Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

1918. december 17. KÉPÚJSÁG 3 Városi-járási pártértekezlet Pakson kenység demokratizmusa. Kedvező tapasztalatok van­nak az utánpótlás nevelésé­ről. A beszámoló részletesen elemezte a párttagság össze­tételének alakulását, a tömeg­szervezetek munkáját, azok pártirányításának fejlődését, megállapítva, hogy minden területen érvényesül a párt politikája. Az ideológiai munka fejlesztésére is nagy figyelmet fordított a pártbi­zottság és sok területen tör­tént előrelépés. A tömegpoli­tikai propagandamunka gyen­ge pontja még, hogy nem mindig reagáltak kellő gon­dossággal a lakosságot foglal­koztató kérdésekre, vagy ép­pen demagóg megnyilvánu­lásokra. A közművelődési kérdések az alapszervezeti munkában is központi hely­re kerültek, a járási pártbi­zottság külön foglalkozott Paks nagyközség közművelő­dési tevékenységével, e tekin­tetben a fejlődés ellenére a helyzet még nem kielégítő. Általános tapasztalat mind Pakson, mind a járásban, hogy a munkahelyek és a közművelődési intézmények szorosabb együttműködésére van szükség. A járás eredményei meg­felelnek a XI. kongresszuson meghatározott követelmé­nyeknek és minden feltétel adott ahhoz, hogy a hátralévő két év alatt az öt évre elő­irányzott feladatok megvaló­suljanak. K. Papp József felszólalása A vitában tizenöt küldött szólalt fel, köztük K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára is. — A mai pártértekezlettel a fejlődés jelentős állomásá­hoz érkezett Paks és a járás lakossága. Eredményes mun­káról számolt be a- járási pártbizottság. A megyei párt- bizottság úgy értékeli, hogy az elmúlt három esztendő alatt — a járási pártbizottság irányításával — jól dolgoztak a járás kommunistái. A me­gyei pártbizottság nevében tisztelettel megköszönöm ezt a munkát. Csak örülni lehet an­nak, hogy a kommunista helytállásnak, munkának ilyen eredményei vannak. Most lezárult egy három­éves szakasz, és elkezdődik egy új — a XII. kongresszu­sig tartó — kétéves szakasz, most már két pártbizottság irányításával. Mindkét párt- bizottságnak meglesznek a speciális feladatai. Természe­tes, hogy a városi pártbizott­ság tevékenységének közép­pontjába kerül az ipar, azon belül is elsősorban az atom­erőmű-beruházás. Ugyanak­kor, a várossá nyilvánítás nem jelenti azt, hogy most már minden tekintetben vá­ros lesz Paks, idő kell, és sok munka, hogy azzá fejlődjék. Nem szeretjük á címzetes városokat és éppen ezért, sen­ki se tekintse a hamarosan következő ünnepélyes aktus­sal „letudva” a tennivalókat. Itt korszerű lakótelep épült és épül, de ez nem elég. So­kat kell tenni még azért, hogy egységes város legyen Paks és nem közömbös, hogy ez előbb, vagy később következik-e be. A járási pártbizottság fő te­vékenysége a mezőgazdaságra koncentrálódik, de nem ha­nyagolhatja el a területén működő ipart sem. A járási pártbizottság eddig nem tu­dott kellő energiát fordítani a kisebb településekre, az új járási bizottságnak erre több lehetősége lesz. Igen fontos a jó kapcsolat, együttműködés a két pártbizottság között. A megyei pártbizottság el­ső titkára ezután a Központi Bizottság december 6-i ülésén hozott határozatról, annak megvei vonatkozásairól adott rövid tájékoztatót, majd ígé­retet tett, hogy a megyei pártbizottság megadja mind­két pártbizottságnak a segít­séget munkájához, erre kérte a küldötteket és a város, a járás párttagságát. Rigóczky Istvánnak, a já­rási pártbizottság első titká­rának összefoglalója után a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták a beszámolót. Megválasztották a városi és