Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
1978. december 13. ^fePÜJSÄG 5 Testvérmegyénk Karl-Marx-Stadt Testvérmegye, testvérváros — a lapok hasábjain, de egyáltalán a közvéleményben mind gyakrabban szereplő fogalom. Színes vagy kevésbé színes beszámolókból hallhatunk szovjetumióbeli, NDK-beli, jugoszláviai vagy éppen francia tesitvérvárosaink polgárainak életéről. Legutóbb Karl-Marx-Stadt látta vendégül lapunk egyik munkatársát, aki tíz napot töltött az NDK-beli nagy iparvárosban és környékén, s élményekkel gazdagodva tért haza. Tartalmas kapcsolatok Valami össznemzetlközi „jövés-menésnek” vagyunk tanúi és részesei az utóbbi években. (Az idézőjellel nem pejoratív tartalmat akartam jelezni, inkább az örömnek hangot adni a világlátás kapcsán.) Az újságok minden esetben beszámolnak arról, ha a testvérnépek vezetői — akár megyei szinten is — meglátogatják egyrriást, a különböző intézmények, vállalatok, hivatalok képviselőinek utazásai is nyilvánosságot kapnak. Ez jó, hasznos — mind a nyilvánosság, mind a látogatás ténye. De legalább ennyire jó, hogy az egyszeri, hivatalos találkozó nem jelenti a kaocsolátok befejeződését, sőt zöld utat nyit azok előtt. Karl-Marx-Stadtból nálunk járt kollégánk. a Freie Presse munkatársa örömmel fedezte fel, hogy a németkéri iskolának van testvériskolája az NDK-ban, hogy a györkönyi termelő- szövetkezetbe sorra jönnek a vendégek Grosswaltherdorf- ból. S tőlünk, természetesen, járnak a vendégek az NDK- ban, egyre kevesebben hivatalosan, egyre többen turistaként. A grosswalthers- dorfi LPG-ben (ott ez a termelőszövetkezet rövidítése) jobban ismerik a györkönyi Brun János nevét, mint nem egy helyi köztisztviselőét. Legalább tizenöt levelet kell postára adnom, mert, amikor megtudták, hogy Tolna megyei vagyok, sorozatban üzenitek velem. Ki Lichten- tannéból, a felsőiskolából, ki a karl-marx-stadti egyetemről, más Kajdacsra a Rathauskellérből, mert meghallotta, hogy magyar vagyok és megtudta, hogy szekszárdi, akkor elmondta, hogy tízéves korában, huszonnyolc évvel ezelőtt került új hazájába — s mindezt egészen enyhe svábos akcentussal mondta. Szóval jönnek-mennek az emberek, jönnek-mennek az üzenetek. Erősödik a barátság, okosodunk mi magunk. Az első benyomások Tíz napot töltöttem, testvérlapunk a Freie Presse vendégeként Karl-Marx- Stadtban és a megyében. Hiba lenne ennyi tapasztalás után következtetéseket levonni, vagy egyáltalán csak objektivitásra törekvő véleményt mondani. Tíz nap ehhez nagyon ikevés, de ahhoz elég, hogy egynémely dolog megragadja az ember figvelmét. Ezekről a benyomásaimról szólok, a teljesség igénye nélkül. Karl-Marx-Stadt nagy város — a mi méreteink szerint. Háromszázezer lakosa van. a megyéé mintegy másfél millió. A megyeszékhelye régi iparváros, nagyüzemekkel és most már hatalmas, hatezer diákot tanító egyetemmel. Meglepően gyors ütemű a fejlődés, főleg a lakónegyedek építése, örvendetesen törekednek a hasznosság mellett az esztétikumra is. A városban, de a megye kisebb városaiban még inkább, példás a tisztaság. A vendéglők szépek, elegánsak, ellenben zsúfoltak. A kiszolgálás udvarias, az arak alacsonyak. Az ízek... ez már más kérdés, de ahány ház, annyi szokás. Egyébként csak azért szólok a vendéglőkről, hogy egyet elmondhassak. Van Karl-Marx- Stadtban egy magyar csárda. Erre az egyre — az ízek kivételével — semmi nem igaz, ami érvényes az előbbiekre. Ez piszkos, a kiszolgálás modortalan és még büdös is van. Üdvözlet Györkönybe és Németkérre Szívesek voltak a karl- marx-stadti kollégák, minden kívánságomat teljesítették, a munlkajellegűeket is. így kiderítették, hogy Gross- waltersdorf kapcsolatban áll Györkönnyel. Első utunk odavitt. Engedjék meg, hogy mindennemű értékelés nélkül csak felületesen ismertessem az ottani LPG munkáját. Növénytermesztő termelő- szövetkezet valamivel több mint négyezer hektár területen 310 dolgozóval. Ennek a létszámnak hetven százaléka tag, a többi alkalmazott. Ahogy a tájékoztatóból kivettem, az elmúlt egy-két Weimar. A Goethe-ház. Karl-Marx-Stadt. A megyei tanács épülete. évbein szakosodás követkézért be, ugyanis az addigi egy termelőszövetkezet négyfelé vált — profiljának megfelelően. A nyugdíjasok száma náluk is magas, viszont meglehetősen sok a fiatal. Magam örültem annak, hogy a szőkébb vezetőségben mimdösz- sze a főikönyvelő volt velem korabeli, tehát ötvenes, a többi mind legalább évtizeddel fiatalabb. Nagy gondot fordítanak az utánpótlás képzésére. A főiskolásaik száma nyolc, a technikusoké 14, tízen mesteroklevéllel rendelkeznek. szakmunkás-bizonyítvány- ínyal pedig 130-an. Akinek semminemű végzettsége nincs, az húsz fő. Hogy még a jövedelmekről is szóljak valamit, egy dolgozó tag havi jövedelme 800 márka körül mozog. Náluk a háztájinak közel sincs olyan «jelentősége, mint inálunk. Üzenet Györkönybe: hívják, várják a mieinket minél előbb. Lichtentanne kis község Karl-Marx-Stadtól hatvan kilométerre. Három évvel ezelőtt teremtettek kapcsolatot a németkéri általános iskolával, s azóta évenként úttörődelegációk váltják egymást. 630 tanulója van az iskolának. a nevelőlétszám: 77. De ez még nem minden-, hadd fájdítsam a Tolna megyei pedagógusok szívét azzal, hogy az igazgató panaszkodott, mondván, iskolájuk az NDK-ban a zsúfoltak közé számít, mert egy tanulócsoportra majdnem 27 gyerek jut. Az iskolát a helyi LPG támogatja és a Sintex konfekcióruhagyár, amely az NDK-s olimpikonok ruháit is készítette. Ide járnak-gyakorlatra a gyerekek, de Konrad Buche pionír szerint bánatosak, mert ők nem vehettek -részt a ruhák készítésében, azok „olyan titokzatosan készültek”. Jövőre lesz 30 éves az NDK, akkorra németkéri küldöttséget várnak. A lel- kemre kötötték, hogy ezt föltétlenül mondjam meg. íme, megtettem. És még egy üzenet: A lichtentanne-i „Frick Hec- kert” iskola és a inémetkéri általános iskola között igen jó a kapcsolat. Mindkét iskola sok segítséget kap a helybéli termelőszövetkezettől. Nem lehetne a kapcsolatot kiterjeszteni a szövetkezetre is? ők kérdezték. Karl-Marx-Stadtban dolgozó Tolna megyei fiatalokkal nem sikerült találkoznom, mert ott -nem dolgoznak, egyéb magyar fiatalokkal viszont igen. A VEB Webstuhbau gyárában került erre sor. Szinte biztos, ami rájuk érvényes, érvényes a többiekre is, ezért általá- nosíthatónak tartom az ott tapasztaltaikat. ötvenhat magyar fiatal dolgozik és tanul itt. Szőnyegszövő gépeket gyártanak. Munkájukkal megelégedettek, az élelmezéssel kevésbé. Azt mondják kevés is, meg nem is ízlik. Viszont a lakásokban teljesen felszerelt konyhák vannak, főzhetnek maguknak a gyerekek. A szák-maszerzési lehetőség elméletben, adott. Mégis meglepő, hogy a fiataloknak csak tíz százaléka szerez szakmunkás-bizonyítványt. Ennek oka a nyelvtanulás nehézsége. A kötelező kétszáz órás nyelvtanfolyam azt lehetővé teszi, hogy „eladni” senkit se lehessen, azt viszont már kevésbé, hogy szakmunkásvizsgát tegyen. A művezetőképző tanfolyamot — ami körülbelül a mi szakoktatóink színvonalának felel meg — ketten végezték el ebben a gyárban. Viszont ketten elvégezték a külkereskedelmi előkészítőt, most levelező úton folytatják, otthon még két év tanulás és akkor külkereskedelmi üzletkötők lehetnek. Jelenleg ismét ketten járnak erre a tanfolyamra. Ami a magyar gyerekek átlagkeresetét illeti, az 800— 900 márka körül mozog havonta. Ehhez jár a 120 márka különélési díj. Ha minden kiadást fölszámolunk, az legföljebb 500 márkára rúg havonta. A többi — annál, aki takarékos — megmarad. Nos, ez a helyzet nem gondmentes, mert nem mindenki takarékos. Mindenesetre ebből az üzemből még senkit se kellett hazakülde- ni, fegyelmi is csak olyan volt, amelyet a magyarok saját fegyelmi bizottsága intézeti el. Természetes, hogy NDK-s kollégáim jóvoltából kirándulhattam az Érchegységbe, láthattam Zwickaut és Plauent és a felejthetetlen Weimart. Annaberg egy csodálatos gyöngyszem és azt még a lokálpatrióta karl- marx-stadtiak is hangsúlyozzák: Drezdát meg kell nézni, mert Drezda mindenek legszebbike. Azt hiszem, erre a rövid látogatás alapján is rámondhatom: így igaz. És talán az volt a legfőbb tanulsága ennek az útnak, hogy elfelejteni inem lehelt, megismételni kell. LETENYEI GYÖRGY Drezda. Zwinger. Karl-Marx-Stadt. A régi városháza.
