Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

2 KÉPÚJSÁG 1979. január 24. Gromiko Rómában tárgyal Rómában folytatódtak a szovjet—olasz külügyminiszteri tárgyalások. Baloldalt a negyedik A. A. Gromiko szovjet Külügyminiszter, vele szemben Arnaldo Forlani, az olasz külügyek vezetője. (Képtávirónkon érkezett.) Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: A római Farnesina palo­tában, az olasz külügymi­nisztérium épületében 'ked­den megkezdődött Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter hivatalos tárgyalása Forlanival, az olasz diplo­mácia vezetőjével. Az első tanácskozás után Forlani díszebédet adott vendégének tiszteletére. A két külügymi­niszter pohárköszöntőt mondott a díszebéden. Gromi'kót késő délután a Quirinale palotában fogadta Sandro Pertini, Olaszország köztársasági elnöke. A szovjet külügyminiszter hivatalos megbeszélései az olasz vezetőkkel csütörtökön folytatódnak. Gromiko szer­dán Vatikánvárosba látogat és felkeresi II. János Pál pá­pát. Az olasz lapok nagy figye­lemmel kísérik Gromiko olaszországi látogatását és általában azt remélik tőle, hogy hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok, különösen a gazdasági kapcsolatok elmé­lyítéséhez. Idézik a szovjet külügyminiszternek Rómá­ba érkezésekor elhangzott kijelentését, amely szerint „baráti látogatásra” jött Ró­mába. Megemlítik, hogy Gro­miko tolmácsolta a szovjet emberek és a moszkvaiak jó­kívánságait az olasz népnek és a rómaiaknak. Az olasz jobboldali sajtó viszont, így a milánói nagy­tőke egyik szócsöve, az II Giornale azt javasolja az olasz kormánynak, Gromiko látogatásán adjon nemleges választ Leonyid Brezsnyev- nek arra a levelére, amelyik­ben a szovjet emberek nevé­ben arra kérte Andreotti kormányfőt, hogy Olaszor­szág ne adjon el fegyvereket Kínának. PEKING Megbízható pekingi forrás szerint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága nemzetközi kapcsolatok osz­tályának éléről eltávolitották Keng Piaót, -és helyére Csi Peng-fejt, a volt diplomatát nevezték ki. HAVANNA A Kubai Köztársaság és a Togói Köztársaság kulturális és gazdasági kapcsolatainak előmozditására nagyköveti szinten diplomáciai kapcsola­tot létesít egymással — je­lentették be a kubai főváros­ban. RÓMA Pokolgépes merényletet kö­vettek el Enzo Pietrosanti, szélsőjobboldali kapcsolatai­ról ismert római jogászpro­fesszor ellen. A pokolgép a professzor személygépkocsijá­ban robbant fel, Pietrosanti a merénylet következtében súlyosan megsebesült. Palesztin politikai program Egységes energiarendszer Kedden a kora reggeli órákban, politikai program elfogadásával véget ért a Palesztinái Nemzeti Tanács — a palesztin parlament — 14. ülésszaka. A politikai program — a palesztinai el­lenállási mozgalom plat­formja — a leghatározottab­ban elveti a Camp David-i megállapodásokat, s azokon belül is azt a tervet, hogy izraeli katonai fennhatóság alatt úgynevezett „önkor­mányzatot’ ’adjanak Ciszjor- dánia és a Gaza-övezet pa­lesztin lakosságának. Ki­mondja továbbá: a paleszti- tinai nép — amelynek egye­düli törvényes képviselője a PFSZ — szilárdan ragaszko­dik elidegeníthetetlen, törvé­nyes jogaihoz, köztük a füg­getlen állam megteremtésé­nek jogához, s ennek érde­kében folytatja az izraeli ag- resszor elleni politikai és fegyveres harcot. A program kívánatosnak tartja a PFSZ és Jordánia közötti párbe­széd folytatását. Élesen elíté­li az Egyesült Államok kö­zel-keleti imperialista törek­véseit, s külön kiemeli a PFSZ-nek a Szovjetunóival és más szocialista országok­kal fenntartott kapcsolatai jelentőségét. A Palesztinai Nemzeti Ta­nács ezenkívül további egy évre meghosszabbította a PFSZ végrehajtó bizottsága tizenöt tagjának mandátu­mát. A már nyolc napja tartó ülésnek lezárását siettette a PFSZ egyik vezetője. Ali Hasszán Szalameh (Abu Hasszán) meggyilkolásának híre. A PFSZ több vezetője az ülésszak bezárását meg sem várva Bejrútba utazott, hogy meggyorsítsa a gyilkos merénylet kivizsgálását. Mint már jelentettük. Abu