Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1978. december 17. ^fePÜJSÄGH Bán András könyve Gyulai Líviuszról Ómatyó minta M űteremlátogatás párhuzamokkal Salzburgi emlék Burckhardt és a reneszánsz A képen látható hímzést Balázs Pálné, a nagymá- nyoki díszítőművész szakkör tagja készítette. Az ómatyó minta eredeti színe kék és piros. Fotó: Fodor László tudósító Gyenes Gitta festménye Színes Hazak A színes panelű lakótelep Egy kép a sok közül (Szűk Ödön felvételei — KS) Az idei könyvhét sikerkönyvei között volt a Corvina Műterem sorozatának két kötete. Különösen a Kokas Ignác műveivel polemizáló füzet keltett figyelmet. A karácsonyi könyváradatban most megjelent a harmadik műhelylátogatásra invitáló „képeskönyv”. A Kondor utáni nemzedék jeles grafikusához Bán András kalauzol el bennünket. Manapság, amikor oly sokat írunk, beszélünk a vizuális kultúra elmaradottságáról, meg a felszámolására tett erőfeszítésekről, jól esik efféle segédletekre bukkanni. Hasonló kiadványok valóban sokat segíthetnek gondjainkon. Talán nem is elsősorban a kísérő szövegre gondolunk. Abból is sokat gazdagodhat a könyv forgatója, A nagyobb hatást mégis a bőséges képanyagnak jósoljuk. A Gyulai Líviusz-kötet mindenekelőtt ügyes szerkesztése, könyv-dramaturgiája miatt érdemel elismerést. Alkotói három, párhuzamos szálon vezetik a „cselekményt”. A bal könyvoldalakon a grafikus-illusztrátor pályafutásának kritikai fogadtatását (korjelzőként is!) szemléltető idézetek olvashatók. Szinkronban képeket látunk a szerzőtől, s megint csak a tájékozódást segítő példákat más, rokon törekvésű kortársaktól. A képsorok egy-egy fontosnak ítélt állomásnál lapnyi, kétlapnyi illusztrációkban tetőznek (Villon, Bohóc és családja, Nagymamáink tengerpartja stb.). A szöveg — Bán András írása — át- meg átszövi az idézetek és képek sorát s teljessé teszi kapcsolatukat. Bemutatja a műtermet, megszólaltatja a művészt, olykor monológot illeszt a beszélgetés menetébe. A szót mindig úgy forgatja, hogy az erősíti a másik két szál mondandóját; vagy éppen amazok támasztják alá az ő megállapításait. Nem törekszik a telNyírbátorban áll az ország legnagyobb, fából készült harangtornya. A gótikus református templom mellett építették a XVI. században. A tornyot megviselte az idő, így szükségessé vált teljes felújítása. A harangtorony vas alkatrészek nélkül készült és zsindellyel fedték. A helyreállíjességre. Valóban kalauzol, s hagyja, hogy az illusztrációk nyomán magunk fedezzük fel e művészet kulcsát, mérjük fel értékeit s ki-ki vonja meg a maga ítéletét. Ehhez természetesen minden segítséget megad a kötet. Eklektikus homlokzat mögött rejtőzik a „város felett” Gyulai műterme. E miliőből bontakozik ki pályafutásának egésze. Indulásának történeti hátterét két — ellentmondó — idézet rajzolja elénk (Solymár István, Ék Sándor). Miközben a „vitázó felek” érvein töprengünk, Bán közli velünk: „grafikáit nem kell megfejtenünk”. Ferenczy Béni szavai az illusztráció értelméhez vezetnek el: „A könyv maga műtárgy legyen”. A másik oldalon már ott az ítélet: „Gyulai jól csinálja ezt”. Azután a forrásvidékek — a középkor, Villon, az utazási élmények — kerülnek sorra. Közben alkalmunk van a könyvekben rejtőző kész műveket szembesíteni az akkori kritikákkal, amelyek legtöbbször dicsérnek. A 22. oldalon találkoznak a vélemények (Kar- ginov, Solymár, Bán). Szó esik a technikáról (változatos eszköztár), a mesterségről („A mi generációnk még rendesen megtanulta a mesterséget, de már lerázta a kényszereket.”, s az illusztrálandó mű és művész viszonyáról. Gyulai Líviusz megtalálta helyét a világban. Feladata van, munkát végez, útja elvezet a teljességhez. Kovalovszky Márta summázott véleménye jelöli ki Gyulai helyét a grafikusok táborában. Jelentős művésznek, kitűnő illusztrátornak tartja ő is. A könyv utolsó harmada még erősíteni szándékozik e megállapítást. Lapokat hoz Weöres Sándor Psyché, Stern Érzékeny utazás című kötetéből, s néhány sikeres mesekönyvből, amelyeket Gyulai Líviusz illusztrált — műtermében. táskor a régi konstrukciót teljesen megtartották, és a tetőt tűzmentesített zsindellyel fedték be. A toronynak amellett, hogy a harangokat fogadja be, más funkciója is van. Minden esztendőben a nyírbátori zenei napok idején innen szólal meg a toronyzene. (bürget) Győr-Adyvárosban tízezer lakás épült házgyári elemekből: az egyhangúság, a szürkeség nyomasztó érzése errefelé sem ismeretlen a városrész lakói között. A beszédtéma azonban mégsem ez, hanem az az újdonság, ami eltér az eddig megszokottól. Egy színes háztömb a Fehérvári út és az Ipar utca kereszteződésénél, amelyet a néphumor Kakadu-telepnek becéz. A telep létrejötte a Győri Tervező Vállalat, a SZÖVTERV, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat és egy vállalkozó szellemű lakásszövetkezet „műhelyében” folytatott kísérlet eredménye. Egy az országszerte folyó próbálkozások közül, amelyek elevenebbé, változatosabbá, emberközelibbé akarják tenni a házakat és környéküket. A kísérletekről ezt mondja Horváth István, a Győri Tervező belsőépítésze. — Miközben a közvélemény is, a tervezők is érzik, hogy elég volt már á kőzúzalékkal fedett, nyers színű panelekből, amelyek egész városokat tesznek megkülönböztethetetlenné más városoktól, igen nehezen változik meg az az elv, hogy az anyagot, amiből a ház készül, a maga nyers valóságában mutassuk meg, ezért borítja ezer és ezer lakás falát kőzúzalék szürkén és unalmasan. A homlokzatok élénkítésére tett eddigi kísérletek eredménye legalábbis megkérdőjelezhető: nem vált be önmagában sem a színes vászonredőny, sem a zúzalék festése, vagy a loggia színezése. Az én elképzelésem szerint a paneleket kellene befesteni: a házgyári technológia adottságait figyelembe véve az építészeten belül bizonyos festői elképzelések szerint a színeket összhangba hozni az épület elhelyezkedésével, alakjával, szerkezetével, alaprajzi elhelyezkedésével. A homlokzat színezésére új eljárást javasoltam: tiszta színekből, időtálló anyagból erőteljes, változatos kompozíciót létrehozni. A házgyári gépsoron a panel betonrétegére kerül rá a zúzalék. Az új eljárás szerint a zúzalékot elhagyják, a sima betont hengerrel felhorzsolják, hogy a faktúrája frissebb legyen — a panel festésére a ház felépítése után kerül sor. A festék osztrák alapanyagból itthon készül, a gyártó Stollack-cég tízéves garanciát vállal. A gazdaságossági számítások szerint a színezés, állványozás költsége lakásonként csak 3—4 ezer forint többletet jelent. Horváth István és Dobay Tibor építész-tervező elképzeléseit segítették, támogatták az illetékes szervek, s elfogadták a lakók is. A színterveket, a költségvetést előbb a lakásszövetkezet vezetősége, aztán a lakógyűlés elé terjesztették: a vezetőség a szakértők mellett részt vett a tervbírálatban — előbb a színvázlatok, aztán a modell alapján. — Megpróbáltam a tájolásból és a mozgalmas beépítésből származó alaprajzi adottságokat a színek segítségével egyensúlyba hozni — mondja Horváth István. — Ez azt jelenti, hogy az északi oldalon általában meleg színeket alkalmaztam, a keleti, déli, nyugati oldalon pedig hideg színeket. így alakult ki a sötétkék-világoskék, sötétzöld- világoszöld, illetve a sötétbarna-világosbarna, a narancsos sárga, és a narancsos PÜos variációból a festés ritmusa. Az egyik belső udvar például örökké árnyékban marad. Itt meleg színek vannak a panelen, hogy az ablakon át a szobába meleg színreflexek szűrődjenek be. Ezt az elvet próbáltuk átvinni a lakás belső berendezésére is. A kevésbé napos, vagy árnyékos szobában például mindenhol narancsos színű vagy piros szőnyegpadló van, és ehhez alkalmazkodik a vászonredőnyök színe is: a déli oldalakon sötétkék, az északiakon pedig narancs, hogy a lakók szín- és hőérzete kedvező legyen. Ez a szí- nezési rendszer — elismerem — kicsit idegen még az építészek és a laikusok ízlésétől, s bírálatok is értek miatta, de lehet, hogy ez csak az újdonságnak kijáró várakozás, érdeklődés. A panelek ilyesfajta színezése — akárcsak a többi hasonló kísérlet — aligha tekinthető az egyedüli, a végleges megoldásnak, győzelemnek a hangulattalanság, az egyformaság, a sivárság fölött. Mindenesetre próbálkozás: kompromisszum keresése a jelenlegi technológia, a költségek, a lakók igényei és a tervezők fantáziája között. G. B. SALAMON NÁNDOR A megújult harangtorony A nyírbátori fa harangtorony (Elek Emil felvétele — KS) öbb mint száz éve je- lljp lent meg Jacob Burck- Spl hardt könyve az olasz liP'iiil’Sll reneszánszról, mely nemzedékek ízlését formálta s hosszú időre érvényes képet fogalmazott meg a reneszánszról A megítélés később változott, s a reneszánsz számunkra már nem jelenti az emberiség történetének csúcspontját, miként Burckhardt hitte, könyve azonban mégsem vesztette el jelentőségét. Tökéletes tájékozottság, az adatok rendkívüli bősége s nem utolsó sorban stílusának szépsége és tisztasága megmentik a feledéstől, jóllehet a maga korában, elsősorban a német kutatók jóvoltából, áttekinthetetlenül sok könyv jelent meg az olasz művészetnek erről a szakaszáról. Burckhardt jelentősége korszakos, s bár a reneszánsz egyéniségeit ma már másként ítéljük meg, könyve nemcsak tudományos megalapozottságával tűnik ki, hanem úgy is, mint kitűnő olvasmány. Magyarul röviddel a német kiadás után már megjelent, majd Elek Artúr fordította le, de az 1945-ös jelzésű könyv rövidesen eltűnt, s ma már valóságos kuriózum. A Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata most újra megjelentette, a korábbinál gazdagabb és jobb képanyaggal, s bővebb jegyzetekkel. Klasszikus mű vált ezzel ismét hozzáférhetővé, s jelentőségét csak növeli, hogy megnőtt az olasz reneszánsz iránti érdeklődés s szaporodik az Itáliát járó turisták száma is. Burckhardt munkája persze nem útikönyv, nem is művészettörténet, hanem az olasz reneszánsz világába vezeti be az olvasót, bemutatva életét, műveltségét, eszmé- . nyeit. Ebből a szempontból valóban alapmű, az olasz reneszánsz ismeretéhez elengedhetetlen. Mindenképp szerencsés választás volt új kiadása, s azt is örömmel állapíthatjuk meg, hogy Elek Artúr fordításának mit sem ártott az idő. cs.
