Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
2 ^ÉPÜJSÁG 1979. január 31. Kormányválság Olaszországban Giulio Andreotti olasz kormányfő hétfőn tájékoztatta a parlamentet az immár nyíltan kitört kormányválságról. A képviselőház és a szenátus együttes ülésén 'kijelentette, hogy miután az Olasz Kommunista Párt a múlt héten pénteken kilépett az egyszínű 'kereszténydemokrata kisebbségi kormányt támogató parlamenti többségből, kabinetje többé nem rendelkezik „teherbíró támogatással” a törvényhozó testületben. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára pártja lépését azzal indokolta, hogy az Andreotti-kormány nem teljesítette a parlamenti többséghez tartozó pártok által elhatározott programot. Hangsúlyozottan utalt arra, hogy súlyos mulasztásokat követtek el a reakciós felforgató kísérletek megfékezésében. A felforgató kísérletek újabb nyilvánvaló bizonyítéka, hogy újfasiszták hétfőn Milánóban meggyilkoltak egy baloldali államügyészt. Ugyanaznap a város dolgozóinak százezrei tiltakozó sztrájkkal szólították fel újból a kormányt, hogy cselekedjenek a terror megfékezésére. A Pravda római tudósítója a lap keddi számában azt írta: az OKP kiválása a parlamenti többségből újabb politikai válságot jelent Olaszországban. A válságot az váltotta ki, hogy a kormány hosszú ideig képtelen volt megoldani oly fontos problémákat, mint a munkanélküliség, a déli körzetek rendkívüli elmaradottsága, az infláció. Energiakorlátozások Romániában Az energiafogyasztás csökkentése — mindennapi feladat. Ez a megfogalmazás országos jelszóvá lett Romániában. Annak ellenére, hogy kőolajlelőhelyekkel gazdagon ellátott az ország, a nemzet- gazdaság számára a szükséges kőolajmennyiségnek több mint az 50 százalékát importálja. Románia 1976-ban egyebek között 2 millió 816 ezer tonna kokszot, 8 millió 475 ezer tonna kőolajat, 2 millió 622 900 tonna barnaszenet és antracitot importált. Az utóbbi hónapokban újabb gondok jelentkeztek: a vízi erőművek ugyanis kevesebb energiát termeltek. Az energiatakarékosság érdekében szigorú rendszabályokat hoztak, amelyekkel elsősorban az üzemek energiafogyasztását kívánják korlátozni. Minden üzem megkapja a havi energiafelhasználási kvótáját, s ezzel úgy kell gazdálkodnia, hogy teljesítse termelési tervét. A múlt esztendőben Szatmár, Szilágy és Máramaros megyék üzemei közül a „túlfogyasztók” negyedév alatt félmillió lei pénzbírságot fizettek. Hasonlóképpen pénzbírságot vetnek ki azok ellen a háztartási fogyasztók ellen is, akik törvénytelenül használnak áramot. Célirányos sajtópropagandát folytatnak annak érdekében, hogy a fogyasztási csúcsokban — reggel 7—9 és este 17—21 óra között — a lakosság nagyobb fokú takarékosságot tanúsítson. Támadás a SALT-szerződés ellen Kedd esti kommentárunk: Az utóbbi időben a szovjet sajtó több olyan állásfoglalást tett közzé, amely felhívta a figyelmet arra: az Egyesült Államokon belül jelentős erők lehetetlenné kívánják tenni az oly várt SALT—2 megállapodást. A moszkvai külpolitikai hetilap, a Za Rubezsom cikkírója részletes elemzésében megállapította: az enyhülés ellenfelei a SALT—2 ellen összpontosították erőiket, s készek arra, hogy megakadályozzák ennek a fontos szerződésnek a megvalósulását. Egy másik újság, a Trud arra emlékeztet, hogy korábban hasonló módon akadályozták meg a nagy jelentőségű kereskedelmi szerződés létrejöttét, s ugyanazok, akik évekkel ezelőtt a gazdasági enyhülés ellen léptek fel, ma „összeesküvést szőnek a SALT—2 ellen”. A Za Rubezsom megírta, hogy a nemrég Moszkvában járt amerikai republikánus szenátorok (akiket fogadott Leonyid Brezsnyev is) hazatérve a „legprimitívebb szovjetellenesség” hangnemében nyilatkoztak, amikor sajtóértekezletükön a szerződés lehetőségeiről szóltak. Nemrég pedig 170 nyugállományú amerikai tábornok tett közzé egy felh vást, amely szintén a hadászati támadó fegyverek korlátozása, az egyezmény ellen irányul. A SALT-ellenes csoportok érveit aligha érdemes itt cáfolni. Ezt megtette minapi kongresszusi beszédében Carter elnök. Az elnöki üzenet tartalma: a hadászati támadó fegyverzetek szovjet—amerikai korlátozása szükséges; ez nem csökkenti az Egyesült Államok és szövetségesei védelmi képességeit, de lépést jelent a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez vezető úton. Az elnöki beszéd nyíltan kimondja: a SALT „nem a bizalmon alapszik”, kölcsönös ellenőrzés biztosítja betartását. A helyzet azonban arra mutat: nem minden felelős amerikai politikus vallja magáénak az elnök álláspontját. Elsősorban Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó és Brown hadügyminiszter képviseli az adminisztrációban azt a vonalat, amely a rakéta-nukleáris fegyverkezés fokozását, a szocialista országokra való nyomásgyakorlást követeli. Moszkva őszinte, békeszerető szándékairól legutóbb Brezsnyev nyilatkozott a Time magazin vezető publicistáinak, s hasonló szellemben folytatott eszmecserét a Moszkvába látogató amerikai kongresszusi csoportokkal is. Mindannyiszor aláhúzta: a SALT—2 megkötése érdekében áll a szocialista nagyhatalomnak, mert: 1. a kölcsönös és azonos biztonság elvén alapszik; 2. kedvező impulzust adhat a további leszerelési tárgyalásoknak, ez pedig „világérdek”. A SALT—2 megakadályozására összeesküvők éppen ez ellen az általános érdek ellen szövetkezned ____________________________MIKLÓS GABOR T udományos szeminárium A béke és a harmadik világ fejlődésének összefüggéseiről, és egy demokratikus nemzetközi gazdasági rend megvalósulásának lehetőségeiről kezdődött kedden kétnapos tudományos szeminárium a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházéban. A tudományos szemirjg- riumának első napján Kende István egyetemi tanár az L A P Z A R TA KÁDÁR JÁNOS TALÁLKOZÓJA A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK VEZETŐIVEL Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Pénzügyminisztériumba látogatott. Elkísérte Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Hoós János, a Központi Bizottság osztályvezetője és Borbély Gábor, az V. kerületi pártbizottság első titkára. Kádár János a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel folytatott megbeszélést, amelyen részt vet* tek a két intézmény pártbizottságának titkárai is. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tájékoztatást adott pénzügyi helyzetünkről, az 1979. évi terv és állami költségvetés végrehajtásával kapcsolatos pénzügyi intézkedésekről. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke tájékoztatást adott a gazdaságpolitikai követelmények érvényesüléséről a hitelezésben, továbbá a vállalati beruházásokról, a készlethitelezésről és a pénzforgalom időszerű kérdéseiről. Fekete János, a bank elnökhelyettese tájékoztatást adott nemzetközi pénzügyi kapcsolatainkról. A tájékoztatókban elhangzottakról közvetlen hangú, sokoldalú eszmecsere bontakozott ki. Kádár János a Központi Bizottság nevében elismerését fejezte ki a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank vezetőinek, a pénzügyi szervek dolgozóinak a párt gazdaságpolitikája, a népgazdasági tervek megvalósítása érdekében végzett munkájukért, szólt a gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatokról, ezek megoldásában a pénzügyi tevékenység jelentőségéről, a következetes irányítási magatartás fontosságáról. Munkájukhoz további sikereket kívánt. (MTI) Folytatódtak a kormányellenes tüntetések Iránban. A képen egy teheráni mozi székeiből raktak máglyát a tüntetők. (Képtávírónkon érkezett.) A két „Peking-politika” Az amerikai kártya m Néhány amerikai tévériporter hetek óta arról csevegett nézőinek, milyen öltözékben lép majd Amerika földjére Teng Hsziao-ping? Nem valószínű — mondották —. hogy a 74 esztendős Teng, aki pár esztendővel ezelőtti párizsi, tavalyi tokiói útján viselt különféle színű, de azonos szabású Mao-öltönye- it, szolid, egysoros zakóra cserélje fel. Ez a jóslat igaznak bizonyult, ám a kínai miniszterelnök-helyettes január 29-én kezdődött amerikai látogatásának egyáltalán nem a külsőségei a fontosak. Nyilvánvaló volt, hogy a diplomáciai kapcsolatfelvétel után az Egyesült Államokba látogató magas rangú kínai személyiség minden proto, koll-udvariasságot megkap a díszszázadtól a díszlövésekig, a luxuslakosztályig, páncélozott autóig és elnöki integetést is a Fehér Ház lépcsőfeljáróján. Ám amikor a protokoll emberei háttérbe húzódtak, nyilván megsokasodtak a redők a tárgyaló partnerek homlokán. Carter elnöknek és tanácsadóinak most el kell dönteniük, hogy az egymással szöges ellentétben álló két amerikai „Peking-politika” közül melyiknek jegyében feleljenek a kínai vendég igényeire, kívánságaira. Az egyik politika Carter elnöknek abban a mondatában fogalmazódott meg, amelyben Teng üdvözlésekor is azt magyarázta: nem kívánja harmadik fél — azaz a Szovjetunió — ellenében kihasználni a Pekinggel való viszony továbbépítését. A másik, az a Brzezinski-né- zet, amely szerint Peking és Tokió szerződése után (ebbe kínai nyomásra belekerült az a „hegemónia-ellenes” szakasz, amelyről Peking nyíltan megmondta: a Szovjetunió ellen irányul) Washingtonnak afféle „baráti háromszöget” kell velük kialakítani. Ennek a nézetnek a hirdetője Haig tábornok, a NATO egyesített európai erőinek hamarosan távozó parancsnoka is, aki Washingtonban kíván politikai főszerephez jutni. S Teng először éppen Brzezinskivel tárgyalt, elindulása előtt pedig félreérthetetlenül ebben a szellemben nyilatkozott. Több magas rangú kínai vezető, közöttük Fang Ji és Ku Mu miniszterelnök-helyettes múlt év őszi nyugati útjainak nyíltan hangoztatott célkitűzései is jelezték, milyen igényekkel jelentkezhet most Teng Hsziao-ping Washingtonban. A párizsi látogatáson Mirage vadászbombázókat, a londoni megbeszéléseken Harrier típusú, helyből felszálló repülőgépeket és mindkét NATO-tagtól különféle rakéA szovjetellenesség biztos belépő a nyugati arzenálokba (A Pravda karikatúrája — KS) tákat kívánt vásárolni a kínai vendég. Egyelőre még nincs végleges válasz. Mindkét fővárosban „a nagyobb kínai üzlet” jegyében gondolkoznak: fegyvert egyelőre csak nagy ösz- szegű, egyéb vásárlások részeként hajlandóak eladni. A nyugati Kína-szakértők azt állítják, ez az „árukapcsolás” csak időhúzás. A NATO-part- nerek arra várnak, miként foglal állást a fegyverszállítás kérdésében Washington. Másként lehet ugyanis üzletet kötni, ha Carter megismétli az egyszer már félig kimondott állásfoglalást: az Egyesült Államok, ha ad, nem közvetlenül, hanem szövetségesei közreműködésével juttat nyugati fegyvert Pe- kingnek. A washingtoni igen a világpolitika egész irányát megváltoztathatja. Egy „nem hivatalos kínai NATO-tagság”, nyugati fegyverekkel bővülő pekingi arzenál, azaz a mai kínai vezetés vágyainak valóra válása egyszerre jelentené a fegyverkezési hajsza milliárdos gyorsabb pergését és az enyhülés tendenciáinak talán csak nagyon sokára gyógyuló sérülését. De hát a kínai holnap Teng-féle tervében nem csak fegyvervásárlás szerepel. Ipari beruházási javak ezer meg ezer hajórakományszám; a mezőgazdaság fellendítéséhez szükséges gépek légiója, a jobb terméseredmények. eléréséhez szükséges vegyi anyagok miliő tonnája is kell. S aligha feledhető, hogy a „kulturális forradalom” és éppen a minap gigantikus visszalépésnek minősített Mao-féle „nagy ugrás” szűk esztendei után végre valamivel többet kívánnak a fogyasztók is. A fogyasztók, akiknek száma közel van a kilencszázmillióhoz. Itt rögtön felmerül a kérdés: miként indította útnak Tenget a kínai külkereskedelem? A válaszhoz jó alap a nyugati gazdasági sajtó elemzése, amely leszögezi: mindenféle nyugat-európai fogadkozások, kísérletek ellenére sem sikerült Japán és Hongkong túlsúlyával és állandóan növekvő Kínába irányuló szállításaival eredményes versenyre kelni. (Kínai kőolaj — japán acéláru, ez az árucsere-volumen több mint 30 százaléka. De a Tokió—Peking- kapcsolat szinte havonta újabb és újabb ágazatokban hoz üzleteket.) A magyarázatot abban látják a gazdasági szakemberek, hogy japáni vásárlásaira esztendőkre előre megvan a fedezete a kínai félnek. Bank- szakemberek szerint a pekingi devizatartalék jelenleg há- rommilliárd dollár körül van. Tengnek tehát, ha amerikai—kínai gazdasági kapcsolatbővítésről kíván tárgyalni, meg kell mondania, mi az, amit Peking az amerikai piacon eladásra tud felkínálni. Az amerikai sajtó arra a következtetésre jut: Kínának nincs mit ajánlania, legalábbis komoly mennyiségben. Azaz felmerül a kérdés: tud-e fizetni a belátható jövendőben a kilencszázmilliós kínai piac... A Teng-utazást sajnos már nem lehet úgy vizsgálni, mint két hosszú időn át igen rossz viszonyban volt ország, Kína és az Egyesült Államok kísérletét — a diplomáciai kapcsolatok felvételének lényegében formális lépése után — az együttélés teljes normalizálására. Régóta nem egyszerű kapesolatjavításról van szó; a pekingi politika megjátssza szovjetellenes játszmájában az amerikai kártyát is. A kínai vendég washingtoni napjai majd megmutatják, hogy a két amerikai „Peking- poltika” közül melyiket választották. G. M. BUDAPEST Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vezetésével kedden népfrontküldöttség utazott Libanonba, Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága elnökének meghívására. A küldöttség tagjai: dr. Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára és Göbölyös Gábor, a HNF OT nemzetközi kapcsolatok bizottságának titkára. (MTI) NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 1980- ban rendkívüli ülésszakon vitatja meg az új gazdasági világrend kialakításával kapcsolatos tennivalókat — jelentették be hétfőn a világ- szervezet székhelyén. A közgyűlés hétfőn határozatot hozott arról, hogy a „Nemzetközi fejlesztési stratégia” programját, amely az új gazdasági világrend kialakulását kell, hogy elősegítse, a világszervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszakán kell elfogadni. Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán hétfőn véget ért az eredeti napirenden szereplő összes kérdés megvitatása, de a tagállamok határozata értelmében a közgyűlést egy később megállapítandó időpontban újra összehívják, hogy sokoldalúan vizsgálhassák meg Namíbia helyzetét, miután Dél-Afrika elutasította a közgyűlés és a Biztonsági Tanács ezzel kapcsolatos határozatának végrehajtását. ^imperializmusnak a béke és a fejlődés elleni új stratégiájáról tartott előadást. Ezt követően Szentes Tamás, az OBT fejlődési munkacsoportjának elnöke a tőkés világgazdaság válságának, belső egyenlőtlenségeinek jegyeit és okait, valamint a harmadik világ országainak az 1980—1990 közötti fejlődési lehetőségeit elemezte.
