Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
1978. november 11. ( TOLNA \ Képújság 3 Pályaválasztási beszélgetések, 1978. Merre tovább ? Vendégünk: 19 felsőoktatási intézmény —"1 annak életünkben 1# olyan napok, amikor \ a szokásosnál nagyobb ——J kedvvel fogunk a munkához. Van persze olyan ember is, aki hangoztatja: nem szeret dolgozni. A helyzet pedig a következő: mindenki szereti a munkát végezni, ha az „testhez álló”, ha az a munka jól fizet, ha a munkahelyi légkör jó. A tengelici Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben szerdán munkakedvcsináló nap volt. A községben működő termelőszövetkezet túl a harmincadik évfordulón, és tengernyi buktató és siker után, most „egyenesben” van. A szárítóüzemben az egyik munkás így fogalmazta meg a termelőszövetkezete gazdagságát: „Amikor olyan szegények voltunk, mint a templom egere, akkor nem kellett fizetni a fuvart, most kell. Egy mázsa szállítási díja tizenöt forint. Akkor 275 forintért kaptuk a kukoricát, most meg kettő- százkilencvenért.” Ott győzködtünk a ködszitáló őszi délelőtt a szárító előtt, sehogy nem jutottunk előre a tizenöt forint különbség ügyében — mindössze abban értettünk egyet, hogy Ten- gelicen nagy a termelőszövetkezet tagjaiban a munkakedv. A közösbe invitáló munka miatt nem kell az emberekre hajnalban rázörgetni a kiskaput — mert egyrészt: nem hajnalban járnak dolgozni — csak az állattenyésztők —, és másodszor: szívesen mennek dolgozni. Tudom: vannak ott is, másutt is dologkerülők,. akik ha nem is mondják ki, hogy nem szeretnek dolgozni, de látszik tevékenységükön —, tehát nem vagyunk egyformák. De Tengelicenaz emberek abban egyformák, hogy a munka gazdagítja őket. A munka gazdagítja őket — írjuk le még egyszer, és azt is, hogy kemény- nehéz munka. Szerdán kezdték kiadni a termelőszövetkezet tagjainak a kukoricát — pénzért házhoz szállítják. Nem kevés kukoricáról van szó. Hiszen egy-egy tag 40—50 mázsa szemes terményt is igényelt. Tehát ha csak százötven tagot számítunk — mint kukoricaigénylőt —, akkor is jelentős tételről van szó. És ez a kukorica a faluból, a háztáji gazdaságokból, a termelőszövetkezeten kérésziül bőrben kerül a piacra. Azaz: a régi paraszti módszerhez tértek vissza — a lehetőségek, mind anyagi, mind politikai helyzet vonatkozásában erre nagyon jók. Menjünk közelebb a témához: egy-egy termelőszövetkezeti gazda a háztájiban 3—4 bikát tart. Ezt ta- karmányozni csak úgy tudja, ha a közös segíti. A tag csak akkor kap takarmányt, ha a közösben elvégzi a dolgát, összegyűjti azt a bizonyos munkanapot, tehát ott is létrehoz értéket, meg a háztájiban is — és végül jól jár a népgazdaság, jól az állattal foglalkozó ember is... De! Mennyi munka, fáradság, és izgalom árán! Gondol-e valaki — parasztbírálókra értendő — arra, hogy mennyi munka minden reggel négy bikát megetetni, alóluk a trágyát kivinni, itatni, délben is etetni, este ismét... Egy bika napi kosztja meghaladja az ötven kilót... És a bika nem nyolckor kéri a reggelit! Hajnalban! És amikor elviszi a tengelici termelőszövetkezet a gazdától a bikát, a helyi takarékszövetkezetnek is nyitva kell lenni azon a napon. Készséggel tudomásomra hozták volna, mennyi takarékpénze van a község lakosságának — beszélhetnénk milliókról. Nem ez a lényeg. Hanem a munka, ami megteremt; a