a járási pártbizottságot Paks várossá válása szerve­zeti változásokat tett szüksé­gessé a város és a járás poli­tikai irányításában. A három évvel ezelőtti pártértekezleten megválasztott járási pártbi­zottság mandátuma megszűnt, a községi pártbizottság he­lyett is városi pártbizottságot kell alakítani. A járás párt- alapszervezeteiben „előrehoz­va”, novemberben és decem­berijén tartották meg az éves munkáról beszámoló taggyű­léseket és küldötteket válasz­tottak a városi és járási párt­értekezletre. A pártértekezletet tegnap tartották meg Pakson, az új munkásművelődési központ nagytermében. Délelőtt együt­tes tanácskozást tartottak a küldöttek. Dr. Kiss Frigyes, a járási hivatal vezetője, a pártérte­kezlet elnöke köszöntötte a küldötteket, az elnökségben helyet foglaló K. Papp Józse­fet, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Látos Ist­vánt, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettesét és Horváth Józse­fet, a megyei pártbizottság titkárát, majd bejelentette, hogy a mai pártértekezletet a Politikai Bizottság határoza­ta alapján bekövetkező szer­vezeti változások tették szük­ségessé. A városi-járási párt­értekezlet az első napirendet — a járási pártbizottság be­számolóját a pártbizottság és a hatáskörébe tartozó szer- vek-szervezeteknek az MSZMP XI. kongresszusa óta végzett munkájáról — együtt tárgyalja meg, utána külön- külön ülésen választja meg a pártbizottságot. A küldöttek előre, írásban kapták meg a járási párt- bizottság beszámolóját, amely áttekintette, elemezte a há­roméves munkát. Mind a be­számolóból, mind az azt kö­vető vitából kitűnt, hogy a járás kommunistái eredmé­nyesen munkálkodtak a XI. kongresszus határozatának és a többi párthatározatnak megvalósításán. A járás ipa­ra az öt évre tervezett felfu­tásból 70 százalékot teljesít az év végére, az ipari- üzemek­ben az élőmunkát kiváltó gé­pesítési, automatizálási tö­rekvések egyben segítették a termékszerkezet korszerűsíté­sét is. Bár helyenként voltak nehézségek, megtorpanások, ezeket helyi előrelépések kö­vették, melyekben jelentős szerepet játszottak a pártszer­vezetek. A termelés emelke­dése a létszám csökkenése el­lenére következett be. Meg­fontoltabbá, tervszerűbbé vált a gazdasági egységek beruhá­zási tevékenysége. A pártbizottság számára el­sődlegességet az atomerőmű­beruházás feladatainak meg­oldása jelentette. Az elmúlt három év során az építkezés a határidők és költségszint tartása tekintetében nem volt problémamentes. Ennek tud­ható be, hogy az építkezés te­rületén lemaradás tapasztal­ható. Az utóbbi időben mind a felső szintű párt- és állami irányítás által hozott konkrét intézkedések, mind a helyi párt- és gazdasági vezetés intézkedéseinek hatására már jelentkeznek a pozitív ered­mények. A járás mezőgazdaságában termelési szerkezetváltozás következett be, ez tükrözi a népgazdasági igények kielé­gítésére való törekvést. Nőt­tek az átlaghozamok, egyes, gyengébben gazdálkodó tsz- eknél sikerült jelentős javu­lást elérni, de még íev is a megyei átlagnál nagyobb a „szóródás” a szövetkezetek között. Csökkent a parlagte­rület, nem kielégítő az előre­lépés a rét- és legelőgazdál­kodásnál. Az állattenyésztési feladatok többségét megol­dották, néhány pedig folya­matos munkát igényei a terv­időszakban. A pártbizottság és a pártszervezetek kiemel­ten kezelték a fejlesztéseket, az állategészségügyet, az ál­latlétszámok és hozamok ala­kulását. A mezőgazdasági ter­melés kereteinek bővítését el­sősorban az állattenyésztési ágazat eredményeinek javítá­sában látja a pártbizottság. Fejlődött a