Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

1979. január 23. WÉPÜJSÁG 5 Asztalitenisz vidék­felnöttbajnokság Bolvári Ildikó három számban nyert Szolnokon a Tiszaligeti sportcsarnokban került sor a nagy jelentőségű asztalite­nisz-eseményre: a vidék fel­nőttbajnokságára. Ezúttal hat női és öt férfi NB I-es csa­pat teljes versenyzőgárdája asztalihoz állt. Néhány új versenyzőt is láthattak a je­lenlévők vidéki színekben, ők az átigazolási időszakban a főváros helyett a vidéket „részesítették” előnyben. A páros mérkőzésekkel kezdődött a „marathoni” ver­senysorozat. Az első helyen kiemelt Bolvári—Balogh ket­tős simán került a döntőbe. A Bízó—Dudás páros is ha­sonlóképpen könnyen jutott az elődöntőkig, ott azonban vereséget szenvedtek a Mol­nár—Brilla miskolci páros­tól. A döntőben a tolnai ket­tős biztosan szerezte meg a bajnoki címet. Dicséretet érdemel a Kiss—Bolvári II. és a Mack—Schäffler páros hatodik helyezése is. Az egyéni számokban is jól szerepeltek a Tolnai VL ver­senyzői. Bolvári Ildikó szin­te megszorítás nélkül jutott a döntőbe. Hasonlóképpen jó játékkal jutott az elődöntőbe Bízó és Kiss Anikó is. Itt Bízó Bolváritól, Kiss pedig az ismét kitűnő formába len­dült sokszoros válogatott Molnár Annától szenvedett vereséget. Bolvári a döntő­ben meggyőző teljesítmény­nyel 3:1 arányban verte Mol­nárt. A második versenynapon a vegyes párosok küzdelmére került sor. A sok alkalmi pároson bizony meglátszott az összeszokottság hiánya, így azután a legjobb négy közé csak a Molnár (H. Ki­lián) — Balogh párosnak si­került bejutni, ök azonban nagyszerűen megértették egymást és végül a bajnoki címet is megszerezték. A Tol­nai VL versenyzői ezen a bajnokságon ismét megerősí­tették eddigi vezető pozíció­jukat a vidékiek mezőnyé­ben. A mutatott játék, az egyes versenyzők formája, a felkészülési időszaknak meg­felelő volt. Eredmények: felnőtt női egyéni: 1. Bolvári Ildikó,... 3. Bízó Mária és Kiss Anikó, .. .6. Dudás Ibolya és Schäff­ler Zsuzsa. Felnőtt női páros: 1. Bolvári Ildikó—Balogh Ilona, .. .3. Bízó Mária—Du­dás Ibolya,.. .6. Mack Erika —Schäffler Zsuzsa és Kiss Anikó—Bolvári Katalin. Felnőtt vegyes páros: 1. Mol­nár János (Honvéd Kilián)— Balogh Ilona (Tolna), ...6. Kovács László (Honvéd Kili­án) — Bolvári Katalin és Kudelich Géza (Cegléd)— Dudás Ibolya. —L.— így kellett volna 1. Avellino—Juventus 0-0 X 2. Fiorentina—Inter. 1-2 2 3. Lanerossi—Atalanta 1-1 X 4. Milan—Lazio 2-0 1 5. Roma—Ascoli 1-0 1 6. Torino—Catanzaro 3-0 1 7. Bari—Genoa 1-0 1 8. Brescia—Cesena 1-1 X 9. Foggia—Monza 1-1 X 10. Rimini—Palermo 0-0 X 11. Sampdoria—Pescara 3-2 1 12. Samben.—Taranto 1-0 1 13. Spal—Ternana + 1 1-1 X 14. Lecce—N ocerina 2-1 1 Hasznos javaslatok, észrevételek Pakson délután három órakor a Paksi SE labdarúgói megkezdték az edzést. Irány a németkéri or­szágút. A labdarúgók nem először futották a távot, így Márkus József edző ezúttal nem tartott velük, míg a játékosok visszaérkeztek, beszélget­tünk. — Nem állunk olyan jól — mondta az edző, — mint so­kan gondolják. A felnőtt csa­pat tizenhat játékosa közül tizenhármán különböző mun­kahelyen dolgoznak. Vábró például napközis tanár, így délutánonként nem ér rá, nem tud velünk készülni a rajtra, külön egyéni edzés­tervet készítek, délelőttön­ként egyedül végzi a rá ki­szabott feladatot. Igen, a me­gyében úgy emlegetnek ben­nünket, hogy itt ideális álla­potok vannak. Igaz, erről még sehol sem beszéltek, de szerintem ezt is szóvá kell tenni: az egyik játékosunk nős, családja van, és keresete alig haladja meg a kétezer forintot. Amikor szabad ide­je akad, akkor meg itt van edzéseken, illetve vasárnap a mérkőzéseken. — Van néhány észrevéte­lem a küldéssel, és a bajno­ki rendszerrel is, de ezt ta­Illem a játékvezetőkkel, hanem a küldéssel van baj ián a többiek előtt, az edzés utáni beszélgetésben — mondta az edző. Az egyesület klubszobája kellemes meleggel várt ben­nünket, az edzéstől fáradt já­tékosoknak szemmel látha­tóan jólesett a pihenés, a la­zítás. Kiss Gábor ügyvezető elnök vázolta a találkozó cél­ját, majd megkezdődött a párbeszéd. Márkus József edző jelezte, megnyitja a sort. — Szerintem nem a játék­vezetőkkel, hanem a küldés­sel van baj. Meggyőződésem, hogy szép statisztikája van a játékvezetőknek, az a cél, hogy mindenki egyformán vezessen, illetve működjön, mint partjelző. Éppen itt a baj, mert igaz, hogy elméleti­leg jót akarnak, de a gya­korlat azt mutatja, ez nem vezet eredményre. A tehetsé­ges, kezdő játékvezetőket is tönkreteszik ezzel a megol­dással. Hiába adnak a kezdő játékvezetők mellé két jó partjelzőt, ha a járási baj­nokságban nem gyakorolhat­ta a fiatal a kapcsolattartást a partjelzőkkel. Hiába lenget­nek a jól képzett partjelzők, ő nem veszi azt észre, mert nincs meg a megfelelő gya­korlata ehhez. Ebből adódik, hogy a különben tehetséges fiatalok kedvüket vesztik, ab­bahagyják. A megyei szövet­ségnek a bajnokság lebonyo­lításában át kellene térni a svájci rendszerre. Az őszi fordulóban kialakult sorrend alapján tavasszal az 1—8. he­lyért oda-vissza alapon ját­szanának a bajnoki címért. A 9—16. helyért szintén oda- vissza alapon a táblázat má­sodik helyében végzettek ke­rülnének össze. Dicséretes a fegyelmi bizottság munkájá­ban tapasztalható javulás. Addig, míg az elmúlt évek­ben automatikusan adták a játékosoknak a több hetes el­tiltást, most megtalálható a nevelő szándék, melyet bizo­nyít, hogy van feddés és megrovás. Az edzőbizottság munkájában is megtalálható a következetesség, a nagy ja­vulás. Ennek eredményét fel­tétlen érezni fogjuk már a közeljövőben. Az MNK kül­désnél azonban komoly ba­jok akadtak. A paksiak szer­dán Dombóvárott játszottak MNK-mérkőzést, majd vasár­nap ismét a dombóváriak el­len kellett pályára lépni, a bajnoki pontokért. Sok-sok érdekes kérdés és javaslat hangzott el. így pél­dául kifejtették, a jelenlegi körülmények között ha egy csapat az NB II-be akar jut­ni, a heti három, sőt még a négy edzés is kevés. Meg kell akadályozni, hogy az NB II és a megyebajnokság közötti jelenleg fellelhető táv ne nö­vekedjen, — ha már csök­kenteni nem tudjuk. Valami­kor volt a Népújságban gól­totó. Érdekes lenne ennek a visszaállítása. Azt sem ért­jük, miért szüntették meg a Hallottét. Egy javaslat: a Népújság szervezzen a tava­szi és az őszj fordulókra — hat-hat csapattal — kupa- mérkőzéseket. Ide lehetőleg azonos képességű, a mezőny első feléhez tartozó csapato­kat hívjon meg a Népújság. A kisdorogiak javaslata he­lyes: ne csak az NB I-nek és az NB II-nek adják meg a lehetőséget az alacsonyabb osztályból az átigazolásra, hanem a megyebajnokság csapatainak is. Vajon miért tesz az MLSZ kivételt, miért sújtja a megyebajnokság csa­patait azzal, hogy onnan bár­mikor, bárkit vihetnek, de helyettük nem igazolhatnak. Aztán a játékosok osztályo­zásáról is nagy vita kereke­dett. A paksi játékosok sze­rint nem biztos, hogy az ed­zők azonos szempontok alap­ján osztályoznak, talán jobb lenne, ha nem hetenként, te­hát egy-egy mérkőzés' alap­ján történne az osztályzat, hanem havonta egyszer, és ennek alapján állítanák ösz- sze a hónap legjobbja válo­gatottját. A bírálatból is ki­jutott: amikor a paksiak a Dunaújváros ellen játszottak MNK-mérkőzést, csak néhány soros írásban adtunk beszá­molót vereségükről. A hétkö­zi mérkőzéseket jónak tart­ják, a bogyiszlói elgondolás megvalósítható. Sokáig be­szélgettünk a megyeváloga­tott összeállításáról is. Nagy­jából azonos volt az állás­pontjuk: ha egyszer megye­válogatott, oda a legjobbak kerüljenek. Erre legalkalma­sabb az edzők véleményét kikérni. Találkozott a véle­ményünk a paksiakéval ab­ban is, hogy a nyáron a me­gyeválogatott részére Bács, esetleg Fejér megye váloga­tottját hívjuk meg, melyet a megyebajnokság együttesei­ből állítanának össze. Ami­kor latolgattuk, hol legyen a mérkőzés, sorra vettük a szá­mításba jöhető helyeket, ki­derült, hogy csak Pakson le­het megrendezni. A megye­válogatott mérkőzésnek jó szervezés, és propaganda mellett akár 1500—1800 né­zője is lenne. Gyorsan eltelt a másfél óra, ami bizonyítja, hogy a társalgás a paksiak részéről különösképpen arra összpon­tosult, hogy segítsék mun­kánkat javaslataikkal, észre­vételeikkel, minden szavuk­ból a jóindulatú segítőkész­ség csendült ki. Ez a megál­lapítás még arra a kritikára is vonatkozik, mely a játék­vezetők működésével foglal­kozott. Ismét bebizonyoso­dott: érdemes, sőt kell azok­kal időnként találkozni, akik­ről úgyszólván hétről hétre írunk, akikről a tudósításaink szólnak. Az ODK-sok vasárnapja Könnyű túra Szászvár környékén Vasárnap reggel feltűnően sok fiatal várakozott Bony- hádon, az autóbusz-pályaud­varon. Az 504-es szakmun­kásképző intézet, valamint a bonyhádi közgazdasági szak- középiskola tanulói, egészen pontosan az ODK tagjai ké­szültek túrára. A két iskola közösen szervezte a túrát, mert így minden szempont­ból előnyösebb tanároknak, diákoknak egyaránt. A köz- gazdasági szakközépiskola ta­nulóival Martos Klára, míg az 504-es szakmunkásképző intézet fiataljaival Bencze Attila jött el. A harminc fiatal megtöltöt­te a Szekszárd—Szászvár— Pécs között közlekedő autó­buszt. Egyszerre hangos lett Szászvár főtere, amikor a sok fiatal kiszállt a buszból. A társaság a közeli templom irányába vette útját. Hama­rosan kiderült: a szászvári vármaradványokat, a meglé­vő falat akarják megnézni. — Nem lenne helyes a plé­bánián érdeklődni? Állítólag írásos anyaguk van a vár és a község múltjáról. — java­solta az egyik kislány, akiről kiderült, azért ennyire isme­rője a témának, mert a szom­szédos Győrén lakik. Bencze Attila néhány perc •UK4! •i. i múlva már vissza is érkezett a plébániáról, kezében egy nagy méretű bekeretezett írással. Mint elmondta, a plé­bános elnézést kért, de éppen nem ér rá, pedig szívesen adott volna személyesen tájé­koztatást a község múltjáról, a vár történetéről. Na, mind­egy — mondta Bencze Attila —, majd én ebből felolvasom, remélem így is megtudjuk a lényeget. A diákoknak felolvasta az írásos anyag legjelentősebb részét, melyből kiderült, hogy a XVII. század végén még Szászvár, sőt Máré vára is Tolna megyéhez tartozott. A XIII. századból vannak írásos anyagok a várról, a község­ről, sőt 1235-ben mór apátság is volt Szászvárott. A török- dúlás természetesen megvi­selte a községet, utána csak egy fatemplomuk volt, és a vár romjaiból épült a jelen­legi templom, melynek oltá­rán egy ismeretlen velencei festő műve látható. Az ODK-s fiatalok a temp­lomtól tovább haladva meg­nézték a várfalat, ahol — meglepetésükre — a várfal­ból egy jó állapotban lévő ki­ugró bástyát találtak. — Soha nem gondoltam, hogy Szsászváron ilyen is van — jegyezte meg az egyik diák —, pedig ha én ezt tu­dom, már rég ellátogattam volna ide. A társaság a bányatelepen keresztül elindult a Komlói Bányász kulcsos házához, melyet a köztudatban Vörös­fenyő néven tartanak nyil­ván. A hat kilométeres séta után jólesett az ebéd a kul­csos házban, ahol nagy ked­vességgel, figyelmességgel fo­gadták a bonyhádiakat. A meleg is jólesett, és a rövid pihenő után a csoport elin­dult az 596 méter magas Do­bogóra, mely a környék leg­magasabb csúcsa. . Útközben találkoztak ismerős ODK- sokkal, kölcsönösen elmond­ták, merre jártak, mit láttak, majd a zöld jelzésű úton ér­keztek vissza Szászvárra, összesen 16 kilométeres utat tettek meg a fiatalok, és kora délután autóbusszal utaztak vissza Bonynádra. Négy óra­kor már családi körben fo­gyasztották a második ebé­det, az úttól kissé elfáradt fiatalok. Az autóbuszban ha­zafelé a látottak feleleveníté­se mellett már szóba került a következő túra. Nem kell so­kat várni, erre biztosíték a két ODK-s vezető Martos Klára és Bencze Attila sze­mélye. ök is azok közé tar­tóznák, akik a megyében igyekeznek a természetjárást megkedveltetni, a szép tája­kat bemutatni, a történelmet megismertetni a fiatalokkal. Bencze Attila ismerteti a község és a vár múltját. A Komló felé, a Máré várához vezető úton, a vendéglő épülete. Előtte a nyáron oly népszerű strand. A várfal egy része a bástyával

Next

/
Thumbnails
Contents