gazdagságot. Tudok olyan emberről, aki tizenkét bikát tart. Ez a nyugdíjas tsz-tag feleségével gondozza a jószágokat. Nem tudnak munka nélkül lenni. Szerdán délig tizenöt gazdának vitték ki a szárítóüzemből az igényelt és kifizetett kukoricát. A gazdák föltették a szép és száraz terményt a padlásra, kamrába, és gondosan beosztják, hogy a jószágnak legyen mindig ízletes, finom étel, mert attól hízik, attól gömbölyödik — gyűjti bőre alá a forintot. A szarvasmarhatartás azonban nemcsak Tengelic községben jelentős jövedelemforrás a lakosságnak, hanem Döbrököz, Nagykónyi, Paks, Felsőnyék, Öcsény is — válogathatjuk a megyei községeket, mindenütt találkozunk a munka gazT dagságának e jeleivel. És azok a napok, amikor a takarmányosztás van, amikor az állatforgalmi átvételi napot tart — munkakedvcsinálók, munkakedvcsináló napok. Tudom, egy ilyen gondolatfuttatás nyomán nem rohannak tenyészanyagért az állatforgalmihoz azok, akik nem szeretnek dolgozni, azaz, akik kényelmesebben akarnak élni. Elgondolkodni mindenesetre érdemes mindenkinek azon, hogy ha egyszerre négy bikát lead egy gazda, menynyi pénz üti a markát. Ha csak egy szimpla Lada ára, az kevés. ehát végül vonjuk le a T : következtetést: munkával is lehet gazdagodni *"" ' » és úgy hiszem ez a tisztességes út, erre az útra kell a népeket terelgetni, nem az autók adásvétele, nem a „ki- tudjamiből” épült villák adásából, vételéből, nem különféle fondorlatok révén. Aki dolgozik, tisztességgel kereshet. Sőt: biztatás történik nemcsak helyi fórumokon, hanem „föntről” is: alkossunk többet, gyarapodjunk — gazdagítsuk a közöst és az egyént is ... Munkával. PÁLKOVÁCS JENŐ Az idén november 13. és 27. között rendezi meg a TIT és a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet a pályaválasztási heteket. A cél változatlan: tájékoztatni a középiskolai tanulmányaikat befejező fiatal lókat, érdeklődő szülőket és pályairányításban szerepet játszó pedagógusokat a továbbtanulás 1979/80. évi lehetőségeiről. Tizenöt nap alatt tizenegy alkalommal 19 felsőoktatási intézményük vezetői, oktatói mutatják be azt az egyetemet, főiskoloát, amelyet képviselnek, a már hagyományos pályaválasztási beszélgetések során. Az előadások november 13-tól 27- ig a TIT megyei székházában lesznek, és fél háromkor kezdődnek. Akkor tehát, amikor nem kell tanítási órákat otthagyniok azoknak, akiket az érdeklődésük hoz el a beszélgetések valamelyikére. A bemutatkozó felsőoktatási intézetek közül csak a Kohó- és Fémipari Főiskola tájékoztatóját tartják — nem indokolatlanul — a Rózsa Ferenc Szak- középiskolában, Szekszárdon. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dalmandi Állami Gazdaság központjában a már évek óta jól működő személygépkocsi- és autóbusz-vezetőkből álló ezüstkoszorús „Gagarin” személyszállító szocialista brigád november 6-án kommunista műszakot tartott. A pihenőnapjukon lévő A pályaválasztási beszélgetések nyitó napján, november 13-án a Pécsi Tudományegyetem két karának életébe pillanthatnak be a döntés előtt álló fiatalok. Dr. Bodnár Imre adjunktus az állami és jogtudományi, dr. Pintér József adjunktus pedig a közgazdaságtudományi karról tart előadást. Másodszor vesz részt a pályaválasztási hetek eseménysorában a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozata. A POTE, a Pécsi