Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21. Képújság 3 A megyében elsőként Tamásiban megalakult a propagandisták klubja Ifjúsági parlamentek a szövetkezetekben A pártoktatás hatékonyságának nélkülözhetetlen feltétele, hogy a propagandisták a párt politikájának elméleti kérdéseit a gyakorlattal, a helyi adottságokkal, feladatokkal összekapcsolva tanítsák, módszereiket állandóan tökéletesítsék. Ezt segítik elő a propagandistaklubok. A Pártélet 1977. áprilisi számában megjelent egy cikk a salgótarjáni járás propagandistaklubjai- nak működéséről. Tavaly a tamási TIT-szervezet kirándulást szervezett Szolnokra, a programban szerepelt a városi pártbizottság propagandistaklubja munkájának tanulmányozása is. Nagyon jó tapasztalatokkal tértek haza azok a pártpropagandisták, akik részt vettek ezen a tanulmányúton. Megyénkben elsőként — az elmúlt héten — Tamásiban alakult meg a propagandisták klubja, mintegy ötven résztvevővel. Mint Szőke Sándor, a járási pártbizottság munkatársa elmondta, a propagandisták közül egyre többen kérték, a pártbizottság teremtsen a községben is lehetőséget arra, hogy hozzanak létre egy ilyen fórumot. Egyrészt, ők is az eddiginél jobban megismerkedhetnek a helyi problémákkal, másrészt, kicserélhetik tapasztalataikat. Az alakuló összejövetel gazdaságpolitikai fórummal kezdődött. Törőcsik Gyula, a pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjának munkatársa a járás iparáról, mező- gazdaságáról, a gazdálkodási feladatokról adott rövid tájékoztatót és máris kiderült Tapasztalatcsere. Siklósi Imre propagandista (a kép bal oldalán) beszél módszereiről, s néhány olyan kérdésről, amelyeket hallgatói mondtak el a foglalkozásokon. — több propagandista tett fel kérdéseket és szólt hozzá —, hogy jó néhány kérdésben igenis szükség van a tájékoztatásra, az egységes álláspont kialakítására. Az idevonatkozó párthatározatokat nem lehet mechanikusan alkalmazni, hanem figyelembe kell venni a helyi problémákat. Többen felvetették — a szemináriumokon elhangzottak alapján — a munkaszervezés, az anyag- ellátás hiányosságait, kiderült az is, hogy nem értelmezik sok helyütt egységesen a termékszerkezet átalakításával kapcsolatos 1977. évi központi bizottsági határozatot. Külön kell itt választani a kérdéseket. Az nem a gyártmányszerkezet átalakulásához tartozik, ha az Orionnak kötelessége tíz évig gondoskodni az alkatrész-utánpótlásról, mint ahogy az sem, ha egyik- másik kisüzemben saját maguknak kell a gyártóberendezéshez egy-egy alkatrészt „házilag” előállítani. Többen foglalkoztak a Központi Bizottság 1978. december 6-i határozatából adódó helyi feladatokkal, azzal, hogy miképp kell ezeket a politikai oktatásba „beépíteni”. Szépek az állami gazdaság termelési eredményei, ám nagyobb * figyelmet kell fordítani a „mi mibe kerül”-re. Módszerekről beszéltek a propagandisták, hogyan lehet munkájukban „aprópénzre váltani” azt a követelményt, hogy a reálbér, reáljövedelem emelkedése nagymértékben azon múlik, hogyan dolgoznak, gazdálkodnak a munkahelyen. Murzsa András, a megyei pártbizottság munkatársa elmondta többek közt, hogy a propagandisták felkészítésének rendszere jó — az oktatási év kezdete előtt többnapos tanfolyamokat rendeznek, és évközben is több alkalommal „témafelkészítőt” tartanak. A klub munkájára szükség van, hiszen minden oktatási formában szükséges az alaposabb megismerkedés a helyi feladatokkal, azokban az egységes állásfoglalás kialakítása a propagandisták módszereinek, tapasztalatainak kicserélése, a hallgatók által elmondott problémák megbeszélése, megismerkedés az újabb módszerekkel, szemléltető anyagokkal. Erre nagyon jó lehetőséget biztosít a most megalakult klub. Megválasztották a háromtagú vezetőséget — majd levetítették a „Nem csak szavakkal” című filmet, amely a szemléltető eszközök fel- használásainak módszereit mutatta be. Az idei munkaterv még meglehetősen csonka. Havonta tartanak klubfoglalkozást. Februárban a „Beszédművészet a mindennapi életben” című film bemutatására kerül sor, márciusban meghívják a „Propagandista” folyóirat szerkesztőjét, áprilisban pedig megbeszélik az eddigi tapasztalatokat és kialakítják a következő oktatási évre — erre az időre imár nyolc foglalkozást terveznek — szóló munka- programot. (J) Kijött értem aM autón I mól idők Sédo János boldog embere. Mutatja az értesítést, most kapta meg: 3374 forint lesz a nyugdija. Novemberben búcsúzott el a gazdaságban a munkától, decemberben miniszteri kitüntetést kapott és ez már a második kitüntetés volt abban az esztendőben, mert április 4-én kiváló dotHázra, családra nincs gondja, nevel egy falka disznót, motorkerékpárral percek alatt beér Paksra, Vásárolni. Ernő- majorban lakik 1960 óta és itt is marad. A helye bőven megvan. A major egyik házát valamikor nyolc család lakta, most egyetlen egy húzódik meg benne. A másik, az újabb ház pedig két családnak való és csak Béda János kéménye füstöl. A majorban nincs is más ezen a két házon kívül, mint a nagy istálló, ahol hízómarhákat nevelnek, gondoznak. Nincs fa, nincs kerítés, virágágyás, kö- vesút, villany, csak a szabad ég. Az elmondottakból következik, hogy Ernőmajor nem szép hely. Béda János megszokta a pusztát, másrészt pedig kitapasztalta az itteni előnyöket, így hát marad. A konyhában beszélgetünk, ez a lakórész. A szobában kukorica van és egyéb termény, a sertésfalka eledele. így látta célszerűnek az elrendezést a gazda. Könnyebb befűteni a konyhát, mert kisebb, de ahhoz elég nagy, hogy elférjen benne két fekhely, a gáztűzhely, a kályha, az asztal és a szekrény. Az asztalon A háznak csak a felét lakják táskarádió, kávézacskó, csészék, kiöntőedény, szóval teljes készlet a kávézáshoz. A szekrény oldalán márkás farmernadrág lóg. — Ketten vagyunk a húgom fiával. Meghalt a húgom, intézetben nevelődtek a gyerekei, meg családi segítséggel. Ezt a fiút én karoltam föl. Traktoros itt a gazdaságban, tizenkilenc éves. Lengyelen tanult. Eljártam hozzá motorral, jó időben minden hónapban meglátogattam. — Nem vágyik el innen a pusztáról? — Nem. Jó helye van. Hen- csére udvarol. Elmegy Paksra moziba. Itt meg jó helyünk van. Szorgalmas, jó munkásember lesz, ő is megtalálja a számítását a gazdaságban. — Maga mikor lett állami gazdasági dolgozó? — Ezerkilencszáznegyven- kilenc novemberében kerültem a birítói gazdaságba. Földes pusztán kaptunk földet a felszabaduláskor, előtte cselédek voltunk itt. Közben én megjártam a frontot és a hadifogságot, de hamar hazajutottam, gazdálkodtunk apámmal és negyvenkilencben beálltam a gazdaságba. Ez úgy történt, hogy volt egy pár lovunk, azzal a fogattal fuvaroztam a gazdaságnak. Kellett a fuvareszköz. Aztán magtáros lettem, ötvenháromtól növénytermesztési brigádvezető. Ötvenöttől állat- tenyésztési brigádvezető. — Ezek után nem érzett „ csalódást, amikor állatgondozónak osztották be? — Nem. Szerettem az állatokat mindig, most is szeretem. Ezért tartok disznót. — A miniszteri kitüntetésnek mi a pontos megnevezése? — Kiváló munkáért. — Mettől meddig volt állatgondozó a gazdaságban? — Hatvanban kezdtem és tavaly, szóval hetvennyolc november 12-én dolgoztam utoljára. De nem is utoljára, mert ha úgy adódik, segítek néha. beállók váltónak. Hogy elmehessen szabadnapjára a gondozó. — Mostanában hány órakor kel? — Hatkor. Azelőtt háromnegyed négykor kellett. — Spórolnak-e a petróleummal? Korán feküsznek? — Nem, csak tíz-tizenegy órakor fekszek le. A gyerek se jön haza korán, amikor elmegy Hencsére. Két este elég egy lámpa petróleum. — Milyen újság az ott az asztalon? — Brigádok életéről szól. Mi is kaptunk brigádjutalmat, szóval beletartoztam. — Télen is motorkerékpárral megy Paksra vásárolni? — Mindig. Fölveszem a bundámat, jól ráhúzom a fejemre a svájci sapkát, aztán gyerünk. — Pedig busszal is mehetne, közel a megálló: két-há- romszáz méterre van a kö- vesút. — Mindig motorral járok. — Országot járni, világot látni ment-e gyakran, amikor ilyen lehetőség volt a gazdaságban? — Nem tudtam menni, nem hagyhattam itt a háztáji jószágot. A munkából soha nem mulasztottam, a gazdaságban sem. — Hogyan adták át a miniszteri kitüntetést? — Kerestek, kijött értem az autó, de akkor nem voltam itthon. Ebéd után újra jött a kocsi, hogy menjek be. Nem tudtam, miről van szó. A kerületi igazgató adta át a kitüntetést, de ott volt a többi vezető is, megköszöntöt- tek, ittunk egy-két pohárral. Beszélgettünk a régi időkről, például arról, hány igazgató elment már azóta, amióta én itt vagyok. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVÁLD KAROLY Nézelődés az ólnál. Most vett egy süldőfalkát. Jó helyünk van A Tolna megyei szövetkezetek koordinációs bizottsága ülést tartott. Az ülés keretében megvitatták a megye szövetkezeteiben tartott ifjúsági parlamentek tapasztalatait. Általános igényként jelentkezett a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedéséneik fokozott segítése, a munka- és üzemszervezés javításának szükségessége, a szakmunkáspótlás kérdése, az ifjúság nevelése, oktatása, "továbbképzése, az ifjúságpolitikai pénzeszközök felhasználása. Az ülés keretében megvitatták és elfogadták a koordinációs bizottság ez évi munkatervét. Program a szocialista brigádok részére (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári szocialista brigádok klubja vezetőségi ülésén állította össze az első féléves programot. A szocialista brigádok képviselőiből álló vezetőség elhatározta, hogy ezután is folytatják egy-egy üzem szocialista brigádjainak bemutatását. Szerepel a tervek között író-olvasó találkozó és színházi előadás megtekintése. A Tanácsiköztársaság 60. évfordulójára a dombóvári üzemek szocialista brigádjainak részvételével egy politikaiszellemi vetélkedőt rendeznek. Májusban a béke napja alkalmálból megrendezik a város Béke brigádjának találkozóját, majd a félévet egy gyárlátogatással egybekötött egésznapos kirándulással zárja a szocialista brigádklub. OSZLÁNCZ1 JÁNOS Területi statisztikai évkönyv, 1978 Az évkönyv gazdag tartalommal mutatja be az ország egész településhálózatának — megyéinek, városainak, kiemelt nagyközségeinek demográfiai helyzetét, gazdasági életét, valamint a népesség életkörülményeinek alakulását. A megyék adatait tartalmazó fejezet komplex keresztmetszetet ad a főváros és a megyék népesedési kérdéseiről, a gazdaság egyes ágazatainak működéséről és a lakosság ellátásának minden területéről. A településhálózatról szóló rész összefoglaló áttekintéssel szolgál az ország valamennyi településének életéről, jellegzetes településcsoportók szerint és, tételesen beszámol a városok és a jelentősebb nagyközségek adatairól. A közölt csoportosítások és mutatószámok lehetővé teszik az azonos szerepkörű települések összehasonlítását, a fejlettségi különbségek feltárását. A kiadvány ismerteti az V. ötéves terv főbb terület- fejlesztési célkitűzéseit is.' Az adatokat színes grafikonanyag és térképmelléklet teszi szemléletessé.
