Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

© UfePÜJSÄG 1978. december 7. asztaliteniszezők között Mai műsor A labdarúgó megyeváloga­tottak tornája keretében ma rendezik Szekszárdon, az if­júsági sporttelepen a Tolna megye—Vas megye serdülő- és ifjúsági mérkőzéseket. A két megye serdülőválogatott­ja 12 órakor, az ifjúságiak 13.30-kor lépnek pályára. A Tolna megyei Vívó Szö­vetség Szekszárdon rendezte III. osztályú férfi tőrverse­nyét, a négyes számú általá­nos iskolában. Ezen hat III. osztályú és tizennyolc IV. osztályú, összesen huszon­négyen indultak. A létszám az Alba Regia és Szekszárdi Kórház SE versenyzőiből te­vődött össze. A verseny fő­bírói Kántor dr. és Jandás voltak. Végeredmény: 1. Ravasz Nándor .6, 2. Lőrincz Zoltán 6, 3. Szemes Gábor 5, 4. Gu- lácsi Zoltán 4, 5. Balogh Pé­ter 3 (mind Szekszárdi, 6. Bálint Tamás 3, 7. Polczer Zoltán 1 (mindkettő Álba Regia) győzelemmel. T olnai A vendégvárás ünnepélyes­séget árasztó hangulatából senki sem tudta kivonni ma­gát. Hát még a sportolók. Azok, akik az NB I-es baj­nokságban a magyar élme­zőny, a nemzetközi viadalo­kon pedig sokszor Európa legjobbjai ellen mérkőztek. Azok, akik korosztályuk Európa-bajnokságain is siker­rel képviselték hazánkat, vá­logatott versenyzőkként sze­reztek elismerést klubjuknak és ezen keresztül megyénk sportmozgalmának is. Ök, akik fiatal koruk ellenére be­lekóstoltak az éremszerzés, a dobogós helyezések örömteli érzéseibe — most kissé meg­szeppenve ültek az asztalok mellett. Mert más legyűrni a versenyizgalmat, sorra verni a neves ellenfeleket, korán kelni és évek óta becsülettel végigdolgozni az egyre ma­gasabb intenzitású edzéseket, mint önmaguk eredményei fölött meditálni. Pedig jól tudják, erre is szükség van. Szünetet pa­rancsolni a sikeres évadzárás előtt, ha csak rövid időre is, emlékezni a megtett útra, számba venni a szakosztály legsikeresebb esztendejének apró rezdüléseit. S hogy mindezt nemcsak szűk kör­ben teszik, hanem vendégek jelenlétében, az pedig műkö­désük elismerését bizonyítja. A Tolnai VL bronzérmet nyert NB I-es asztalitenisze­zői ezen a délutánon Horváth Józsefet, a megyei pártbi­zottság titkárát, Harmat Jó­zsefet, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét, Herczig Gábort, a megyei sporthiva­tal elnökét és Hága Jánost, a Szekszárd járási pártbizottság munkatársát köszönthették körükben. Toronyi István, a községi tanács és a Tolnai VL elnö­ke üdvözölte a találkozó részt­vevőit, Rövid áttekintést adott a szakosztály megala­kulásától eltelt évek eredmé­nyeiről, hangsúlyozta: az egyesület történetében az idei harmadik helyezés új fejeze­tet nyitott. Ezután Horváth József, a megyei pártbizottság titkára méltatta a tolnai asztaliteni­szezők nagyszerű sikereit. — Örömünkre szolgál, hogy ilyen körben találkozhatunk a nagyközség, a sportegyesü­let vezetőivel, az asztali- tenisz szakosztály verseny­zőivel és az edzőkkel, őszin­tén mondom, mi azok közé tartozunk, akik bíztak a csa­pat idei sikeres szereplésé­ben, akik várták a dobogós helyezésüket. Tapasztalata­ink arról győztek meg ben­nünket, hogy a szorgalmas edzésmunka, a határtalan lelkesedés birtokában nem várathatnak sokáig magukra az eredmények sem. Mi rend­kívül nagy figyelemmel kí­sérjük a megye sportmozgal­mát, a sportpolitikai célkitű­zések megvalósítását. Ezen belül a tolnai asztalitenisze­zők munkáját, helytállását is. A megyei pártbizottság vég­rehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén tárgyaltuk Tol­na megye sportját. Ezen meg­fogalmazódtak a jövő felada­tai; a verseny- és a tömeg­sport fejlesztése, a létesítmé­nyek bővítése tekintetében. A feladatok sikeres megvalósí­tásához szakmailag felkészült, rátermett sportvezetők, spor­tolók segítségére számítunk. Mai látogatásunk célja: tol­mácsolni a