kiskereskede­lem, jelentősen bővült és kor­szerűsödött a hálózat. A ta­nácsok a településfejlesztési terveknek megfelelő tevé­kenységet végeztek. Különö­sen Paks fejlesztése gyorsult meg. ami nemcsak a központi forrásból kapott forint­tízmilliók tettek lehetővé, ha­nem a három év alatt vég­zett, több mint 20 millió fo­rint értékű társadalmi mun­ka is. Jelentős fejlődés követke­zett be az elmúlt három év­ben az államéletben, a szo­cialista törvényesség erősíté­sében, javult az állami, taná­csi szervek pártirányítása. Részletesen foglalkozott a beszámoló és több felszólaló is a párt belső életével, a tagkönyvcsere tapasztalatai­nak hasznosításával, a hatá­rozatok végrehajtásával, a pártdemokrácia fejlődésével, megállapítva, hogy az alap­szervezetek döntő többségé­ben kedvezőbb feltételek ala­kultak ki a tartalmasabb munka végzéséhez. Fokozó­dott a. párttagság aktivitása, ma már a párttagok 80 szá­zalékának van konkrét párt­megbízatása. A kádermunká­ban növekedett a testületek szerepe, szélesedett e tevé­Ezután külön folytatta a tanácskozást á városi és a já­rási pártértekezlet. Megvá­lasztották a két, 41—41 tagú pártbizottságot, majd mind­két pártbizottság megtartotta alakuló ülését. Megválasztot­ta az első titkárt és a titkárt — a városi pártbizottság első titkára Rigóczky István, tit­kára Baksai Ferenc, a járási pártbizottság első titkára Hohmann József, titkára Schiller József lett, a végre­hajtó bizottságot, a fegyelmi bizottságot és a munkabizott­ságokat, kinevezte az appará­tus csoportvezetőit. A főnökasszony írág az íróasztalon, az !*p ablak előtti állványon í is gyönyörű zöld, leg- iiÉlÉJ alább hatféle kúszik a világosság felé, ad kellemes látványt a szemnek. A füg­gönyök patyolattiszták, a padló ragyog, a szőnyeg si­ma, mintha mont hozták vol­na a boltból. Rend van az asztalon, egyik sarkon a nap­lók, középen az író-pecsételő szerszámokat tartó kis doboz, bal kézről a tányérsapka, benne az aranyszegélyes, szé­les szalag. Bencze Ferencné irodája ez. A fiatalasszonyt főnökasszonynak szólítják, miután több mint egy éve, hogy kinevezték a' tolnané- medi vasúállomás főnökévé. Hosszú volt az út? Mit is kérdezzünk a csinos asszonytól, hiszen szokatlan a helyzet: majd három évti­zed alatt még nem találkoz­tam vasúti főnökasszonriyal, s így maradunk az első sete- bota kérdésnél, hosszú volt idáig az út? Mosolyog. — Kér kávét? — kiszól a forgalmistának, pár perc múltán a finom, friss, erős kávé után folytatjuk a „hi­vatalos” beszélgetést. — Az a helyzet, hogy kis­lány koromtól gyógyszerész akaram lenni. Amikor Tamá­siban érettségiztem, azonnal jelentkeztem Szegedre. Nem vettek fel. Beálltam a vasút­ra. Pénztáros lettem. A kö­vetkező évben ismét jelent­keztem Szegedre. Ismét nem vettek fel. Maradtam tehát a vasúton. Keszőhidegkúton volt pénzfároshiány, oda he­lyeztek. 1970-ben tisztképző iskolára küldtek, sikeresen vizsgáztam, megszerettem a vasutat. A tisztképző után ide tettek forgalmi szolgálat- tevőnek, hetvenkettőben férj­hez mentem, Jákónagybajom- ba helyeztek bennünket. Én akkortájban gyesen voltam,' férjem — persze ő is vas­utas — beosztása szólított oda bennünket. Azután Ka­posvárra kerültem pénztáros­nak, egy évig voltam ott. Ak­kor kijött hozzám az igazga­tóságról a személyzeti főnök, és ajánlotta, legyek főnök, vállaljam el Tolnanémedit. Apósom szegény a tavasszal halt meg, ő is állomásfőnök volt, — biztatott, vállaljam, majd segít. Nem sokat tudott segíteni. Megkaptam az intéz­kedésről az oklevelet, és egy éve itt vagyok a főnök. — Nem félt a szolgálattól? — Nem. Bár sok a gon­dunk. Húsz emberre volna szükség ezen a szolgálati he­lyen, és csak tizenhármán vagyunk. Az árupénztárt pél­dául én kezelem. S azonkívül a sok főnöki munka, a nagy felelősség... A felelősség nagyságától, súlyától nem féltem, hiszen az ember for­galmi szolgálattevő korában is nagyon sok mindenért fe­lel. De így a nyakamba sza­kadt egy egész állomás min­den gondja, baja a petró­leumlámpa ügyétől egészen odáig, hogy holnap kit állítok szolgálatba, mert megbetege­dett az egyik emberem. És a másik: az emberek sokfélék, bizalmat kapok tőlük, segíte­nek, de tudja, sok férfi van a vasúton, s vezető beosztás­ban kevés a nő. Ügy tudom, az igazgatóság területén az egyedüli főnök- asszony. — Igen. Volt egy asszony, valahol Somogybán, de nem bírta, s leköszönt. — A család mit szólt a ki­nevezéshez? — Férjem, vonali tartalé­kos, jelenleg éppen Szabad- egyházán szolgál, biztatott. Bátyám, a Laci, pénztárvizs­gáló az igazgatóság területén. József mozdonyvezető Dom. bóvárott, húgom, a Kati a MÁV gépi adatfeldolgozó üze­mében szolgálja a vasutat. És édesapám is vasutas a dombóvári fűtőháznál. Tehát a felsorolásból következik, hogy a vasutas családban a döntésem teljesen egyértelmű helyeslésre talált... — És a kislánya? — Ágnes? Ó, ő még csak öt és fél éves! Ha teheti, min­dig lejön, amikor a műszakot este befejezem. Csak nehogy vasutas legyen belőle! — Miért? — Hát, tudja, ha még egy­szer kérdeznék, vállalom-e, többet gondolkodnék rajta. — Kevés a pénz? — Lényegesen kevesebb, mint hasonló beosztásban lé­vő férfi kollégáimé, forgal­mista koromban húsz-har­minc forint volt a különbség, most százakról kell beszélni... Kicsit elgondolkodik, hosz- szan néz ki az ablakon. — Hát, így lettem főnök­asszony. — S jól érzi magát? — Igen. Nagyon jól. Bíz­nak bennem a főnökeim, nincs gondjuk velem. Isme­rem a feladataimat, a mun­katársaimmal a kapcsolat jó... Elbúcsúzunk. Kísér a szé­pen elgereblyézett, kavicsos úton. Az állomásépület sarká­nál kezét nyújtja: Viszontlá­tásra. » PÄLKOVÄCSJENŐ Jubilánsok köszöntése Ketten a tizennyolcból A felszabadulás előtt lettek tagjai a pártnak A pórt Tolna megyei tagjai kőiül tizennyolcnak a tagsági könyvében szerepel a belépés időpontjaként felszabadulás előtti dátum. Közülük ketten jubilálnak: a bátaszékí Kirch­ner Ferenc ötven, a duna- földvári Harmat Frigyes negy­ven éve tagja a pártnak. Ben­sőséges ünnepségen az ille­tékes járási pártbizottságok első. titkárainak jelenlétében köszöntötte őket ez alkalom­ból Horváth József, a megyei pártbizottság titkára és adta át a pártbizottság ajándékát a bátaszéki, illetve a duna- földvári pártszékházban. Ne­héz, küzdelmes évtizedeket tudnak maguk mögött mind­ketten, életük egy-egy regény, ezúttal csak felvillantani le­het néhány emléket. — Szembenállásom a régi rendszerrel gyerekkoromban kezdődött. Apám, a kőműves­segéd oltotta belém, meg az élet, a kiszolgáltatottság, a látástól vakulásig tartó robot. Megsárgult papírok kerül­nek elő: a legkorábbi egy 1922. június 22-i jelenléti ív, tele aláírásokkal, a MÉMOSZ bátaszéki csoportjának ala­kuló üléséről. A tizennegye­dik aláírás az akkor húsz­esztendős kőművessegédé, Kirchner Ferencé. — Másnap betiltották a szakszervezetet... — emlék­szik Feri bácsi. Szakszerve­zeti és szociáldemokrata pár­ti tagsági könyv, Pécsett ál­lították ki 1923-ban. Büntető­parancs a M. Kir. Járásbíró­ságtól, 1931-es kelettel. „Pla­kátragasztásért kaptam.” „Százezer pengő kölcsönt a Népszavának.” összefűzve húsz darab ötvenfilléres szel­vény. — Huszonnyolcig nem vol­tam folyamatosan tagja a pártnak, sok volt a megsza­kítás, de 1928-tól már igen. Többször betegeskedett. De így is járta a környéket, gyű­léseket szervezett. Amikor a fővárosban dolgozott, a Her- nád utcába, meg a Vasas­otthonba járt, a baloldali szo­cialistákkal és a kommunis­tákkal volt kapcsolata. Visz- szakerülve Bátaszékre, a szo­ciáldemokrata pártszervezet­nek volt titkára, de gyakran kapott és továbbított kom­munista röplapokat. Kórház­ba került, de ahogy meglát­ták a kezében a Népszavát, azonnal elbocsátották, tekin­tet nélkül betegségére. — Itt gyakran jöttünk ösz- sze a Bauer kocsmában a háború előtt és alatt is. A harmincas évek elején össze­KIRCHNER FERENC eszkábáltunk egy detektoros rádiót, a padláson kifeszített antennával néha fogni tud­tuk a moszkvai rádió magyar adását.. És terjesztettük a hí­reket. Különösen a háború alatt. Akkor már lámpás rá­dióm volt. Nagyon kellett vi­gyáznom, kivel, mikor beszé­lek, mert a csendőrök szem­mel tartottak. Az egyik ház­kutatás, délelőtt tíztől délután négyig tartott. Feri bácsi, aki a felszabadulás utáni napok­ban egyik alapítója lett a bátaszéki MKP-szervezetnek, ma, betegen is pártmunkás: pártcsoportbizalmi. Nehezen indul a beszélge­tés, az ünnepelt túlságosan szerény. — Egy porszem voltam. — De a sok porszem már erő... és ha még több lett volna? — Hogy hogyan kezdődött? Kifutógyerek voltam Pesten, tizenöt éves. Valahogyan úgy sodródtam a mozgalomhoz. Vittek a többiek, az időseb­bek. Aztán hamarosan meg­tudtam, hogy tagjai a KIMSZ-nek. És jöttek a meg­bízások, főként a röpcédula­szórás. Aztán a lebukások, engem valahogyan megóvott a szerencsém, pedig többször kaptam megbízást, hogy men­jek a Margit körúti fegyház- ba, álrokonként látogattam lebukott elvtársakat. HARMAT FRIGYES — Veszélyes munka volt... — Veszélyes, de megvolt a romantikája is. A nagy túrák, kirándulások, és ilyen alkal­makkor „szemináriumok”. No nem úgy, mint most, hiszen tankönyv, brosúra nem volt. De amit a tapasztaltabb, tá­jékozottabb elvtársak el­mondtak, csak úgy beszélge­tés formájában, tulajdonkép­pen politikai oktatás volt. Sokukra emlékszem, így Or­bán Lacira, Kende Pistára, Ságvári Endrére... Fogyunk, sajnos, összejön évente Pesten a régi társa­ság, de mindig kevesebben vagyunk. — Legemlékezetesebb él­ménye? — Negyvennégy karácso­nya. Akkor már otthon vol­tam Pesten, pont október 15- én értem haza, megszöktem a munkaszolgálatból, egy hó­nap múlva letartóztattak a nyilasok, de amikor másik börtönbe vittek, légitámadás volt, sikerült megszöknöm. Illegalitásban éltem és kará­csony délutánján kaptam a megbízást, hogy a Múzeum körúti villamosmegállónál — barátommal együtt — egy röplapcsomagot kell átvenni. Az elvtársnőt, aki várt ránk, a csomagról ismertük meg. Mondom a jelszót: Merre megy a negyvenkilences? — Óbudára — hangzott a válasz, és máris adta a csomagot. De a szakadó esőben szétázott, szétesett. Szerencsére nem vette észre a járókelők-közül senki, hamar összekaptuk, be a táskákba és sikerült An­gyalföldön szétszórni... Harmat Frigyes a felsza­badulás után a MADISZ-ban dolgozott, majd a Belügymi­nisztériumba került, ötven- hétben a Martfűi Cipőgyárba — közben tanult, technikusi vizsgát tett — onnét a „Föld­vár” Gumiipari Szövetkezet­be. Tagja volt "a gyári párt- bizottságnak, Dunaföldváron pedig a községi pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságá­nak tagja. Elnökségi tagja az MSZBT-tagcsoportnak. Pár hete nyugdíjas. — Tehát nem kell naponta bejárni a munkahelyre. — Oda nem, de a mozgalmi munkát folytatom, nem tud­nék meglenni nélküle. (J)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents