Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 267. szám ÁRA: 1,— Ft 1978. november 12., vasárnap Mai számunkból NÉGYSZÁZ FORINTRÓL VAN SZÓ (3. old.) VÁSÁRLÁS MUNKAIDŐBEN (3. old.) DOLGOZÓ LEGYEN AZ ATOM (8. old.) VILÁGSIKERŰ TALÁLMÁNYOK Csúcstalálkozó előtt Párizsban Köztudott, hamarosan magyar vendége lesz az Ely- sée-palotának; Giscard D’Estaing elnök meghívására Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Párizsba utazik, s ezzel kétségtelenül az utóbbi időben megélénkülő magyar-francia kapcsolatok eddigi legjelentősebb állomásukhoz érkeznek. S hogy e novemberi találkozónak a vendégváró házigazdák kiemelt szerepet szánnak, mutatja az általuk előszeretettel hangoztatott minősítő „csúcs” jelző is, amely a francia diplomácia nyelvhasználatában csak a legmagasabb szintű tárgyalásoknak jár ki. Amikor újságíró kollégákkal a francia külügyminisztériumban a Szajna-parti készülődés nyomait kutattuk, személyesen is tapasztalhattuk a lázas készülődés jóleső izgalmait. A Quai D’Orsay-én, a külügyminisztérium különböző főosztályain nagy körültekintéssel készültek az „elnöki” dossziék, felölelvén a politikai, gazdasági és kulturális élet fontos területeit, a kétoldalú kapcsolatok erősítésének távlatokba mutató, megvitatandó terveit és lehetőségeit. Legsúlyosabban Andriani úr, a francia külügyminisztérium európai főosztályának igazgatója, a magyar—francia gazdasági vegyes bizottság társelnöke fogalmazta meg: nincs ma felelős francia politikus, aki sutba vetve a realitás tényeit kétségbe vonhatná a szocialista országokkal, köztük a Magyarországgal való jó kapcsolatok kiépítésének szükségességét. A kapcsolatok erősítésének gondolata jól illeszkedik egyébként abba a változatlahul vallott francia külpolitikai koncepcióba, amely az enyhülés Helsinkiben meghirdetett programjának és szellemének megvalósítására irányul. A francia diplomácia képviselői elismerik, hogy e folyamat erősödésében a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának kulcsszerepe van, de sajátosan francia álláspont szerint az enyhülésért folytatott küzdelemben az egyes nemzeteknek is megvan a maguk felelőssége és lehetősége. Ezért is fordul most a figyelem erőteljesen a találkozó felé. A novemberi magyar—francia „csúcs” kedvezően hathat majd ki politikai eredményein túl gazdasági kapcsolataink erősödésére is, amelyek, s ezt a külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán is elismerik: mennyiség és minőség tekintetében jóval elmaradnak a két ország együttműködési lehetőségeitől — jóllehet az utóbbi időben ezen a területen is kedvező mozgások tapasztalhatók. Franciaország fejlett iparával, magas műszaki színvonalával kétségtelenül jelentős tényező a világ gazdasági életében. S ha időnként érik is a tőkés gazdasági rendből törvényszerűen következő megrázkódtatások, jelentős iparágakban nagy lehetőségek rejlenek a tőkés világ negyedik exportőrjével való együttműködésben. Tény azonban, jelenleg a francia üzletemberek felénk irányuló érdeklődése meglehetősen langyos és mérsékelt. A francia fél szerint e tartózkodás mögött a szükséges ismeretek hiányából származó bizalmatlanság is meghúzódik, s ez ellen a lehetőségek mélyebb megismertetésével lehet felvenni az eredményes harcot. (Ebből a szempontból biztató, hogy márciusban Párizsban, a főváros előkelő negyedében, az Avenue Kleber 88-ban megnyílik a magyar műszaki tájékoztatási központ.) A gazdasági együttműködés kérdéseit latolgatva, különböző szinteken egyértelmű a vélemény Párizsban: nem az adok-veszek túlságosan is leegyszerűsített üzleti formája, hanem a termelés és értékesítés minden mozzanatában együttgondolkodást feltételező kooperációké a jövő. Jelentős vállalatok és üzemek közvetlen „kézfogásáé” akár a szerszámgépgyártásban, a gyógyszer- és növényvédő szerek előállításában, akár a korszerű energiák és egyes nyersanyagok termelésében és hasznosításában. A járműgyártásban például a harmadik világ piacainak reményében találhatná meg számításait az immár világhirű magyar Ikarus és az autónagyhatalommá vált francia Renault. A három napra tervezett találkozó előterében kétségtelen a külpolitika, Európa jövője és biztonsága, valamint gazdasági kapcsolataink fejlesztésének kérdései állnak, de ott lesz majd a tárgyalóterem asztalán a kulturális témák dossziéja is, amelyben szellemi termékeink fokozottabb cseréjét, szakemberek kölcsönös látogatásait szorgalmazó gondolatok, tervek kapnak helyet. Jelentős találkozások alkalmával, hagyomány, hogy felidéztetnek az érintkezés történelmének nevezetesebb pillanatai. Én, záró gondolatként egy egészen friss, s jelképesnek is felfogható eseményre utalnék: egy, a halottak napjához is fűződő párizsi eseményre, amelyen a vörös övezetbeli Ivry külvároska köztemetőjében sok százan vettek részt, hogy ama legendás huszonhár- mokra emlékezzenek, akik a náci megszállás idején az emberi méltóság nevében szálltak szembe a betolakodókkal, s életükkel fizettek Párizs szabadságáért. Emlékművet avattak ezen a november 4-i délelőttön. S a messziről vöröslő emlékoszlopon ott fény lett az őszi napsütésben kőbe vésve: „Dicsőség azoknak, akik meghaltak, hogy Franciaország éljen”, s a nevek között, lengyelek, franciák, örmények, olaszok társaságában három magyaré is: Elek Tamásé, Bozov Józsefé, Békés Imréé. Amikor a két európai ország együttműködésének kérdései kerülnek szóba most legmagasabb szinten, a földrész és az emberiség jövője iránti felelősséggel, ez a .felemelően szép történelmi lecke — bár ennek aligha vannak hivatalos dossziéi — sem kerülheti el a figyelmet. VALKÓ MIHÁLY Elutazott a svájci külügyminiszter Szombaton elutazott Budapestről Pierre Aubert, a Svájci Államszövetség külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter vendégeként november 8—11-e között hivatalos látogatást tett hazánkban. Borbély Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára szombaton fogadta a hazánkban tartózkodó afgán küldöttséget, amelyet Abdul Ghorbandi kereskedelmi miniszter vezet. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen vélemény- cserét folytattak a két ország kapcsolatairól. — Afganisztán magyar vállalatok, ipari szakemberek Pierre Aubertet és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa búcsúztatta. Ott volt Zágor György, hazánk berni, illetve August Geiser, a Svájci Államszövetség budapesti nagykövete. részvételére is számít ipar- fejlesztési programjának megvalósításában —, mondotta az MTI munkatársának a hazánkban tárgyaló Abdul Ghorbandi afgán kereskedelmi miniszter. — Magyarország és a megújuló Afganisztán együttműködésének kiszélesítésére adottak a lehetőségek, ezek kerültek most szóba a magyar —afgán tárgyalásokon. A két (Folytatás a 2. oldalon.) Érettségivel a zsebben (4. old.) A MESTER „BOGARA” (5. old.) A 45. HÉT ESEMÉNYE (6. old.) KAPARJÁK MÁR KI AZT A GESZTENYÉT... (7. old.) REGGEL A MŰHELY ELŐTT (7. old.) A FALU ÉS A TECHNIKA (8. old.) (9. old.) SZÁMÍTÁSTECHNIKA — FELSŐFOKON i (9. old.) PÁRATLAN ÉRTÉKŰ REZERVÁTUM (9. old.) A KULCSSZÓ: PERMANENCIA (10. old.) SZILY GÉZA SIMONTORN Y AI KIÁLLÍTÁSA <11. old.) Abdul Ghorbandi nyilatkozata Bővülő magyar-afgán kapcsolatok A vadászat szenvedély, öröm elejteni a fácánt, a nyulat, a vadkacsát. Még inkább az, ha vaddisznó vagy őz kerül a puskavégre. Az igazi mégis a szarvas. A gyönyörű agancskorona és az elejtés legendája örök emlék marad. Képriportunk az 5. oldalon. Horváth János trófeája jf
