Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
1979. január 3. Képújság 3 Választott képviselőink Tekintély, megbecsülés Céljaink ösztönzőek, lelkesítőek K. Papp József újévi köszöntője K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára az új esztendő első napján a Pécsi Rádió hullámhosszán szólt Dél-Dunántúl lakosságához. Alább ismertetjük a beszéd szövegét. Tisztelt Hallgatóim! Az új esztendő első napján szívből köszöntőm a Pécsi Rádió hallgatóit, Dél- Dunántúl, Baranya, Somogy, Tolna megye lakóit, dolgozóit. Dél-Dunántúl nekünk az itt élő magyaroknak, német ajkúaknak, délszlávoknak a szűkebb hazát jelenti. Számunkra itt adatott meg a lehetőség az alkotásra, a munkára, a nagy társadalmi célok területi, helyi megvalósítására. Hozzájárulásunk a nagy, országos feladatok megvalósításához egyet jelent a területi, helyi sikereink gyarapításával, az itt élő emberek életkörülményeinek javulásával. Az óévtől búcsúzva jogosan állapíthatjuk meg, hogy sikerekben gazdag évet hagytunk magunk mögött, munkánk gyengeségeit is figyelembe véve. Kölcsönösen örülünk annak, hogy megyéink az elmúlt évben is tovább fejlődtek. Mélységes tisztelet és megbecsülés illeti mindazokat, kik az ipari, mezőgazdasági üzemeinkben, a munkapadok mellett, a bányák mélyén, a földeken, a szolgáltatás, a művelődés, a szellemi munka különböző területein cselekvő részesei, megvalósítói az elért eredményeinknek. Régi hagyomány szerint az óév végén, és az új év első napjaiban egymás iránti megbecsülés kifejezéseképpen kölcsönösen boldog új évet kívánunk egymásnak. Bízunk benne, hogy valóban boldog lesz az új év. Bizakodásunkban benne van az is, hogy képesek vagyunk jobban, eredményesebben, még fegyelmezettebben dolgozni 1979-ben a fejlett szocialista társadalom célkitűzéseinek a megvalósításáért. Az országgyűlés által jóváhagyott 1979. évi népgazdasági terv szerint változatlanul fontos feladatunk a termelékenység fokozása, az ésszerű takarékosság, a fegyelmezett munka, a munkaidő jobb kihasználása, a jobb üzem- és munkaszervezés igénye, termelési szerkezetünk fejlesztése, fogyatékosságaink felszámolása, a minden piacon jól értékesíthető gazdaságos termékek arányának növelése, általában a munka minőségének az emelése minden szinten. Az országos célkitűzések területi, helyi realizálása feltételezi a színvonalasabb vezetői munkát, a dolgozó kollektívák jó helytállását, az állami és társadalmi szervek és szervezetek megfelelő politikai munkáját, mozgósító tevékenységét. Tárjuk fel, hasznosítsuk még jobban a Dél-Dunántúlt alkotó három megye kölcsönös előnyökkel járó együttműködésének a további lehetőségeit. Legyen még inkább gyakorlat egymás eredményeinek ismertetése. megbecsülése, a jó tapasztalatok kölcsönös hasznosítása. A megyehatárok sohase legyenek választóvonalak, amikor közös fejlődés lehetőségei látszanak célszerűnek. Legyünk büszkék, bármelyik megyében az elért sikereinkre, arra, ha szépen fejlődik Pécs, Kaposvár, Szekszárd, vagy hogy éppen most az új év küszöbén lépett a városok sorába Barcs és Paks. Fejlesszük tovább a kialakult jó gyakorlatokat, hogy felsőfokú oktatási intézményeinkben Pécsen, Kaposváron, Szekszár- don nagyszámban képeznek megyéink számára szakembereket, hogy a Pécsi Akadémiai Bizottságban végzett tudományos kutatómunkát egyre jobban tudjuk mindhárom megyében hasznosítani, vagy a pécsi és a kaposvári színház jelentősen hozzájárul megyéink lakosságának szórakoztatásához, kulturális neveléséhez. Nagyon hasznos tevékenység, hogy a Pécsi Rádió és a körzeti tv-stúdió közös dolgainkról