek és szakadékok váltakozása ez, s e változatosság az, ami nem gyönyörködtet, sokkal inkább elgondolkodtat. Hiszen elgondolkodtató, mi több, meghökkentő, hogy 1978 januárjában a tizenkét hónap átlagának mindössze 71,5 százalékát érte el a termelés a műszeriparban, 84 százalékát a gyógyszeriparban, ahogy a fafeldolgozásban, a textilruházati iparban is jócskán elmaradt az átlagtól. A szocialista ipar egésze 1978 januárjában kereken kilenc százalékkal teljesített kevesebbet, mint a havi átlag, s azért, mert iparágaink többsége akkor fújta ki magát... De csak a többség, s nem az iparágak mindegyike! Amivel kimondtuk: lehet egyenletesen, szervezetten, nagy eltérések nélkül is dolgozni. Kézenfekvő: néhány iparterülettől balgaság lenne ugyanazt várni januárban, mint májusban vagy szep­temberben. A tégla- és cserépgyártás, a sörtermelés, a mész- és cementkibocsátás például okkal kötődik az úgynevezett szezonális ingadozásokhoz. Igen ám, de másfajta tények is előttünk sorakoznak, olyanok, ahol a *kényszer csikarja ki a folyamatosságot, a nagy teljesít­ménykülönbségek elkerülését. így van ez a villamos- energia-iparban, a kőolaj- és földgázkitermelésben, a szerves és szervetlen vegyiparban, a papírgyártásban. A kényszer megjelenési formája persze sokféle: hol a technológia, á termelőberendezések működtetésének technikai hogyanja ez a kényszer — például a folyama­tos üzemű kőolajfeldolgozásban —, hol pedig a fogyasz­tás, felhasználás diktátuma. A lényeg azonban most nem az ok, hanem az okozat, a folyamatos, mennyiség­ben is nagyjából egyenletes termelés, árukibocsátás. Ami bizonyíték a szirtek és szakadékok elkerülhetősége mellett, a hajrák és a sétálások időszakának váltakozá­sával szemben. Illenék az első munkanapon úgy dolgozni, mint a het- venkilencediken vagy a háromszázadikon; 1978-ban 306 munkanap volt. Az illemnél azonban fontosabb az érdek: nagyon nehéz, olykor szinte lehetetlen novem­berben és decemberben pótolni azt, ami a januári, feb­ruári „kiengedés, leeresztés” adóssága. S ha sikerül is, a költségek, a fajlagos ráfordítások tetemes emelkedé­se mellett — amit vizsgálatok igazolnak — megy ez végbe, csökkentve a vállalati nyereséget éppúgy, mint a népgazdasági tiszta jövedelmet. Hallani most olyan vélekedéseket, hogy az 1979. évi terv visszafogottabb, szerényebb célokat megfogalmazó, azaz — ezt sugallja a veszélyes okoskodás — teljesítése könnyebb, egyszerűbb, mint a korábbi feladatoké volt. Amit akár el is hihetnők, ha vállalnánk a régi cipőben járást, a százalékok mechanikus összevetését, hiszen igaz, az ipari termelés négy, az építési-szerelési teljesít­mény egy százalékos növekedése 1979-ben kisebb emel­kedőnek látszik, mint amit megtettünk 1978-ban. Vég­zetes hiba lenne, ha a termelőhelyek a puszta százalé­kok latolgatásával jelölnék ki lépteik ritmusát. A mennyiség szerényebb tömege a minőség- és hatékony­ságjavítás feladatainak árnyékában állhat csupán, s nem a fő helyen! Pontosan a célok átsorolása az, ami megköveteli az ésszerű tempót, az araszolgatás és a rohanás szám­űzését a műhelyekből. Amihez gondolkodás- és szemlé­letmódunk sokféle elemét is újra kell rangsorolni, ész­revenni: az idő alapvető termelési tényező! A szocia­lista ipar 1978 januárjában, egy munkanapra vetítve 1,9 milliárd forintot kitevő árut értékesített, október­ben viszont 2,8 milliárdnak megfelelőt. Nem arról van szó, hogy minden áron és mindenütt sikerhónapot csináljanak a januárból, hiszen ahol baj van a gazdaságossággal, ott nem okvetlen a nagy áru­tömeg a megfelelő bizonyítvány a közösség igyekezeté­ről. Arról van szó, hogy az évet átfogó feladatok idő­arányos részét januárban kell végrehajtani, s nem jú­niusban vagy decemberben. Arról van szó, hogy min­den munkanapnak megvan a jelentősége, szerepe, sú­lya, azoknak a januári napoknak is, melyeket némely helyen úgy töltenek, na lássuk, mit csináluk — majd februárban. Az év január másodikán kezdődött minden munkahelyen, minden foglalkoztatottnak. Ennyi az egész. Ez az ennyi azonban meghatározója lehet an­nak, milyen lesz munkánk közege, a munkavégzők közérzete október táján, s milyen lesz a népgazdaság decembere, mindahnyiunk esztendei mérlege. VERESS TAMÁS Púja Frigyes Líbiába utazott Púja Frigyes külügymi­niszter dr. Ali Abdussalam Triki líbiai külügyminiszter meghívására szombaton hi­vatalos látogatásra a Líbiai Arab Szocialista Nép, Ál­lamba utazott. Búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent a Külügyminisz­térium több vezető munka­társa. Ott volt Mohamed T. Bugaighis, Líbia budapesti nagykövete. Városavató ünnepség Lentiben Szombaton várossá avat­ták Lentit, a hetési tájegy­ség közigazgatási, kulturális és gazdasági központját. A városi tanács ünnepi ülé­sén részt vett Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és ün­nepi beszédet mondott. Utalt arra, hogy immár 2 évtizede töretlen hazánkban a szocialista építés útja, fej­lődik népgazdaságunk, emelkedik népünk életszín­vonala, javulnak az életkö­rülmények. Ez tette lehetővé azt is, hogy 1979. január elsejével kilenccel gyarapodjék ha­zánk városainak száma. A Központi Bizottság titkára ezután a Népköztársaság El­nöki Tanácsa megbízásából átadta a városalapító okleve­let Lenti város tanácselnö­kének. A továbbiakban Újvári Sándor, a megyei tanács elnöke köszöntötte Zala me­gye negyedik városának ta­nácstagjait, a testület veze­tőit. A megye többi városa, Keszthely, Nagykanizsa és Zalaegerszeg tanácsi képvi­seletében Kustos Lajos, a za­laegerszegi Városi Tanács el- nöL"> üdvözölte a városavató ünnepség résztvevőit. ATOMERŐMŰ- ÉPÍTKEZÉS (3. old.) AZ ÜJ népfronttitkAr (3. old.) A BORZSEB (4. old.) SZERELÉS HELIKOPTERREL (8. old.) KÖZÖS ERŐVEL (8. old.) ŰRKUTATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS (8. old.) AZ ATOMERŐMŰÉ A JÖVŐ! (8. old.) DUNAKÖMLŐDBŐL PAKS LETT (4. old.) BENNFENTESEK (5. old.) GYEREK AZ UTCÁN (5. old.) CSEHSZLOVÁKIA KÉPEKBEN (9. old.) A GÉPGYÁRTÁS KORSZERŰSÖDÉSE (9. old.) VÁLASZOK BOLTJA (10. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) ÜJAT KERESŐ, FÁRADHATATLAN, ,ÖREG” ÉS MÉRGES EMBEREK (7. old.) DÍJKIOSZTÁS A SZERKESZTŐSÉGBEN (13. old.) V ARÄZSSZEM (14. old.) A vállalatot hivatalosan Tolna megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalatnak hívják, de mindenki úgy emlegeti, Patyolat. Emblémája kék mezőben egy fehér hattyú. S amit ez a madár jelképez: száz dolgozó munkája, mely­nek során havonta tisztává válik százhatvan tonna ruha. Ezt a munkát mutatják be képeink az ötödik oldalon. PATYOLAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents