Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

S KÉPÚJSÁG Alagút a tengerhez? A PRAGOPROJEKT út- és hídépítő tervező intézet munkatársai érdekes munkán dolgoznak, amelyet méltán neveznek a „jövő tervének”. Dr. Karel Zlábek profesz- szor elképzelésének megfele­lően lehetséges lenne Dél- Csehországot alagúttal össze­kötni az Adriai-tenger part­jával. Ez az alagút 350 kilo­méter hosszú, háromrészes lé­tesítmény lenne: egy pályája a tengeri kikötőbe, egy má­sik a tengeri kikötőből törté­nő szállítást bonyolítaná le, míg a harmadik a nemzetkö­zi utasszállítást szolgálná. Tervezik még az alagútkomp- lexum csővezetékkel történő ellátását is, ami a sótlanított tengervizet vezethetné Dél- Csehországba. A terv készítői szerint az alagút pályája 200 kilométeres óránkénti sebes­séget tenne lehetővé, azaz az utasok két óra alatt érnének a tengerhez. IX. századi üvegfúvó A brnói morva múzeum munkatársai a dél-morvaor- szági Uherské Hradiste köze­lében végzett kutatásaik köz­ben érdekes leletre, a IX. szá­zadból való üvegfúvó mű­hely nyomaira bukkantak. A IX. század első feléből származó műhely képet ad az üvegkészítés akkori eljárásá­ról, valamint arról, milyen színes üvegeket készítettek a rég múlt századokban. Az ezer évvel ezelőtti „di­vatszínek” — a régészeti lele­tek tanúsága szerint —: a kobaltkék, a cseresznyepiros és a világoszöld. Növelik a teljesítőképességet A KGST-tagállamok vasút­vonalainak hossza 1977-ben 223 ezer kilométer volt. Az európai tagállamok elég sűrű vasúthálózattal rendelkeznek: 1000 négyzetkilométernyi te­rületre számítva az NDK-ban 132 kilométer, Csehszlovákiá­ban 103 kilométer, Magyar- országon 90 kilométer vasút­vonal jut. A Szovjetunióban — tekintettel az ország óriási területére — a vasútvonalak minőségi mutatója jóval ala­csonyabb: 6,2 kilométer. VILLAMOSÍTÁS Jelenleg a fő feladat a vas­úti szállítás átbocsátó- és fu­varozóképességének növelése. Ezt a célt szolgálja a vasút­vonalak villamosítása és dí- zelesítése. A KGST-tagállamok villa­mosított vasútvonalainak együttes hossza 1977 elején meghaladta az 50 ezer, ezen belül a Szovjetunióban a 40 ezer kilométert. A villamosí­tott vonalak hányada a vas­utaknál Bulgáriában 33 szá­zalék, Magyarországon 16, az NDK-ban 11, Lengyelország­ban 25, a Szovjetunióban 29 és Csehszlovákiában 21 száza­lék volt. A vasúti szállítás villamosí­tása és dízelesítése révén je­lentősen emelkedett a vona­tok és szerelvények súlya, a mozdonyok teljesítőképessége és utazósebessége, modern konstrukciójú vagonokkal — fokozott raksúlyú és befoga­dóképességű vasúti kocsikkal — egészült ki a gördülőállo­mány. Az 1971—1975. években csupán a szovjet vasúti szál­lítás 375 ezer tehervagont ka- ■ pott. Bevezették a nyolcten­gelyes villanymozdonyok so­rozatgyártását, megkezdték a 6000 lóerős új Diesel-mozdo­nyok gyártását. KÖZÖS VAGONPARK A nemzetközi vasúti szállí­tásban a KGTS-tagállamok együttműködése a hatvanas évek közepéig csupán kétol­dalú volt, immár több mint tíz esztendeje sokoldalú ala­pon is kibontakozik. Fontos eszköze ennek az együttmű­ködésnek a KGST-tagállamok nemzetközi szállítási szerve­zete — a közös teherkocsi­park (OPV). A közös teher­kocsiparknak az a rendelte­tése, hogy a nemzetközi és belső forgalomban hozzájá­ruljon a teherkocsik üres fu­tásának csökkentéséhez, a kocsifordulók meggyorsításá­hoz, az egyes fővonalak leter­heltségének csökkentéséhez. A közös kocsipark 95 ezer csukott és fél vagonnal 1964. július 1-vel kezdte meg mű­ködését. Jelenleg a teherko­csipark több mint 290 ezer vagonnal rendelkezik. Az OPV tevékenysége a részvételi hányad keretén be­lül a bérleti díj fizetése nél­küli, egyenértékű mennyiségi vagoncsere elvén alapul. A teherkocsik az adott ország tulajdonában maradnak. A kocsipark struktúrája ál­landóan tökéletesedik. Az el­avult konstrukciójú gördülő- állományt ma már teljesen kicserélték korszerű vago­nokkal, amelyek lehetővé te­szik az óránkénti több mint 100 kilométeres sebesség el­érését. Jelenleg a KGST-tag­államok között a vasúti szál­lításoknak több mint a felét OPV-eszközökkel bonyolítják le. KONTÉNERSZÁLLÍTÁS A konténeres szállítások előnyei közé tartozik a cso­magolásra fordított költségek csökkenése, az átrakodási műveletek teljes gépesítésé­nek lehetősége, a raktárak építési költségeinek csökken­tése. a rakományok gyorsabb eljuttatása a fogyasztóhoz. A KGST-tagállamok egész sor megállapodást kötöttek a nagy tonnaterhelésű rakomá­nyok nagy hatékonyságú szál­lítási rendszerének létrehozá­sáról, az egységes konténer­szállítási rendszer bevezeté­séről. A KGST-tagállamok sok vasútállomásán különle­ges bázisokat létesítettek a konténerrakományok kezelé­sére szolgáló szükséges be­rendezéssel. TÁVLATI PROGRAM A KGST 1977. júliusában megtartott XXX. ülésszaka a tagállamok közti szállítási kapcsolatok fejlesztési prog­ramjával együtt megvizsgálta a szállításban való együttmű­ködés fejlesztésének kérdé­sét is. A program meghatározza a vasutak átbocsátó- és fuvaro­zóképessége növelésének fő irányait. Egyebek közt a KGST-tagállamok erőfeszíté­seinek összefogásával 19 fő szállítási útvonalon elvégzik a nemzetközi jelentőségű vasút­hálózat rekonstrukcióját. Eze­ken a vonalakon megkezdik a párhuzamos vágányok épí­tését, villamosítását, önműkö­dő térközbiztosító és közpon­ti irányítórendszerrel való felszerelését, valamint a pá­lyák rekonstrukcióját. Tervbe vették a Moszkva—Minszk— Breszt—Varsó—Poznan— Berlin útvonal villamosításá­nak befejezését, az NDK és Lengyelország balti-tengeri kikötőiből Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság terü­letén keresztül a fekete-tenge­ri bolgár és román kikötőkbe vezető, egymáshoz kapcsolódó villamosított fővonalak meg­építését, a határállomások át­bocsátóképességének növelé­sét. Az egyre növekvő mennyi­ségű szállítások hatékony le­bonyolításával összefüggő fontos, feladatok megoldását hivatott szolgálni a testvéri országok szállítási kapcsola­tai fejlesztésének hosszú tá­vú programja, amelynek ki­dolgozása serényen folyik. Egyebek közt négy új közös határállomás építését terve­zik a Szovjetunió és Csehszlo­vákia, a Szovjetunió és Ma­gyarország, illetve a Szovjet­unió és Mongólia között. A programot előreláthatóan a KGST 1979-ben sorra kerülő XXXIII. ülésszaka fogadja majd el. B. BUSZIGIN APN—KS 1979. január 21. Egy nap a kutatóhajón Vízmintát vesznek a Keleti-tengerből a „Professzor Alb­recht Penck” NDK kutatóhajó tudósai Hajnali négy óra. A Pro­fesszor Albrecht Penck ku­tatóhajó leállított motorral ringatózik Bornholmtól dél­keletre. A szellő gyengén fod­rozza a Keleti-tenger tükrét. A hajón még alig van moz­gás, hiszen az ébresztő csak 5 óra 20 perckor lesz. A kilenctagú kutatócso­portból ketten azonban már dolgoznak: a kutatóhajó leg­fontosabb adatszolgáltatója, a mérőlánc nyomásmérője el­romlott, azt kell megjavíta­niuk. A szolgálat megkezdése után az első tiszt megállapít­ja, hogy a 39 méter hosszú hajó közben mintegy 1,8 ten­geri mérfölddel nyugatra sodródott. Parancsot ad a kor­mányosnak: vissza a mérő­állomáshoz. Percekkel később a mérő­láncot a vízbe eresztik. A ku­tatás vezetője a hanghullá­mok visszaverődéséből meg­állapítja, hogy a mélység 63 méter. Azonnal feljegyzik a víz nyomását, hőmérsékletét és vezetőképességét. Az így nyert adatokat betáplálják a kis számítógépekbe. Biológiai és kémiai célokra, megfelelő mélységből további próbákat vesznek. A vegyész a többi között megállapítja a víz nyomelem- és mikroanyag- tartalmát. A mérések elvég­zése után indulás a követke­ző mérőpontra. Déltájban a „Penck” déli irányba fordul és a greifswaldi öböl közelé­ben megkezdik a mérést az úgynevezett Ystad-metszet 12 állomásának egyikén. Az ex­pedíció vezetője elmondja, hogy a 386 000 négyzetkilo­méter felületű Keleti-tenger mérési pontjait a környező országok együttesen határoz­ták meg. Éjfélre jár, mire a „Penck” befejezi munkanapját. A ku­tatócsoport vezetője összegezi az eredményeket. Megállapít­ja, hogy bár az elmúlt hóna­pokban volt vízcsere az Észa­ki- és a Kelet-tenger között, a benyomult víztömeg nem volt elegendő ahhoz, hogy át­mossa a Keleti-tenger me­dencéjét és felfrissítse a vk- zet. A talaj közelében csök­kent a víz oxigéntartalma. Egy helyen a vegyészek kén­hidrogént találtak, ami arra mutat, hogy a mélyvízi oxi­géntartalékok már elhaszná­lódtak. A Keleti-tengert kör­nyező országok tudósai közös munkával arra törekszenek, hogy a tenger élővilágát meg­óvják a környezet ártalmaitól. S> I. sának fejlesztésén, amelyék­nek termékéből jelentős mér­tékben fejleszthető majd a testvérországok gazdasága. Az ötéves tervidőszak harmadik évében, mint fontos KGST- létesítményt, üzembe helyez­ték a Szövetség gázvezetéket, a 750 kilovoltos Vinnyica— Albertirsa elektromos távve­zetéket, a szovjet—bolgár tengeri kompjáratot, a szov­jet—román vízi erőművet a Prut folyón, valamint az „Er- denet” szovjet—mongol kom­binát első részlegét. 1979-ben folytatódnak a hasonló integ­rációs nagyberuházások. Az első közöttük a Szövetség gázvezeték teljes beféjezése. Megkezdi próbaüzemelését az uszty-ilimszki faipari és cel- lulózkombinát, felépül az az­besztüzem a kijembaji ércdú­sító kombinátban. Ezek a ba­rátság építkezései. A Szovjetunió, más álla­mokhoz hasonlóan, igyekszik kiaknázni a nemzetközi mun­kamegosztás előnyeit. 1979- ben tovább is intenzíven fej­leszti kapcsolatait a Nyugat­tal. Hiszen a bizalom polli- til ai légkörének megteremté­se és az üzleti együttműködés kiszélesítése, két egymásra kedvezően ható folyamat. A gyakorlat szerint a hosz- szú távú együttműködés új formái a hagyományos ke­reskedelem keretein túl — igen hatékonyak. Gondolunk itt a kompenzációs megálla­podásokra, a különböző ipari kooperációkra, a közös tudo­mányos kutatásokra. Ebben az évben a tőkés or­szágok kompenzációs alapon vegyipari berendezéseket és anyagokat, színesfémipari be­rendezéseket szállítanak a Szovjetuniónak. Moszkva ezért különféle nyersanyagok­kal fizet. Az optimális munkameg­osztás érdekében a Szovjet­unió célul tűzte 'ki, hogy nö­velje a gépek és berendezé­sek exportjának arányát. így például az 1979-es szovjet— finn áruszállítási jegyzőkönyv szerint növekszik a szovjet berendezések finn importja. OLGA TROFIMOVA A barátság építkezései A Szovjetunió külkereske­delmi kapcsolataiban a KGST-partnerek aránya sza­kadatlanul növekszik. 1979- ben a múlt évi 59 százalék­kal szemben eléri a 61 száza­lékot. A KGST tevékenysé­gének központi kérdése az együttműködés három hosz- szú távú célprogramjának megvalósítása és újak kidol­gozása. Ebben az irányban munkálkodik majd a Szovjet­unió és valamennyi KGST­partnere 1979-ben. A lényeg a termelés szakosítása és koo- perálása a legfontosabb gaz­dasági ágakban. A KGST-or- szágok továbbra is közösen munkálkodnak egyes szovjét iparágak termelési kapacitá­A bogorodcsányl kompresszorállomás vezcrlőtermo

Next

/
Thumbnails
Contents