Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-26 / 21. szám
1979. január 26. Képújság 3 Kompromisszumok és meg nem alkuvás kommunisták viszonya a kompromisszumokhoz és meg nem alku- vásuk az osztályharc hosszú, dialektikus gyakorlatának eredményeként alakult ki. Gazdag történelmi tapasztalatot tükröz és mély gyökerei vannak. A tudományos kommunizmus megalapítói, Marx és Engels mindig elvileg és következetesen védték a proletariátus világnézetét nyílt ellenségekkel és hamis barátokkal szemben. Ugyanekkor azonban részt vettek az 1848 —1849-i forradalom időszakában Németországban működő demokratikus szervezetekben, bevonták a munkások nemzetközi szervezetébe, az I. Internacionáléba az akkoriban sokféle proletár és szocialista szövetségeket, elérték a munkásszervezet egyesülését a II. Internacionáléban, fokozatosan megszilárdítva ott a marxizmus eszmei befolyását. Jól ismert Lenin elvi következetessége is Oroszország munkásosztálya érdekeinek védelmében, az imperializmus ellen, a világ forradalmi átalakításáért folytatott küzdelemben. Ám Lenin mégis alkalmazta a kompromisszumokat. Mégpedig fontos eszközként, mi több, fegyverként használta fel a forradalom győzelméért, a szocializmusért és a népek közötti békéért vívott harcban. A burzsoázia ellen folytatott következetes eszmei és politikai harcot soha meg nem szüntetve, a bolsevikok nem mondtak le, nem mondhattak le a burzsoázia támogatásáról a cárizmussal szemben. Hasonlóan járt el Lenin a munkásmozgalom más osztagaival való kapcsolatában is. Miközben meg nem szűnő eszmei és politikai harcot folytatott az opportunizmus ellen a munkásmozgalomban, célszerűnek ismerte el a bolsevikok megállapodásait, kompromisszumait az oroszországi reformisták pártjával, a men- sevikekkel az 1903—1912. években. A kompromisszumokat felhasználták arra, hogy erősítsék a proletariátus szövetségét a parasztsággal, hogy az ország lakosságának túlnyomó többségét, Oroszország valamennyi nemzetének és népcsoportjának dolgozóit a proletariátus köré tömörítsék. Az első szovjet kormány megalakítása is kétségtelen kompromisszum volt. A kormányban a baloldali esszerek is részt vettek. Sőt, az imperialista hatalmak intervenciójával szemben a harc sem befolyásolta a szovjet kormányt abban a törekvésében, hogy állhatatosan igyekezzék békés, érdemi és egyenjogú kapcsolatokat kialakítani a munkás-paraszt kormány és a tőkés Európa között. Másrészt Lenin amellett volt, hogy a proletariátus szervezett erőinek a közös ellenséggel szembeni akcióegysége, a munkásmozgalom alapvető érdekei, a munkásosztály öntudatának és forradalmiságá- nak növelése érdekében szükség van bizonyos kompromisszumra a nemzetközi munkásmozgalom opportunista központjaival, — a Kommunizmus gyermekbetegsége című könyvében elemezte és általánosította. A KOMPROMISSZUM CÉLJA A kommunisták szemszögéből tehát a meg nem alkuvás nem jelenti eleve minden kompromisszum tagadását. A világ forradalmi átalakításáért harcolni és ugyanakkor előre lemondani a lavírozás- ról, az ellenségek közti érdek- ellentétek (még ha az ideiglenes is) kihasználásáról, a lehetséges szövetségesekkel, (még ha ideiglenes, állhatatlan, ingatag, feltételes szövetségesek is ezek) való megállapodásról és kompromisszumokról nagyon megnehezíti a forradalmárok dolgát. Ebben a politikai „játékban” azonban a kommunistáknak megvannak a maguk szabályai, amelyeket keményen megtartanak. Először is a kommunista mozgalom elveinek védelme és következetes fejlesztése, a munkásosztály alapvető érdekeinek és történelmi céljának állandó szem előtt tartása. Másodszor, olyan kompromisszumok meg nem tűrése, amelyek kárt okoznak a kommunista mozgalom elveinek, a munkásosztály gyökeres érdekeinek és akadályozzák a kitűzött történelmi cél felé való előrehaladást. Ilyen kompromisszumok nélkül nem szilárdulhatott volna meg a munkásosztály hatalma, nem lehetett volna végrehajtani a szocialista átalakításokat és felépíteni a fejlett szocializmust. Ilyen kompromisszumok nélkül nem lehetett volna antifasiszta koalíciót létrehozni a második világháború éveiben, nem lehetett volna népfrontokat alakítani és győzelemre vinni a szocializmust sok európai, ázsiai országban, Kubában. A KOMPROMISSZUMOK KÜLÖNBÖZŐEK Az opportunisták, a szociál- reformisták gyakran belemennek kompromisszumokba, amelyek kárt okoznak a munkásosztály alapvető érdekeinek. Miként kezelik a kompromisszumokat a balos elemek. ők a kommunista pártok elleni demagóg fegyverré teszik, és tagadják, elvetik fel- használásukat. így cselekedtek a trockisták is, amikor elítélték a fasizmus elleni népfrontért küzdő kommunista pártokat. A kompromisszumok teljes elvetését és a meg nem alkuvásra való provokatív felhívásokat a maoisták arra használták fel, hogy befeketítsék az SZKP és a testvéri pártok harcát az enyhülésért. A maoisták provokatív fellépései a szükséges és megengedhető kompromisszumokkal szemben nem akadályozták meg, hogy ők maguk megegyezésre jussanak a chilei Pinochet-rendszerrel Ázsia és Afrika, Nvugat-Európa és az Egyesült Államok reakciós erőivel. Ez a politika nyilvánvalóan súlyos kárt okoz a munkásosztály, a forradalmi világmozgalom, minden progresszív erő érdekeinek. A kommunisták úgy vélik, hogy a kompromisszum lehetséges és szükséges, ha elősegíti a forradalmi erők megszilárdulását és növekedését, a munkásosztály tudatosodását. a nrogresszív erők összefogását, ha megbénítja vagy elszigeteli az ellenséget. Megegyezésekre lehet és kell is jutni, de ezek a megegyezések csakis e harc stratégiáját és taktikáját érinthetik, de az elveit nem. KÖLCSÖNÖS ENGEDMÉNYEK Az engedmények aránya a kompromisszum résztvevőinek konkrét erőviszonyától függ. Ez minden egyes esetben különböző. A világszocializmus erőinek növekedése, a munkásmozgalom erősödése a kapitalista országokban; a nemzeti felszabadító mozgalom átnövése társadalmi felszabadító harccá, valamint a kapitalizmus általános válságának további mélyülése bővíti a kompromisszumok lehetőségi körét is. Ám fokozódnak a kísérletek olyan, állítólag előnyös megállapodásoknak a kommunistákra való rákénysze- rítésére is, amelyek ártanak a munkásosztály gyökeres érdekeinek. Éppen ezért manapság inkább mint valaha, a következetes forradalmigágot, a célirányos taktikát és stratégiát kell szembeállítani azokkal a kísérletekkel, hogy nyomást gyakoroljanak a kommunistákra, hogy elvi engedményeket csikarjanak ki tőlük. IGOR KRIVOGUZ (APN—KS) Kis üzem - nagy hatékonysággal Nagydorog külterületén bújik meg a havas tájban a falu kicsi, de jelentős faipari üzeme. Oly parányi, hogy az autóból alig venni észre. Csak az utolsó pillanatban fékeztünk, s a kíváncsiság bévitt minket. A parányi irodában beszélgettünk Perger Ödön üzemvezetővel, aki az üzem történetét és munkájuknak csínját-bínját szinte egy szuszra elmesélte. mányskálánk, az is bizonyítja, hogy a „Centrum”, „Rózsa”, „Viola” és a „Kréta” nevű garnitúrákat mind mi készítjük. Az utóbbiból például kétszázötven-háromszáz garnitúrát havonta. Ezek igen alkalmasak a házgyári lakásokba, mert kis helyen elférnek. Népszerűségükre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy nem lehet kapni őket a megyében, annak ellenére, hogy nyolcezret gyártunk évente. — A Fővárosi Vegyesipari Vállalat asztalosüzeme vagyunk. 1966 óta létezünk, hat fővel kezdtünk. Azóta sok minden változott. Egy sor új gépet kaptunk, s hetven főre duzzadt létszámunk. — Gazdaságos a termelésük? — Nagyon is! Tizennégy- rnillió forintos évi tervünk van. Jellemző ránk is, mint minden kis üzemre, hogy igen gazdaságosan tudunk termelni. Tíz százalékkal olcsóbban, mint a nagy gyárak. — Az is nagy előnyünk, hogy egy, de maximum két hét alatt terméket tudunk váltani, ha kell. Hogy konkrétabban fogalmazzak, egy hét alatt le tudunk gyártani egy százas nagyságrendű sorozatot. — Szomorúak vagyunk, mert üzemünk „C” kategóriába lett minősítve. Ez azt jelenti, hogy nyolcvanra, vagy nyolcvankettőre felszámolnak bennünket. Az üzemvezető látható gonddal mesélte, hogy a felszámolás komoly munkahelyi problémát jelentene Nagydo- rognak. — Üzemünk dolgozóinak hetven százaléka nő, számukra még nehezebb lenne a faluból máshová járni dolgozni. No, meg a fizetésünkre sem lehet panasz. 2800—2900 forintot keresünk havonta. Ez lehet több is, mivel darabbéres rendszerben dolgozunk. Aztán, mert kis üzem vagyunk, s rugalmasak, van egy „kismama-” brigádunk is, melynek tagjai fél nyolctól négyig dolgoznak. — Budapesten és Oroszlányban vannak a társüzemeink. Ide viszik kárpitozni azokat a bútordarabokat, amiket mi megcsináltunk. Hogy milyen gazdag a gyárt— Szóval, sok előnye van az asztalosüzemnek. Fontos is a faluban a létezése. — beke — Fotó: Czakó Sándor A bútorok alkatrészeit az asszonyok állítják össze Mérlegkészítés előtt A számvitel — mint fogalom — a könyvvitel, a mérleg- és mérlegbeszámoló készítés, valamint az önköltségszámítás összefoglaló megnevezése. A legrégibb múlttal a könyvvitel büszikél- kedhet, ha figyelembe vesz- szük, hogy Hammurabi babiloni király már i. e. a XVIII. században kőbe vésette a kincseskamra kezelésének szabályait. Az ősmagtól természetesen igen hosszú út vezetett a kettős könyvitel zárt rendszerének kialakításáig, amelynek elvi szabályait a XV. század végén foglalták össze. A kapitalizálódás erőteljes fellendülésével, a nagy gazdasági szervezetek létrejöttének időszakában szükségletté vált a termelési és értékesítési folyamatok hatásának pénzértékben kifejezett számbavétele, ezért a könyvvitel különösen gyors fejlődésnek indult. A számvitel jelentőségével a marxizmus—leniniz- mus klasszikusai is foglalkoztak, kiemelve az újratermelési folyamat nyomon követésében, elemzésében és ellenőrzésében betöltött szerepét. Megállapításaik helyességét a szocialista társadalom építésének gyakorlata igazolta és igazolja ma is. Hazánkban a felszabadulás után a stabilizációt követően a KÁLISZ kiadása volt az első lépés az egységes számviteli rend kialakítása érdekében, majd a tervgazdálkodás kiszélesedésével sor került a mérlegbeszámoló rendszer bevezetésére. A napjainkban is érvényes — és meghatározó — számviteli jogrendünk alapját a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1968. év végén megjelent 33. sz. törvényerejű rendelete teremtette meg. A tvr. alapján kibocsátott pénzügyminiszteri rendeletek végül is egységessé ötvözték azokat a könyvviteli szabályokat, amelyek népgazdaságunk egész területén előírhatók és érvényesíthetők, meghatározva ezzel a mérlegbeszámoló -rendszer célját és szerepét. E szerint a mérlegbeszámoló a könyvviteli adatokból származó, megfelelően csoportosított információkat szolgáltat a népgazdasági tervezéshez, a társadalmi termék és nemzeti jövedelem számításához, a szabályozórendszer működésének vizsgálatához, a szükséges döntések meghozatalához. Ugyanebből a forrásból értékelhető a népgazdaság pénzügyi helyzete, -elemezhető a költségvetési kapcsolatok alakulása. A mérlegbeszámoló adataiból ellenőrizhetők a gazdaságpolitikai célok, az éves tervekben rögzített feladatok megvalósítása és nem utolsó sorban fontos eszköze a gazdálkodó szervek beszámoltatásának, egyben önmaguk értékelésének alapja. 1968-tól, a közvetett gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a mérlegbeszámolók szerepe különösen megnövekedett. A kormányzati és területi gazdaságirányító szervek pénzügyi információigényének kielégítése azonban már elképzelhetetlen -a mérlegbeszámolók korszerű számítógépes feldolgozása nélkül. E feladat irányítója és szervezője a PM. Bevételi Főigazgatóság, ahol több mint 5000 vállalat és szövetkezet adatainak országos szintű feldolgozását végzik — 1971 óta a PM számítóközpont technikai közreműködésével. A számítógépes feldolgozás lehetővé teszi, hogy a mérlegek benyújtási határidejét követő 12—14 napon belül országos, majd területi gyorsjelentésben kb. 100 fontos adat, néhány héten belül pedig a teljes mérlegbeszámoló közel 2000 adata ágazati, szaktorális és miniszté- riumonkénti bontásban, mintegy 1400 összesítési fokozatban, a mérlegmellékletek eredeti formájában reprodukálva és sokszorítva a központi és területi szervek rendelkezésére álljon. A mezőgazdasági tsz-ek mérlegösszesítései megyei és járási szinten is elkészülnek. Nem kevésbé fontos a számviteli munka mellé rendelt, a mérleggel együtt a vonatkozó jogszabályokban meghatározott módon elkészítendő és benyújtandó adóbevallások szerepe sem, amelyek 1968-tól a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodást biztosító és a jövedelmek képződési üteméhez igazodó befizetési (juttatási) rendszer összefoglaló bizonylatai. KIS-PÁL SÁNDOR főrevizor, a PM Bevételi Főigazgatóság Területi Igazgatósága, Pécs (Folytatjuk). Mucsi évszázadai Tolna megye egyik legkisebb, de talán legszebb fekvésű faluja. Hőgyész után erdős dombok között visz a körülbelül nyolc kilométeres út a faluba, mely ott véget is ér, ezután csak vissza lehet fordulni. Persze, sok minden múlik a megfogalmazáson: Mucsiban azt kérdezik, miért érne véget itt az út? Inkább itt kezdődik, hiszen innen lehet menni Hőgyész- re, aztán tovább, akár a világ végére. A török kiűzése után Hőgyész elnéptelenedett, Mucsiban viszont megmaradt 14 ház. Ezekbe költöztek az első telepesek, akik Nyugatról érkeztek az akkor Mercy-bir- tokra, s virágzó községgé fejlesztették. A második világháború után tíz család kivételével kitelepítették őket, s új élet kezdődött Mucsiban. Az ország különböző részeiből érkeztek az új lakók, akik másutt próbáltak szerencsét. A falu lakossága azóta megállapodott: 230 lakóházában 830 ember él, a jelek szerint gondtalanul. Körülbelül százan eljárnak dolgozni, a többiek otthon, főleg a tsz-ben találják meg számításukat. Hat autóbusz- járat köti össze Hőgyésszel, ezenkívül számos munkásbusz viszi-hozza az embereket. Azt mondja Csöglei Imre, az iskola vezetője: „Nem tudnám elképzelni máshol az életemet. Olyan megnyugtató ebben a tiszta, csendes, szép faluban élni.” Azok is így érzik, akiket jó harminc éve sodort ide a történelem. (Mucsi magazinunk szombati számunkban.) A nehezebb munkát a férfiak végzik
