Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
© tnÉPÜJSÁG T ermészetjárás T o Inai vártúrák A Dombai család egykori várának romja Dombóváron Súlyemelés A bonyhádi súlyemelők megtartották házi versenyüket, amelyen húsz fiatal, főleg kezdő versenyző indult. A versenyre meghívták a szülőket is, akik lelkesen bíztatták fiaikat, és ismerkedtek meg a súlyemeléssel. A házi versenyt eredmény- hirdetéssel zárták, a legtechnikásabb versenyzők könyvjutalmat kaptak, végül a rendezők megvendégelték a résztvevőket. Magyarország a 23. helyen A France Football világhírű szaklap elkészítette az európai labdarúgó válogatottak legújabb rangsorát. Az első helyen a világbajnoki ezüstérmes Hollandia áll, Olaszország és a holtversenyben 3. Anglia és Lengyelország előtt. A listán összesen 31 ország szerepel (csak Máltát és Albániát nem rangsorolták) Magyarország a 23. helyet foglalja el. Megyénknek kevés az őslakosa. Már 150—200 évvel ezelőtt is az ország más tájairól, majd Németországból települtek megyénkbe, de a második világháborút követően jöttek az ország különböző részeiről, sőt, a Felvidékről és Erdélyből is. így érthető, nem ismerik megyénk gazdag történelmét, aminek emlékeit még — jórészt romokban — itt-ott fellelhető várak és a hozzájuk fűződő legendák, mondák bizonyítják. Amit nem ismerünk, azután nem vágyódhatunk, azt nem szerethetjük, és az nem is érdekelhet bennünket. Márpedig a helyesen értelmezett lokálpatriotizmus, a szűkebb hazánk szeretete elengedhetetlenné tesz; a múlt megismerését. E cél érdekében szervezi a Tolna megyei Természet- barát Szövetség a Tolnai vártúrák mozgalmat. Ennek egyik szervezője dr. Pataki József, az ismert természetbarát, aki már oly sok túrát vezetett a megyében, hazánkban és szerte Európában Az ő segítségével készül a program, hogy iránymutatást adjon a megye turistáinak, és mindazoknak, akiket érdekel a szülőhaza múltja. A tervezet szerint hét-nyolc túrában az egész megye területén még fellelhető várak, várromok, sőt történelmünkben szerepet játszó csataterek (Báta 1440, Kölesd 1490, 1708, Döbrököz 1699, Ozora 1848) adnak útmutatást a gyalogos, vagy az autós-motoros turisták számára. A mozgalom célja nemcsupán a felsorolt várak, csataterek felkeresése, megtekintése, hanem az ott történtek megismerése, felelevenítésé, amire az egyes túráknál — a később közölt irodalom alapján — minden túravezető, vagy szervező felkészül. A források megtalálhatók a megyei könyvtárban, illetve a levéltárban, vagy a múzeumban. A tervezett hét túra útvonala, illetve helyei: 1. Szekszárdi vár — őcsé- nyi római castrum — pa- lánki vár — Anyavár. 2. Bátaszéki csatatér (1440 Hunyadi János) — bátai apátság. 3. Váralja — Szászvár — Márévár (utóbbi kettő a XVII. század végéig Tolna megyéhez tartozott). 4. Kölesdi csatatér (Corvin János — Kinizsi 1490, Béri Balogh Ádám 1708) — simontornyai vár — ozorai vár. 5. Regölyi földvár — tamási vár. 6. Dunaföldvár — duna- kömlődi római castrum és Bottyán-vár. 7. Dombóvár — döbröközi vár — lengyeli kő-bronzkori telep. A megyei természetbarát szövetség reméli, hogy a gyalogos turisták mellett akadnak jelentkezők, akik motorral, vagy autóval vesznek részt a túrákon, és ismerkednek megyénk múltjával. Lapunk sportrovata készséggel segíti a vártúrák szervezését, és ezért ajánlja fel közreműködését. Várjuk azoknak az autósoknak, motorosoknak jelentkezését, akik az év hét különböző vasárnapján kellemesen akarnak szórakozni, ahol hasznos kiránduláson gyarapíthatják tudásukat, esetleg majd a természetjáró sport aktív részeseivé lesznek. Hegedűs Csaba, mint szövetségi kapitány „A munka mindenekelőtt...” Hegedűs Csaba olimpiai, világ- és kétszeres Európa- bajnok birkózó az általa tervezett moszkvai búcsú helyett éppen ugyanott mutatkozik be majd igazán, de már szövetségi kapitányként. Az újdonsült szakvezetővel Szabó Sándor, az MTI munkatársa beszélgetett terveiről, elképzeléseiről. — Tervez-e lényeges változásokat a magyar birkózás szervezeti életében, mindennapjaiban? — Óriási megtiszteltetés ért a kinevezéssel, s mondanom sem kell, kettőzött erővel dolgozom a jövőben. Az én életem egybeforrt a birkózói pályafutásom 22 éve alatt ezzel a csodálatos sportággal, de ez a most induló időszak sokkal fontosabb, mint amikor még személyemben éreztem azt a felfokozott várakozást, amivel a közvélemény a mindenkori világversenyeken való helytállásomért szurkolt. Lényeges változtatásokra nincs ok, csupán szemléletileg kell helyre tenni néhány fő kérdést. Nem lehetünk engedékenyek, a munka mindenekelőtt. Ez lehet összegezve kapitányi „ars poetica”-m. — Bemutatná segítőtársait? — A szabadfogású keretedző a régi: Kiinga László maradt. Jól ismerem, kitűnően megértjük egymást, felkészült szakember. Érez magában annyi ambíciót, hogy külföldi tapasztalatok fel- használásával megtanítsa válogatottjait a korszerű szabadfogásra. Müller Ferdi- nánd, a kötöttfogásúak mestere lesz. Ö készítette fel a müncheni — eredményes — olimpiára a magyar válogatottat, s amellett évek során mindig az ő tanítványai, a Vasas-birkózók képezték a „címeresek” csapatának zömét. Hajdú Imre személyétől — ő volt a kötöttfogás régi mestere — azt várom, hogy szakfelügyelői minőségben igazán hatékonnyá tegye a szakmai útkijelölés felelősségteljes pozícióját. Képes rá! — Lesznek-e személyi változások a válogatott keretekben? — Igen, módosulnak a válogatás feltételei: bővítjük azon nemzetközi versenyek körét, ahol majd bizonyítaniuk kell a jelölteknek. Eddig a nevezetes Poddubnis-, Seelenbinder-, Kolov-, Petrov-, és PytlasinSki-emlék- versenyek, továbbá az ostra- vai versenyen történt meg a kijelölés. Én úgy látom, hogy a szabadfogásban az amerikai és japán iskola meghatározóvá lép elő, kötöttfogásban a Coulon-emlókverseny- re, az NSZK-nagydíjra és a Klippan-lkupára (Svédország) mindig a világ legjobbjai mennek el. Ebből fakad, hogy utóbbiakon is indulnunk kell, mert itt nyílik mód igazi erőpróbákra. Tisztán kell látnunk a világversenyek előtt, objektívvá varázsolni a válogatás feltételeit. Személyekről még nem nyilatkozom, de a hazai válogató versenyek maradnak. Ezeken kell először „össze- ereszteni”a legjobbakat. Tehetséges fiatalok léphetnek elő, ezt ígérhetem. — Hogyan látja a magyar birkózás helyét a világban? — A szabadfogás a nehezebb kérdés. Sokat konzulAz új sakkvilágbajnoknő — Maja Csiburdanidze, 17 éves grúz diáklány Tbilisziben, a köztársaság fővárosában él, az orvosi egyetem elsőéves hallgatója. A világ- elsőséget honfitársnőjétől, Nona Gaprindasvili nagymestertől hódította el. Mér. kőzésük eredménye 8,5:6,5. Maja 8 éves kora óta sakkozik. A tapasztalt edzők korán felfigyeltek a kislány tehetségére, aki egy év alatt kezdőből első osztályú versenyzővé küzdötte fel magát. Nem sokkal ezután Grúzia diákbajnoka lett. Tizenhárom éves korában Csiburdanidze nemzetközi mester volt 15 éves korában elnyerte a nemzetközi nagymester fokozatot, 16 éves korában az egyetlen volt, aki jelölt lehetett a Nona Gaprindasvilivel való mér. kőzésre, tizenhét évesen pedig világbajnok! APN—KS 17 éves világbajnok Maja Csiburdanidze (balról) és Nona Gaprindasvili, a világbajnoki mérkőzésen táltam neves külföldi szak- emlberekkel, s ebből azt szűrtem le, hogy a mieink alkatilag képtelenek önálló út járására, tehát a legjobb irányzatok ötvözését kell valamilyen módon megvalósítani, így érhetünk el eredményeket. A kötöttfogásban jóval rózsásabb a kép. Kocsis Ferenc, Rácz Lajos, Ré- czi László személyében nemzetközi klasszisokkal rendelkezünk, s mögöttük olyan egyéniségek sorakoznak, akik bármikor helyükbe léphetnek, de legalábbis élénk rivalizálásra kényszeríthetik az, éllovasokat. — Szinte nyílt titok: a birkózás nemzetközi vérkeringésében magas szinten részt venni — fél siker. Ha égy fiatalt bedobnak, annak elő is kell készíteni a talajt. Hogyan áll a magyar birkózó-sportdiplomácia? — Eddig nem panaszkodhattunk ilyesmire, de a jövőben most e téren még jobban összpontosítjuk erőinket. Személyi vonatkozásban nem állunk rosszul. De az érmeket a szőnyegen kell kiharcolni! Azt akarom, hogy itthon tökéletesen megbecsült sportemberekkel, éppen ebből fakadóan a nemzetközi feladatokra tökéletesen felkészült birkózókkal rendelkezzünk, — fejezte be Hegedűs Csaba. (MTI) Kosárlabda NB I Kész a sorsolás A Magyar Kosárlabda Szövetség elkészítette a kosárlabda NB I sorsolását. Az első fordulóra már január 13-án, szombaton kerül sor. A szekszárdi csapat mérkőzései: január 13: Sz. Dózsa— Székesfehérvári Építők. Január 14: Vasas Izzó—Sz. Dózsa. Január 21: Sz. Dózsa— MTK—VM. Január 28: TFSE—Sz. Dózsa. Február 4: Sz. Dózsa—BSE. Február 10: Sz. Dózsa—Pécs. Február 11: Diósgyőr—Sz. Dózsa. Február 18: ZTE—Sz. Dózsa. Február 24: Sz. Dózsa—Nagykanizsa. Február 25: Szolnok—Sz. Dózsa. Március 4: Sz. Dózsa—KSI. 1979. január 4. a • Holnap díjátadás Holnap délelőtt tíz órakor kerül sor szerkesztőségünk ötödik emeleti tanácstermében a megye legjobb sportolóinak díjátadására. Mint arról már lapunk december 31-i számában beszámoltunk, olvasóink szavazatai alapján „összeállt” a ranglista, kiket tartanak a megye 1978. év legjobb sportolójának. Az ő számukra rendezzük az ünnepséget, melyre a tíz nő, illetve tíz férfi mellett a három legjobb csapat vezetőjét is meghívtuk. Holnap tíz órakor a következő sportolókat várjuk szerkesztőségünkben. Nők: 1. Bolvári Ildikó (Tolnai VL), 2. Harsányi Mária (Sz. Dózsa), 3. Skoda Erika (Sz. Dózsa), 4. Vaszkó Judit (Sz. Dózsa), 5. Balogh Ilona (Tolnai VL), 6. Gazdag Zsuzsa (Sz. Dózsa), 7. Bolvári Katalin (Tolnai VL), 8. Sáfrány Edit (Sz. Dózsa), 9. Dudás Ibolya (Tolnai VL), 10. Binder Mária (Sz. Dózsa). Férifak: 1. Halász László (Sz. Spartacus), 2. Halász Zoltán (Sz. Spartacus), 3. Csereklei Sándor (Sz. Dózsa), 4. Tóth István (Sz. Dózsa), 5. Imre Gyula (Sz. Sí), 6. Pálinkás Csaba (Sz. Spartacus), 7. Tóth Csaba (Sz. Spartacus), 8. Somodi András (Sz. Dózsa), 9. Mándli János (Dombóvári Spartacus), 10. Kovács Miklós (Sz. Dózsa). Csapatban a Szekszárdi Spartacus (kerékpár), a Tolnai VL (asztalitenisz), és a Szekszárdi Dózsa (kosárlabda) a sorrend. Tehát holnap 10 órakor várjuk a húsz sportolót, illetve a három csapat vezetőjét a díjátadásra. Bemutatjuk a játékosokat VII. A megyei labdarúgó-bajnokság 16 csapatának felnőttkereté- hei tartozó játékosokat mutatjuk be — folyamatosan — olvasóinknak. A táblázaton elfoglalt helyezésük sorrendjében közöljük a listát. TENGELICI TSZ SE A 23,6 éves átlagéletkorú együttes harmincszázalékos teljesítménnyel zárta az őszi idényt. A tengelici csapatnak az 1977—78. évi bajnokság félidejében is hasonlóan gyenge mérlege volt, hogy végül is bent maradt, azt tavaszi „feltámadásának” köszönhette. Meglepő, hogy hét hazai találkozója közül csupán egyszer tudott győzni. Pályaválasztóként rosszabb a gólkülönbsége, mint az újonc Gerjené. Legidősebb játékosuk Nyúl (33), legfiatalabb a 17 éves Geisz. Ábrahám Ferenc: Szekszárd, 1948. Vontatóvezető, 173 cm, hátvéd, Alsótengelici MEDOSZ. Bálint Béla: Zomba, 1952. Irodagép-műszerész, 189 cm, kapus, Szekszárdi Vasas, Szedres. Bornemissza Géza: Szek- szárd, 1956. Vontatóvezető, 179 cm, csatár, saját nevelés. Bornemissza István: Tengelic, 1959. Mezőgazdasági gépszerelő, 175 cm, csatár, saját nevelés. Éberling Zoltán: Szekszárd, 1956. Betanított munkás, 172 cm, csatár, saját nevelés. Geisz János: Fácánkert, 1961. Tanuló, 177 cm, kapus, saját nevelés. Hujbert József: Alsóráceg- res, 1951. Tehenész, 175 cm, középpályás, Kölesd. Kaszpari Károly: Űzd, 1954. Sütőipari szakmunkás, 183 cm, középpályás, saját nevelés. Kaszpari György: Űzd, 1952. Gépkocsivezető, 173 cm, csatár, saját nevelés. Nagy István: Szekszárd, 1956. Gépkocsivezető, 184 cm, középpályás, Szekszárdi Dózsa, Honvéd Táncsics SE. Nyúl János: Tengelic, 1945. Kőműves, 170 cm, beállós, saját nevelés. Oberlender László: Szekszárd, 1957. Betanított munkás, 174 cm, hátvéd, saját nevelés. Oberlender Sándor: Szedres, 1954. Festő, 172 cm, csatár, Marcali SE. Papp György: Szekszárd, 1959. Autószerelő, 183 cm, hátvéd, saját nevelés. Priger Tibor: Tengelic, 1957. Pedagógus, 174 cm, középpályás, saját nevelés. Rikkers Péter: Szekszárd, 1954. Festő, 178 cm, csatár, Alsótengelici MEDOSZ. Világh Zoltán: Pusztahen- cse, 1954. Asztalos, 173 cm, hátvéd, saját nevelés. Zsíros Sándor: Tengelic, 1954. Gépkocsivezető, 178 cm, középpályás, saját nevelés. TOLNAI VÖRÖS LOBOGÓ A megyebajnokság mezőnyének második legidősebb — 23,9 év — átlagéletkorú csapata kilenc pontjából nyolcat hazai pályán szerzett. A tolnaiak — Bogyiszlóhoz hasonlóan — idegenben nem győztek, egyetlen döntetlenjüket Gerjenben érték el. Otthonukban viszont csak kétszer szenvedtek vereséget, az azonban mór meglepő, hogy éppen a Fadd, illetve a TÁÉV SK elleni találkozón. A keret legfiatalabb ja a középpályás Bese, 30 évével viszont Fazekas Gáspát a rangidős. Bagdi József: Szekszárd, 1951. Kőműves, 172 cm, középpályás, saját nevelés. Bakó György: Medina, 1953. Raktáros, 176 cm, csatár, Szekszárdi Vasas. Bernáth József: Szekszárd, 1951. Műszaki ügyintéző, 184 cm, középpályás, Szekszárdi Vasas. Bese István: Szekszárd, 1960. Lakatos, 174 cm, középpályás, TÁÉV SK. Bukros Ferenc: Szekszárd, 1954. Gépkocsivezető, 168 cm, csatár, saját nevelés. Fazekas Gáspár: Kisdorog, 1948. Kovács, 176 cm, középpályás, saját nevelés. Fazekas Dezső: Kisdorog, 1951. Ács, 168 cm, hátvéd, saját nevelés. Konyecsnyi József: Szekszárd, 1956. Betanított munkás, 170 cm, hátvéd, saját nevelés. Kövesdi Péter: Szekszárd, 1956. Lakatos, 174 cm, hátvéd, saját nevelés. Krekó György: Dunapataj, 1950. Villanyszerelő, 170 cm, hátvéd, saját nevelés. Prancz Antal: Szekszárd, 1958. Gépszerelő, 187 cm, középpályás, Szekszárdi Dózsa. Réhm Mihály: Szekszárd, 1959. Molnár, 185 cm, csatár, Ikarus Alba Regia. Steinbach Ferenc: Tolna, 1957. Betanított munkás, 170 cm, hátvéd, saját nevelés. Schwébl Ferenc: Szekszárd, 1955. Esztergályos, 158 cm, beállós, saját nevelés. Szegleti István: Pócsa, 1954. Esztergályos, 174 cm, csatár, saját nevelés. Varga Béla: Szekszárd, 1954. Lakatos, 173 cm, kapus, Bátaszéki VSK. Wiedeman Ferenc: Tolna, 1952. Szállítási ügyintéző, 180 cm, középpályás, saját nevelés. Megjegyzés: a játékos neve után a születési helyet és időt, foglalkozást, testmagasságot tüntettük fel, továbbá milyen poszton szerepel és korábban melyik egyesületben játszott. r