Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

1979. január 23.

WÉPÜJSÁG 5

Asztalitenisz

vidékfelnöttbajnokság

Bolvári Ildikó három számban nyert

Szolnokon a Tiszaligeti sportcsarnokban került sor a nagy jelentőségű asztalitenisz-eseményre: a vidék felnőttbajnokságára. Ezúttal hat női és öt férfi NB I-es csapat teljes versenyzőgárdája asztalihoz állt. Néhány új versenyzőt is láthattak a jelenlévők vidéki színekben, ők az átigazolási időszakban a főváros helyett a vidéket „részesítették” előnyben.

A páros mérkőzésekkel kezdődött a „marathoni” versenysorozat. Az első helyen kiemelt Bolvári—Balogh kettős simán került a döntőbe. A Bízó—Dudás páros is hasonlóképpen könnyen jutott az elődöntőkig, ott azonban vereséget szenvedtek a Molnár—Brilla miskolci párostól. A döntőben a tolnai kettős biztosan szerezte meg a bajnoki címet. Dicséretet érdemel a Kiss—Bolvári II. és a Mack—Schäffler páros hatodik helyezése is.

Az egyéni számokban is jól szerepeltek a Tolnai VL versenyzői. Bolvári Ildikó szinte megszorítás nélkül jutott a döntőbe. Hasonlóképpen jó játékkal jutott az elődöntőbe Bízó és Kiss Anikó is. Itt Bízó Bolváritól, Kiss pedig az ismét kitűnő formába lendült sokszoros válogatott Molnár Annától szenvedett vereséget. Bolvári a döntőben meggyőző teljesítménynyel 3:1 arányban verte Molnárt.

A második versenynapon a vegyes párosok küzdelmére került sor. A sok alkalmi pároson bizony meglátszott az összeszokottság hiánya, így azután a legjobb négy közé csak a Molnár (H. Kilián) — Balogh párosnak sikerült bejutni, ök azonban nagyszerűen megértették egymást és végül a bajnoki címet is megszerezték. A Tolnai VL versenyzői ezen a bajnokságon ismét megerősítették eddigi vezető pozíciójukat a vidékiek mezőnyében. A mutatott játék, az egyes versenyzők formája, a felkészülési időszaknak megfelelő volt.

Eredmények: felnőtt női

egyéni: 1. Bolvári Ildikó,... 3. Bízó Mária és Kiss Anikó, .. .6. Dudás Ibolya és Schäffler Zsuzsa. Felnőtt női páros: 1. Bolvári Ildikó—Balogh Ilona, .. .3. Bízó Mária—Dudás Ibolya,.. .6. Mack Erika —Schäffler Zsuzsa és Kiss Anikó—Bolvári Katalin. Felnőtt vegyes páros: 1. Molnár János (Honvéd Kilián)— Balogh Ilona (Tolna), ...6. Kovács László (Honvéd Kilián) — Bolvári Katalin és Kudelich Géza (Cegléd)— Dudás Ibolya.

—L.—

így kellett volna

1.

Avellino—Juventus

0-0

X

2.

Fiorentina—Inter.

1-2

2

3.

Lanerossi—Atalanta

1-1

X

4.

Milan—Lazio

2-0

1

5.

Roma—Ascoli

1-0

1

6.

Torino—Catanzaro

3-0

1

7.

Bari—Genoa

1-0

1

8.

Brescia—Cesena

1-1

X

9.

Foggia—Monza

1-1

X

10.

Rimini—Palermo

0-0

X

11.

Sampdoria—Pescara

3-2

1

12.

Samben.—Taranto

1-0

1

13. Spal—Ternana

+ 1

1-1

X

14.

Lecce—N ocerina

2-1

1

Hasznos javaslatok, észrevételek Pakson

délután három órakor a Paksi SE labdarúgói megkezdték az edzést. Irány a németkéri országút. A labdarúgók nem először futották a távot, így Márkus József edző ezúttal nem tartott velük, míg a játékosok visszaérkeztek, beszélgettünk.

— Nem állunk olyan jól — mondta az edző, — mint sokan gondolják. A felnőtt csapat tizenhat játékosa közül tizenhármán különböző munkahelyen dolgoznak. Vábró például napközis tanár, így délutánonként nem ér rá, nem tud velünk készülni a rajtra, külön egyéni edzéstervet készítek, délelőttönként egyedül végzi a rá kiszabott feladatot. Igen, a megyében úgy emlegetnek bennünket, hogy itt ideális állapotok vannak. Igaz, erről még sehol sem beszéltek, de szerintem ezt is szóvá kell tenni: az egyik játékosunk nős, családja van, és keresete alig haladja meg a kétezer forintot. Amikor szabad ideje akad, akkor meg itt van edzéseken, illetve vasárnap a mérkőzéseken.

— Van néhány észrevételem a küldéssel, és a bajnoki rendszerrel is, de ezt taIllem a játékvezetőkkel, hanem a küldéssel van baj

ián a többiek előtt, az edzés utáni beszélgetésben — mondta az edző.

Az egyesület klubszobája kellemes meleggel várt bennünket, az edzéstől fáradt játékosoknak szemmel láthatóan jólesett a pihenés, a lazítás. Kiss Gábor ügyvezető elnök vázolta a találkozó célját, majd megkezdődött a párbeszéd. Márkus József edző jelezte, megnyitja a sort.

— Szerintem nem a játékvezetőkkel, hanem a küldéssel van baj. Meggyőződésem, hogy szép statisztikája van a játékvezetőknek, az a cél, hogy mindenki egyformán vezessen, illetve működjön, mint partjelző. Éppen itt a baj, mert igaz, hogy elméletileg jót akarnak, de a gyakorlat azt mutatja, ez nem vezet eredményre. A tehetséges, kezdő játékvezetőket is tönkreteszik ezzel a megoldással. Hiába adnak a kezdő játékvezetők mellé két jó partjelzőt, ha a járási bajnokságban nem gyakorolhatta a fiatal a kapcsolattartást a partjelzőkkel. Hiába lengetnek a jól képzett partjelzők, ő nem veszi azt észre, mert nincs meg a megfelelő gyakorlata ehhez. Ebből adódik, hogy a különben tehetséges fiatalok kedvüket vesztik, abbahagyják. A megyei szövetségnek a bajnokság lebonyolításában át kellene térni a svájci rendszerre. Az őszi

fordulóban kialakult sorrend alapján tavasszal az 1—8. helyért oda-vissza alapon játszanának a bajnoki címért. A 9—16. helyért szintén oda- vissza alapon a táblázat második helyében végzettek kerülnének össze. Dicséretes a fegyelmi bizottság munkájában tapasztalható javulás. Addig, míg az elmúlt években automatikusan adták a játékosoknak a több hetes eltiltást, most megtalálható a nevelő szándék, melyet bizonyít, hogy van feddés és megrovás. Az edzőbizottság munkájában is megtalálható a következetesség, a nagy javulás. Ennek eredményét feltétlen érezni fogjuk már a közeljövőben. Az MNK küldésnél azonban komoly bajok akadtak. A paksiak szerdán Dombóvárott játszottak MNK-mérkőzést, majd vasárnap ismét a dombóváriak ellen kellett pályára lépni, a bajnoki pontokért.

Sok-sok érdekes kérdés és javaslat hangzott el. így például kifejtették, a jelenlegi körülmények között ha egy csapat az NB II-be akar jutni, a heti három, sőt még a négy edzés is kevés. Meg kell akadályozni, hogy az NB II és a megyebajnokság közötti jelenleg fellelhető táv ne növekedjen, — ha már csökkenteni nem tudjuk. Valamikor volt a Népújságban góltotó. Érdekes lenne ennek a

visszaállítása. Azt sem értjük, miért szüntették meg a Hallottét. Egy javaslat: a

Népújság szervezzen a tavaszi és az őszj fordulókra — hat-hat csapattal — kupa- mérkőzéseket. Ide lehetőleg azonos képességű, a mezőny első feléhez tartozó csapatokat hívjon meg a Népújság. A kisdorogiak javaslata helyes: ne csak az NB I-nek és az NB II-nek adják meg a lehetőséget az alacsonyabb osztályból az átigazolásra, hanem a megyebajnokság csapatainak is. Vajon miért tesz az MLSZ kivételt, miért sújtja a megyebajnokság csapatait azzal, hogy onnan bármikor, bárkit vihetnek, de helyettük nem igazolhatnak. Aztán a játékosok osztályozásáról is nagy vita kerekedett. A paksi játékosok szerint nem biztos, hogy az edzők azonos szempontok alapján osztályoznak, talán jobb lenne, ha nem hetenként, tehát egy-egy mérkőzés' alapján történne az osztályzat, hanem havonta egyszer, és ennek alapján állítanák ösz- sze a hónap legjobbja válogatottját. A bírálatból is kijutott: amikor a paksiak a Dunaújváros ellen játszottak MNK-mérkőzést, csak néhány soros írásban adtunk beszámolót vereségükről. A hétközi mérkőzéseket jónak tartják, a bogyiszlói elgondolás megvalósítható. Sokáig beszélgettünk a megyeválogatott összeállításáról is. Nagyjából azonos volt az álláspontjuk: ha egyszer megyeválogatott, oda a legjobbak kerüljenek. Erre legalkalmasabb az edzők véleményét kikérni. Találkozott a véleményünk a paksiakéval abban is, hogy a nyáron a megyeválogatott részére Bács, esetleg Fejér megye válogatottját hívjuk meg, melyet a megyebajnokság együtteseiből állítanának össze. Amikor latolgattuk, hol legyen a mérkőzés, sorra vettük a számításba jöhető helyeket, kiderült, hogy csak Pakson lehet megrendezni. A megyeválogatott mérkőzésnek jó szervezés, és propaganda mellett akár 1500—1800 nézője is lenne.

Gyorsan eltelt a másfél óra, ami bizonyítja, hogy a társalgás a paksiak részéről különösképpen arra összpontosult, hogy segítsék munkánkat javaslataikkal, észrevételeikkel, minden szavukból a jóindulatú segítőkészség csendült ki. Ez a megállapítás még arra a kritikára is vonatkozik, mely a játékvezetők működésével foglalkozott. Ismét bebizonyosodott: érdemes, sőt kell azokkal időnként találkozni, akikről úgyszólván hétről hétre írunk, akikről a tudósításaink szólnak.

Az ODK-sok vasárnapja

Könnyű túra Szászvár környékén

Vasárnap reggel feltűnően sok fiatal várakozott Bony- hádon, az autóbusz-pályaudvaron. Az 504-es szakmunkásképző intézet, valamint a bonyhádi közgazdasági szak- középiskola tanulói, egészen pontosan az ODK tagjai készültek túrára. A két iskola közösen szervezte a túrát, mert így minden szempontból előnyösebb tanároknak, diákoknak egyaránt. A köz- gazdasági szakközépiskola tanulóival Martos Klára, míg az 504-es szakmunkásképző intézet fiataljaival Bencze Attila jött el.

A harminc fiatal megtöltötte a Szekszárd—Szászvár— Pécs között közlekedő autóbuszt. Egyszerre hangos lett Szászvár főtere, amikor a sok fiatal kiszállt a buszból. A társaság a közeli templom irányába vette útját. Hamarosan kiderült: a szászvári vármaradványokat, a meglévő falat akarják megnézni.

— Nem lenne helyes a plébánián érdeklődni? Állítólag írásos anyaguk van a vár és a község múltjáról. — javasolta az egyik kislány, akiről

kiderült, azért ennyire ismerője a témának, mert a szomszédos Győrén lakik.

Bencze Attila néhány perc

•UK4!

•i. i

múlva már vissza is érkezett a plébániáról, kezében egy nagy méretű bekeretezett írással. Mint elmondta, a plébános elnézést kért, de éppen nem ér rá, pedig szívesen adott volna személyesen tájékoztatást a község múltjáról, a vár történetéről. Na, mindegy — mondta Bencze Attila —, majd én ebből felolvasom, remélem így is megtudjuk a lényeget.

A diákoknak felolvasta az írásos anyag legjelentősebb részét, melyből kiderült, hogy a XVII. század végén még Szászvár, sőt Máré vára is Tolna megyéhez tartozott. A XIII. századból vannak írásos anyagok a várról, a községről, sőt 1235-ben mór apátság is volt Szászvárott. A török- dúlás természetesen megviselte a községet, utána csak egy fatemplomuk volt, és a vár romjaiból épült a jelenlegi templom, melynek oltárán egy ismeretlen velencei festő műve látható.

Az ODK-s fiatalok a templomtól tovább haladva megnézték a várfalat, ahol — meglepetésükre — a várfalból egy jó állapotban lévő kiugró bástyát találtak.

— Soha nem gondoltam, hogy Szsászváron ilyen is van — jegyezte meg az egyik diák —, pedig ha én ezt tudom, már rég ellátogattam volna ide.

A társaság a bányatelepen keresztül elindult a Komlói Bányász kulcsos házához, melyet a köztudatban Vörösfenyő néven tartanak nyilván. A hat kilométeres séta után jólesett az ebéd a kulcsos házban, ahol nagy kedvességgel, figyelmességgel fogadták a bonyhádiakat. A meleg is jólesett, és a rövid pihenő után a csoport elindult az 596 méter magas Dobogóra, mely a környék legmagasabb csúcsa. . Útközben találkoztak ismerős ODK- sokkal, kölcsönösen elmondták, merre jártak, mit láttak, majd a zöld jelzésű úton érkeztek vissza Szászvárra, összesen 16 kilométeres utat tettek meg a fiatalok, és kora délután autóbusszal utaztak vissza Bonynádra. Négy órakor már családi körben fogyasztották a második ebédet, az úttól kissé elfáradt fiatalok. Az autóbuszban hazafelé a látottak felelevenítése mellett már szóba került a következő túra. Nem kell sokat várni, erre biztosíték a két ODK-s vezető Martos Klára és Bencze Attila személye. ök is azok közé tartóznák, akik a megyében igyekeznek a természetjárást megkedveltetni, a szép tájakat bemutatni, a történelmet megismertetni a fiatalokkal.

Bencze Attila ismerteti a község és a vár múltját.

A Komló felé, a Máré várához vezető úton, a vendéglő épülete. Előtte a nyáron oly népszerű strand.

A várfal egy része a bástyával