Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 290. szám ARA: 0,80 Ft 1978. december 9., szombat Mai számunkból KÖVETELMÉNYEK ÉS VALÓSÁG (3. old.) DIÁKOTTHON — DIÁKÉLET (3. old.) ÜJ UTAKON AZ IBUSZ-SZAL (7. old.) OLVASÓSZOLGALAT NAGYOBB HÁZ HELYETT MÉG NAGYOBB (3. old.) Cselekvési program Az MSZMP Központi Bizottsága a minap megvitatta és jóváhagyta az 1979. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit. Az ülésről kiadott közlemény szám­ba veszi gazdasági építőmunkánk 1978. évi eredményeit, részletesen elemzi tapasztala­tait, majd felvázolja a jövő év helyzetünk­ből adódó feladatait. Minden más célt és tennivalót megelőzve az egyensúlyi helyzet javítása került az 1979. év és az azt követő esztendők feladatainak középpontjába. En­nek rendelik alá a termelés, a felhalmozás és a fogyasztás növekedését. „Ez az útja annak, hogy az anyagi termelésben és né­pünk életkörülményeinek alakulásában, életszínvonalának emelésében elért eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk, és a jövő­beni fejlődés feltételeit megalapozzuk” — olvashatjuk a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben. Az ipari, a mezőgazdasági termelés, a nemzeti jövedelem, az ötéves terv előirány­zatainak megfelelően növekedett, az ország és állampolgárai érzékelhetően gyarapod­tak az utóbbi három esztendőben. A nép­gazdaság egyensúlyi helyzete azonban nem javult, hanem romlott, a külföldi adósság növekedése fokozódott. Előrehaladásunk e gondjai több összetevő következményei. Ismeretes, hogy a nemzetközi cserearány­változások a magyar népgazdaságnak nagy veszteségeket okoztak. A behozott termékek (főleg nyersanyagok és energiahordozók) ára gyorsabban növekedett, mint a kivitt termékeké (a feldolgozóipari és mezőgazda- sági produktumoké). így jelenleg egyazon importmennyiségért 20 százalékkal több áruval kell fizetnünk, mint 1973-ban. Ilyen tömegű árutöbbletet előteremteni sem köny- nyű, külföldi értékesítését pedig erősen akadályozza a tőkés piacokon a , kereslet stagnálása, a védővámok és a kontingen­sek megszigorítása. Az egyensúlyi helyzet romlásában vitat­hatatlan szerepet játszik, hogy a külgazda­sági feltételek számunkra kedvezőtleneb­bül alakultak a legutóbbi években, mint amivel reálisan számolni lehetett. A döntő okot azonban munkánk fogyatékosságaiban találjuk meg. A termelés növekedése nem járt együtt a gazdaságfejlesztés minőségi követelményeinek kielégítésével: a külgaz­dasági egyensúly javításával, a hatékonyság előirányzott fokozásával, a termelési szer­kezet szükséges ütemű és irányú átalakí­tásával. A lehetségesnél és a szükségesnél sze­rényebb gazdasági teljesítmények ellenére a tervezettnél gyorsabban növekedett a nemzeti jövedelem belső felhasználása. To­vább nyújtózkodtunk, mint ameddig a ta­karó ér. Több új értéket használtunk fel, mint amennyit termeltünk. Tegyük mind­járt hozzá: nem a lakosság fogyasztása volt túlzott, hanem a felhalmozás haladta meg erőinket. (Mindenekelőtt a vállalatok be­ruházása és készletnövelése.) A Központi Bizottság olyan változtatáso­kat határozott el a gazdaságirányításban, a szabályozásban, a gazdaságpolitika végre­hajtásának valamennyi szintjén, amelyek lehetővé teszik a népgazdaság felzárkózá­sát a növekvő külső és belső követelmé­nyekhez, s az egyensúlyi viszonyok tartós javulását eredményezik. így a nemzeti jö­vedelem — azon belül az ipari termelés — növekedési üteme mérséklődik 1979-ben. A mennyiségi növekedés lefékezésével a fel­adatok nem csökkennek, hanem növeked­nek, mivel a minőségi követelményekre, a hatékonyság fokozására, az egyensúly ja- . vitására tevődik át a hangsúly. A népgazdaság fejlődése csak így lehet törésmentes és hosszú távon kiegyensúlyo­zott, a következő években szükséges gazda­sági növekedés megalapozott. A termelés bővülésének lefékezése tehát nem cél, ha­nem eszköz. Lehetővé teszi a behozatal mérséklését, a gazdaságos kivitel növelését a nem szocialista külkereskedelmi forga­lomban. Ahol a termelés stagnál, vagy csökken, ott esetenként munkaerő és kapa­citás szabadulhat fel (főleg a gép- és könnyűiparban) és meggyorsíthatja a "haté­konyan dolgozó üzemek, vállalatok fejlődé­sét, bővítheti a nem szocialista importból származó alkatrészek, termékek kiváltását, hazai gyártását, javíthatja az áruellátást. Végeredményben a mérsékelt ipari terme­lésnövekedés akkor éri el célját, ha előse­gíti a termelési szerkezet fejlesztését, hozzá­járul a versenyképes, a nem szocialista pia­cokon is előnyösen értékesíthető áruk ter­melésének dinamikus növeléséhez, a nem gazdaságos tevékenység visszaszorításához. A növekvő hatékonysági követelmények­nek döntően a gazdasági szabályozás szi­gorításával szereznek érvényt. Erősítik a szabályozás egyöntetűségét, normatív jelle­gét (általános érvényességét), csökkentik, illetve megszüntetik az állami támogatáso­kat, kivitelezéseket. Központi támogatásra, segítségnyújtásra csak kivételes esetben és szigorú feltételekhez kötötten, a tartós meg­oldásra garanciát nyújtó program alapján kerülhet sor. A gyakorlatból jól tudjuk, hogy gazdasá­gi szabályozással, befolyásolással — vagy akár közvetlen utasítással, tervlebontással — a célok elérése automatikusan nem biz­tosított. Az 1979. évi népgazdasági terv megvalósítása is döntő mértékben függ a feladatok helyes értelmezésétől, és követ­kezetes végrehajtásától minden szinten és valamennyi poszton. A tennivalók világo­sak. Amint ezt a KB-ülésről szóló közle­mény is kimondja: „A termelés ott növe­kedjék gyorsabban, hol egyértelműen az egyensúly javítását eredményezi, máshol mérséklődjék. A követelményeknek eleget tevő vállalatok és szövetkezetek termelése továbbra is dinamikusan növekedjék.” Két szélsőséges nézet kísért. Közülük az egyik, ma még kisebb veszély, de már most fel kell rá készülni. Várható a nehézségek, a kedvezőtlen helyzet, az esetleges társa­dalmi, politikai feszültségek eltúlzása, oly­kor bénító, pesszimista hangulat keltése. Elejét kell venni minden olyan törekvés­nek, amely gyengíti a központi intézkedé­sekbe, a gazdaságpolitikába, terveinkbe ve­tett hitet, bizalmat, kétségbevonja a felada­tok realitását, lazítja a szigorú követelmé­nyeket. A másik véglet: a feladatok lebecsülése, az illúziókeltés, vagy a kivárás, az időnye­résre spekuláló magatartás. Jelenleg ez a nagyobb veszély. A gyárak, az üzemek többségében a termelés lényegében válto­zatlan ütemű növelésére készülnek, s pilla­natnyilag úgy látják, hogy ehhez a ren­delések és a készletek, a beszerzési és az értékesítési lehetőségek adottak, s a terme­lés növekedésének mérséklése kizárólag má­sokat érint. Úgy tűnik, a termelő ember túlságosan nyugodt, s csupán némelyek és esetenként fogyasztói minőségükben nyug­talanok. Pedig fordított szerepvállalás len­ne helyénvaló. Hiszen a Központi Bizottság irányelvei szerint nem a pénz elköltését nehezítik meg — változatlan feladat a jó áruellátás —, hanem a munkajövedelmek megszerzését: a reálbérnövelést kötik na­gyobb teljesítményhez, hatékonyabb gaz­dálkodáshoz. Igv elkerülhetetlenül növek­szik majd a vállalatok, az üzemek között a jövedelem- és bérkülönbség, amely a munkaerő nélkülözhetetlen átcsoportosítá­sának egyik hajtóereje lehet. Csak nehogy" azok hivatkozzanak majd idővel „társadal­mi igazságtalanságra”, „szociális feszült­ségre”, mentőövet, kivételes elbánást igé­nyelve. akik napjainkban túlzottan, és meg­alapozatlanul nyugodtak. A szélsőségektől mentes közös gondolko­dás. az egységes cselekvés most különösen fontos. A nem gazdaságos tevékenységek visszafejlesztése akkor lesz igazán sikeres, ha ezek nem igénylik üzemek, gyárak fel­számolását. a dolgozó kollektívák elmarasz­taló minősítését. E negatív hatások céltu­datos. kemény munkával, határozott erő­feszítésekkel, életrevaló kezdeményezések­kel, fegyelmet sugárzó és igénylő irányítás­sal megelőzhetők. A szemléletváltozás, a mennyiség bűvöletével való szakítás, a mi­nőség, a hatékonyság új értékrendjének el­fogadása, és cselekvő tisztelete gazdasági fejlődésünk sokat ígérő távlatait nyitja meg. Népünk, a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével olyan szilárd társadalmi, politikai alapot, műszaki gazdasági bázist teremtett, amelyre nehéz hélyzetben is biz­ton építhetünk. Nem indul új központi nagyberuházás 1979-ben, de a meglévők folytatására és befejezésére, a lakás- és szociális építkezésekre, vállalati fejleszté­sekre több mint 200 milliárd forintot köl­tünk. És nemcsak a közvagyon, a lakosság is tovább gyarapszik, az alacsony nyugdíjak emelésével szerény mértékben előrelépünk a régi szociális feszültségek feloldásában. Az a fontos, hogy jól éljünk a lehetőségek­kel. Az MSZMP Központi Bizottsága irány­elveiben programot ad számunkra az értel­mes és értéket alkotó gazdasági cselekvés­hez. KOVÁCS JÓZSEF Hogy több legyen a hús Szocialista együttműködés A Tolna megyében lévő háztáji és kisegítő gazdasá­gok sertéshústermelésének, továbbá baromfihús- és to­jástermelésének intenzívebb fejlesztése a célja annak az együttműködési szerződés­nek, melyet e héten írtak alá az érdekelt vállalatok Szekszárdon. A Tolna me­gyei Takarmányozási és Ál­lattenyésztési Felügyelőség, az Iparszerű Sertéstartó Szö­vetkezetek Közös Vállalko­zásának szekszárdi főosztá­lya, a Kisállattenyésztők Be­szerzési és Értékesítési Szö­vetkezete, valamint a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat meg­állapodott a szerződés felté­teleiben. Az ISV vállalta, hogy a Pálfán, Tamásiban és Sza- kályban létesülő sertés- bemutató udvar kialakítása mellett még egy bemutató­udvar létesítését 20 ezer fo­rinttal támogatja. A kisállat­tenyésztő szövetkezet által javasolt helyre négy BK—1 típusú nevelőbattériát, és egy higiénikus fiaztató kut- ricát díjtalanul biztosít, s az állattartót szaktanácsadás­sal látja el. A hatékonyabb sertéstenyésztés érdekében egyébként tapasztalatcseré­vel egybekötött előadássoro­zatokat szerveznek a közel­jövőben a megyében. Az ISV a Gabonaforgalmi Vál­lalat rendelkezésére bocsát­ja a program keretében ki­dolgozott magas tápértékű keveréktakarmányok recept­jeit, a speciális ISV—BlO- GÁL-tápok etetési technoló­giáját. A közös vállalkozás szaktanácsot ad a bábolnai TETRA baromfi hybrid te- nyészállomány kialakításá­hoz, és megyén belüli elhe­lyezéséhez. A kistermelők­nek tenyésztojást, valamint tojó jércét adnak. Az együttműködési szer­ződésben igen nagy feladatot vállalt magára a kisállat­tenyésztő szövetkezet. Fel­mérik, hogy Tolnán, Bony- hádon, és Szekszárdon kik azok a kistermelők, akik szívesen, vállalkoznak az új módszeréit alkalmazására. Kijelölik a sertésudvarok he­lyét, s a tenyésztők rend­szeresen megkapják az álta­luk igényelt takarmányt. Az ISV—-BIOGÁL-készítmények bolti forgalomba nem ke­rülnek, csak a programban részt vevő állattartók kap­nak belőle a kijelölt értéke­sítő helyen. A szövetkezet már a jövő évre 5465 mázsa készítményt igényelt. Amennyiben ez kevésnek bi­zonyulna, a gabonaforgalmi üzemei időben elkészítik a kívánt mennyiséget. A kész­termék gyártásához szüksé­ges alapanyag a BIOGÁL- tól érkezik, amelyből hat­féle készítmény szolgálja a kisállattartást. A Gabona­forgalmi Vállalat megállapo­dást kötött a szuperkon- centrátumot gyártó törteli mezőgazdasági szövetkezet takarmánykeverő üzemével. A megyei állattenyésztési felügyelőség elsősorban szer­vezési kérdésekben segíti a programot, és mindennemű szakmai kérdésben — amennyiben igénylik — konzultál. A szocialista együttműködési szerződés aláírói félévenként megbe­szélést tartanak arról, hogy hogyan sikerült betartani a szerződésben megfogalmazott feltételeket. Az értékelés ta­pasztalatai alapján, ha szük­séges, módosítják munkáju­kat. Tanácskoztak megyénk országgyűlési képviselői Megyénk országgyűlési képviselői pénteken tartot­ták az idei utolsó csoport­ülésüket, Daradics Ferenc elnökletével, Szekszárdon. A megyei tanács vb üléster­mében rendezett tanácsko­záson részt vett és felszólalt Horváth József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és Császár József, a Tolna megyei Tanács elnök- helyettese, s megjelent Ha­noi Jószef, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkárhelyettese is. Daradics Ferenc, a megyei képviselőcsoport vezetője megnyitójában ismertette a december 20-án két napra összeülő országgyűlés napi­rendjét, valamint a parla­menti bizottságok munkájá­ról beszélt. Mivel az ország- gyűlés soron következő, téli ülésszaka a jövő évi költ­ségvetés tervjavaslatát is megtárgyalja, ezért a me­gyei képviselőcsoport is elő­zetes betekintést kért a me­gyei tanács 1979. évi költ­ségvetési, fejlesztési tervei­be. Ennek előkészítéséről Ribling Ferenc, a Tolna me­gyei Tanács V. B. pénzügyi osztályának vezetője és Cse- kei Gyula, a megyei tanács tervosztályának vezetője tá­jékoztatta megyénk ország- gyűlési képviselőit. A megyei költségvetési és fejlesztési terv reális alapo­kon áll, s ez megnyugtató a képviselőcsoport számára — hangsúlyozták a felszólalók. A költségvetési, fejlesztési alap terve egyébként a jövő héten kerül a megyei ta­nácsülés elé. B. L. Százados falu - modern házak Nem minden falura jellemző megyénkben, hogy lépten-nyomon új házakba botlunk. Alsónánán házak tucatjai épültek, sok házat renováltak az elmúlt évtizedben. Fény­képünkön lévő ház egy a sok közül. (Alsónánai magazinunk lapunk 4. oldalán.)

Next

/
Thumbnails
Contents