gazdasági, politikai, kulturális életünk eseményeiről egyre színvonalasabban, az egész ország figyelmét is felkeltően ad tájékoztatást. Kedves Hallgatóim! Ösztönző és lelkesítő céljaink vannak az új esztendőben is. Valóra váltásukhoz rendelkezünk a szükséges feltételekkel. Ezek közül is a legjelentősebbel, megyéink szorgalmas. alkotó munkát végző dolgozóival. Az új év első napján kívánok megyéink valamennyi dolgozójának, egész lakosságának jó erőt, egészséget, sikerekben gazdag esztendőt. Nagyközségből város Saftötöfekoztatő Pakson H azánkban minden szervezetet választott testület irányít, így van ez az országgyűléstől kezdve egészen a pártós KISZ-alapszervezetekig, vagy a népfront la'kóbizott- ságaiig. A szocialista demokrácia egyik formájáról van szó, nem ülhetünk valamennyien ott, választott képviselőink által veszünk részt a döntésekben és azok végrehajtásának ellenőrzésében. Az országgyűlésen a televízió, rádió és az írott sajtó jóvoltából szinte személyesen is ott lehetünk. A párt vezető testületéinek döntései nemcsak a párttagság mindennapjait irányítják. Ismerjük a képviselőket, a Központi Bizottság tagjait. És a megyei pártbizottság, a megyei, a városi, a községi párt, tanács, KISZ, népfront és lakóbizottság tagjait? Az ő irányító-ellenőrző munkájuk miként jelentkezik a testületi tagok személyes tekintélyében, megbecsülésében? A kép meglehetősen vegyes. A párttagság jól ismeri választott testületéinek szerepét, kezdve az alapszervezeti vezetőségtől egészen a megyei pártbizottságig. A pártban a testületi tagoknak van tekintélyük. Igaz, hogy ez általában csak a párttagság soraira érvényes. Vajon a párton kívüliek miként tartják számon őket? Szerepelnek-e eleget a lapok hasábjain azok a választott pártvezetők, akik nap mint nap munkálkodnak jövendő döntéseik — gyakran egész megyére kiható véleményük — előkészítésén. Attól tartok, hogy a pártbizottsági titkárokat kivéve, akiknek választott funkciójuk egyben az állásuk is, keveseknek a nevét tudják az emberek, és azt sem sokan, micsoda felelősség részt venni a testületek munkájában. Hogy a pártbizottságok általában jól látják el funkciójukat, az annak köszönhető elsősorban, hogy az arra érdemes, méltó embereket választották be a testületekbe és ez a tisztség aztán igazán nem „nyugdíjas” funkció. Még méltatlanná sem kell válni ahhoz, hogy valakit ne válasszanak újjá, elég, ha nem dolgozik olyan jól, ahogy ezt tőle elvárják. És mégis, az általános, a párttagságon kívül is érvényes személyes megbecsülésből mintha kevesebb jutna nekik, mint amennyit érdemelnének. A nemzetiségi küldöttgyűlésekről tudósítóink küldtek pontos és okos beszámolókat. Talán nem is kell hangsúlyozni, milyen nagy segítséget jelentett számunkra munkájuk. Nem is érdemei-» két szeretném csorbítani, amikor szóvá teszem, azt, ami úgy tűnik: jelenség. Szinte mindegyik tudósításban szerepelt a megyei párt- bizottság munkatársának neve: és nem egyszer olyan megfogalmazásban, hogy a megyei pártbizottság képviseletében voltak jelen, a valóságban legfeljebb azt az osztályt képviselhették volna, amelynek a politikai munkatársai. Az az igazság, hogy ők egyszerűen csak dolgoztak akkor, amikor a területükhöz tartozó rendezvényen részt vettek. Igen gyakori, hogy zárszámadáskor, más alkalmakkor, rendezvényeken, a tanács járási hivatalának, netalán a pártbizottság ifjú munkatársának , nagyobb a „rangja” mint mondjuk annak a baromfigondozónőnek, aki a megyei tanács tagja, és adott esetben milliók fel- használására tehet javaslatot. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a fordított tekintély is. Gyakran becsülik a választott testületi tagot foglalkozása, nem pedig közösségi megbízatása szerint, holott a tanácselnököt, vállalati igazgatót, termelőszövetkezeti vezetőt nem beosztása, hanem az azt meg,- előző társadalmi munkája, kiemelkedő személyes képességei miatt választották meg, nem pedig azért, mert valamely munkahely vezetője. Sőt remélhetőleg már meglévő tekintélye volt az oka vezetői megbízatásának is. Bizony meglehetősen sok állampolgárnak fogalma sincs arról, ki is képviseli őt a tanácsban. A népfront- és KISZ -bizottságok tagjait gyakran még munkahelyükön sem ismerik funkciójuk szerint. Van rá példa, hogy a járási,. városi KlSZ-bizott- ság tagjáról nem tudják munkahelyén, mit is csinál tulajdonképpen, még gyakoribb ez, ha vöröskeresztes, vagy népfront-aktivistáról van szó. Előfordul, hogy a funkciót az illető maga sem veszi elég komolyan, esetleg egy testület sem önmagát. Hány és hány tanácsülésen fogadnak el automatikusan előterjesztést, pedig biztosan volna mit hozzátenni a témához, esetleg hajszálnyit módosítani a határozati javaslaton, de senki sem veszi a fáradságot magának, néha unják is az ülést. Csak hogy felszólaljon. Bizony már minél előbb vége legyen! Az nem lehet, hogy teljesen rossz a testület összetétele, egészen biztos, hogy a közigazgatási terület bölcs és okos emberei ülnek ott. Akkor mitől az érdektelenség? Miért bízzák a testületek a döntést az apparátusra és miért hanyagolják el a végrehajtás ellenőrzését? A hatalom a testületek kezében van, de igen gyakran nem élnek vele, pedig ez nem is az ő hatalmuk, őket a többiek képviseletével bízták meg. Úgy látszik, maga a közösség is elfelejti erre figyelmeztetni őket! Ez is oka annak, hogy a tanács, lakóbizottság, népfrontbizottság tagját szülői munkaközösség megbízottját, vagy akár a pártvezetőség tagját, ha az illető, amúgy nincs vezető állásban — kioktathat a frissen érettségizett adminisztrátorlány a községházán, akkor is, ha az illető éppen megbízója — egy állampolgár ügyében kíván eljárni. Hogy ilyen nem gyakran fordul elő? Még szerencse, de baj, hogy egyáltalán megtörténhet, és méginkább az, ha a hivatalnokok, fizetett alkalmazottak azt hiszik, ők képviselik a testületet, idegen hatálomkén lépnek fel az ügyféllel szemben, pedig nekik munkaköri kötelességük a szolgálat — ezért fizetjük őket. ■ i álasztott testületeink tagjainak sokezres tá" bora pedig vagy párt- J munkaként, vagy pártonkívüli létére, de erkölcsi kötelességből, elkötelezettségből dolgozik — mindannyiunk érdekében. És aki méltó volt választói bizalmára — a többség az —<, annak adjuk is meg az őt megillető tiszteletet, megbecsülést, ami nem merülhet ki évfordulós kitüntetésekben, külföldi jutalom- útakban. Azt kell elérnünk, hogy a közvélemény egészében tudatosuljon megbízatásuk fontossága, felelőssége és helytállásuk. Tiszteljük meg legalább önmagunkat választott képviselőink megbecsülésével. IHÄROSI ibolya Pakson tegnap délelőtt került sor arra a sajtótájékoztatóra, amelyen a tanács vezetői tájékoztatták a megjelenteket megyénk új városáról. Mert január 1-én város lett Paks nagyközség is. A.városavató ünnepi tanácsülést ma délelőtt tíz órakor a munkásművelődési központban rendezik meg. Mint a tegnapi sajtótájékoztatón Dallos Tibor, a városi tanács elnöke elmondta, Pakson évek óta készülnek a várossá válásra. A község arculatának fokozatos átalakításával, az utak, a közműhálózat fejlesztésével és a városiasodás még számtalan más feltételének biztosításával elérték, hogy az idén január 1-én város lehetett Paks. Dr. Tóth Lajos, a végrehajtó bizottság titkára arról beszélt, hogy Paks egységes arculatát szeretnék kialakítani, ahol a település történelmileg kialakult magja és az új, modern „atomváros” egységben, együtt fejlődik. Uj parkokat, minél több és nagyobb zöldterületet szeretnének létrehozni Pakson. A ma délelőtti ünnepi tanácsülésre meghívták a község üzemeiből, szövetkezeteiből és intézményeiből a szocialista brigádok képviselőit, az üzemek kiváló dolgozóit, valamint a különböző párt-, állami és tömegszervezetek vezetőit, képviselőit. Villamos teherelosztö A budai Várban elkészült a Magyar Villamos Művek Tröszt új létesítménye, az Országos Villamos Teherelosztó. Feladata a hazánkon átmenő nemzetközi elektromosenergiaforgalom szabályozása, az energiafogyasztás és energiatermelés egyensúlyban tartása. Tilos az áru indokolatlan visszatartása A vásárlói biztonság érdekében, a jogosulatlan előny- szerzés megakadályozására a nehezen vagy az azonnal be nem szerezhető cikkek kiszolgálását még 1972-ben rendeletben szabályozta a belkereskedelmi miniszter. A megrendelései, előjegy- zéses vásárlási rendszert azonban a kiskereskedelmi vállalatok, a bolthálózat többsége nem alkalmazza megfelelően. Ez az értékesítési forma kívánatosnál szűkebb körben terjedt el, inkább csak a boltvezetők egyéni kezdeményezései tapasztalhatók. A minisztérium ellenőrzései megállapították, hogy bár van raktáron a vásárlók által keresett cikkekből, azokat azonban különböző okok miatt visszatartják. Ez megengedett, teljesen szabályos ákkor, ha az árut az OTP-hitellevél elintézésének idejére, minőségi cserék esetére tartalékolják, vagy azért tették félre, mert előleggel lefoglalta a vevő. Nem mondható általánosnak, de gyakori, hogy az áru visszatartása kizárólag a bolti dolgozók jogosulatlan előnyszerzését szolgálja: „csúszópénz” reményében tartalékolnák különféle cikkeket. A visszaélések megakadályozására a Belkereskedelmi Minisztérium irányelvet adott ki, amely szerint a kereskedelmi vállalatoknak március 31-igki kell jelölniök azokat az üzleteket, amelyekben bevezetik az elő- jegyzéses, megrendelésés értékesítést, meg kell határoz- niok az ily módon forgalomba kerülő cikkeket, gondos- kodniok kell a hozzá szükséges technikai feltételekről, például „hivatalos” előjegyzési naplóról, értesítő levélről. A szabályozás közönséget érintő lényege: a vevőnek — ha nem tudják számára azonnal kiszolgálni a keresett árut — joga van előjegyzést kérni, előleggel megrendelni: ezt az előjegyzési naplóban rögzítik — a napló első példányát a vevő kapja — s amikor az áru a boltba érkezik, a vásárlót levelezőlapon azonnal értesítik. A minisztérium szerint a megrendeléses, előjegyzéses rendszert főleg a tartós fogyasztási cikkeket — bútort és lakásfelszerelési, vas- múszaki cikkeket — árusító üzletekben indokolt bevezetni, alkalmazása azonban célszerű egyéb keresett termékek, például ruházati cikkek forgalmazásánál is. A kijelölt cikkek között csupán olyan áruk nem lehetnek, amelyek beszerzésére hosz- szabb távon sincs kilátás. A minisztérium irányelve végül figyelmezteti a vállalatokat, a szövetkezeteket arra az általános, valameny- nyi üzletre érvényes régi kereskedelmi elvre, — amelyet a boltokban mintha elfelejtettek volna —, hogy minden raktáron lévő árut az eladótérben, a kirakatban is be kell mutatni, s ezeket a cikkeket a boltok kötelesek a vásárlónak kiszolgálni. Az áru jogtalan visszatartásáért, a kiszolgálás indokolatlan megtagadásáért az érintett eladót és a bolt vezetőjét egyaránt felelősségre vonják. (MTI)