Orvostudományi Egyetem már régi vendégünk és ha arra gondolunk* hogy a megyei kórház oktató kórháza az egyetemnek, úgy is mondhatjuk, hogy „haza” jönnek a képviselői, amikor részt kérnek a pályaválasztási beszélgetésekből. Az idén bemutatkozó egyetemek, főiskolák között számos olyan van, amelyeknek jövendő első évesei között örömmel látnánk évről évre több Tolna megye; fiatalt. Ilyen például a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, a Pénzügyi és Számviteli, vagy a Közleketehergépkocsi-vezetők 13 gépkocsijával a brigád cukorrépát és kukoricát szállított. A gazdaság vörösegyházai kerületéből a Kaposvári Cukor- g-ár kaposszekcsői átvevőhelyére, valamint a gyártelepre 12 vagon cukorrépát, ezenkívül még 123 vagon terményt szállítottak a gazdaságon belül. Ezzel a szocialista dési és Távközlési Műszaki Főiskola. Az első budapesti, a második zalaegerszegi, a harmadik győri székhelyű, illetve tagozatú. Emlékezetünk szerint — elnézést, ha tévednénk — a még viszonylag fiatal és Budapesten működő Egészségügyi Főiskola sem vett még részt megyénkben pályaválasztási beszélgetéseken. A Külkereskedelmi Főiskola jelenlétére sem emlékezünk. Szóval, érdemes a választás előtt állóknak, abban érdekelteknek számon tartaniuk a „merre tovább?” kérdésére választ kínáló beszélgetések programját, ha már a segítség házhoz jön. A TIT székházában tartandó beszélgetéseken mindenki szívesen látott vendég lesz. A pályaválasztási beszélgetések rendezői egyébként gondoltak azokra a középiskolát végzett fiatalokra is, akik szakmát szeretnének tanulni. Részükre a szekszárdi 505. számú Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézetben Nagy János igazgatóhelyettes tart tájékoztatót november 17-én. brigád jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság a jó őszi időjárás adta lehetőségeket minél jobban kihasználja és az őszi betakarítást elősegítse. A munka ellenértékét a brigád a dalmandi iskola és óvoda fejlesztésére ajánlotta fel. PRÁVICS GYÖRGY Kommunista műszak Dalmandon Brigádklub a múzeumban Őseink mammut után vándoroltak... A tárlatvezető körül Kemény, hideg nap volt idén november hetedike. Nem olyan ez az idő, amikor az ember szívesen hagyja ott a meleg szobát, a fotelt, az újságokat, a könyvet, a televíziót avagy a sakktáblát, a kötést, a szundikálásra csábító puha heveröt. Nem is jártak sokan a vá-’ rosban, ilyenkor igazán kicsi város Szekszárd: kora délután, a hétköznap forgalmas útkereszteződésben nyugodtan világíthatna a zöld lámpa, nem vár senki a „szabadra”. így aztán egész tekintélyes csoportnak tűnik a miénk: a megyei művelődési központtól tartunk a múzeum felé. A szekszárdi szocialista brigádok klubjának mai programja megnézni a múzeum új kiállítását. A csoportban vegyesen férfiak és nők, idősebbek és fiatalok. Sok a gyerek, kamaszkoron éppencsak innen és csecsemőkoron éppen túl... A „Babitsnál” még csak négyen vagyunk, de amikor a múzeumban lepakoljuk a kabátokat és megérkezik a tárlatvezető, már vagy harminc a létszám ... * — Mindig így van, sohasem figyeltek oda igazán — zsörtölődik valakivel Deli Erzsébet, a klubvezető, még az utcán. — Ügy beszéltük meg, hogy a Babitsban találkozunk! Fiatalasszony válaszol nevetve : — Elkéstünk! Azért jöttünk egyenesen ide. A klub három éve alakult. Akkoriban még- úgy