Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

Járd 71ol p 'temi Könyvtár AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 307. szám ARA: 1,— Ft 1978. december 31., vasárnap 1978, végén Lám, neked is ez lett a sorsod. Háromszázhatvanöt nappal ezelőtt szépreményű ifjúként érkeztél, pezsgős­palackok dugója szállt a tiszteletedre és fogadkoztunk: jöttödtől kezdve mindent másként, jobban, szebben te­szünk. Leszokunk mindenről, ami rossz, nem dahány- zunk és nem késünk, nem pletykálunk és nem harag­szunk, nem bosszantunk és nem bosszankodunk, meg ki tudja még mit nem teszünk... Aztán tessék! Itt. a szilveszter, s ha végignézzük a leltárunkat, megint ott tartunk, hogy kezdődhet a fogadkozás elölről. Na, jól van, tudom, nem mindenért te vagy a hi­bás, persze hogy nem, hiszen jót is hoztál, nem is ke­veset. Sőt, ha jól összeszámoljuk, lényegesen több jut a mérleg jobbik dolgainkat gyűjtő serpenyőjébe, de mi már ilyenek vagyunk. Ami jó, ami sikerült, azt ter­mészetesnek tartjuk, a többihez meg keressük a ma­gyarázatot. Meg is találjuk. Más kérdés, hogy egyiket- másikat magunk sem hisszük el, még kevésbé az, aki előtt igazolásul akarjuk használni. Aztán ütőkártya­ként kijátszunk még egyszer: ma már nem tehetünk semmit, hisz ez az esztendő utolsó napja, de majd hol­naptól... Ha lehetne egy kérésem: járj közbe a sarkadban járó új esztendőnél, gyakrabban figyelmeztessen a szü­letésének pillanatában elhangzó fogadalmainkra. Mert jövőre már valóban másként kell csinálni néhány dol­got. Úgy is mondhatnék: következetesebben. Valóban hasznosítsuk a tapasztalatainkat, és ez nem csupán ar­ra vonatkozik, hogy mit ne csináljunk, hanem arra is, hogy mit csináljunk. Például: a munkaidőt munkaidőnek tekintsük. Ugyanis régi tapasztalatunk, hogy értéket előállítani csak munkával lehet. Ahhoz pedig idő kell. Munká­ban töltött idő. Erről hellyel-közzel hajlamosak vol­tunk megfeledkezni. Mert ahogy a beteg inem attól gyó­gyul, hogy az orvos felírja a receptet, hanem attól, ha be is szedi a gyógyszert, a gyarapodásunkat jelentő új értékek sem attól jönnek létre, hogy megjelenünk a munkahelyen, hanem a hasznosan végzett munkától. Hazaérkezett Algírból a magyar delegáció Szombaton hazaérkezett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, az Elnöki Tanács elnö­kének vezetésével a magyar küldöttség, amely részt vett Algírban Huari Bumedien elnök temetésén. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Pozsgay Imre kultu­rális miniszter és Vida Mik­lós, az Elnöki Tanács tagja fogadta. (MTI) Irán Folytatódnak a tüntetések, összecsapások Az iráni császári udvar szombat reggeli hírügynök­ségi jelentések szerint elkese­redett erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ellen­őrzés alatt tartsa a helyzetet, de a sah családjának egy ré­sze már az Egyesült Álla­mokba menekült­.Az Egye­s ült Államok hivatalosan meg nem erősített jelentések szerint utasítást adott arra, hogy a hetedik flotta Cons­tellation nevű repülőgép- anyahajója a Fülöp-szigete­Mai számunkból RUHAGYÁR ULÁNBÁTORBAN (8. old.) ÚJDONSÁGOK A DUNÁN (9. old.) MILYEN LESZ A BÉLA TÉR? (3. old.) AGRÁRPROLETÁRBÓL ÁLLAMELNÖK (3. old.) SARLÓS ISTVÁN NYILATKOZATA (3. old.) VIETNAM ÉLETE KÉPEKBEN (9. old.) JELEK (10. old.) HÍRES VÁROSOK, HÍRES ÓRÁK (11. old.) ken lévő támaszpontjáról négy torpedóromboló kísére­tében induljon el az Indiai­óceán felé. Pénteken a teheráni rádió szerint valamennyi nagyvá­rosban folytatódtak az össze­csapások a monarchia-elle­nes tüntetések résztvevői és a hadsereg egységei között. A csatározásoknak legkeve­sebb 10 halálos áldozata volt. (Folytatás a 2. oldalon). KÖNNYEBB, GYORSABB AZ ÜGYINTÉZÉS (4. old.) TÉRKÉPRAJZOLÁS (5. old.) LAKODALMAK, HÉT HATÁRRA... (7. old.) NAIV MŰVÉSZEK MÚZEUMA (11. old.) BOLVÁRI ÉS HALÁSZ A MEGYE LEGJOBBJAI (13. old.) 30 ÉVES A KGST (8. old.) ALPINISTÁK TALÁLKOZÓJA A PAMlRON (13. old.) PAKSI PILLANATOK Persze az sem mindegy, hogy mit termelünk. Azt is régen tudjuk, hogy ami nem jó, azt nem veszik meg. Tehát amit nem lehet pénzzé tenni, azt nem érdemes előállítani. Tudjuk, csak éppen nem akarjuk elhinni. Úgy vagyunk vele, mint a rossz gyerek: hátha még az egyszer elnézik. így fordulhatott elő, hogy még 1978- ban is voltak, akik elhitték: ráfizetésből is meg lehet élni. Pedig az esztendő köszöntésénél ők is megfogad­ták, hogy azontúl másként lesz. Tudom, most megint fogadkoznak majd, ami nem baj, ha most már meg is tartják. Azután sem nagyon kapkod senki, ami aránytala­nul drága. Te jól emlékszel, hogy hányszor kerültek szóba az árak. Néha már csak a fejünket csóváltuk. Ám ilyenkor mindig a vevők szemszögéből néztük. Eszünké sem jutott, hogy jórészt miattunk drága. Mi­attunk, merthogy termelőként mi drágítjuk meg. Jó, jó. Persze hogy ilyen kategorikusan ez sem állja meg a he­lyét, hiszen a külföldi piac árait nem mi szabjuk meg és az a sok minden, amit onnét hozunk, az bizony soha nem lett olcsóbb. De mégis igaz: a gazdaságos terme­lésről, a takarékosságról több volt a szó, mint a tett. Bizony drágítja az árut, ha több energiát, több anyagot használunk fel, mint amennyi okvetlen kell. Ha nem kapcsoljuk ki a gépet, ha nem állítjuk le a mo­tort amikor nincs rá szükség, az ilyenkor fogyó üzem­anyagot is meg kell valakinek fizetni, éppen úgy, mint ahogy az is pénzbe kerül, ha egy drágán vásárolt be­rendezés órákon, napokon át áll ahelyett, hogy dolgoz­na. És ki az, aki ezt megfizeti? A vevő. Ha megfizeti... Egyébként valóban hozzászoktunk a pazarláshoz. Otthon is. Itt voltak az ünnepek. Egy évvel ezelőtt megfogadtunk, hogy kevesebb húst, kevesebb kenyeret veszünk, az is bőségesen elég lesz. Aztán mi történt? Újra belénk bújt a kisördög. Amit a szemünk meglátott, azt a kezünk inem hagyta ott: Zutty be a bevásárló­kosárba, aztán a pénztárnál csodálkoztunk, hogy egy kisebb vagyont költöttünk ennivalóra. Néhány napja pedig tele a kukásedény kenyérrel, bejglivel, töltött, rántott, sült hússal. De jó lenne, ha a holnap kezdődő esztendő idejében figyelmeztetne az ünnepek előtt, hogy a két-három napos munkaszünet alatt sem va­gyunk képesek egy nehéz testi munkás egyheti kalória- szükségletét magunkhoz venni. Soroljam, pazarlásain­kat? Az égve felejtett villanyt, s még használható, de megunt dolgaink eldobását, meg a többit? Minek? Most, az esztendő közelgő utolsó percei azon, ami el­múlt, már úgysem segítenek. De majd jövőre! Búcsúzzunk hát kedves öreg. Mi nem haragszunk rád, mi tettünk olyanná, amilyen voltál. Az időd lejárt, menned kell. Víg búcsúztatót csapunk a tiszteletedre és várjuk az utódodat, akiben — megértheted — sok­kal jobban bízunk, mint benned. Ezért tehát most már őt köszöntjük: boldog új évet 1979. FEJES ISTVÁN Fenn a magasban pehelykönnyűnek látszik a tizenkét tonnás acéifaltömb. Lenn a földön az ember figyel minden pillanatot, a kötél rezdülését. Emelik örökös helyére a reaktorakna egyik falcelláját. (Képriportunk az ötödik oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents