Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
8 ^fePÜJSÄG 1978. december 24. A tudomány eredményeit egyaránt fel lehet használni az emberiség elpusztítására, az emberiség boldogságának megteremtésére. Mindannyiunkban él Hirosima és Nagaszaki pusztulásának szörnyű képe. Azóta az atom- és hidrogénbombák száma nőtt, hatóerejük is sokszorosa azokkor ledobottaknak. Vannak, akik a halálra spekuPUSZTÍTÁS HELYETT Földi nap A villamos energia termelése a múlt század legvégén kezdődött meg, s akkor még csak nagyon kis hányadát képviselte az energia- hordozóknak. De 2000-ben a becslések szerint az akkor felhasználandó több mint 30 milliárd tonna energiahordozónak mintegy a feléből villamos energiát termelnek majd. Hosszú távon a hagyományos energiahordozó-készletek nem elegendőek a világ energiaéhségének a csillapítására. Az emberiség energiagondjainak a leküzdését az új energiatermelési technológiáktól remélhetjük. Az atomerőművek ilyen szempontból már nem számítanak új technológiának. A „végleges” megoldást a fúziós atomerőművektől remélik. Ezekben deutériumot (nehéz hidrogént) és triciu- mot (hármas atomsúlyú különösen nehéz hidrogént) egyesítenek héliummá. E reakcióhoz hasonló játszódik le a Napban is, és nagyon nagy energia felszabadulásával jár együtt. A tengervízben levő deutériumkészletekből kapható energia a hagyományos energiahordozókból kaphatónak több tízezer- szerese. Ez olyan mennyiség, amellyel szinte véglegesen megoldódna az emberiség energiaproblémája. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban folynak a kísérletek a fúziós reaktorok megépítéséhez, és a kísérleti eredmények ígéretesek. Sok kutató véleménye megegyezik abban, hogy az ezredforduló után általánossá válik a fúziós reakció elvén működő óriás erőművek energiaszolgáltatása. Az atomenergiából nyert olcsó villamos energiával az emberiség hosszú távon biztosíthat magának motorhajtóanyagot, s vegyipari alapanyagokat is; a villamos energiával a vízből — annak lebontása irévén — hidrogénhez juthat, amely közvetlenül felhasználható robbanómotorok üzemanyagául. A hidrogén és a levegő széndioxidjának a reagáltatásá- val pedig vegyipari alapanyagokat, szénhidrogéneket állíthat elő. A tudomány termelőerővé válik Reaktorkutatás - kicsiben Látogatóban az Atomenergia Kutató Intézetben Ahogy épül a paksi atomerőmű, úgy alakul ki mindinkább a kép a köztudatban; az atomenergia többé nem csupán fizikusok laboratóriumaiban végzett kísérletek tárgya, Magyarországon sem az, hanem közvetlen termelőerővé válik. Az egyik olyan hazai kutatóhely, ahol az atomerőmű indításával kapcsolatos kutatások folynak, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének Atomenergia Kutató Intézete. (A hosszú név helyett ha csak annyit mondunk: itt van a csillebérci kutató-atomreaktor is — talán ismerősebb a helyszín.) Gyimesi Zoltán megbízott igazgatóval beszélgetünk az intézetben folyó kutatásokról. Mindenekelőtt nem árt tudni: a hazai atomenergiakutatásban két célprogram is van. Az egyiket a Nehézipari Minisztérium, a másikat a Tudományos Akadémia irányítja. A kutatásokat koordináló tanács vezetője Szabó Ferenc, a műszaki tudományok doktora, a KFKI főigazgatója. Nemzetközi és hazai együttműködés alapján többfelé is dolgoznak az országban hasonló témákon, mint az AEKI-ben. így például a VEIKI-ben, a Villamosenergiaipari Kutató Intézetben is, de a legnagyobb kutatókapacitással a csillebérci intézet rendelkezik. — Az AEKI öt szervezeti egységből áll — mondja Gyimesi Zoltán. — A közismert kutatóreaktoron kívül, amelyet mi reaktorüzemnek hívunk, és melynek fő feladata izotópok termelése, van reaktorfizikai osztályunk, termő- hidraulikai osztályunk, sugár- védelmi főosztályunk és reaktorelektronikai főosztályunk. Ezek közül Pakshoz a legszorosabban a reaktorfizikai osztály munkája kapcsolódik. Talán meglepő, de ez az osztály néha annyira a hasadóanyagok fizikájával, mint inkább számítógépi programok összeállításával foglalkozik, amelyek a paksi atomerőmű üzemeltetéséhez, az optimális üzemanyag-felhasználáshoz szükségesek. Ezeket itt, az osztályon feljesztik ki, és adják át folyamatosan az erőmű személyzetének. Mivel az erőmű indítása és üzemeltetése során sok, különféle mérést kell majd folyamatosan elvégezni, az erőmű személyzetének azokat a tagjait, akikre ez a feladat vár, többek között itt készítik fel minderre. Ez fordítva is igaz: az AEKI munkatársai, amíg ez szükséges, a tervek szerint részt vesznek majd az atomerőmű indítási és üzemviteli méréseiben. Egy oly bonyolult üzemben, mint az atomerőmű, mechanikai, elektronikai vagy egyéb üzemzavarok mindig adódhatnak. Hangsúlyozom; elsősorban nem nukleáris üzemzavarra gondolunk, de még ha valamilyen furcsa véletlen folytán ilyen is történne, ez már csak az erőműben felhasznált nukleáris anyagok milyensége miatt sem vezethet semmiféle nukleáris robbanáshoz, amitől a laikusok leginkább tartanak... Az apróbb üzemzavarok előzetes elhárítását szolgálja az a munka, melynek keretében az erőmű egységeinek modelljein követjük hosszabb ideig figyelemmel az abban lezajló folyamatokat, mintegy feltérképezve az esetleg kialakuló hibaforrásokat. Ezt a munkát hívjuk reaktordiagnosztikának. Az osztály munkájának másik, érdekes területe: Pakson 4, egyenként 440 megawattos reaktorblokk lesz. Vo- ronyezsben viszont küszöbön áll az 1000 megawattos reaktorblokk indítása. Ez az atomerőművek következő nemzedékének alapegysége lesz. A több mint kétszerte nagyobb teljesítményű reaktorblokk egy sor tudományos problémát is felvet, amelyek megoldásához létre kell hozni az új reaktor kísérletileg ellenőrzött számítási modelljét. Ehhez ideiglenes nemzetközi kutatókollektíva jött össze; bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, kubai, román, szovjet és magyar tudósokból. A reaktorirányítás területén kollektív munka folyik; az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával, a Videoton R—10-es számítógépére épülő, a Gamma Művek Analcont technológiai mérőrendszere és a KFKI nukleáris reaktor-mérőrendszere felhasználásával jött létre új berendezés. A sugárvédelmi főosztályon dozimetriával foglalkoznak, azaz a szervezetet érő sugárzás mennyiségét mérik. Évek alatt kifejlesztettek egy személyi dozimetriai rendszert. Eddig csak az intézeten belüli munkáknál alkalmazták, most viszont a „házi” tapasztalatok jó alapot adnak a paksi védőrendszer kialakításához is. Egyes radioaktivitás sugárzásnak kitett anyagok hő hatására fényt bocsátanak ki ezt termoluminesz- cenciának hívják. A termo- lumineszcens dozimentriai kutatások alapján készülő műszereket már széles körben alkalmazzák. Összegezve: az AEKI kutatásai termelőerővé az első hazai, energiát szolgáltató atomerőmű biztonságosabb, gazdaságosabb üzemelése révén válnak. Reméljük; a jövőben mind több ilyen feladatuk lész és az ezredfordulóra a jövő alapanyag-tartalékait elégető olajerőművek helyett az 1000 mW-os reaktorblokkok adják majd hazai energiatermelésünk zömét! SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Három hűtőtorony helyett egy Az atomerőművek hatásfoka nagyjából megegyezik a hagyományos erőművekével, mintegy 35 százalékos. Eszerint a reaktorban termelt hőnek kb. egyharmad része alakul át elektromos energiává, a kétharmad részt valamiféleképpen el kell vezetni. Az atomerőművek tulajdonképpen nagyobb mértékben veszik igénybe a hűtőközegeket, mint a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal működő hőerőművek, ez utóbbiak hőveszteségének 10—15 százaléka ugyanis a füst hőtartalmaként közvetlenül a légkörbe távozik. A hűtés legkézenfekvőbb közege a víz, amit hőleadás céljából hatalmas, jellegzetes formájú hűtőtornyokon áramoltatnak át. A kondenzátorból kikerülő és a turbina hulladékgőze által felmelegített hűtővizet a hűtőtorony alsó részén kb. 10—15 méteres magasságban fúvó- kákkal felszerelt csőhálózat segítségével szétporlasztják. Az így keletkezett vízcsepp- fátyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal, miközben lehűl és részben lecsapódva a fenékmedencében gyűlik össze, ahonnan azután visszakerül a körfolyamatba. Ami az ilyen természetes huzatú hűtőtornyok méreteit illeti, egy 400 megawattos atomerőműhöz kb. 90 méter átmérőjű és mintegy 115 méter magasságú hűtőtoronyra van szükség. E méretek kisebbítése, a hűtőtornyok számának csökkentése érdekében a hűtőtornyok légmozgását ventil- lációs úton segítik elő. Képünk ez utóbbi esetre példa: egy 8,5 méter átmérőjű ventillátort mutat, amely a 35 hasonló ventillátorból álló hűtőrendszernek tagja. Az egészet egy 1000 megawatt teljesítményű angliai erőműbe építik be, amelynek így a szokásos három helyett csupán egyetlen kényszeráramlású hűtőtornya lesz, ami kb. 2,3 millió köbméter vizet hűt naponta. Ha nem kényszeráramlásúra akarnák megépíteni a tornyot, 200 méter alapátmérőjűnek és 200 méter magasnak kell lennie! (KS) a^TaTTTihlr«Tir*iriiisiiiiii A hagyományos hőerő- turbogenerátorok részére, felszabaduló energia hasz- művek kazánjaiban sze- Az atomerőművekbén nosításával. A kétféle erő- net, fűtőolajat, vagy föld- szintén gőzt termelnek, mű között a legfőbb kü- gázt tüzelnek el, s ennek ám itt a reaktorban vég- lönbség tehát tüzelőanyahőjével termelnek gőzt a bemenő maghasadáskor gaikban (szén, szénhidrogén, illetve hasadóanyag) és az ezek elégetésére szolgáló berendezésekben rejlik. Néhány anyag atommagja, ha nagy sebességű részecskékkel — például neutronokkal — bombázzák, két csaknem azonos tömegű részre hasad szét. A folyamat során óriási energia szabadul fel, s minden atommag hasadásából két-három neutron Ss keletkezik. Ezek újabb magokat hasítanak szét. Végül is egy lavinaszerű, önfenntartó hasadási folyamat — láncreakció — alakul ki. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű: a láncreakció létrejöttéhez számos feltételnek kell teljesülnie. A hasadás bekövetkezésének valószínűsége nagymértékben függ a neutron energiájától: a lassú neutronok általában eredményesebben hasítják az atommagot, mint a gyors neutronok. A neutronokat ezért lassítani kell, olyan anyaggal ütköztetni, amely viszonylag kevés neutront nyel el' Lassító anyagként a vizet és a grafitot használják. A lassított neutronokkal működő reaktorokat termikus reaktornak nevezik. A ma üzemben lévő és épülő atomerőművek nagy része könnyűvizes reaktorokkal működik. E típusok elterjedését az segítette, hogy legkisebb a beruházási költségük, az ilyen reaktorokkal működő atomerőmű jól szabályozható és végül: ezeknél lehet a legegyszerűbben elkerülni, hogy veszélyt jelentő mennyiségű radioaktív anyag kerüljön a szabadba. Ezek a típusok ma a legkiforrottabbak, hiszen ilyenek működnek a legnagyobb számban. A paksi atomerőmű reaktorai is ilyenek lesznek. Képünk a csehszlovák Skoda Művek pilzeni gyárában készült, ahol a KGST keretében alkatrészeket gyártanak az atomerőművekhez.