megyei pártbizott­ság elismerését az 1978-as eredményeikért. Játékosok­nak, edzőknek, a szakosztály és az egyesület elnökségének mondunk köszönetét a dere- kas helytállás mögött rejlő áldozatos munkáért — mond­ta Horváth József, majd így folytatta: — Tudjuk, hogy a tolnai versenyzőknek korán kell kelniük ahhoz, hogy az NB I támasztotta követelmények­hez igazodó, egyre magasabb szintű edzéseket maradékta­lanul elvégezhessék. Nap­jainkban minden sportsike­rért alaposan meg kell küz­deni. Ebből a küzdeni tudás­ból jelesre vizsgáztak önök. Széles alapokon nyugszik szakosztályuk utánpótlása, fe­gyelmezett, céltudatos szak­mai munka folyik. Dicsére­tes módon építették ki kap­csolatukat a szülőkkel, a csa­ládi otthonnal. Nagy felada­tok előtt állnak a jövőben is. Az NB I-ben és a nemzet­közi küzdőtéren egyaránt egy­re nehezebben osztogatják manapság a sikereket. Az idei harmadik helyezésük pe­dig együtt járt azzal is, hogy 1979-ben bekapcsolódnak a nemzetközi kupaküzdelembe. További szereplésükhöz sok sikert kívánunk — mondta beszéde végén Horváth Jó­zsef. Herczig Gábor a megyei tanács sporthivatalának kö­szönetét tolmácsolta ezután, majd a megye legsikeresebb szakosztályának versenyzői részére ajándékot nyújtott át. A találkozó résztvevői ezt követően kötetlen, baráti be­szélgetést folytatva idézték fel az idei bajnoki évad és a nemzetközi versenyek felejt­hetetlen eseményeit. —fi— m Evadzárás a kézilabdázóknál Fonyód! György köszöntötte a résztvevőket. Jobbról Taksonyi István és Hajdics Klára. Nemzeti bajnokság kupája Sz. Dózsa-Kaposvár 1:1 (1:0) Megyei szövetségeink kö­zül elsőnek a kézilabdások tartották meg évadzáró liga­ülésüket. Az évvégi számve­tésre a TIT termében került sor, melyen részt vett Haj­dics Klára. a megyei sport- hivatal elnökhelyettese is. Fonyód i Györgynek, a szö­vetség főtitkárának megnyi­tója után Taksonyi István, a szövetség elnöke ismertette a beszámolót. — A megyei szövetség ez év január 1-én személy; összetételében újjá alakult. Uj és régi társadalmi aktí­vák bevonásával kezdte meg munkáját. Az év folyamán aztán kiderült, hogy a szö­vetségi tagok közül többen nem, vagy csak részben tud­ják összeegyeztetni főfoglal­kozású tevékenységüket és a cseppet sem kevés társadal­mi munkát. A jövő évtől várhatóan véglegesen meg­oldódik az elnökség és a kü­lönböző bizottságok személyi összetétele. A megyei sporthivatal szeptember 5-i apparátusi értekezletén számoltatta be munkájáról a kézilabda­szövetséget. Azon őszintén feltárták gondjaikat, ered­ményeiket és az elhangzott javaslatokkal kiegészítve meghatározták a jövő fel­adatait. Taksonyi István be­számolójában ezután rövid áttekintést adott a sportág helyzetéről, értékelte az idei megyebajnokságot. — A megyebajnokság küz­delemsorozata és a különbö­ző kupaversenyek irányítása mellett szövetségünkre há­rult a területi középiskolás bajnokság döntőjének, vala­mint az ÓIK országos elő­döntőjének szervezése, ren­dezése is. Örömünkre szol­gált, hogy szakmai mun­kánkról megelégedéssel nyi­latkoztak az ország különbö­ző területeiről itt járt csa­patok vezetői — mondta. Folytatva a korábbi évek hagyományát 1978-ban ismét megrendezték Szekszárdon a Téli teremkupát, amely jól szolgált^ megyei csapataink bajnokságra történő felké­szülését. A megyebajnokság­ban szerepelt együttesek szakmai munkájának fejlő­dése ezúttal is elmaradt a kívánalmaktól. Az NB Il-es osztályozón szerepelt két megyebajnok csapatunknak nem sikerült kiharcolni a magasabb osztályba jutást. A Tolna megyei csapatok egyébként a különböző szin­tű területi versenyeken, baj­nokságokon is jobbára csak alárendelt szerepet vállal­tak. Mindezek ellenére a korábban megszerzett NB-s pozíciót — két együttesünk szerepel az NB II-ben — to­vábbra is meg kell tartani. A beszámoló ezután rész­letesen értékelte a szövetség szakbizottságainak ez évi te­vékenységét, önkritikusan bírálva a meglévő hiányos­ságokat. A propagandamun­ka kapcsán megállapította, hogy az újságban megjelent írások jól szolgálták a sport­ág további népszerűsítését. Taksonyi István befejezé­sül az 1979. évi elképzelé­sekről ,a szövetség feladatai­ról tájékoztatta a résztvevő­ket. Elmondta hogy a nyolc­csapatos megyebajnokság mellett első alkalommal ren­dezik meg a megyei B-baj- nokságot. A megyei B me­zőnyét az idén még járási bajnokságban szerepelt csa­patok és a megyei első osz­tályból kiesett együttesek alkotják. A járásokban a serdülő korosztályúak ré­szére írnak ki bajnokságot, továbbá a különböző szintű tornák, kupák rendezésével segíthetik a csapatok ver­senyeztetését. Az új rendsze­rű bajnokság tervezete el­készült, a nevező csapatok létszámától teszik függővé, hogy azt egy, illetve két cso­portban bonyolítják-e le. A beszámolót követő vitá­ban Varga László, Rikker József, Szebeni Kálmán, Lieb János, Kincses Zoltán, Tóth István és Schranz Ist­ván vett részt. Hozzászólá­saikban a szövetség munká­ját segítő javaslatokat tet­tek. Az évadzáró ligaérte­kezlet a bajnoki érmek, ku­pák és a legeredményesebb 'játékosok tiszteletdíjainak átadásával fejeződött -be. Szekszárd, 50 néző. V: Ágos­ton. Szekszárdi Dózsa: Li- povszky — Páli, Szőllősi, Weitner, Somodi — Szőcs, Walter (Izsák), Szekeres (Bosnyák) — Mezei, Bonnyai, Landek. Kaposvári Rákóczi: Horváth — Deákvári, Gu­lyás, Petrók. Németh — Gás­pár, Kanyar, Csorba — Bó- dis, Boros, Duschák. A hazai csapat kezdett lendületeseb­ben, a 3. percben Mezei ve­zette fel a labdát, kapu elé ívelt, Landek az ötösről Hor­váth kezébe fejelt. Két perc­cel később egy gyors ellen­akció végén Duschák a 11-es pontról hatalmas erejű lövést küldött kapura, Lipovszky látványos vetődéssel szöglet­Ezen a héten újabb fordu­lót rendeznek az asztaliteni­szezők Szuper Liga sorozatá­ban. A nyitányt a csehszlo­vák—angol mérkőzés jelen­tette. A szigetországban, Batley városában a vendégek 5:2 arányban, biztosan győz­tek. Azzal, hogy a csehszlovák asztalitenisz-válogatott már lejátszotta az angolok elleni Szuper Liga mérkőzést, s 5:2-es győzelmével az első helyre ugrott, tovább nőtt a Sportcsarnokban csütörtökön 17 órakor kezdődő magyar— francia találkozó jelentősége. Klampáréknak tehát minden­képpen győzni kell, hogy visszahódítsák az elsőséget, és így végül sikeresen zárja a csapat az őszi szezont. Je­lenleg ugyanis ez a Szuper Liga állása: 1. Csehszlovákia 4 4 — 19-9 8 p 2. Magyarország 3 3 — 16-5 6 p 3. Svédország 3 2 1 12-9 4 p 4. Anglia 4 2 2 12-16 4 p * Megkezdődött a bolgár te­levízió díjáért kiírt nemzet­közi teniszverseny 32 férfi és re tolta a jobb alsó sarokra tartó labdát. Változatos, me­zőnyjáték folyt, a kapuk el­vétve kerültek veszélybe. A 43. percben Walter húzott el, a jobb oldalon, pontosan ívelt kapu elé, Bonnyai a kimoz­duló kapus fölött a hálóba fejelte a labdát. 1:0. A második félidőt a vendé­gek egyenlítő gólja vezette be. A 48. percben védelmi hibából Boros szerezte meg a labdát és közelről az üres kapuba gurította. 1:1. A 72. percben ismét Boros veszé­lyeztette a kaput, a másik ol­dalon Somodi lövését csak másodszorra védte Horváth. Közepes színvonalú mérkő­zés, sok hibával. 14 nő részvételével. A férfiak­nál bemutatkoztak a magya­rok — vereséggel. Lázár 7:5, 6:3-ra kapott ki az NDK-beli Emmrichtől, Tarján pedig 6:3, 7:6-ra a bolgár M. Pam- pulovtól. * Tizenhét ország, köztük ha­zánk is részt vesz a január 26—28-a között Klagenfurt­ban és Villachban sorra ke­rülő XV. tollaslabda Európa- versenyen, amelyet Sunbatta Helvetia CUP 1979. elneve­zéssel bonyolítanak le. * , Az osztrák kétszeres For­ma—1-es autós világbajnoká­nak, Niki Laudának a sze­rencsecsillaga továbbra is fé­nyesen ragyog. Az 1979. évi VB-versenysorozat nyitányá­ra, a február 4-i brazil Grand Prix-re készülve, a Sao Paulo-i interlagosi pályán edzés közben balesetet szen­vedett. Brazil csapattársá­nak, Nelson Piquetnek Brabham kocsiját próbálta ki, a Sargento kanyarban azonban fékhiba következté­ben felborult. Lauda szeren­csésen megúszta a balesetet — mindössze jobb keze fica- modott ki, egyébként sértet­len maradt. Egészség és sport Kanadában Három évvel ezelőtt egész Kanadát megdöbbentette egy hír. Orvosi vizsgálatok meg­állapították, hogy fizikumát tekintve egy harmincéves ka­nadai ember elmaradt egy kétszer olyan idős svédorszá­gi lakos mögött. A közel­múltban a Canadian című hetilap újabb elkeserítő tényt tárt fel. A közlöny sze­rint a kanadai serdülők szer­vezete háromszor olyan ha­mar öregszik, mint skandi­náv évtársaiké. Ez azért is különös, mert egy főre számítva Kanada bármely más fejlett kapita­lista államnál többet költ egészségügyi célokra. Para­doxon volna ez? Korántsem, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi kiadások oroszlánrészét gyógykezelés­be, nem pedig a betegségek megelőzésére fordítják. Ma már kezdik felismerni, hogy ezt a testnevelés és a tömeg­sport fejletlensége okozza. A montreali olimpián a nem hivatalos csapatver­senyben Kanada a tizedik helyet foglalta el. A mün­cheni olimpiához viszonyítva ■tehát tizenegy hellyel előbb­re került, és negyedik lett a nyugati országok közül, meg­előzve a volt anyaországot, Nagy-Britanniát is. A kana­daiak remélik, hogy Moszk­vában még jobban fognak szerepelni. „Bekerülhetünk az első hat közé” — véleke­dik Iona Compagnola sport­mi niszterasszony. Az olvasó joggal kérdezhe­ti hogyan egyeztethető ez össze a fentiekkel? Pedig eb­ben nincs semmi ellentmon­dás. Az olimpikonok sikerei csak egyes emberek eredmé­nyei. A kanadaiak az 1976-os olimpiának köszönhetik a sportminiszteri tárcát. Az olimpiának köszönhetik azt is, hogy kiszélesedett a sport­tal kapcsolatos látókörük. Az állam, amely ezelőtt csak a hivatásos sportot ismerte, megnyitotta a kaput az ama­tőr sport előtt is. De más dolog a sport irán­ti érdeklődés (ez a kanadai­aknak a vérükben van) és más dolog a sport finanszíro­zása. Compagnola asszony minisztériuma évi költségve­tése 26 millió dollár, vagyis tizedrésze annak, mint amennyi kollégájának, a hadügyminiszternek a ren­delkezésére áll. Nem igen le­het fejleszteni a tömeges testedzést és a sportot, ha évente fejenként alig több mint egy dollár jut a sport fejlesztésére. S míg a katonai célokra kialakult összegek állandóan növekednek, ad­dig a sportminiszter semmi­lyen növekedésre sem szá­míthat. így hát Compagnola kény­telen volt jobb időkre ha­lasztani a sport demokrati­zálását. Az általa szerkesz­tett Zöld könyv című kiad­vány áttekintést nyújt a ka­nadai sport fejlődéséről, de csak az élsportolóknak ígér támogatást és anyagi segítsé­get. Van a sport anyagi támo­gatásának még egy forrása: a magánkereskedelem. Ha a sportsztárok vállalják a kü­lönféle árucikkek reklámozá­sát, akkor a sörkirályok anyagilag támogatják az au­tóversenyzőiket és a bézball- játékosokat, a dohánycégek a golfozókat és a teniszezőket. De van még egy tényező, amely akadályozza a ^anadai sport fejlődését: a társadal­mi és gazdasági egyenlőtlen­ség. „A kanadai sportnak — mondta két éve Kidd, a to­rontói egyetem tanára — ki­fejezetten osztályjellege van. Nem véletlen, hogy az olim­piai csapatban főleg a gazda­gok gyerekei foglalnak he­lyet, plusz egy-két fanatikus, aki hajlandó elviselni a nél­külözéseket”. A kis jövedel­mű kanadaiaknak csak negy­ven százaléka sportol rend­szeresen, míg a társadalmi piramis csúcsán álló embe­réknél az arány az előbbinek a kétszerese. A. PALLAGYIN APN Vendégek a sportolók társaságában

Next

/
Thumbnails
Contents