Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-20 / 299. szám
1978. december 21. NÉPÚJSÁG 3 Január l-től felemelik az alacsony nyugdíjakat 1979. január 1-től — a rendszeres évi nyugdíjkiegészítésen túl — felemelik az alacsony ösz- szegű nyugdíjakat, a nyugdíjak és járadékok alsó határát —, erről hozott határozatot a Minisztertanács, a SZOT pedig kidolgozta az emelés végrehajtásának részletes szabályait. Az intézkedés több mint 1 m.illió 300 ezer nyugdíjast érint, számukra az emelés összesen évi 1,8 milliárd forint többletbevételt jelent. Különböző mértékű emelés azoknak jár, akiknek a nyugdíját 1959. január 1-e előtt állapították meg, az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül pedig azokat emelik, amelyeknek a havi összege nem éri el az 1800 forintot. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. október 1-e előtti jogszabályok alapján megállapított sajátjogú öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 470 forinttal emelik, tekintet nélkül a nyugdíjösszeg nagyságára. Azok pedig, akiknek a nyugdiját az 1954. október 1- es és 1958. december 31-e közötti jogszabályok szerint állapították meg — ugyancsak a jelenlegi összegtől függetlenül — havi 300 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállaz pított nyugdíjak közül azokat emelik, amelyek nem érik el az 1800 forintot. Ezek a nyugdíjasok havonta 100 forinttal kapnak többet, de a felemelt összeg nem lehet magasabb 1800 forintnál. Eh- - hez jár még a havi 70 forint rendszeres emelési összeg. Az a nyugdíjas tehát, akinek a járandósága jelenleg a havi'1700 forintot nem haladja meg, összesen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjától függetlenül havi 100 forinttal — a havi 70 forint rendszeres emeléssel együtt havi 170 forinttal — emelkednek a nyugdíjak legkisebb összegei. Ennek megfelelően a minimális nyugdíjak a következők: öregségi nyugdíj: havi 1310 forint; rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1310, a II. csoportban 1340* az I. rokkantsági csoportban pedig havi 1370 forint. A baleseti rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1350, a II. csoportban 1400, az első csoportban pedig havi 1450 forint. összegre való tekintet nélkül havi 100 forinttal, illetve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal emelkednek az 1959. január 1-e előtt megállapított özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, továbbá az e jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti-rokkantsági nyugdíjban részesült nyugdíjas 1958. december 31-ét követő elhalálozása esetén járó özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások. Havi 80 forinttal, legfeljebb azonban 1800 forintra emelkednek az 1959. január 1-től érvényben volt jogszabályok alapján az 1971. előtt megállapított, 1800 forintnál kisebb özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások. Az így felemelt összeghez itt is jár a rendszeres 70 forintos emelés. 100 forinttal emelkednek — a megállapítás időpontjától függetlenül — a hozzátartozói nyugellátások legkisebb összegei, s ehhez is jár további 70 forint. Enneik megfelelően a legkisebb ösz- szegek a következők: az özvegyi, a szülői nyugdíj és a szülötten árvát megillető árvaellátás havi 1110 forint, az árvaellátás havi 910 forint. A mezőgazdasági szövetkezeti saját jogú öregségi és rokkantsági nyugdíjak közül azokat, amelyekét 1967. január 1-e előtt állapították meg, havi 300, a rendszeres emeléssel együtt tehát legalább havi 370 forinttal emelik; 100 forinttal nőnek azok a mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, rokkantsági és baleseti-rokkantsági nyugdíjak, amelyeket 1967. január 1. és 1970. december 31. között állapítottak meg és nem érik el az 1800 forintot. Az így felemelt ellátás nem lépheti túl az 1800 forintot, de a további havi 70 forint itt is jár. A mezőgazdasági szövetkezeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíjai is 100 forinttal, illetve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal nőnek, így a legalacsonyabb öregségi nyugdíj havi 1210, a rokkantsági nyugdíj a III. csoportban havi 1210, a második csoportban 1240, az első csoportban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjak legkisebb összege azonos a munlkás-alkalmazotti legkisebb összeggel, ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve volt szövetkezeti tag a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt (például az öregségi nyugdíjhoz legalább 10 évet) munkásként vagy alkalmazottként szerezte meg. A jogszabály intézkedik a mezőgazdasági szövetkezeti tagok hozzátartozóinaik nyugellátásáról, a mezőgazdasági szövetkezeti járadék, á kisipari, magánkereskedői nyugellátás, a hadigondozási ellátások és a rendszeres (nyugdíj jellegű) szociális segélyek emeléséről is. Intézkedik arról is, hogy havi 100 forinttal — a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal — növelni kell azt az ösz- széghatárt, ameddig a saját jogú nyugdíj és az özvegyi nyugdíja együttesen folyósítható. Ennék megfelelően 1979. január 1-től a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttesen havi 1600 forintig folyósítható: Eddig ez az ösz- szeghatár havi 1430 forint volt. Az emeléseket az illetékes szervek hivatalból hajtják végre, azt külön kérni nem kell. Januárban a szokásos időpontban már a magasabb nyugdíjat kézbesítik az érintetteknek, mégpedig a rendszeres 2 százalékos, de legalább havi 70 forint emeléssel együtt. A gyár élete: munka és gondoskodás Szinte naponként látom, tapasztalom, olykor meg inkább csak érzem, hogyan gondoskodnak a munkásemberről a Paksi Konzervgyárban. Itt valóban megteszik az emberért, amit lehet. Igaz, a termelés nagy terheket ró mindenkire, sokat dolgoznak a fizikai, műszaki . és adminisztratív munkatársak egyaránt, de ebben a gyárban soha nem úgy nézik és^ intézik az ügyeket, hogy a termelési feladatok megvalósítása háttérbe szorítaná az emberi kérdéseket. Vegyünk néhány esetet. Novemberben a sok jubileumi aranygyűrű és még több pénz adományozása ugyan a legrégibb dolgozókat örvendeztette meg, de rajtuk kívül még több mint hétszáz törzsgárdatag kapott 800, illetve 1000 forintot. A jutalmazás nem ismeretlen a gyárban, pontosabban: a tömeges jutalmazás. Országosan elsők, legjobbak voltak tavaly is a termelésben, hát megkapják a köszönetét. Gondoskodás, mégpedig sokat érő, hogy az újítások állandó ösztönzésével és felkarolásával segíti a fizikai tarthattak az étteremben, olyankor is, amikor az előcsarnokban értékes kiállítás volt és történhetett volna véletlen rongálás, üvegtörés, az odarakott szőnyegek bepiszkolódhattak volna. Az igazgató bízott a fiatalokban és nem csalódott. Ha már az éttermet említettük, nem lehet kihagyni a jó dolgok sorából a gyár konyháját. Igényesen és nagy szorgalommal dolgozik a személyzet, jó ebédet főz mindennap. Kevesen vannak a nagy munkához, mindösz- sze tizenhármán. Közülük a konyhavezető, Somodi József, már huszonöt éve itt dolgozik, ő is aranygyűrűs lett az idén. Az asszonyok többsége 15—20 éve emelgeti az óriási fazekakat, gyúrja a tésztát, adagol, nyújtja az ételt a sorba álló munkásoknak, a sorba álló igazgatónak, főmérnöknek, mindenkinek. A gyár előtt az utca olyan szép, füves, fás, gondozott, amilyen nincs is több a paksi főutcán. Bent, a gyár épületei körül pedig gyönyörű parkok nyújtóznak. Ha belép a munkás a gyárba, már otthon érzi magát. GEMENCI JÓZSEF munka könnyítését a gyár Gondoskodás, hogy szép vezetősége, műszaki és kar- klub és könyvtár áll rendel- bantartó kollektívája. kezesre. A fiatalok bált Képünk a konzervgyár sterilizálójában készült Tanulságos ősz Minden megvalósult a Virágzó Tsz-ben Befizetett márciusban három kombájnra a dunaföld- vári Virágzó Tsz és csak késő ősszel kapta meg a gépeket. A millióik addig álltak, kamat nem járt utánuk és a kombájnokat nélkülözte a szövetkezet aratáskor is, kukoricabetakarításikar is. Egészen pontosan: az egyik gép akkor érkezett meg, amikor a kukoricának több mint kétharmadát betakarították. Nagyrészt öreg gépekkel voltak kénytelenek elvégezni a hallatlanul sok és sürgős őszi munkát a szövetkezetben. A legújabb gépek 1976-ban kerülték ide. A szakmabeliek tudják, menynyi gondot jelent a már elhasználódott mezőgazdasági gépek állandó üzemben tarIsmert és — Nem tudjuk. Mi nem politizálunk. Mi már öregek vagyunk az ilyesmihez — kapom a választ arra a kérdésemre, hogy tudják-e ki a tanácstagjuk. — Szavazni csak szavaztak? Vagy nem? — De. Csak nem volt nálam szemüveg és nem tudtam elolvasni, hogy kinek a neve áll a cédulán. — Nem tudom. Nincs semmi ügyem a tanáccsal. Az utcánk rendben van. Járda, út, víz, árok minden van. — Mindezekből milyen következtetés vonható le? — kérdezi tőlem Toronyi István tolnai tanácselnök a hivatali . szobájában, miután beszámoltam neki az utcán rögtönzött közvélemény-kutatá- ,som eredményéről. — Az, hogy egyik-másik tanácstag nem nagyon mutotása, gyakori alkatrészhiány miatt, milyen óriási terhet, idegfeszültséget okoz a munkaszervezés, a helytállás mostoha időjárási viszonyok mellett. A Virágzó Tsz-ben kivételes, nagyon tanulságos munka valósult meg, az okos szervezés és a szorgalom teljes összhangja. így aztán nem hogy késve, de a tervezettnél korábban befejezték a vetést, a betakarítást. Mielőtt felvázolnánk a szervezés történetét, írjuk le a legfontosabb számokat. A gabonavetéssel végezték október 26-án, a kukorica betakarításával november 17-én. A kukorica nagy területen, 920 hektáron termett és október 7-én ‘ kezdték a törését 35 gatja magát, hiszen a megkérdezettek több mint fele nem tudta, hogy kire szavazott annak idején. — A dolog egyik oldala biztos, hogy ez. Milyen tanácstag az, akit a választói sem ismernek. Jól végzi, vagy hol végzi a munkáját? A másik oldal: milyen állampolgár az, aki képviselőjét sem ismeri? Milyen annak a személynek a közéleti érdeklődése, aktivitása, aki járdához köti, meg úthoz, hogy ismerje a tanácstagját. Ha ezek megvannak akkor már semmi sem számít? Talán ezzel kellően megvilágítottam azt, hogy a tanácstag nagyobb közéleti aktivitásra serkentheti választó- kerületének lakóit, ha nyüzsgő, mozgó, mindenütt jelen lévő. Ha viszont a választó- polgárok aktívak, akkor nem százalékos víztartalom mellett. Az átlagtermés nagyon jó, sokat kellett szállítani. A győzelemmel felérő sikeres munkák lényege az, hogy nem vártak a nyáron meg nem érkezett kombájnokra, nem ringatták magukat abba a reménybe, hogy majd csak jön az erősítés. A meglévő erőiket használták iki maximálisan, mindennap, beleértve az emberi erőt és tudást is. Szeptember 21-én gyűlést, vitafórumot tartott a szövetkezet vezetősége, ismertették a rendikívüli helyzetre való felkészülést, a követelményeket, a várható nehézségeket, Ferenczy János elnök azt mondja, tudatosították a szövetkezet dolgozóiban, hagyják „aludni”, a tanácstagot. A jó az, ha ezek a tényezők megfelelően arányúinak egymáshoz. A vezető szerep minden körülmények között a tanácstagé. — Hívtak már vissza tanácstagot azért, mert nem vett részt kellő aktivitással a testületi munkában? — Ebben a ciklusban nem, de el kell mondanom, hogy van 10—12 olyan körzetünk, ahol elégedetlenek a tanácstaggal. Azokat biztos, hogy nem jelölik újra. Egyébként 63 tagból áll a testületünk. A többség lelki- ismeretesen végzi munkáját. Eljár a tanácsülésekre, megtartja beszámolóját és jó ösz- szekötő a tanács és a lakosság között. — A tanácstagi beszámolók látogatottak? — Is-is. Vannak jobbak, vannak kevésbé Sikerültek. Ezeknél van egy probléma. Például az V. ötéves terv feladatait, célkitűzéseit ismertettük üzemekben, szocialista brigádgyűléseken, a Hazafias Népfrontban, párttaggyűléseken. összeszámoltam, összesen 17 helyen. A tanácstagi körzet volt a 18. Érthető, hogy kevesebben jönnek el. Aztán olyan körzetben, ahol minden rendben van, minden megvan, ugyancsak rossz a látogatottság. Ezen a területen sok javítanivaló van. Sajnos a lakosság a tanácstagot — sokszor ő saját magát is — csak hogy a meglévő gépekkel kell és lphet elvégezni mindent, ha összefognak és tudásuk javát adjálk a gépkezelők, kombájnosok, traktorvezetők, a szárítónál és egyéb helyeken dolgozó tagok, mégpedig éjjel-nappal, ahol ikell. Szocialista . vállalást tettek a brigádok, összesen hat, ezek tevékenysége átfogja a szövetkezet növénytermesztésének minden ágát, beleértve a szállítást is. Minden megvalósult, maradéktalanul. Egy hónapig a hétvégeken is dolgoztak. Természetes volt az éjjeli gépjavítás. Reggelre menetkész lett minden gép vagy jármű, mehettek a földekre. —i —í járdaügyi harcosnak tekinti. Holott sokkal többről van szó. Közösségről, ahol igénylik az emberek, hogy összeülve megbeszélik, meghány- ják-vetik a mindnyájukat foglalkoztató közgondokat. Ezt az igényt kell fejleszteni. — A tanácstagság összetétele jó? — Jó. Mint mondtam 10— 12-en lógnak ki a sorból. Jó a fiatalok é? idősebbek aránya is. Itt csak a munkavégzés aránya nem jó. A fiatalok sokkal kevesebb munkát végeznek, mint az idősebbek. Ez részben érthető, hiszen több ideje van egy nyugdíjasnak, mint a mellékesért, az építkezésért loholó fiatalnak, de semmi esetre sem megnyugtató. Vannak olyanok is közöttünk, akik már évtizedek óta élvezik a lakosság bizalmát. Babos Mihályné 1950 óta tanácstag, Máté József 1954-től, Végh János 1957-től, Czakó Jánosné 1958-tól. Ő egyébként a legaktívabbak közé tartozik. Az egészségügyi bizottság elnöke. Közéleti tevékenységéért magas kitüntetéseket is kapott. Ök a közismertebbek. Mások kevésbé. A hibák és egyes tanácstagok hibáinak, mulasztásainak elismerése mellett tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy sokak előtt azért ismeretlen a tanácstag, mert nincs benne annyi közéleti aktivitás, hogy legalább a legszűkebb környezetének közügyei iránt érdeklődne. CZAKÖ SÁNDOR Tolnai látkép ismeretlen tanácstagok
