Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-05 / 286. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 286. szám ARA: 0,80 Ft 1978. december 5., kedd Mai számunkból a tovább­tanulásról (3. old.) TV-NAPLÖ (4. old.) MAGASABBRA MÁR NEM LEHET (5. old.) (3. old.) OLAJREGENERÁLÓ Osontosillag és tekintély A tizedes szétvetett lábakkal terpeszkedik a körlet közepén egy katonai ülőkén. Az újonc víz­zel telt poharat nyújt felé. A tizedes elveszi, bele­kóstol, azután a poharat fölfordítva a vizet a fe­szesen álló katona csizmáira csurgatja. — Ez meleg. Hideg vizet kértem. A kiskatona elveszi a poharat, szabályosan hátraarcot csinál és futva indul a következő adag vizért. Nem tehet mást, ő az újonc, a másiknak meg ott a körlet közepén, már két csontcsillag van a váll-lapján. Más. Kérelmet nyújtok be hivatalos szervhez. Az indoklásom rövid, de a lényeget tartalmazza. Az ügyintéző elolvassa, rámnéz. — Ezt nem fogadom el. Nem lehet ilyen rövi­den az indoklást elintézni. Azért van az űrlapon ennyi hely, hogy részletesebben támassza alá ké­relmét. Magyarázhatom, hogy abban a pár mondatban benne van a lényeg, vagy, hogy őneki csak át kell vennie a kérelmet, elbírálni már úgyis más fogja. Hajthatatlan. Ö már döntött. Megteheti: én va­gyok a kérelmező, ő meg aki a kérelmet átveszi. Vajon hány „csontcsillagot” tudhat a vállán? Elismerem, hogy két esetből nem lehet általá­nosítani és talán még százkettőből sem. Mert foly­tathatnám : a zöldséges rám ripakodik, hogy ne fog- dossam az árut, a kalauz a vonaton legorombít, mert helyjegyem a 66-os ülésre jogosít, én meg té­vedésből a 99-esen ülök. Az áruház igazgatója rám formed: a suszterhoz vigyem a levált talpú ci­pőt — amit két napja vásároltam —, ne az eladó­kat molesztáljam. És így tovább. Hihetném azt is, hogy velem van a baj. Idét­len, esetlen, értetlen, kétbalkezes, semmihez nem értő szerencsétlen alak vagyok, aki csak gondot okoz mindenkinek. Elfogadom, de nem lehetne ezt finomabban a tudtomra adni? Minek mindjárt olyan hangot használni, amitől az ember önkénte­lenül vigyázzba vágja magát? — Túl érzékeny vagy — mondja műhelyfőnök ismerősöm, akivel erről beszélgetek, miközben fü- lönfogja az egyik ipari tanulóját, hogy kifliért, tejért, cigarettáért szalajtsa, imigyen: — Egyik lábad itt, a másik ott! Futás! Rendben van. Tudom, a gyerek nem hal bele, ha katonás fegyelemre nevelik, és attól is ép ma­radhat a lelke, mert elküldték a boltba. Ö úgy van vele, hogy legalább addig sincs szem előtt. S ha majd ő lesz a főnök, legalább ő sem mondja a ta­nulónak: légy szíves, kisfiam. Még egyszerűbb is az, hogy „futás”! Mert akinek már legalább egy „csontcsillag” van a vállán, az tekintélyt követelhet magának. De lehet-e tekintélyt megkövetelni? — Igen — ám csak az előbbiekben ismertetett utakon-módo- kon —, ha a tekintély egyértelműen a pozícióhoz, a ranglétra különböző fokaihoz és nem a személy­hez tapad. Ilyenkor fordul elő azután az, hogy amikor a pozíció lefoszlik az emberről — mert nyugdíjba vonult, áthelyezték, nem választották meg újra —, eltűnik maga az ember is. Nem ve­szik észre az utcán, nem állnak le vele beszélgetni, nem hívják meg azokra az összejövetelekre, ame­lyeken korábban — tiszténél fogva — elmaradha- tatlanul ott ült. Hogy miért mindez? Mert már nincs miért tartani tőle. Vannak természetesen ellenpéldák is, és sze­rencsére számosabbak. Tudunk olyan munkahelyi vezetőkről, akiknek jelenlétét a közéletben nyug­díjaztatásuk után, áthelyezésüket követően is igényli szűkebb és tágabb környezetük. Még ak­kor is, ha beosztottaik körében szigorúságukról voltak közismertek. Az emberek, a beosztottak ugyanis elfogadják a személyes jó példára alapo­zott munka'fegyelmet, vezetői szigort. Attól, aki­ről tudják, hogy legalább annyira, ha nem jobban képzett, mint ők maguk, ugyanúgy érti, gyakorol­ja a szakmát, nem él vissza rangjával, beosztásá­val, emberileg foglalkozik valamennyi rábízott munkatársával. Egyszóval tekintélye van: pozíció­jával együtt és anélkül is. KŐVÁRY E. PÉTER Hazánk vendége Mengisztu Hailé Mariann Ünnepélyes fogadtatás - Vacsora a Parlamentben Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására vasárnap délelőtt hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Mengisztu Hailé Ma­riam alezredes, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsának elnö­ke, állam- és kormányfő. Az etióp állam- és kor­mányfő kíséretében van Ber- hanu Bajeh alezredes és Gesszesz Volde Kidan had­nagy, az ideiglenes katonai kormányzó tanács állandó bizottságának tagjai, Jehua- laset Germa korvett-kapitány és Mengisztu Gemecsu főhad­nagy az ideiglenes katonai kormányzó tanács tagjai, Szovjet-amerikai tárgyalások Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Szovjet—amerikai gazda­sági tárgyalások kezdődtek hétfőn Moszkvában. Hétfőn és kedden tartják meg a szovjet—amerikai kereske­delmi vegyes bizottság ülé­sét, szerdán pedig a szovjet —amerikai kereskedelmi- gazdasági tanács ülésezik. Az első tanácskozás kormány­közi, a második szélesebb körű: a tanács munkájában szovjet kereskedelmi szerve­zetek és amerikai vállalatok vesznek részt, a díszelnöki tisztet Nyilkolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter és Michael Blumen­thal amerikai pénzügymi­niszter tölti be. Az ülésekre Moszkvába ér­kezett Blumenthal és Juani­ta Kreps, az Egyesült Álla­mok kereskedelmi miniszte­re. Blumenthal a moszkvai te­levíziónak adott nyilatkoza­tában elmondotta: a két ta­nácskozáson teljesen átte­kintik a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatainak alakulását, tárgyalnak az ipari a mező- gazdasági a technológiai együttműködésről. „Mi amel­lett vagyunk, hogy fejlesszük a két ország gazdasági kap­csolatait, mert azok mindkét népnek csak előnyöket hoz­nak. dr. Asagere Jigletu kereske­delmi és idegenforgalmi mi­niszter, Tefera Volde Szema­jet pénzügyminiszter, dr. Fe­leke Gedle Giorgisz ezredes, külügyminiszter, Ato Teszfa- je Dinka iparügyi miniszter, Getacsev Kibret, a minisz­tertanács politikai tanácsadó­ja és Teszfaje Volde Szelasz- szié ezredes. A Ferihegyi repülőtéren több ezer budapesti dolgozó gyűlt össze a vendégek foga­dására. A repülőteret etióp és magyar zászlók, üdvözlő fel­iratok díszítették, a betonon katonai díszzászlóalj sorako­zott fel csapatzászlóval. Az etióp vendégek fogadá­sára megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminisz­ter, Bíró József külkereske­delmi miniszter, Keserű Já- nosné könnyűipari miniszter, Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi ál­lamtitkár, Várkonyi József hazánk Addisz Abeba-i nagykövete, s politikai éle­tünk több más vezető sze­mélyisége. Ott volt a Buda­pestre akkreditált diplomá­ciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Eljöttek a hazánkban tanuló etióp diá­kok képviselői is. A repülőgépből kilépő vén- dégeket Losonczi Pál szívé lyes, baráti kézfogással üd­vözölte. A díszzászlóalj pa­rancsnoka jelentést tett Men­gisztu Hailé Mariamnak, majd fölcsendült az etióp és a magyar himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmenetével fejeződött be, majd a vendé­gek a magyar államférfiak társaságában szállásukra haj­tattak. Mengisztu Hailé Mariam délután a Hősök terén meg­koszorúzta a Magyar hősök emlékművét. Ezután a Parla­mentben Losonczi Pál és Mengisztu Hailé Mariam rö­vid megbeszélést folytatott, majd megkezdődtek a ma­gyar—etióp hivatalos tárgya­lások. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson a felek tájékoz­tatták egymást Magyarország és Etiópia helyzetéről, az or­szágépítés eddigi tapasztala­tairól. Eszmecserét folytattak a két ország gazdasági kap­csolatainak fejlesztéséről, majd áttekintették a nemzet­közi élet időszerű kérdéseit. A magyar—etióp hivatalos tárgyalásokat a teljes nézet- azonosság jellemezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa vasárnap es­te vacsorát adott Mengisztu Hailé Mariam tiszteletére az Országház Vadász-termében. A vacsorán Losonczi Pál és Mengisztu Hailé Mariam po­hárköszöntőt mondott. Lo­sonczi Pál beszédében töb­bek között kiemelte: — A Magyar Népköztársa­ság — hasonlóan a szocialis­ta közösség többi országához természetes szövetségese .afrikai nemzeti felszaba- ó mozgalmaknak, ezért in- it. nacionalista kötelességé­nek tekinti, hogy minden le­hetséges módon segítse küz­delmüket. Losonczi Pál szavaira Men­gisztu Hailé Mariam vála­szolt, aki pohárköszöntőjében hangsúlyozta: — A Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország segítsége rendkívül fontos volt népünk számára a külső agresszorok visszaverésében és a belső reakció mesterkedéseinek fel­számolásában. Megragadom az alkalmat, hogy az etióp nép, az ideiglenes katonai kormányzó tanács, Etiópia (Folytatás a 2. oldalon) Asztalitenisz úttörő-olimpia Szekszárdon került sor az asztalitenisz úttörő-olimpia megyei döntőjére, ahol 120 pajtás állt asztalhoz. A tolnaiak ezúttal is bizonyították rátermettségüket, magas képzettségü­ket, melynek eredménye: hat első hely. (Tudósításunk az 5. oldalon.) Fotó: Bencze Megkezdődtek a magyar—etióp hivatalos tárgyalások. Ké­pünkön: Losonczi Pál és Mengisztu Hailé Mariam (máso­dik balról) a Parlamentben. (Képtávírónkon érkezett)

Next

/
Thumbnails
Contents