Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
\ AwÉPÜJSÁG A község, feljegyzések szerint röviddel a honfoglalás után benépesült. Területét a Duna szabályozása előtt víz és ártéri erdő vette körül. Ez a természeti adottság határozta meg a lakosság megélhetési forrását, halászattal, vadászattal foglalkoztak. A régi község az 1800-as évek közepén tűzvész áldozata lett és az új, rendezett település közvetlenül ez után alakult ki. Az új községet az 1893-as jeges árviz lerombolta, azonban a lakosság viszonylag rövid idő alatt újjáépítette. 1949-ben alakult meg a Gerjeni Állami Gazdaság és az első termelőszövetkezet, Vörös Nap néven. A község közigazgatási területe 3694 hektár, a lakosság száma: 1570. Háztáji A háztájiban igen sokan hizlalnak sertést; összehasonlításul álljon itt egy szám: tavaly a háztájiból 1200, a szövetkezetből pedig 1600 hízott sertést értékesítettek. A tsz a takarányellá- tásban és az értékesítésben is igen nagy segítséget nyújt nemcsak a tagoknak, hanem a kívülállóknak is. Az elmúlt évben például 20—22 vagon kukorica, árpa, takarmánybúza került a termelőkhöz, s 30 vagon tápot vásároltak. A sertéstartási kedv mindinkább nő, hisz míg 1977-ben 850 sertést adtak el, addig a jövő évre 1300 állatra kötöttek a termelők szerződést. Kerület 2600 hektáron Gerjenben nemcsak termelőszövetkezet van, hanem állami gazdaság is, sőt ez a nagyobb és korszerűbb üzem. 1949-ben alakult és sokáig önálló volt, aztán beleolvadt a Paksi Állami Gazdaságba, s mint annak gerjeni kerülete tevékenykedik. Sok embernek ad kenyeret ez a munkahely, évtizedek óta. Hatvanötén már nyugdíjasok. Jelenleg a 300 dolgozó közül 200 a gerjeni. A kerületi igazgató Dobos Ferenc — Faddon lakik — életútja is mutatja, milyen nagy itt a kötődés, a hűség a földhöz és milyen nagyok a lehetőségek: Dobos Ferenc itt kezdte a munkát annak idején mint gyakornok. A kerület egyébként most is önállóan gazdálkodik. Széli Béla agronómus, gerjeni lakos sok érdekes tényt ismertetett ezzel kapcsolatban. Gerjenben, vagyis a falutól másfél kilométerre lévő kerületi központban történik a munkásfelvétel, a bérszámfejtés, itt adják a fizetést, itt készítik el a kerületi tervet és az itt használatos gépekhez korszerű erőgépjavító üzem tartozik. A tervet természetesen felülbírálják Pakson, illetőleg Biritón, a gazdaság központjában és sok más közös tevékenység is van az ésszerű munkamegosztás alapján. A gerjeni kerületről érdemes megemlíteni legalább annyit, hogy fejlett állat- tenyésztés folyik és a növény- termesztés ugyancsak korszerű módszereket és gépeket használ. A 2600 hektárból ezer hektáron termesztenek őszi búzát, 500—500 hektáron lucernát, cukorrépát, a többi föld a takarmánytermesztésé. Szarvasmarha-tenyésztéssel és -hizlalással is foglalkoznak, összegezve: Gerjen jócskán hozzájárul a Paksi Állami Gazdaság kiemelkedő eredményeihez. Kofahajó? Az is volt... Pesti piacokra hordták valamikor az eladnivalót a gerjeniek. Méghozzá a híres nevezetes ikofahajóval, amely Mohács és Budapest között járt. A révvel először átmentek a túlsó partra, délután 3 óra tájban hajóra szálltak a messzi hajóállomáson, s reggel 6 óra körül értek a fővárosba. Nyilván megérte csaknem másfél napot hajókázni a portékával, így lehet, hisz az ötvenes években olyan sok árut szállítottak a Duna menti községekből, hogy külön hajó vitte az embereket, s az eladásra szánt zöldségfélét, gyümölcsöt, és baromfit. A kofahajó utoljára 1962-ben kötött fki Meszesen. Azóta a helyi ÁFÉSZ-felvásárlóhoz kerül az árufelesleg, no meg a közelebbi paksi, szekszárdi piacra. A gerjeni iskolások is hajóval, illetve vízibusszal mentek kirándulni Dunaújvárosba, Budapestre. Másfél évig járt ez is csupán. Azóta a piacosok, s a kirándulók nem vízen, hanem kerekeken járják a világot. Csuhé Az ember túljárhat a hal eszén, ha alkalmas szerszámmal megy a zsákmány után. Gerjenben ez az eszköz a csuhé, amiben egy szál sincs kukoricacsuhéból. Két meghajlított ciglevessző- ből készül, középen összekötik, a négy sarka közé pedig hálót feszítenek. A kerülete négyszer négy méter, kötelet, és egy 3—4 méteres botot kötnek rá. A horgász a rudat leteszi a partra, s a kötéllel emeli ki a hallal teli hálót. Tessék megpróbálni, hátha eredményesebb lesz így a horgászat, mint üvegszálas pecabottal. A révhajók Minden be van fagyyva, az akkumulátor, a hűtővíz, el kell vinni a hajót a telelőbe: ezzel fogadtak bennünket a révnél. A hirtelen jött nagy hideg megbénította a nagy forgalmú vízi jármű munkáját. Gerjennél állandó átkelőhely van a nyolcszázas évektől, így tudják a mostani hajósbrigád tagjai. A brigád vezetője, Házi József elmondta, jobb helyzetben vannak, amióta a paksi tanács költségvetési üzeméhez tartoznak. Rendkívül nagy a forgalom: a sok utas mellett évente hat- hétezer személyautót kell átvinniük Kalocsa felé, illetve onnan a dunántúli partra. Nyári időben, munkaszüneti napokon hússzor is fordulnak. Három hajóvezető, egy pénztáros és egy matróz látja el a teendőket. Tavaly télen nem álltak le, mindig tudtak dolgosai, de most kényszerpihenő kezdődik a parton. J u jka A jujka jellegzetes gerjeni viselet, pulóvert, inget helyettesít, jól alá lehet ölíözni, s ami a legnagyobb előnye: nem piszkolódik a gallérja. Merthogy nincs. Talán a „gallértalanság” az oka, hogy kiment a divatból; mindössze négyen, öten hordják már csak a faluban. Nagy Péter bácsinak, — akire lapunk régebbi olvasói talán még emlékeznek, hisz annak idején bemutattuk az általa barkácsolt kukorica- és babvető masinát — hétköznapi és ünnepi jujkája is van, A köznapi tarkabarka, azazhogy sötét kockás fianellból, az ünnepi pedig gyolcsból való. Kár, hogy ez a praktikus viselet manapság nem divat. Emiatt leginkább az asszonyok mérgesek, hisz a heti váltásban hordott jujkát nem kellett olyan gyakran mosni és vasalni, mint a mostani hatalmas gallérú puplinin- geket. H sütomester Gyerekkoromban ettem utoljára olyan jó kenyeret, mint most Gerjenben, Sós Gyula sütőmestemél. Élvezet nézni, szagolgatni és harapni. Az egész környék ismeri a gerjeni pék kenyerét, nevét. Persze nem jut mindenkinek ebből a kenyérből, nem is keresi mindenki, a gerjeniek közül sem. Megvan a vevő törzsközönség, a többiek a boltokban veszik a sütőipari terméket. Sós Gyula és felesége hat évvel ezelőtt jött a faluba Kiskunhalasról, megvette ezt az öreg pékséget és kicsit átalakította, berendezte. Egy évig kézzel dagasztották a napi 120 kiló kenyérnek való tésztát, azóta gép dagaszt. Nem is bírnák kézzel, képtelenség. A kemencét olaj melegével fűtik. Naponta átlagosan 200 kiló kenyeret sütnek, karácsony előtt ennek kétszeresét adták. Akkor négyszer rakták meg a kemencét. A jó kenyér készítésének nincs titka, de törvényei vannak. Elmondta a mester, hogy a kelesztést is, a sütést is nagyon gondosan kell végezni, időt kell rá adni. „Nem szabad normában sütni. Hatvan perc a sütés ideje, de ha kell, 65 percig sütöm.” Hozzá tartozik még mindehhez, hogy jó a kemencéjük. „Régi magyar kemence, tartja a hőt és egyenletesen adja ki.” Sósék már hárman dolgoznak, segít a lányuk, Magdolna is. Felváltva végzik a házimunkát, így jut elég idő a kenyérre mindig, a szakma törvényei szerint. Kiscsoportos foglalkozások A művelődési ház rendezvényei igen népszerűek. A kertbarátok körének például 30—35 rendszeres látogatója van, ahol Maul János bácsi, állami díjas mezőgazdász tart előadásokat a ház körüli aktuális tennivalókról. Ezenkívül fotószakkör, úttörőtűzoltó- szakkör, gyermekklub működik, de hamarosan itt tartják az orosz nyelvi szakkört is. A művelődési házban van a mozi is, s igen sokan járnak a hétfőn, szerdán és vasárnap tartott előadásokra. A héten szerdán például az Erjedő bor című film volt műsoron. A könyvtár heti két alkalommal van nyitva, s az olvasni szerető falubeliek különösen ilyenkor, télen gyakran cserélik a könyveket. Múlt év nyarán nyílt meg a pinceklub — a fiatalok kedvenc szórakozóhelye. Zene igaz, hogy nin_s, s a szeszes italok közül is csak sört lehet kapni, de végre van egy csöndes, kellemes helyiség, ahol nyugodtan lehet beszélgetni, és ami nem mellékes, megismerni egymást. 1979. január 6. Házi Sándor, a festegető Házi Sándor, a révhajó egyik vezetője nagyon elfoglalt ember. Esténként a moziban dolgozik, mint gépész, de otthon is várja gyakran kerti vagy egyéb munka, s mindez mellett még festeget is, több mint húsz év óta. Utóbbi tevékenységéről, szenvedélyéről így beszél: „Szeretek festegetni. Nem zavar, ha másnak nem tetszik, amit csinálok. A magam igényeit elégítem ki ezzel. Nem dicsekvésképpen mondom, külföldre is vittek már tőlem sok képet, például egy amerikai ember, gerjeniek rokona, egész tucat képet vásárolt tőlem. Festettem portrét is, tájképet is.” Megkérdeztük, milyen lehetősége volt a képzésre, képességeinek fejlesztésére. „Martinék tanárral volt kapcsolatom elsősorban és tanulmányoztam különböző könyveket. Még az iskolai rajzfolyóiratot is szívesen böngészem.” Az 55 éves férfi a hajdani cselédéletről akar készíteni négy képet, sorozatot. Maga is átélte azt a sok küzdelmet és kínlódást ifjú korában. A tervezett képek témája: cse- lédszólítás, munkát kereső ember, költözés (ez már elkészült) és a negyedik kép: valamilyen téma a munkáról. Ismét van menyhal Gerjenben sok a kishalász, ami érthető, hiszen a falu közvetlenül a Duna mellett van. Az egyik új ház emeleti ablakaiból úgy nézhetnek a vízre a gát fölött, mint szomszédok udvarába. Egészen pontosan nyolc kishalász hódol a halfogás örömeinek: számolták össze kérésünkre a községi vezetők, Dinnyés, Lacza, Hegyi Jani, Molnár Sanyi és a többiek — a kishalászok nevét. Nem vesződnek horoggal, hanem a fogás ősi szerszámait használják. Gerjenben természetesen nincs halászcsárda. Nem élne meg. Itt mindenki maga főzi a halászlét, maga süti a halat. Egyszer volt csak csárda, valamikor régen, amikor még lovas kocsival jártak az utazók és jobban kellett a koszt meg a szállás. A túlsó parton különben is van csárda, oda jár nyári vasárnapokon, aki nem vesződik a főzéssel. Több beszélgetésnél szóba került egy hal neve: menyhal. Azt mondják, sokáig nem lehetett látni, fogni, most viszont jól elszaporodott. örvendetes hír bizonyára, hiszen a Dunában kiveszőben van néhány halfaj, a kedvezőtlen körülmények miatt. A menyhal hasonlít a harcsához, csak nincs bajusza. Jó a húsa, ezt mondta egy kishalász, Dinnyés István, aki egy éve matróz a révhajón. Ötször körül- cérnázhatnák a Földet Tavaly 1031 tonna fonalat orsóztak és 344 tonnát cérnáz- tak a szövetkezet melléküzemében, a cérnázóban. A Pamutfonóipari Vállalat lőrinci gyárának gerjeni üzemében 80-an dolgoznak három műszakban. Az alapanyagot a gyártól kapják, a szálvégeket összekötik, majd a fonalból 1 kilós keresztorsókat készítenek, s ezt használják fel a cérnázásnál. Az üzemben szövő- és cérnaalapanyagot gyártanak, ami az ország különböző gyáraiba kerül. Nagyatádra például, ahol 600-féle színárnyalatban készül a cérna. Az üzem éves termelési értéke meghaladja a hétmillió forintot; tavaly az orsó- zóban 112 százalékra, a cérnázóban 105 százalékra teljesítették a tervet. Naponta 40 ezer kilométer cérnát állítanak elő és 200 ezer kilométer fonalat orsóznak — ezzel a fonalhasszal körülbelül 5-ször körül lehetne tekerni a Földet. És még egy érdekesség: 1 kiló, legvékonyabb szálú fonal hossza 135 kilométer, éppen annyi, mint a távolság Budapest és Gerjen között. Gerjeni magazinunkat irta és összeállította Bakó Jenő, D. Varga Márta, Gemenci József és Pordán Jánosné. Munkatársaink legközelebb, január 8-án, hétfőn Alsónyékre látogatnak. Hol vannak a fiatalok? A község fiataljainak közel 60 százaléka Kalocsa, Paks, Tolna és Szekszárd ipari üzemeibe jár dolgozni. Sokan tanulnak egyetemen, főiskolán is. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára jár Genye István és Vajda József, a Pécsi Tanárképző főiskola hallgatója Kle- ment István, a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanul Vajda László és Ró- nyai Emőke, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen pedig Rónyai Lajos és Ró- nyai Gábor. A diploma megszerzése után remélhető, hogy közülük néhányan szívesen választják majd munka- és lakhelyül szülőfalujukat, Gerjent. Inkább régit Igen kevés, 4—5 új ház épül évente a községben. Szívesen vásárolják viszont azokat az öreg épületeket, amelyeknek tulajdonosai meghaltak. A gazdátlan házak értékét a becsüs állapítja meg, s a tanács jelöli ki, hogy az igénylők közül ki veheti meg. Az akciós vásárlásnál az épület értékének tíz százalékát kell befizetni, a többit pedig havi részletekben az Országos Takarékpénztárnak. Az elmúlt évben nyolc öreg ház talált ily módon gazdára, jelenleg két épületről tudnak, amelyet vásárlásra felajánlottak. Remélhető, hogy ebben a két házban mielőbb otthonra lelnek tulajdonosai, akiknek kívánjuk: érezzék magukat jól az új környezetben. Ha jó vezető és mozigépész Sós Gyula: nem szabad normában sütni
