Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-19 / 15. szám
e "Äepüjsäg 1979. január 19. Sakk Vasárnaptól bajnokság A megyei sakkszövetség elkészítette a megyei I. osztályú CSB sorsolását. A sorsolásnál nem' vették figyelembe a decsiek nevezését, mivel az erősorrendi ívet nem mellékelték, és a csapat képiviselője sem jelent meg. A bajnokság első fordulójára január 21-én vasárnap kerül sor. A bajnokság sorsolása: Január 21: Szedres—Dunaföld- vár, Dombóvár—TÁÉV SK, Tolna—Báta, Paks—Tamási. Január 28: Dunaföldvár—Tamási, Báta—Paks, TÁÉV SK—Tolna, Szedres—Dombóvár. Szeptember 9: Dombóvár—Dunaföldvár, Tolna—Szedres, Paks —TAÉV SK, Tamási—Báta. Szeptember 16: Dunaföldvár— Báta, TAÉV SK—Tamási, Szedres—Paks, Dombóvár—Tolna. Szeptember 23: Tolna-Jlunaföldvár, Paks—Dombóváfr Tamási-Szedres, Báta—TAÉV SK. Október 7: Dunaföldvár—TAÉV SK, Szedres—Báta, Dombóvár— Tamási, Tolna—Paks. Október 14: Paks—Dunaföldvár, Tamási—Tolna, Báta—Dombóvár, TAÉV SK—Szedres. Edzői tanácskozás A megyei labdarúgó-szö- vétség edzőbizottsága — melynek elnöke Kormos Mihály — január 22-én hétfőn Szekszárdon a Gemenc Szálló emeleti tanácstermében tanácskozást tart. Ezen a megyei bajnokságban is szereplő felnőtt-, ifjúsági valamint serdülőcsapatok edzői részére a megjelenés kötelező. Kilenc órától dr. Bíró Imre főorvos tart előadást a táplálkozás szerepéről a labdarúgók felkészítésében. Tíz órától: A vegyes felkészülési időszak cél- és feladatrendszere címen Kalász János előadása következik. Kormos Mihály A labdarúgás oktatása gyermekkorban címen ad tájékoztatót, majd Magasházi József A labdarúgóedzők feladata a játékosok erkölcsi nevelésében című előadása hangzik el. Teke Csak a szövetség hibáztatható ? A Tolna és Baranya megyei tekeszövetség munkájának összehasonlításához jó támpontot nyújt, hogy a Baranya megyei szövetség jóvoltából valamennyi körlevelüket megkapta szerkesztőségünk. Az eredményeket a pécsiek a hétfői napon gyűjtik össze, utána elkészítik a körlevelet, azt kedden sokszorosítják és szerdán már az egyesületek értesülhetnek a vasárnapi eredményekről, a bajnokság állásáról, és a hétvégi programról. Megyénkben sajnos merőben más a helyzet. Igaz, ebben közrejátszik az is, hogy mindössze három helyen, Dombóvárott, Szekszárdon és Szakoson működik bajnokságban szereplő szakosztály. (A dombóvári férfi- és a TÁÉV SK női csapata az NB II-ben, míg Szakcs és a TÁÉV SK férfiegyüttese az NB Ill-ban szerepel.) A szövetség által rendezett bajnokságok nem mindig a legmegfelelőbb időpontban vannak és a versenyzők létszáma is erősen hullámzó ezeken. Addig, míg például Baranya megyében a szövetség a rangsort az NB III-:ról a bajnokság befejezése után néhány nappal már közölte, megyénkben még a mai napig sem látott a lista napvilágot. Január 21-én, vasárnap kerül sor például a megyei ifjúsági egyéni bajnokságra Dombóvárott, míg a felnőtték bajnokságának időpontjá január 25—26., a színhelye Szekszárd. Ezekről a gondokról beszélgettünk Horváth Lászlóval, a Dombóvári Spartacus tekecsapatának edzőjével és Kovács Zoltánnal, a megyei tekeszövetség vezetőjével. Kézilabdázó jeligére: A terembajnokságban azért csak a megyebajnokságban szereplő női illetve férficsapatok nevezését fogadják el, mert mindössze három vasárnap van erre a célra terem — tehát a rendezők kénytelenek voltak korlátozni az induló csapatok számát. ökölvívó-szurkoló: A hír megfelel a valóságnak, Orbán szerződést bontott és elment Szekszárdról. Nincs értesülésünk arról, hol edzős- ködik. Egy előfizetőnknek: Azért csak a paksi és a tamási járás közgyűléseinek időpontját közöltük, mert Dombóvárról, Bonyhádról valamint Szekszárdról a sportfelügyelők nem közölték, így nem tudhatjuk az egyesületek közgyűléseinek dátumát. Lehet, hogy igaza van, nem mindenhol örülnek a sajtó képviselőinek. Dombóvári ökölvívók: A Népsportban közölt ranglista Horváth László: Vasárnap nálunk, Dombóvárott lesz az ifjúsági bajnokság. A szekszárdiak még nem jelezték, hogy jönnek-e, és ha igen, hány férfi-, illetve női versenyzővel. A szövetség hétköznapra tűzte ki (január 25—26.) a felnőtt bajnokságot. Valószínű, nem tudunk részt venni, ne kívánja tőlünk senki, hogy a sportolókat a 14 órakor kezdődő versenyre munkahelyükről már a reggeli órákban elkérjük. Ezt a versenyt január 20-án lehetett volna megrendezni, az NB II rajtja előtt nem lett volna akadálya, hogy ott legyünk. Bosszantó az is például, hogy december 14-én küldtünk levelet a TÁÉV SK- hoz név szerint Báli Lászlónak, melyben kértük, közölje, mikor tudnánk előkészületi mérkőzést játszani velük. Levelünket még csak válaszra sem méltatták, azóta a Pécsi Gázművek együttesével már két edzőmérkőzést is játszottunk. Közben hallottam, hogy január 20-án, szombaton Dunaújváros NB Il-es csapatát fogadták. Hát ki érti ezt? Kovács Zoltán: Megértem a dombóváriak panaszát, de a szövetség is nehéz helyzetben van. Először talán a hétközi versenyekről. Nekünk a verseny időpontját meg kellett jelölni, de nem tudtuk még, hogy az NB II mikor kezdődik. Az elmúlt években is volt hétközi verseny, és lehet, hogy most sem az eredetileg közölt időpontban kerül erre sor. Elképzelhető, hogy széthúzzuk a versenyt, ami any- nyit jelent, hogy akkor dobnak, amikor idejük engedi. Nehéz körülmények között dolgozunk. Ennék oka többek • • Üzenetek megyénk számára nem valami szívderítő, ezzel egyetértünk. A dombóváriak azért nem szerepelnek a listán, mert az említett kimutatás csak a felnőttek rangsorolását közli. Vincze József Győré: Jelentkezését örömmel fogadtuk, a részletes programról tájékoztatjuk. Tolnai olvasónknak: Csak annyit tudunk, hogy ezúttal nem ment úgy a játék a ranglista versenyen, mint azt a tolnai szakvezetők joggal várták. A részletes eredmények ismeretlenek, Tolnáról seniki nem jelentkezett, hogy tájékoztasson bennünket. Nem rajtunk múlik, hogy a kevésbé sikeres versenyekről ritkán jelenik meg tudósítás. közt, hogy egyedül a Dombóvári Spartacustól kapjuk meg időben a jegyzőkönyveket, de a TÁÉV SK-tól állandóan késik, többszöri felszólításra küldi meg azokat a szövetségnek. A szakesiakról meg jobb nem beszélni. Két éve egyetlen versenyjegyzőkönyvet nem kaptunk tőlük, felhívásainkat, sürgető leveleinket semmibe veszik. Ezért nem tudtuk például eddig a megyei rangsort elkészíteni. Rövidesen közzé tesszük azt, de a szakcsiak nem lesznek rajta. Pedig könnyen lehet, hogy ők lesznek az elsők, akik majd emiatt reklamálnak. A fentiekből tehát kiderül, hogy a Dombóvári Spartacus- nál minden szempontból jó murtkét végeznek a tekeszakosztály irányítói, ugyanakkor a TÁÉV SK-nál már mindez nem mondható el, hogy Szak- csot ne is említsük. Érdemes megjegyezni, hogy évente többször találkozni a Baranya megyeiek körlevelében azzal a megjegyzéssel, hogy Szakosról nem érkezett jegyzőkönyv az NB III-as mérkőzésről. Anélkül, hogy a megyei tekeszövetséget teljes egészében felmentenénk, elsősorban a szakosztályok vezetőit kell elmarasztalni. A megyei szövetség már arra kényszerült a rend és a fegyelem helyre- állítása érdekében, hogy a sporthivatal vezetőjének közbenjárását kérte például a szakcsiak ügyében. A körképből tehát egyértelmű: nem elég NB II-ben vagy NB Hibán szerepeltetni a csapatot, a szakosztályvezetésnek a szövetség munkáját is kell támogatni, mert csak közösen lehet a fejlődésben előrelépni. Mezei futóversenyről érdeklődőnek: A megyebajnokságban szereplő csapatoknak nem küldtünk külön meghívót, az ő indulásukat a megyei szövetség kötelezővé tette. A járási bajnokságban szereplő csapatok közül 40 egyesületnek küldtünk meghívót nevezési lappal. Önök is megkapták, esetleg a sportkör elnöke azért nem tud róla, hogy ne kelljen gondoskodni a sportolók szállításáról. Igaza van, nem kötelező az indulás a járási csapatoknak, de a nemleges választ is udvarias gesztusnak tartjuk. Kiss Ferenc, Paks: A labdarúgócsapatokkal 10—12 napon belül befejezzük a baráti bezsélgetéseket, az írásokat, és utána rátérünk az olyan jellegű tudósításokra, melyekben az előkészületről adunk hírt. Oombőwnri Spartacus: Szakosztályi ülés az ökölvívóknál A Dombóvári Spartacus ökölvívó-szakosztályánál megtartották az évadzáró ülést, melyen a vezetőség jó eredményekről számolt be. Ebből kiderült: 1978-ban Benke Gyula, aki az ifjúsági válogatott tagjaként Moszkvában harmadik helyet ért el. megszerezte az aranyjelvényes minősítést. Nagy József a bronzjelvényes szintet érte el. A szakosztály két tagja, Szekeres József és Szalai József az országos serdülőbajnokságon első lett, míg Károlyi Józsefnek ugyanazon a bajnokságon bronzérmet sikerült szerezni. A szakosztálynak 35 versenyzője van, az elmúlt évben 18 versenyen szerepeltek. Az említetteken kívül jó teljesítményt nyújtott még Orsós József, Hári László és Horváth László. A beszámolóból kitűnt: az egyesület jó körülményeket biztosít a szakosztály részére, az edzésekhez és a versenyzéshez. A szakosztályvezetés legfontosabb célkitűzése 1979-re, hogy csökkentse a versenyzők cserélődését, ezzel párhuzamosan kialakuljon egy ütőképes csapat. — Dombai — 1978. augusztus 4-e és 18-a nagy napja volt a női atlétika történetének. Ezeken a napokon jutottak túl az ugrónők két olyan „bűvös” határon, amelyeket éveken át elérhetetlennek tartottak: két méter a magas-, és hét méter a távolugrásban. Ezt a két nagyszerű eredményt Sara Simeoni (Olaszország) és Vilma Bardauskiene (Szovjetunió) érte el, az előbbi a magasugrásban 2 méter 1 centiméterrel, az utóbbi a távolugrásban 7 méter 7 centiméterrel. Mindkét világcsúcstartó röviddel ezután ragyogóan szerepelt a prágai EB-n is. Simeoni beállította a saját világcsúcsát, Bardauskiene pedig 7 méter 9 centiméterre javította a világcsúcsot. Mind a ketten Európa-bajnokok lettek. Simeoni nem újonc az atlétikában. 1970-ben tűnt fel, amikor 171 centiméterre javította hazája országos csúcsát. Könnyű kiszámítani, hogy azóta pontosan 30 centimétert javított. A huszonöt éves magasugró lány 25 centiméterrel ugrik többet, mint a saját testmagassága. Az újdonsült világrekorder elmondja, hogy már régóta készült a kétméteres határ megrohamozására. 1977-ben hússzor sikerült bevennie a 190 centimétert, sőt ennél is magasabbra ugrott. Egy hajszál választotta el álmai megvalósításától, de az első kétméteres ugrás mégis az NDK-beli Rosemarie Ackermann nevéhez fűződik. Simeoni szerint azonban éppen Ackermann segített leküzde- nie a lelki gátlást, ami a világ legkiválóbb magasugrónőinek sem sikerült. Sara Simeoni a pályán kívül szelíd természetű, mosolygó teremtés, mint magasugró azonban célratörő, harcos egyéniség. „Minél nagyobb a versenyzés, annál érdekesebb ugrani. Ilyenkor szinte szárnyakat kap az ember” — magyarázza lelkesen. Edzője, Erminio Azzaro, azelőtt szintén ismert ugró, hozzáfűzte ehhez, hogy tanítványa szenvedélyes versenyzőtípus, mindenáron győzelemre tör. A Fosbury-stílusban ugró Simeoni az 1974-es Európa- bajnokságon 1 méter 89 centi- méteres ugrásával bronzérmet nyert, egy év múlva győzelmet aratott Montreál- ban az olimpiát megelőző próbaversenyen, az olimpián azonban lemaradt Ackermann mögött. Váltakozó sikerrel folyt a küzdelem Simeoni és Ackermann között az elmúlt évben. Télen a fedettpályás EB-n az olasz lány vezetett, nyáron azonban a Világkupáért kiírt versenyben helyet cserélt vetélytársnőjével. Az 1978-as év Sara Simeoni döntő fölénye jegyében telt el. Az olasz lány álma valóra vált: világcsúcsot javított, majd Európa-bajnok lett. Hosszú életű lesz-e a mostani csúcs? Jurij Csisztyakov, az Oroszországi Föderáció érdemes edzője, a pedagógiai tudományok kandidátusa válaszol a kérdésre: — Emlékezzünk csak, milyen sokáig „bűvölte” a 2 méter 25 centiméteres magasság a férfiakat — mondja Csisztyakov. — Valerij Brumel ugrotta át először. Ma már sokan visznek át jóval nagyobb magasságot. Meggyőződésem, hogy ugyanez lesz a helyzet a nőknél a kétméteres magassággal. Bizonyára lesznek olyan ugrók, akik már egészen fiatal korukban nem a két méterről fognak álmodozni, hanem mondjuk a 2 méter 10 centiméterről. Sara Simeoni csúcsát ma még sokan fantasztikusnak tartják, holnap az ilyen eredmény mindennapos lesz. Vilma Bardauskiene, akárcsak Simeoni, huszonöt éves. Litván földműves családban született, egy Panevezis nevű kisvárosban járt iskolában. Tizenhat esztendős korában 6 méter 12 centiméterre javította a felnőttek köztársasági csúcsát. Ez volt az első rekordja. Amikor beiratkozott a vilniusi pedagógiai főiskola természetrajzi—földrajzi szakára edzője, Algi- mantas Kuksta, jelenleg a Litván SZSZK sportbizottságának elnökhelyettese, azt tanácsolta, hogy ne hagyja abba a távolugrást. Vilma Ivan Gadovics jól ismert szakember csoportjában sportolt tovább. A tapasztalt oktató, aki annak idején Kestutis Sapka volt Európa-bajnok magasugrót is edzette, értett hozzá, hogy kifejlessze Vilmában a gyorsaságot és a hajlékonyságot, a távolugráshoz szükséges legfontosabb tulajdonságokat. Az atlétalány évről évre biztatóan fejlődött. Egy ideig azonban, amikor kisfia megszületett, abba kellett hagynia a sportolást. A gyerek csak féléves volt, amikor Vilma már ismét ott edzett a pályán. Nemsokára, 1976 nyarán, 6 méter 51 centimétert ugrott, s ezzel megjavította saját legjobbját A montreá- li olimpián azonban lábsérülése miatt nem vehetett részt. A szakemberek közül ekkor sokan úgy vélték, hogy Bardauskiene nem fog többé versenyezni, ö és edzője viszont más véleményen volt... Újra megkezdték az edzéseket és Viljnp ^z^rosan, megközelítette az' örséágös csúcsot. Kitartását siker koronázta. 1977 őszén 6 méter 82 centiméteres ugrással a tíz legjobb távolugrónő között is az első helyre került. Idén nyáron Bardauskiene nemegyszer ugrott 6 méter 70 centimétert, s arra törekedett, hogy fokozatosan lendüljön formába. Legfőbb célkitűzése az volt, hogy a prágai EB-n győzzön. Biztosra vette, hogy megjavítja az országos csúcsot is, de mint ahogy maga is őszintén elismerte, nem remélte, hogy sikerül 7 méternél távolabbra ugrania. Ez Kisinyovban történt meg, az ugrók számára rendezett országos versenyen, ahol Vilmának valóban szerencsés napja volt. Igor Ter-Ovaneszjan érdemes sportmester, aki segített Bardauskienének 1978-ban az év nagy versenyeire való felkészülésben, így kommentálta az ugrónő csúcsait: — Vilma kivételes képességű sportoló: vágtázó és akrobata egy személyben. 11,5 másodperc alatt futja a 100 métert. És milyen erőteljes dobbantása van! Megtanulta, hogyan kell a lendületes nekifutás gyorsaságát távolugrássá változtatni. Lépésről lépésre közelítette meg a 7 métert, majd könnyedén túlszárnyalta azt. Szerintem talán arra is képes, hogy hét és fél métert ugorjon. I. OBRAZCOV Közgyűlés A Bonyhádi Vasas megtartotta évi közgyűlését. Kerner József elnök beszámolójában tájékoztatta a tagságot a vezetőség munkájáról és a szakosztályokban folyó életről. Beszélt a cselgáncsozók szerepléséről, az asztaliteniszezőkről, részletesen foglalkozott a labdarúgó-szakosztály- lyal. Megemlítette; új edző került az ősszel a csapathoz Kozma József személyében. A beszámoló részletesen kitért a tömegsportmunkára, majd a feladatok közt elsőként említette, hogy az üzemi dolgozók részére biztosítani kell a sportolási igény kielégítését. Az elnök beszámolóját vita követte, elsősorban teremgondokkal, a felszerelések állapotával és fez anyagi helyzettel foglalkoztak — írja Rumy Ernő tlí- dósító. Topa Imre a sportkör elnöke ismerteti az elmúlt év munkáját A dombóvári ökölvívók a beszámolót hallgatják