emlegették, hogy szocialista brigádvezetők klubja. Most már egyszerűen szocialista brigádklub. — Miért? — Mert ez a név tükrözi inkább a valóságot. A klub legszorgalmasabb látogatói között többen vannak szocialista brigádtagok, mint brigádvezetők — válaszol a klubvezető. A lényeg azért nem változott: a klubba járók az itt szerzett élményeket, emlékeket elviszik társaiknak. Ha minden úgy megy, ahogyan kell, brigádtársaikban is kedvet keltenek hasonló programokhoz. — Hogyan jutott eszükbe a közös múzeumlátogatás? — Megnéztük Mattioni Eszter kiállítását, korábban pedig késő estig beszélgettünk Samu Géza szobrászművészszel. Jól éreztük magunkat, jobb így, közösen ... A tárlatvezető: dr. Szilágyi Miklós, a múzeum igazgatója. Hogyan is kezdődik? „Tolna megye földjén, a jégkor vége felé (ie. 18 000 körül) jelentek meg a löszpusztákon élő mammutok után vándorló első vadászcsoportok.” Aztán: újkőkor, kora rézkor, rézkor, kora bronzkor, késő bronzkor, kora vaskor... Ál- mélkodva vonulunk az üvegvitrinek előtt. Mert arról csak volt némi fogalmunk, hogy már időszámítás előtt jó pár ezer évvel is éltek ■ a Földön emberek, de azért 'az mégis lenyűgöző gondolat, hogy itt, ahol most élünk, jö- vünk-megyünk, itt is mammutok után jártak ... Kelták — a vitrinben vadkan Bátá- ról, „emberfülű” edény Kakaséról ... Római kor — Con- cordia-szobor Tamásiból. Aztán: hunok, alánok, lango- bardok, avarok, Árpád-kor. A klubtagok között vannak a Népbolttól, a városgazdálkodásitól, a költségvetési üzemből, az óra-ékszer gyáregységéből, az MMG-ből, a TOTÉV-től, a bőrdíszműből, a szabószövetkezetből. Máté Oszkár villanyszerelő a városgazdálkodási vállalatnál. Két éve klubtag, szorgalmas résztvevője a foglalkozásoknak. Kíváncsian szemléli a kiállított tárgyakat. — Engem sokminden érdekel, ezért is járok a klubba. A múzeumban jártam valamikor régen, gondoltam, az új kiállítást is megnézem. De egyedül nehezebben szántam volna el magam. Meg így, hogy együtt jöttünk, kíséri a csoportot a tárlatvezető. Mégis más így látni a dolgokat, mint hogyha az ember csak végigjárja a termeket. — Egyedül jött? — Van, amikor a feleségemet is el tudom csalogatni a klubba, de ma fáradt volt, otthon maradt. Suttogva beszélgetünk Farkas Jánosnéval is. A Korzó Áruház részlegvezetője, brigádtag. Két fiával együtt érkezett. — Az áruház szocialista brigádjait meghívták — vagy egy éve történt — a klubba, tőlünk én mentem el. Az első alkalommal még úgy indultam, hogy majd meglátom, érdemes-e időt tölteni klubozással ... Azóta rendszeresen járok. Jó a klub, és jó volt felfedezni újra az ilyesfajta kikapcsolódást. Sokáig nem nagyon mozdulhattam ki otthonról, amíg kisebbek voltak a gyerekek. — A férje ... ? — örül neki, hogy jól érzem magam. Ö is érdeklődő ember, megérti, hogy engem is érdekelnek a világ dolgai. Ide csak azért nem jött velünk, mert idegenvezetőként már korábban, alaposan megismerkedett a múzeum új kiállításaival. * Az emeleten folytatódik a múzeumlátogatás. Az életmód változásának dokumentumaitól mindenki felélénkül. *A kisebb gyerekek lemaradoznak, a nagyobbakat előre viszi a türelmetlenség. Öskőkor, újkőkor, kora rézkor ... Halászok, vadászok, állattartók... Vajon szóba kerültök majd a legközelebbi munkanapon, ebédszünetben? V. F. É. Fotó: kz. Feleséggel, férjjel, gyerekkel...
