Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-08 / 289. szám

1978. december 8.

^PÜJSÄG 5

**_ i-.jt «'ll m , A kifejezés magyarázatához először a helytEmWSMj m áll igét kell értelmeznünk. Az értelmező szótar öt jelentését különözteti meg. 1. Küzdelemben helyén maradva, onnan nem tágítva kitart, nem futamodik meg, a támadást bevárja, bátran harcol. 2. Bizonyos helyzetben feladatát, munkáját derekasan elvégzi, nem riad vissza a nehézségektől. 3. Valamiért, valamely állításáért vállalja a felelősséget. 4. (Kijelentés, állítás), bizonyos próbát kiállva megfelel a valóságnak, érvényes, helyes. 5. Idézésre megjelenik... Mindezek után a helytállás a „helytáll’ igével kifejezett magatartás, viselkedés, ill. folyamat, az a tény, hogy valaki, vagy valami helvtáll.

Észrevétlenül

A derék cári katona állt a Sipka-szorosban, mert őrként oda rendelték és ott is felejtették. Verescsjagin ismert festménye örökítette meg a kötelessége szerint helytálló őrszemet, akit nem az ellenség golyója pusztított el, hanem a hó. A pompeji római őrszemnek tudtommal még ennyi művészeti megbecsülés se jutott, pedig a környéket lávával és hamuesővel elborító Vezúv kitörése épp elég okot szolgáltatott volna neki ahhoz, hogy elhagyja őrhelyét. Nem tette és nem tették még nagyon sokan a névtelenek közül.

Attól félek, hogy mint annyi más esetben, a helytállás megítélésénél is vannak vitatható, vagy csak meggondolandó szempontok. A kiemelkedő szálfáktól nem látjuk az erdőt. Azoknak az

erdejét, akik minden különösebb feltűnés nélkül, pusztán azért teljesítik kötelességüket (állnak helyt), mert egyszerűen nem tudják nem teljesíteni, hajlamosak vagyunk észrevétlenül hagyni, netán könnyen feledni. Természetesen e sorok írja se kivétel, ami cseppet sem mentség. A nagy árvizek egyikének idején, valahol az őrjöngő Rába mentén, emberéletekért indult harcba egy kétéltű jármű. Az egyik kis- katona megmentette, akit menthetett és ottveszett ő maga. Hogy hívták? Ki volt az a vadászrepülő, aki katapultálhatott volna és megmenekül, de ha megteszi, gépe sűrűn beépített lakóterületre zuhan? Kik kaptak életmentő kitüntetést az utóbbi tíz évben Tolna megyében? Természetesen valamennyiről

tudósítottunk, tudósítottam, de egyet se tudnék néven nevezni.

Ha nagyon szigorúan vesz- szük, ezek a feledés homályába merült személyek még mindig kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. tehet, hogy csak egyszer életükben, de ez mindegy. Hiszen hozhat a sors olyan alkalmakat, amikor valakinek máskor egy életre elégséges helytálló képessége (most nem találok rá jobb szót) egyetlen pillanatba sűrűsödik, de akkor helyt is áll magáért és másokért. Nehezen tudnám kivonni azonban a helytállás gondolatköréből azokat, akik csak képességeik szerint, de azoknál sohasem alább egy életen, évtizedeken át csendesen, következetesen dolgoznak. Természetesen bérért, fizetségért, ami mindenkinek joggal jár, de nem a kiemelkedés, a mindenáron felfelé törekvés szándékával, netán kitüntetésekért. Ami egyébként egyáltalán nem biztos, hogy ambícióhiányt jelent, esetleg csak szerénységet. Az észrevétlenül maradás egyik legbiztosabb garanciáját.

Úgy érzem a dolgok természetéből következően, ha röviden, de ide kívánkozik a helytállás ellenkezője is. Ez épp így lehet észrevétlen. Nemcsak a Kék fénybe kívánkozó bűnügyek vannak, hanem szép számmal olyanok, melyeket egyáltalán nem minősít a Btk. „Csak” az egyszerű emberek erkölcsi érzéke és sajnos az se biztos, hogy mindig kellő szigorral. Az észrevétlenül maradt, látszat munkákra és ezek nem mindig csekély anyagi ellenértékére gondolok. Úgy tűnik nem ismerem elég jól édes anyanyelvűnket, mert nem tudom egyetlen szóba sűríteni a „helytállás” kifejezés ellentét pórját. A „helyt nem állást”.

O. I.

Életmentés

H villanyszerelő

— A villanyvezetékek, hogy úgy mondjam toronyiránt mennek. Át szántóföldön, réten, erdőn mindenen, így aztán a mi „műhelyünk” is ott van. Hóban, sárban, esőben a szabad ég alatt — mondja Schatz Márton, a DÉDÁSZ villanyszerelője. — Ebből következik aztán az, hogy az időjárástól függetlenül nekünk bármilyen körülmények között helyt kell állnunk. Abból pedig, hogy a villanyáram inélkül ma már megáll az élet, mozdulni se lehet — az következik, hogy éjjel nappal készenlétben kell lennünk. Szinte mint az orvosoknak. Én már huszonhárom éve csinálom ezt, sok minden előfordult velem

— Mi a véleményed a helytállásról?

— Természetesen jó véleményem van azokról, akik nehéz helyzetben hűék maradnak meggyőződésükhöz, saját magukhoz, vagy valakihez, aki hozzájuk tartozik, de ez olyan hősi dolog.

— Biztos?

— Hát, mondjuk, ha férj részeges, vagy munkakerülő, akkor már helytállás kell két gyerek felneveléshez is, vagy ha bármelyik házastárs beteg. Arról most ne beszéljünk, ha a gyerek beteg, mert az más, akkor természetes, hogy helytállnak a szülők, elvégre ők vállálták a gyereket, ez kötelességük.

— Jó, ezt a vitát már több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdtük, amikor úgy döntöttél, hogy megszülöd azt a gyereket, akit nem akart az apja, tudva, hogy a házasságotok nem lehet tartós. Nem olyan fajta volt, aki hajlandó vállalni a kötöttségeket.

— Akkor is az volt a véleményem, hogy vállalnom kell, mert ember lesz belőle és tovább él, mint én, nincs jogom ezt megakadályozni.

— Az volt a vélfeményem, felelőtlenség, amit csinálsz.

— Nekem lett igazam, és látod, igazi apát is találtam neki.

— És szültél még három gyereket, dolgozol, és főiskolára jársz. Mi ez, ha :nem helytállás?

— Ne viccelj, ez teljesen hétköznapi dolog és ne feledd,

ennyi idő alatt. Zörgettek nálam hajnalban, késő este, Ebédtől, vacsorától keltettek fel, hogy nincs villany, nem tudnak darálni, etetni, tv-t nézni, fürödni és így tovább.

A legnehezebb a dolgunk mégis a távvezetékek földzárlatánál azaz, amikor a vezeték leszakad. Emlékszem egy esetre. Nagy nyári zivatar volt. Dörgött, villámlott, az eső meg ömlött. Délután fél négykor belecsapott a villám valahol az egyik szigetelőbe. Áramszünet. Indulás a hibát megkeresni. A határolással — ez egy módszer a hiba keresésére — megtaláltuk' azt a szakaszt, ahol a villám bevágott. Az eső közben csak úgy

hogy nem vagyok egyedül. Van férjem és négy gyerekem. Ha ez küzdelem, ahol helyt kell állni magunkért, a többiért, akkor ők is azt teszik, nem gondolod?

—1 Lehet, de amikor belevágtatok a házépítésbe — a második gyerek után, — már nem tiltakoztam, de fantasztának tartottalak, aki illúziókat kerget, két nem nagy fizetésből, ikét gyerek mellett, hogyan? Csak nem mertem megmondani.

— Hiába is mondtad volna, én hittem ebben a házban, az is beleépült, meg persze dolgoztunk. Akkor sem voltunk egyedül. Most nem a gyerekre gondolok, hanem az államra, a családunkra, a barátainkra, és látod, három éve itt lakunk. Lehet, hogy a manzárd szoba tíz év múlva se Tesz kész, de van házunk, kertünk, könyveink és nem is nélkülözünk, elhiszed?

— Nemi kell védekezned.

— Persze, már megszoktam, hogy néha kell, mert a négy gyerek miatt sokszor bántanak, akarva, vagy merő részvétből. Köszönöm, nincs rá szükségem!

— Megigyőztelek, hogy a helytállás nem feltétlenül valami nagy dolog?

— Nem. Még mindig nem jöttél rá, hogy mi csak segítettünk a njásiknalk meggyőződni arról, mi az igazság és mi a helyes?

ömlött. A terepjáró nem tudott a felázott földön menni. Kipörögtek a kerekei. Gyerünk gyalog. Voltak olyan helyek, ahol akkora víz állt, hogy a gumicsizma szárán befolyott. Az esőköpeny átázott rajtunk, de menni kellett. Hajnali négy óra - volt mire abban az ítéletidőben megtaláltuk a hibát. Ha ilyen nem is, de hasonló „élményem” többször is volt már. Az ember átfagy, ronggyá ázik, mégis tud örülni, ha kész a munkája.

A fiatalok már nemigen vállalják ezt a murikát, mert itt minden van, de semmi olyan, amire azt lehet mon.-- dani, hogy kényelem.

Mii jelent a helytállás? — kérdem Csigi Jánostól, a megyei tűzoltóparancsnokság gépkocsivezetőjétől.

— Lelkiismeretesség, alaposság mindennap — válaszolja.

— Volt már életveszélyes feladata?

— Igen. 1970 őszén. Vége volt a szüretnek, forrt a bor. Kinn voltam a szőlőben, s valaki a szomszédomat kereste. Talán a pincében — mondtam, — s az illető oda-_ indult. Én is utánuk mentem, hátha történt valami. Mindketten a földön voltak már a széndioxidtól. Felvittem őket> a friss levegőre, gyorsan kórházba kerültek, s mindkettő életben maradt.

Csigi János ezért megkapta az életmentésért adható kitüntetést.

I

Helytállás ?

Ez nem „helyt”, csak állás...

Beszélgetés

Helytállás ?

A kis fáé igen, azoké, akik gondozására hivatottak — kevésbé. (A fényképet egyébként Szekszárdon, a városgazdálkodási vállalat előtt készítettük.)

Es az ifjúság ?

Elmondja Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára:

— Sokszor felvetődött már ifjúsági vitafórumokon, ankétokon a helytállás fogalma. Ez is bizonyítja, hogy a fiatalokat foglalkoztatja ez a kérdés, szeretnék megtalálni ennek a nagyon szép tartalmat kifejező szónak a mai értelmét. Messzire nem kell mennünk, ha .helytállásban követendő példaképeket akarunk keresni. Ma is köztük élnek olyan emberek, akik az életben, a munkásmozgalmi harcok során tanúbizonyságát adhatták eszménk melletti helytállásuknak, kommunista elkötelezettségüknek.

— Persze a mai kor, a mai élet már másfajta helytállást követel az ifjúságtól. És tegyük gyorsan hozzá, ez a helytállás sem könnyebb, csak más. Az, ami őseinknek, elődeinknek igazi dicsőség, példamutatás volt, ma már a fiatalokra nézve kötelesség. Kötelesség, ami alól nincs kivétel. Naponta, napról napra helyt kell állni a munkahelyen, a közéletben, a hétköznapi munkában egyaránt. A helytállás fogalma kiszélesedett, gazdag tartalmat kapott. Igaz, eltűntek a barikádok, a kimagasló hősies cselekedetekre-is egyre kevesebb alkalom adódik, de a helytállás — épp azért, mert egyre több helyen és többször van rá szükség — mindennapi életünk szerves részévé vált. Azok a fiatalok, akik a különböző fórumokon a helytállásról beszélnek, vitatkoznak, ezzel is bizonyítják, hogy életük része a helytállás.

— Ki merné állítáni, hogy a nyolc órán túli — közösségért vállalt — túlórázás, a délutáni társadalmi munka, a nagy fizikai megterheléssel járó aktív sportolás nem követel helytállást? Napi eredményeink, a fiatalok élete is bizonyítja, hogy ha szavakban nem is tudják mindig megfogalmazni, de azért érzik a fiatalok is, hogy mit jelent a helytállás. Érzik akkor, amikor iskolájuk, csapatuk vagy községük, nemritkán megyéjük képviseletében, teljes erőbgdobással küzdenek a dobogóért, amikor fontos tanácskozásokon, parlamenteken, felelősség- vállalással képviselik az őket megbízó kisebb közösséget, vagy amikor az országhatáron őrt állva teljesítik katonai szolgálatukat. Mert a fiúk számára a katonai szolgálat is nagy próbája a helytállásnak. Ott a hétköznapi életnél sokkal tisztábban csapódik le. hogy kinél erős, és kinél hiányzik ez a tulajdonság.

— Nagyon szép szavunk a hazaszeretet. Azt hiszem, ha elkezdenénk bogozni, értelmezni ezt a szót, rövid úton eljutnánk a helytálláshoz, mert a kettő összekapcsolódik. Akiben igazán él a haza- szeretet, annak a helytállásá.- val sincs probléma. Ha most mégis röviden kellene fogalmaznom, hogy a mai fiataloknak hol kell helytállniuk, akkor akár idézhetném a KISZ IX. kongresszusának dokumentumait is. Azokat a sorokat, amelyek kimondják, hogy a fiataloknak azon kell igyekezniük, hogy művelt, szakmailag és politikailag képzett, népünk és pártunk céljaival elkötelezett, azokért akár áldozatokat is vállaló, igaz, becsületes emberekké váljanak. Ezek a célok pedig helytállást — mai értelemben vett helytállást — követelnek minden fiataltól.

Az oldal írásainak szerzői: Ihárosi Ibolya, Ordas Iván, Tamási János, Czakó Sándor és Majoros István. A fényképfelvételeket Czakó Sándor készítette.