Hasszán gépkocsija hétfőn Bejrútban egy rejtett aknára futott, ő maga és négy test­őre is meghalt. A PFSZ köz­leményében izraeli ügynökö­ket vádolt meg a gyilkos me­rénylet elkövetésével. Működésbe lépett a világ legnagyobb, egységes energia- rendszere. Képünkön a Vinnyica—Albertirsa villamos táv­vezeték vezérlőterme. (Képtávirónkon érkezett.) Római látogatás A szovjet és az olasz lapok hangvétele egyaránt arról ta­núskodik, hogy Moszkva és Róma kapcsolatában rendkívül fontosnak ítélik meg Andrej Gromiko olaszországi látogatását. A hétfő délután Rómába érkezett szovjet külügyminiszter re­pülőtéri nyilatkozatában méltán emelte ki eszmecseréinek cél­jaként a két ország politikai és egyéb kapcsolatainak elmélyí­tését és fejlesztését. Nem mintha eddig is nem fejlődött volna számottevően a Szovjetunió és Olaszország együttműködése. Szakértők sze­rint annak idején a FIAT Művek és a szovjet cégek megálla­podása az évszázad egyik kiemelkedő üzletkötésének számí­tott. Az egyezmény eredményeként évről évre több Lada sze­mélygépkocsi gördül ki Togliatti városban a népszerű nevén Zsiguli-gyárnak keresztelt üzem csarnokaiból. Olasz cégek több más korszerű szovjet gyár berendezéséhez szállítottak gépeket, s cserébe Itália nemzetgazdasága számára nélkülöz­hetetlen földgáz, olaj, műtrágya érkezik. Természetesen a politikai kérdésekről is gyakran eszmét cseréltek a szovjet és olasz államférfiak. Bár a két ország tár­sadalmi és gazdasági berendezkedése különböző, a leszerelés, az európai biztonság és együttműködés alapvető kérdéseiben Moszkva és Róma álláspontja nem áll messze egymástól, s bi­zonyos témákban egybeesnek a vélemények. Erre utal a kor­mányzó olasz Kereszténydemokrata Párt lapja, az II Pbpolo, amikor Gromiko látogatása kapcsán hangsúlyozza a két ország kapcsolatainak fejlesztését nem akadályozzák vitás ügyek. Megfigyelők Rómában jelentős megállapodások aláírását várják a szovjet külügyminiszter látogatásától. Egyszersmind azt is, hogy — elsősorban a külügyminiszterek eszmecseréin — a fő figyelmet az európai országok kapcsolatainak fejlesztésé­re, a kontinens biztonságának megszilárditására irányuló köl­csönös erőfeszítésekre fordítják. Ami a világpolitika áttekin­tését illeti, közvetve bizonyára Kína is szóba kerül majd a megbeszéléseken. Ezzel összefüggésben Rómában utalnak Leo­nyid Brezsnyevnek Andreotti miniszterelnökhöz intézett leve­lére, amelyben a szovjet államfő arra kárte a kormányfőt: ne szállítson Olaszország fegyvereket a háborúra spekuláló Kíná­nak, a nyugatnémet kancellárhoz hasonlóan utasítsa vissza Peking ezzel kapcsolatos kívánságait. Moszkva és Róma kapcsolataiban Gromiko látogatásával előreláthatóan újabb lendületes szakasz kezdődik. Bizonyságá­ul annak, hogy két különböző társadalmi és gazdasági beren­dezkedésű ország, a Varsói Szerződés és a NATO tagállama a kölcsönös érdekek jegyében sikerrel együttműködhet az egye­temes béke, a leszerelés, a gazdasági együttműködés előmoz­dításában. GYAPAY DÉNES Tűzpárbaj Dél-Libanonban Néhány órás nyugalom után kedden ismét megszó­laltak az ágyúk Dél-Liba­nonban. Az izraeli alakula- . tok és a dél-libanoni jobb­oldali milíciák újra tűz alá vették a Litani folyótól északra fekvő palesztin állá­sokat és menekülttáborokat. A libanoni palesztin és bal­oldali erők válaszként egy órán át lőtték Izrael határ- menti körzetét. A dél-libanoni helyzet éleződése miatt Fuad Butrosz libanoni külügymi­niszter magához kérette az Egyesült Államok, a Szovjet­unió, Nagy-Britannia, Fran­ciaország és Kína bejrúti nagyköveteit. A megbeszélé­sen a libanoni diplomácia vezetője arra kérte az öt nagyhatalom képviselőit, hogy gyakoroljanak nyomást Izraelre a tűzszünet elérése érdekében. A párt munkastílusáról Beszélgetés Jakab Sándorral» a Központi Bizottság osztályvezetőjével — Az utóbbi időben sok szó esik a párt munkastí­lusáról, fejlesztésének szükségességéről. Mivel magyarázható ez a meg­növekedett figyelem? Gyö­keres változásra van-e szükség vagy inkább a mai helyzet követelményeinek megfelelő továbbfejlesz­tésről van szó? — Valóban, mostanában a korábbiaknál többet foglal­kozunk a párt munkastílu­sát érintő kérdésekkel. Ez azonban nem azért van, mintha az amit eddig követ­tünk, alapvetően a maga idejében nem felelt volna meg a követelményeknek vagy fő vonásaiban ma rossz lenne. Nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy munkastílusunk alapvető vo­násait, legfőbb jellemzőit megváltoztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden előítélettől mentes valóság­szemlélet és magas fokú esz­meiség; az új iránti fogé­konyság, a haladó felkarolá­sa, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervati­vizmussal szemben; elvek­ben való szigorú következe­tesség és nagyfokú rugal­masság a gyakorlati megol­dásokban; az elméleti igé- pyesség és a gyakorlatiasság; az elvi-politikai irányítás és az operativitás; a 'kollekti­vitás és a személyi felelős­ség; az élcsapat jelleg és a tömegekkel való szoros kap­csolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége stb. Úgy gondolom, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pártunk munkastílu­sának, amelyeket a jövőben is meg 'kell őriznünk és még következetesebben szükséges érvényesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körül­ményeknek megfelelően al­kalmazzuk, vagyis a mai po­litikai feladatokkal össz­hangban továbbfejlesztjük. Tehát a kérdés második fele fejezi ki a munkastílussal kapcsolatos mai törekvése­inknek valódi mozgatórúgóit. — A válaszból egyértel­mű, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseket nem szabad elvonatkoztat­va vizsgálnunk az időszerű politikai feladatoktól. Le­vonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a munkastílus mindig alá­rendelt szerepet játszik a politikához viszonyítva? — A köztük levő valóságos viszonyra talán jobban kife­jező a kölcsönhatás, amiben feltétlenül a politikáé az el­sődlegesség és a meghatáro­zó szerep. A kettő között megfelelő összhangra van szükség. Akármilyen jó po­litikai vonal eltorzul egy rossz munkasítlus által, és nincs az a munkastílus, amely tartósan pótolni tudná 'a politika fogyatékosságait, következetlenségeit. Ezeket pártunk története számtalan példával illusztrálta, s ennek tanulságait a mára és a jö­vőre nézve is kötelességünk szem előtt tartani. — Melyek azok a leg­fontosabb politikai okok, amelyek napjainkban a munkastílus fejlesztése mellett szólnak? — Hosszúra nyúlna a meg­változott körülmények vala­mennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, valójában csak a legfontosabbakat le­het itt megemlíteni. Nagy ál­talánosságban arról van szó, hogy a szocialista építésnek mind belső, mind pedig kül­ső körülményeiben olyan lé­nyeges, újszerű vonások ta­pasztalhatók, amelyek nem­csak összességükben, de bizo­nyos mértékig külön-külön is érintik a párt munkastílu­sát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy bonyolultabbak lettek építőmunkánk feltételei. Ez mindenekelőtt azt a valósá­gos helyzetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de bel­ső viszonyainkban is erőtel­jesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyama­tok erősödésével egyidejűleg jobban felszínre kerültek bi­zonyos negatív tendenciák. Ami a belső társadalmi vi­szonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése (amely önmagában is gazda­sági fejlődésünk eredménye) minden korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesz­tés. útjára való áttérés gond­jait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a romló világgazdaság feltételei, nem utolsósorban a tőkés világ- gazdaság válságának hatásai. Az ellentétes tendenciák erő­teljesebb mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területein is. Például a fejlett szocializmus építésé­nek körülményei között a szocialista termelési viszo­nyok uralkodóvá válásával társadalmunkban egy nagyon jelentős egységesülési folya­mat bontakozott ki. A szocia­lista érdekazonosság általá­nossá válásának talaján ki- szélesedett és elmélyült a társadalom politikai egysége, megnövekedett a közéleti ak­tivitás. Mindez kifejezésre jut szövetségi politikánk gya­korlatában, a szocialista, né­pi-nemzeti egységben. A po­litikai egység megerősödése, a fokozott társadalmi aktivi­tás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőséget, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalap­vetőbbeket említettem azok közül, amelyeket a munka­stílussal kapcsolatban feltét­lenül tekintetbe kell ven­nünk. — Politikai munkánk­nak ezen általános felté­telei konkrétabban hogyan érintik a párt munkastílu­sát, milyen főbb jegyeit he­lyezik jobban előtérbe? Le­hetne ezt néhány példával illusztrálni? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mun­kastílus fejlesztésénél min­denekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeit kell erősíte­ni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni és a felada­tot kizárólag öncélú szerve­zési, szervezeti működési for­mulákra redukálni. Tekintettel arra, hogy a két 'kongresszus közötti idő­szak utolsó évébe érkez­tünk, minden erővel a hatá­rozatok végrehajtására irá­nyuló cselekvési egységre kell összpontosítanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervező munka erősí­tése, a konrét szakmai dön­tésekre, intézkedésekre való ösztönzés, mozgósítás azok megvalósítására, az ellenőr­zés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerül­nek a középtávú fejlesztés gondjai. Fel kell mérni az előrehaladás szükségleteit, lehetőségeit, feltételeit stb. Ez viszont az adott terület valóságos viszonyainak ala­pos tanulmányozását, a fel­mérő, elemző munkát helye­zi előtérbe. Egész politikai munkák szempontjából^ most a gaz­dasági feladatok, a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a hatékonyság mint ennek leg­főbb eszköze állnak előtér­ben. A párt munkastílusá­nak hozzáidomítása a meg­változott gazdasági feltéte­lekhez egész politikai mun­kánk szempontjából döntő jelentőségű. Olyan munkastí­lust kell kialakítanunk, amely meghaladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot te­kinti a politikai megítélés alapvető értékmérőjének. Ez előtérbe állítja a közgazda- sági elemző munkát, a kor­szerűség követelményeinek érvényesítését, a széles körű kitekintést, a világszínvonal szem előtt tartásához. Olyan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gazdasági vezetés 'bátor, a kockázattól sem visszariadó, ám a ka- landorságtól mentes kezde­ményezését. Támogatja az öntevékenységet, a haladót, az élenjáró termékeknek, technológiának az alkalma­zását stb. A hatékonyabb gazdálko­dás kialakításának egyik lé­nyeges feltétele a fokozot­tabb differenciálás az anya­gi-erkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek fel- használásában, a preferenci­ák tekintetében stb. Számol­ni kell azzal, hogy az előnyö­sebb és kevésbé előnyös fel­tételek, az erőteljesebb dif­ferenciálás erősíti a konfron­tációt egyes dolgozó rétegek, vállalatok, munkáskollektí- vák között, sőt azokon belül is. Ezen a talajon feltétlenül várható a politikai élet spontán felélénkülése; a kü­lönböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számítha­tunk. A megnövekedett poli­tikai aktivitási, a mozgalmi élet spontán felélénkülése növeli a tudatos elemnek, a pártszervezetek irányító munkájának szerepét. Még nagyobb felelősség hárul rá­juk a tömegek politikai ve­zetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azo­kat maximálisan a szocialis­ta tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tö­megek között végzett sokol­dalú ideológiai-politikai és szervező munkát 'követel a pártszervezetektől, a tömeg­szervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági haté­konysággal összefüggésben felvetődő és a párt munka­stílusával összefüggő felada­tukat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fon­tos dolgokra, mint a dolgo­zók képzettségének, művelt-

Next

/
Thumbnails
Contents